A klasszikus orosz drámák, Shakespeare-i vagy francia szépirodalmi alkotások egyik lebilincselő alkotóeleme, hogy a szövevényes történet olvasása/nézése közben sejtjük, érezzük: ilyen velünk sosem történhet meg, nem kell gyilkosságokért lihegő királyi udvarokban lavíroznunk, a véres osztályharc is…

Koronként és személyenként folyamatosan változik a boszorkányok megítélése: egykor a segítségükért könyörögtek, majd máglyán égették halálra őket, aztán Hermione Grangerék megszületése megint jelentősen szépítette az imidzsüket. De ugyanez a szeszélyesség érhető tetten a nyelvben is: míg a csinos…

Vannak korszakok, amelyekben az ember szívesen élne: van olyan ismerősöm, aki szíve szerint vikingként fürdene a sörben és az ellenség vérében, mást a rizsporos parókák vonzanak. Én szívesen élnék a két világháború között (is), amire ma csak már úgy emlékszünk vissza, mint a nyugalom évei, egy…

Én szerettem volna haditudósító lenni. Néha még ma is bevillan, hogy miért is ne? Persze mindig azonnal lebeszélem magam róla, mert annyi minden köt ide, nem is beszélem a megfelelő nyelvet, a külpolitikai újságírás is valami hasonló, és amúgy is, az is milyen veszélyes… A Pillanatfelvétel viszont…

Izgatottan és elfogultan ültem be a Sok hűhó semmiért premierjére. Egyrészt mert egyik kedvenc Shakespeare darabomról van szó. Másrészt mert míg kortársaim épp egy sorozatsztár kockás hasi domborművéért bomlottak, én többek között oda meg vissza voltam Kenneth Branagh csípős szóvirágaiért és Emma…

Gyanítom, nem vagyok egyedül azzal az egészséges kíváncsiságommal, hogy mindig is érdekelt, mi mehet egy előadás színfalai mögött, na meg magukon a próbákon. Mert persze szép dolog, hogy Rómeó szereti Júliát, de mi van akkor, ha valójában a Júliát alakító színésznő Tybaltot szereti, Anna Karenina…