A színpadra is alkalmazott szerzők közül Csehov az én szívemben a kiemelt második helyet foglalja el, így mindig nagyobb elánnal veszek jegyet a műveiből készült előadásokra. Aztán igyekszem nem túlságosan kritikusan viszonyulni a látottakhoz. Így, bár Ványa bácsi az abszolút favorit, egyértelmű…

Nem tudom, hogy csak nekem sikerült így kifognom, vagy a Spinozában eleve a "jövőmegérzős" előadások képezik a repertoár törzsét, de tény, mi tény, mindkétszer borsódzott a hátam, miközben erősen csodálkoztam azon, hogy a történelem megismétli önmagát - vagy megelőlegezi önmagát.

Mikor megtudtam, hogy levéldráma műfajú előadást fogok nézni, elfogott némi kétely: mégis hogyan lehet egy x percen át izgalmas, lebilincselő darabot színre vinni úgy, hogy a szereplők „csak” felolvassák az egymástól kapott leveleiket? Oké, persze, Kulka János és László Zsolt neve nem kis mértékben…

Bár nyíltan elfogult vagyok vele kapcsolatban, Shakespeare egy hihetetlenül sokoldalú írózseni volt – komédiái, vígjátékai a maguk bájos, csalafinta nevettető humorukkal ugyanolyan jól sikerültek és méltán elismertek, mint borongós hangulatú, lélekboncolgatós drámái, szóljon akár kisnemesi…

Irodalomfakultációs élményeim egyik legszövevényesebb, legmisztikusabb regénye volt Bulgakov Mester és Margaritája, a maga csupasz groteszkségével és egymásba fonódó teljesen más stlíusszagú szálaival egyetemben. Már magának a sztorinak a kitalálását is bátor és őrült vállalkozásnak tartottam, de…

Ha felnőtt színészek alakítanak gyerekeket, csak felbukkan a kérdés: mégis hogyan? Affektálva-gügyögve, heves mozdulatokkal, hogy ezzel is leplezzék a korukból fakadó érettséget? Nem lesz ez így kicsit torz? Az Isten kontra Alexanderben semmiképp sem, és nem csak azért, mert a színészek szerencsére…

Felmenőimtől szerencsés géneket örököltem, ugyanis érdekel a történelem, és olvasni is nagyon szeretek. Spiró Elsötétítésével azonban először mégis színpadi változatban találkoztam, a Rózsavölgyi Szalon apró, bensőséges terében.

Elhallgatott bűnök, kimondatlan igazságok, feldolgozatlan múlt. Öt tanár, egy tanári szoba, és egy titokzatos vendég. Ha ezeket a hozzávalókat beledobáljuk egy képzeletbeli kalapba, jól összerázzuk, akkor megkapjuk a Szkéné Színházban bemutatott, A zsidó című kortárs lengyel dráma színpadi…

A színház a színházban daraboknak mindig megvan az a veszélye, hogy a közönség szemében a két idősík már azelőtt összemosódik, mielőtt az író/rendező azt elképzelte. Különösen akkor nehéz az elszeparálás, ha olyan súlyos téma jelenik meg a világot jelentő deszkákon, mint például Auschwitz…

A híres-hírhedt Doktor House-i mondattal élve: Mindenki hazudik. A kérdés csak az, hogy milyen helyzetben mekkorát, és hogyan bír ezzel elszámolni a lelkiismeretünk? Ödön von Horváth művében, A végítélet napjában, ha nem is mindenki, de jópár szereplő hazudik. De hogyan bűnhődnek érte, hogyan csap…

A Belvárosi Színház Kramer kontra Kramerével kapcsolatban sok helyütt hangsúlyozzák, hogy ne a filmet várjuk vissza a deszkákról. Szégyen, nem szégyen, az én életemből eddig olyannyira kimaradt a film, hogy zseniális angolommal a „Krémert” is „Kramernek” ejtettem fejben. Szimplán csak az érdekelt,…

Az, ha egy darab szokatlan térben játszódik (például a színpad alatt), az már eleve ad egy plusz izgalmat a nézőnek. Az, ha egy színpad (ha jól számolom) 72 egymástól függetlenül hidraulikusan fel-le mozgatható elemből áll (mint például a Nemzetiben), szintén. Na és ha a kettőt ötvözik! Mint például…

Itt élünk egymás mellett, szinte karnyújtásnyira a másiktól, a betondzsungelek közepén. Ha összefutunk a folyosón, odaköszönünk a másiknak, ha egyszerre szállunk be a liftbe, lefutjuk a szokásos Hogy vagy?-Hogy vagy? sablonmondatokat. De vajon mit tudunk a szomszédjainkról? És egyáltalán: akarunk-e…

A rasszizmus, antiszemitizmus olyan téma, amit már Shakespeare idejében is bőven meg lehetett énekelni (sőt, előtte is), és mára nemhogy csitult volna a jelenléte, hanem napról napra erősebbé válik ez a fajta gyűlölet (is). Ezért is kellemes vállalkozás az angol költőóriás műve, A velencei kalmár,…

Mindig is irigyeltem Irinát, Mását és Olgát, hogy az unatkozáson és az álmodozáson kívül gyakorlatilag az ég egy adta világon semmi dolguk sincsen. Vagy inkább szántam őket, főleg azért, hogy ezen a semmittevésen képtelenek változtatni. Se a Csehov-összes lapjain, se a Nemzeti Színpadán.  

Valós eseményeken alapuló, népmesei és szürreális elemekkel bővített, dalolós sírva-nevetős magyar szocialista-gulag sztorit 3 óra 50 perces játszási idővel és rengeteg szerepelő szereplővel színpadra állítani csak maximális felkészültséggel és lebilincselő erővel szabad. Ahogy a Nemzeti is tette a…

Ha zsidó musicalről van szó, akkor mindenkinek a Hegedűs a háztetőn ugrik be először. Még ha nem is láttuk a legendás filmet, nem is ismerjük töviről hegyire a történetet, akkor is hallott már mindenki Anatevkáról, és mindenki tudja, hogy ha fáj, ha bánt az élet, akkor csak igyál, és elszáll a gond.…

Színre vinni egy olyan előadást, amiben keverednek a faji, a vallási, a politikai és a szexuális hovatartozást firtató kérdések, mindezeket tomboló AIDS-járvánnyal fűszerezni, ráadásul két folytatásos, egész estés színdarabot egyberántani, hát nem kis feladat. De a Nemzetinek az Angyalok…

Rendesen megnehezítette a dolgát Madách azoknak, akik Az ember tragédiája klasszikust kívánják eljátszani, még akkor is, ha itt-ott meghúzzák, leegyszerűsítik a bonyolult, filozofikus tartalmú szövegeket, mint ahogy a Nemzeti Színházban tették. Ilyenkor a színészek csak magukban és a rendezésben…

Móricz történetei nem kimondottan akciódúsak, és ez az Úri murira, pláne színpadra állítva, hatványozottan igaz. Főleg ha a történet is meg van húzva itt-ott, a helyszínek száma is csökkentve van (bár a nádassal körbevett kocsmakörnyék gyönyörű). A Nemzeti remek színészgárdája így próbált kihozni…

Úgy tűnik, manapság Hamletet csak úgy lehet színre vinni, ha a rendezésben van valami kis (vagy éppen nagy) csavar. Míg a Krétakör három férfi színésszel játssza el a közismert történetet, addig a Nemzeti Színházban megfordul a tér, helyet cserél néző és színész. A nézőtér székei, erkélyei fekete…

Dumas rendesen megnehezítette azoknak a dolgát, akik Monte Cristo-ját szeretnék színpadra állítani: a történet, bár tele van fordulatokkal, hosszú, rengeteg szereplőt vonultat fel, az eleje több, mint vontatott, majd úgy felpörögnek az események, hogy még Poirot-nak is nehéz lenne azon melegében…

Én azon emberek csoportját erősítem, akik az alternatív, kortárs koncepciójú darabokat egy kicsit félve közelítik meg. Valamint azokét is, akik szeretik, keresik Shakespeare műveit. Így a Krétakör Hamlet.ws-ére vegyes érzelmekkel ültem be, kíváncsian, vajon melyik érzetem kerekedik felül.

A legtöbbször feldolgozott művek 10-es top listáján egészen biztosan kiemelkedő helyen szerepelne Shakespeare Rómeó és Júliája. A szerelmi tragédia megélt többek között már prózai színházi, musical, balett és filmadaptációt is, játszódott már az eredeti szöveggel és modernizálttal, a történet valódi…

A Pesti Színházban futó Punk Rock egy mára sajnos egyre gyakrabban előforduló problémát, a fiatalok körében megjelenő frusztrációt és erőszakot dolgozza fel. A történet színhelye egy brit kisváros, Stockport gimnáziuma. Ide érkezik a kisérettségiző osztályba egy új diák, Lilly, akit a furcsa, izgága…