Aki akkor volt gyerek, mikor én, átérezte, milyen kiváltságos korba születtünk: már nemcsak egy tévécsatorna létezett Magyarországon, ahogy azt az idősebbek annyiszor emlegették, és minden vasárnap eljött a várva várt Walt Disney-mesedélután. A kínálat évről évre bővült, és én például fájó…

Amerikai szokások miriádját vesszük és vettük már át, így minden valamirevaló vőlegény tudja, hogy addig el sem veheti menyasszonyát, míg egy eszeveszett legénybúcsú keretében ki nem tombolta magát, végképp eleresztve szabadságról szőtt álmait és minden gátlását. A Játékszín egyik közönségkedvence,…

Trükkös kis műfaj a krimi: minden esetben elhiteti velünk röpke időre, hogy akár mi is lehetnénk magánnyomozók, majd aztán ugyanezzel a lendülettel ébreszt rá, hogy ugyan, dehogy, hisz végig tévúton jártunk – mert egy jó krimi bűntényét szinte sosem tudjuk megfejteni. Hiába vezeti le a megoldáshoz…

A lenézett ponyvaműfaj, a krimi koronázatlan királynője, Agatha Christie révén emelkedett be igazán a népszerűség köztudatába, és továbbéléséről szerencsére azóta is számtalan írózseni, Leslie L. Lawrence-től Jo Nesbo-ig igen széles művészpaletta gondoskodik. Színházban mégis inkább a kisebbik…

Néhány éve bombaként robbant be a köztudatba a Teljesen idegenek alapszituációja, és ez egyáltalán nem véletlen, hiszen két olyan mozgatórugója van, amely mindannyiunk életét alapvetően meghatározza: a barátság és a mobiltelefonunk. Ebben a történetben úgy teszünk, mintha az utóbbi rombolná le az…

Az utóbbi években divatos szókapcsolattá vált a guilty pleasure, avagy a bűnös élvezet: olyan elfoglaltság, „néznivaló”, amely nem tanít, fejleszt, magvas gondolatokat sem plántált az arra fogékony fejekbe, ezért talán még némi bűntudatot is érzünk szemmel fogyasztása közben, hisz az adott dolog…

Ray Cooney-t nem nehéz szeretni. Abszurdba hajló, félreértéseken alapuló, személyiségcseréket és egyre inkább összegabalyodó hazugsághálókat tartalmazó bohókás történetei bizonyos időközönként igazán jól tudnak esni a léleknek a fárasztó hétköznapok után. Legfeljebb csak a rekeszizmunk panaszkodik a…

Koronként és személyenként folyamatosan változik a boszorkányok megítélése: egykor a segítségükért könyörögtek, majd máglyán égették halálra őket, aztán Hermione Grangerék megszületése megint jelentősen szépítette az imidzsüket. De ugyanez a szeszélyesség érhető tetten a nyelvben is: míg a csinos…

Az első Agatha Christie-jére mindenki emlékszik: én gimnázium első nyarán „fertőződtem meg”, miután megtetszett a Holttest a könyvtárszobában borítója, majd mikor kiderült, hogy nagyszüleimnek egész gyűjteménye van az írónőtől, menthetetlenné váltam. A három abszolút tökély, a Gyilkosság az…