A regények lapjain a tudathasadásos szereplők szinte kivétel nélkül emlékezetes karakterek, a filmvásznakon megjelenő mentálisan zavart egyéneket alakító színészeket is – általában okkal – nagy erőszeretettel díjazza a filmszakma, viszont színházi, zártabb keretek között lehet csak igazán piszok nehéz egy ilyen karaktert életre kelteni. De attól még, hogy valamit nehéz végbevinni, lehet tökéletesen csinálni – ennek ékes példája az Ötödik Sally.

Sally-vel együtt ébredünk teljesen tudatlanul egy kórház, egy pszichiátriai osztály egyik ágyában: a nő öngyilkosságot kísérelt meg, de még épp időben hívta ki a mentőket. A kezdetben kissé enervált, fásult dr. Ash hivatali kötelességből kezdi el felfejteni Sally esetét, de hamar elragadja a segíteni vágyás lendülete, mikor rájön, mivel áll szemben: egy ötszörösen tudathasadásos személlyel, ahol a „gazdatest”, vagyis Sally még csak nem is sejti, hogy a vele zajló furcsaságokért a benne élő, képzeletéből gyakorlatilag valósággá előlépő négy nő tehető felelőssé: az érzéki, buja Bella, a józan, realista Derry, az entellektüel, depressziós Nola és a csillapíthatatlanul agresszív Jinx. Miközben dr. Ash próbálja kihámozni az így-úgy előcsalogatott énrészek vallomásaiból, mi okozhatta Sally személyiségének szétdarabolódását, és egybeolvasztani az öt ént, addig Sally igyekszik tovább élni az életét, amelynek központja új munkahelye, egy étterem, ahol a tulaj, Todd elképesztő türelemmel próbálja magába bolondítani és kiismerni a kiszámíthatatlanul viselkedő pincérnőt. A kezelések során arra is fény derül, hogy dr. Ash élete is magában hordoz egy tragédiát, amely által még közelebb kerül pácienséhez, akinek énjeit egyre nagyobb elszántsággal igyekszik meggyőzni arról, hogy nem a teljes megsemmisülést jelentené, ha átengednék Sally-nek az egész életteret, míg végül teljes egészében tárul elénk egy gyerekkorában többszörösen bántalmazott, sajátos reakcióval válaszoló nő kálváriája.

Ugyan Pető Kata csak most vette át a szerepet, bravúros alakításán egyáltalán nem az érződik, hogy még ismerkedne Sally-vel és barátnőivel. Borzasztóan nehéz a szerep, de egy teljes nézőtér bámulja leesett állal, hogyan lépdel oda-vissza akár egy másodperc alatt ezekbe az egymástól nagyon elütő személyiségekbe. Szürke kis Sally-je egy igazi nebáncsvirág, aki még a saját árnyékától is retteg, és el sem tudja képzelni magáról, hogy például nagy tömeg előtt táncol, vagy embereket bántalmaz. Bella igazi vamp, a flört az éltető eleme, a két lábon járó szexualitás. Derry a „legnormálisabb” a társaságból, ő próbálja egyben tartani az énrészeket, miközben józanul látja, mennyire teljesíthetetlen a feladata, míg Nola összetett, magasröptű gondolatmeneteit még a doktorátussal rendelezőknek is nehéz követniük, pláne, ha eljárásuk hibáira próbálják rávezetni őket. Jinx-szel ismerkedünk meg utolsóként, ő Sally pajzsa, aki felfogja a testi-lelki bántalmazásokat, de kegyetlenül meg is torolja őket, még a gyilkosságtól sem riadna vissza. Ennek az öt én-résznek kell életszerűen előlépnie egyazon testből, miközben Pető Kata csak a hangszíne, tartása, frizurája röpke változtatásával tehet különbséget az öt nő között – és elképesztően mesterien teszi!

A személyiségváltozások kibontakozását, majd egybeolvadását támogatja meg Cserna Antal dr. Ash-e, aki a pszichiátriai eszköztár elég színes palettáját villantja fel betege kezelése érdekében. Miután megragadja a probléma, már egy bulldog szívósságával kísérletezik a vele hol barátságosabb, hol ellenségesebb énrészekkel, még az sem hatja meg túlságosan, ha a gyógyulás érdekében még a saját vállát is át kell lövetnie. Hogy is zavarná, mikor sokkal súlyosabb sebet hordoz magába zárva: a saját feleségét képtelen volt megmenteni, a nő eldobta magától az életet, örök lelkiismeret-furdalásra kárhoztatva itt maradt szerelmét. Sally gyógyulása egyben Ash-é is, a nővel együtt talán az orvos is képes lesz a történet végére elfogadni az emberi esendőségből fakadó hibákat, és végre továbbléphet.

A nagyon súlyos, tömény előadás komolyságát a szerencsejátékos mélyrepülést maga mögött hagyó Todd figurája oldja fel, Kovács Lehel remekül szállítja a humort és a kisemberi könnyedséget a történetbe, miközben mezei nézőként nem tudjuk felfogni, hogyan lehet ilyen birkatürelme vagy kiapaszthatatlan kíváncsisága, hogy a furcsaságokat nem értve mégis ennyire ragaszkodik egy őt hol taszító, hol lerohanó nőhöz. Mindig, minden helyzetben igyekszik támogatni Sally-t és további négy énjét, egy idő után nem is firtatja különösebben, hogy hogyan lehet, hogy partnernője egyik pillanatban már félpucéran táncol a lovi teljes közönsége előtt, majd már egy sima érintésre is gyilkos dühvel ugrik, csak végtelenül elfogadóan alkalmazkodik a hangulatváltozásokhoz, és támogatóan kivárja, hogy Sally a gyógyulási fázisa végére érjen.

Búza Tímea Duffy nővére is a humorosabb karakterek közé tartozik, annak ellenére, hogy a való életben biztos nem rajonganánk a pszichiátriai ápolónőért. Ő már beleszürkült a mókuskerékbe, a betegek az ő szemében csak a munka nem kívánt velejárói, akiknek ráadásul az a heppjük, hogy direkte az ő életét nehezítik meg. Épp ezért egyáltalán nem empatikus vagy türelmes velük szemben, bosszúéhesen, kárörvendően kínozgatja őket tetten érhetetlen rafinériával, és önérzetesen felháborodik, ha az orvos megakasztja a szokott munkamenetét. Egyetlen egyszer láthatjuk csak őt kvázi a munkán túl, akkor már sokkal nyugodtabb, de ugyanakkor még pletykásabb énje villan meg, tovább bonyolítva a szálakat.

Az ötödik Sally véletlenül sem egy könnyed esti kikapcsolódás, lelkileg felkészülve érdemes elfoglalni a helyünket az Arizona Stúdió székein. A bevonódás a darab elején még így is kissé döcögve mehet, ha nem ismerjük a regényt, akkor kicsit nehéz összegyúrni az alapképet, de ez nem feltétlenül baj – így kvázi Ash-sel együtt követhetjük végig, ahogy sziromról sziromra kibontakozva összeáll az egy virágfej, amiben már minden kerek. Sally megélt traumái szívbe markolnak, légcsöveket rántanak görcsbe, de a jó érzékkel adagolt emberi, humorosabb részecskék feloldják a szorongásunkat, és ugyanakkor talán önmagunkkal szemben is elfogadóbbá tesz ennek a testileg-lelkileg meggyötört nőnek az éveken át tartó pokoljárása. Elgondolkodva és az állunkat keresgélve fogunk kilépni az utcára, így hát megéri kicsit rákészíteni magunkat erre a másfél óra lélekmerülésre.

Fotók: Ötödik Sally