Bár a hét főbűn közül valahogy kimaradt, az alapvető emberi gonoszság kisebb-nagyobb mértékben ott lapul mindünkben. Az ördögnek ugyanis a részletekben lakozás mellett jellemzője, hogy sosem alszik, és néha azt suttogja a fülünkbe, hogy jól esik egy kicsit piszkálódni, kárörvendeni, provokálni,…

Filozófiai, lélekboncolgató témájú előadást kifejezetten nehéz vállalkozás lehet színpadra állítani, hiszen a szereplők nagy valószínűséggel inkább csak beszélgetnek, érvelnek, vitáznak, a cselekmény inkább elméleti, intellektuális szinten zajlik a tettek mezeje helyett. A helyzetet tovább…

2020-ban berobbant a köztudatba a dán tragikomédia, a Druk (magyar fordításban: Még egy kört mindenkinek), amely szinte minden rangos filmfesztiválon, köztük az Oscaron is díjesőt magához ölelve fordult meg, és amelyet az egyre inkább remake-ekre szakosodott Hollywood már Leonardo DiCaprio…

Nagy családról történetet szőni mindig hálás feladat: rögtön adva van számtalan, nagyon különböző karakter, akik között eleve ott feszül egy adag kibeszélt vagy némán hordozott súrlódási pont, elkerülhetetlen klikkesedések és féltékenykedések, szorosra-lazára fűző szeretetszálak, és természetesen…

Újságíróként számtalanszor megkaptam azt a kérdést, hogy miért írunk annyi horrorba hajló bulvárcikket, és a válasz sajnos mindig ugyanaz volt: mert erre van igény (de tényleg, az átfogó külpolitikai elemzéseim lehettek bármennyire alaposak is, még egy éneklő hal is simán lenyomta a kattintások…

William Shakespeare munkásságának évszázadokra rúgó hatása elvitathatatlan: királydrámái révén még a mai napig is a nagy többség úgy ítéli meg a Henriádokban felsorakoztatott uralkodókat, ahogy azt az angol költőzseni megénekelte. A Tudorok és Stuartok házi írója példátlanul elfogult volt a rózsák…

Generációkon átívelő családtörténeteket nyomon követni mindig izgalmas szórakozás, hiszen akarva-akaratlanul is keressük a más-más történelmi közegben felbukkanó közös ismertetőjegyeket, öröklött magatartásformákat, ismétlődő szokásrendszereket. Különös pikantériát ad ennek az időutazásnak, ha az…

Csehov történeteit olvasva, szereplői teljes mellszélességgel, hangsúlyozottan megélt szenvedésein töprengve önkéntelenül is vágyhatunk abba a régi orosz korba, amikor az embereknek még elképzelése sem volt a kilövő benzin- vagy ingatlanárakról, az adóbevallásról vagy éppen a covidról. Az egymás…

A regények lapjain a tudathasadásos szereplők szinte kivétel nélkül emlékezetes karakterek, a filmvásznakon megjelenő mentálisan zavart egyéneket alakító színészeket is – általában okkal – nagy erőszeretettel díjazza a filmszakma, viszont színházi, zártabb keretek között lehet csak igazán piszok…

Mind voltunk egykor gyerekek, és azzal is tisztában vagyunk, hogy ezek a kisemberek ritka kegyetlenek is tudnak lenni: megríkató sértéseket vágnak egymás fejéhez, esetenként még össze is verekednek. Az ilyen helyzetekben gyakran a szülőknek kell orvosolniuk az utódjaik kavarta problémát – de mi van…

Néhány éve bombaként robbant be a köztudatba a Teljesen idegenek alapszituációja, és ez egyáltalán nem véletlen, hiszen két olyan mozgatórugója van, amely mindannyiunk életét alapvetően meghatározza: a barátság és a mobiltelefonunk. Ebben a történetben úgy teszünk, mintha az utóbbi rombolná le az…

Egy összetartónak hitt közösség szétforgácsolódásáról írni mindig hálás téma, és szégyen-nem szégyen, a nevezett széthullás mögött nem ritkán a pénz áll. A kérdéskör sajnos mindig aktuális, mindig elgondolkodtat, egyszerre elidegenít és ébreszt rá a saját életünkben felismerhető párhuzamokra.…

A klasszikus orosz drámai regények élvezetéhez kell egyfajta hangulat – na meg türelem –, a történet helyett sokszor az elidegenítő karaktereken, lassacskán csordogáló gondolatfolyamaikon van a hangsúly, és a mai rohanó világban ez a fajta andalgás a nehezen megszerethető szereplőkkel bizony nehezen…

Az internet mindennapjainkba való beszivárgása óta a hírek minden résből ömlenek ránk, de a mennyiség olyannyira nem jár kéz a kézben a minőséggel és hitelességgel, hogy 2017-ben a brit Collins szótár a fake news-t választotta az év szavának. Arról azonban, hogy egészen pontosan mit is lehet…

Bár nekünk, magyaroknak gyakorlatilag szinte semmi közünk hozzájuk, sokan mégis izgatottan követjük a brit királyi család életét: együtt szurkoltunk Vilmosnak és Katalinnak, vártuk Harry és Meghan első gyermekének születését, húzzuk a szánkat Károly láttán, siratjuk még mindig Dianát, és tiszteljük…

A klasszikus orosz drámák, Shakespeare-i vagy francia szépirodalmi alkotások egyik lebilincselő alkotóeleme, hogy a szövevényes történet olvasása/nézése közben sejtjük, érezzük: ilyen velünk sosem történhet meg, nem kell gyilkosságokért lihegő királyi udvarokban lavíroznunk, a véres osztályharc is…

Fokozatosan tovatűnő ifjúkorom óta borzongósan csodálkoztat az esküdtszék intézménye: 12, sokszor teljesen laikus, hétköznapi ember dönt akár életről-halálról! A személyes, már rég betáplált véleményüket ki tudják zárni az esküdtek? Vajon mennyire tudják befolyásolni, adott esetben megvezetni a…

Unokahúgom 17. születésnapjára ajándékképp színházjegyeket vettünk a Víg(Pesti)színházba, A félkegyelműre. Családunk több tagja is megkérdőjelezte épelméjűségünket, miszerint "egy ilyen boldog eseményre tényleg Dosztojevszkij egyik végtelenül vontatott, komoran lélekelemezgető, nem túl felemelő műve…

Lehet-e nevetni világtragédiákon? Szabad-e viccet csinálni az olyan borzalmakból, mint a háború vagy egy nép koncentrált kiirtására tett kísérlet? Talán ha kikarikírozzuk a múlt véres, megdöbbentő részeit, könnyebben megérthető, hogy egy fanatikus elme őrült ötletéből hogyan születhet bármikor…

Ha magyar szerzőkről van szó, akkor Molnár Ferenc biztosan az "örök kedvenc alkotók" klubjának kikezdhetetlen, állandó tagja: szinte nincs színház, amelyik legalább ötévente ne nyúlna egy Molnár-darabhoz, és a feldolgozások műfaji sajátosságait tekintve is egyre bővül a paletta. Nem véletlen, hiszen…

Dosztojevszkij műveivel nem vagyunk kebelbarátok, inkább csak az olyan Facebook-ismerősökre hasonlítunk, akik egy formális üzenettel megemlékeznek a másik szülinapjáról, és többet nem is szólnak egymáshoz egész évben. Ami azért is furcsa, mert alapvetően nagyon szeretem az orosz klasszikusokat, és…

Még az irodalom fakultáció kevésbé izgalmas pillanatiban vette be magát az agyamba a gondolat, hogy a szappanoperák valójában az orosz klasszikusokat „nyúlják”: itt is mindenki szerelmes valakibe, aki soha nem lehet az övé, vagy ha mégis, gyorsan el is veszíti, mindenki egy hatalmas család tagja, és…

Én szerettem volna haditudósító lenni. Néha még ma is bevillan, hogy miért is ne? Persze mindig azonnal lebeszélem magam róla, mert annyi minden köt ide, nem is beszélem a megfelelő nyelvet, a külpolitikai újságírás is valami hasonló, és amúgy is, az is milyen veszélyes… A Pillanatfelvétel viszont…

Rég nem láttam már Alföldi Róbert rendezte darabot, Shakespeare-rel való randevúm pedig mindig esedékes – így a Lear király megtekintése is már régóta érett. A költőzseni legsötétebb, misztikumot mellőző legborúsabb drámájához azonban hangulat is kell, ugyanis az euforikus katarzis fogalma…

  A Halálos tavasz egy olyan, századeleji világba röppent vissza, mikor az embernek, ha szerencsés helyre-helyzetbe született, nem volt más dolga, mint bálba járni, pénzt szórni, keresni a legideálisabb partiét, és hiba esetén esetleg öngyilkosságot elkövetni. A Városmajori Szabadtéri Színpadon…