A tudomány egyik alappillére, hogy ismeretlen, felderítetlen terepekre óvakodik be, mindent megkérdőjelezve bizonyít, és bár a mai kor tudósainak már nem kell máglyahaláltól rettegniük meghökkentő tételeik kinyilatkoztatása után, még mindig elég sok ellenzéstbe és vádba futnak bele, főleg, ha afféle istenként feltűnve tologatják kifelé az élet és teremtés korlátjait (elég csak a klónozásra gondolnunk). Nem csoda, ha sokan beleroppantak ebbe a teherbe, vagy végzetes lépésre szánták el magukat – mint Robert Louis Stevenson örökéletű karaktere, dr. Henry Jekyll. A kisregényt Frank Wildhornék alaposan kiegészítették, nemcsak történet terén, hanem olyan grandiózus dallamokat is szőttek az önmagán kísérletező orvos bukása köré, amelyek méltán emelik a musicalirodalom csúcsai közé a darabot – ahol a Budapesti Operettszínház előadása is megerősíti a helyét.

Az 1800-as évek végét járó Londonban dr. Jekyll sejtése szerint már csak egy lépésre van életműve tökéletesítésétől: életcélja egy olyan szer előállítása, amely elkülöníti az emberi lélek két pólusát, a jót és a rosszat, és az utóbbi megsemmisítésével egy abszolút idilli világot hozna létre. Munkaadó kórháza igazgatótanácsa (Jantyik Csaba, Prescsák Zita, Csere László, Péter Richárd, Csuha Lajos, Kerényi Miklós Máté) azonban nem osztja optimizmusát, azt pedig egyenesen megtagadják, hogy átengedjenek neki egy embert, hogy azon kísérletezzen. Az elutasítás ellenére a terveit fel nem adó Jekyll végül saját magán próbálja ki a szert -ami nemcsak őrültség, hanem az időzítés is különösen rossz, hiszen heteken belül venné el szerelmét, Emma Carew-t. Azonban a férfi igazi vezérfonala az apja (Földes Tamás), akinek már rég megbomlott az agya, a halál is egyre közelebb köröz felette, így Jekyllnek nincs vesztegetni való ideje. A szer azonban még messze nem volt tökéletes, hősünk rosszabbik énjéből gyúrtan életre kelti a rémséges Hyde figuráját, aki amellett, hogy gátlástalan és durva élvhajhász, még a gyilkosságokban is örömét leli, sorra bosszút áll Jekyll életének megnehezítőin. Ha nem lenne elég a saját testében elszabadult kísérleti alannyal való küzdelme, a férfi még egy szerelmi háromszögbe is belekeveredik: a prostituált Lucy nyíltszívűsége Jekyllt varázsolja el, míg a nyers erotika Hyde-ot láncolja a nőhöz. London már lassan térdig vérben jár, az esküvő napja egyre közeleg, miközben Emmán kívül lassan már senki nem bízik Jekyll épelméjűségében, a férfi pedig kénytelen minden erejét latba vetni, hogy végleg legyűrje a benne lakozó rémséget – és ezzel beteljesítse önnön bukását.

Hiába borzasztóan komplex (mind szerepívben, mind énekanyagban), a férfi musicalszínészek álomszerepe a két énre hasadó Jekyll. Sándor Péter esetében előre látható volt, hogy hangban tökéletesen meg tud felelni a szerep kihívásainak, de emellé egy olyan alakítást is tett, amelyért méltán járt a tapsrend során a szűnni nem akaró vastaps. Jekyllje egy halkszavú, inkább magában szorongó, kissé szertelen tudós, aki a diplomatikusságot és simulékonyságot csak hírből ismeri. Mindene a küldetése, vérző szívvel ápolja az önmagáról és világáról mit sem tudó apját, és bár őszintén szereti Emmát, még a szörnyű eredményt elérő kísérlet előtt is nyilvánvaló, hogy a lány csak a második lehet a prioritáslista tetején. Lucy-t megismerve ébred rá, hogy csakis saját magán tesztelheti a szert, és míg külső jegyekben nem annyira látványos az átalakulás, a gesztusrendszerben és hangszínben annál erőteljesebb. Hyde önmagán kívül nem ismer semmi fontosat, gátlástalanul szerez meg magának mindent, amit akar, legyen az nő vagy revans, még morgásában is ijesztő, miközben a dalai alatt még némi dark metalos színezetet is kap a hangja, a két alak küzdelme pedig végleg székbe szegez. Bár Sándor Péter minden nagyjelenetében bravúros (már 2-3 perccel a függöny felgördülése után dörgő tapsot kap, megérdemelten), kétségtelenül a Párbaj az előadás csúcspontja, amely néhány percre meg is állítja a darabot a nem szűnő tapsnak hála. Ha álomszerep volt, ha nem, felejthetetlen alakítás.

De nem panaszkodhat a lehetőségekre Lucy Harris sem, a legszebb dalok talán neki jutnak, bár felettébb szoros a verseny – Nádasi Veronika pedig ezúttal is él minden szerep adta lehetőségével. Első jeleneteiben Lucy-t egy határozott, dögös, már-már vamp „minden férfiálom megvásárolható testi tárgya” nőként ismerjük meg, de hamar kiderül, hogy sokkal több rejtőzik a felsliccelt ruhák mögött. Néhány kedves szó is fel tudja kelteni a mélyre temetett, reménykedő kislányt, aki fuldoklóként kapaszkodna a szebb élet felé vezető reménysugárba. Pechjére épp ezzel, a mocsokból is kiragyogó tisztaságával kelti fel Hyde figyelmét is a foglalkozásából adódó lehengerlő kisugárzása mellett, és így válik egy szörnyeteg rabjává, aki mellől már csak egy újabb, méltóságteljesebben szép életbe menekülhetne – ha hagynák. Nádasi Lucy-je méltó párja Sándor Péter Jekylljének…

… és a sort Fekete-Kovács Veronika Emmája teszi teljessé és tökéletessé. Ő testesíti meg a naiv ártatlanságot, de ezt a fiatal lányt sem ejtették a feje lágyára, álmaiért nemcsak kiállni mer, akár még az apjával (Pálfalvy Attila) szemben is, de küzdeni sem rest. Szíve teljes szerelmével szereti Henry-t, és azt elfogadja, hogy a kapcsolatukért a férfi tüskés modora és elhivatott tervei miatt elég sokat kell küzdenie a közvéleménnyel, de van egy feltétele: együtt küzdjenek, egymással őszinte párként, akkor mindent vállal. Mivel neki elképzelése sincs arról, hogy Jekyll maga itta meg a szert, fájdalmas végigkövetni, ahogy egyre inkább beleroppan abba, hogy az életét jelentő férfi már nem szereti eléggé – de még az utolsó pillanatokban is kész gyógyírként kitartani mellette.

Emma mellett John Utterson az egyetlen, akire Jekyll valóban támaszkodhat. Bálint Ádám megformálásában egy elkötelezett, áldozatkész barátot ismerhetünk meg, aki nemcsak látja a veszélyt, rendszeresen figyelmezteti is erre a tudóst, próbálná az észszerűség, a türelem felé terelgetni, de akkor is kitart mellette, mikor Jekyll sorra veti el a tanácsait. Megveszekedetten szeretné megérteni barátja problémáját, segítő kezet nyújtana neki, akkor is aggódik érte, mikor a tudós ebből semmit nem kér. Nem ítélkezik felette, és végül még a legnagyobb áldozatot is meghozza érte, amit barát hasonló irodalmi helyzetben meghozhat.

A Jekyll és Hyde musical tökéletes anyagot kínál a zenés színházaknak: néhol krimiszerű, szerelemmel is átitatott, erkölcsi kérdéseket boncolgató, feszültségtől izzó történet, amelyet csodálatosan fülbemászó, slágergyanús szólódalok, duettek, egy kvartett és kórusszámok tesznek kerekké. Az azonban, hogy az előadás számos pontján dörgő tapsvihar csap fel, a végén pedig szűnni nem akaró állótapssal és ovációval ünnepel a közönség még a függöny legördülése után is, az előadás alkotóinak érdeme. Bizonyíték arra, hogyha a gonosz elűzését nem is sikerült dr. Henry Jekyllnek elérnie, története nyomán mégis születhetnek igazi csodák.

Fotó: Budapesti Operettszínház

TRANSLATE with x

English

Arabic	Hebrew	Polish
Bulgarian	Hindi	Portuguese
Catalan	Hmong Daw	Romanian
Chinese Simplified	Hungarian	Russian
Chinese Traditional	Indonesian	Slovak
Czech	Italian	Slovenian
Danish	Japanese	Spanish
Dutch	Klingon	Swedish
English	Korean	Thai
Estonian	Latvian	Turkish
Finnish	Lithuanian	Ukrainian
French	Malay	Urdu
German	Maltese	Vietnamese
Greek	Norwegian	Welsh
Haitian Creole	Persian

TRANSLATE with

COPY THE URL BELOW

Back

EMBED THE SNIPPET BELOW IN YOUR SITE

Enable collaborative features and customize widget: Bing Webmaster Portal

Back