A horror és thriller műfaja nem feltétlenül megszokott elem a világot jelentő deszkákon, és ezt a hozzám hasonló ízlésű emberek talán annyira nem is fájlalták eddig (az olyanok, akik gondosan kerülik a paranormális jelenségekkel megáldott történeteket, de ha mégis belefutnak akárcsak pár…

Mindannyian voltunk gyerekek – ez tény. Dédelgettünk olyan álmokat, hogy majd hercegnők leszünk, vagy összeházasodunk az általános iskola alsó osztályos szerelmünkkel, mind hittük azt, hogy nincs annál cikibb, ha tizenpár évesen még nem volt „párkapcsolatunk”, és titkon vagy nyíltan, de mind…

A szerelmet már annyian és olyan sokféleképpen énekelték meg – legyen szó boldog, mindent elsöprő vagy tragikus végkimenetelű esetről –, hogy sokszor azt hihetnénk, nincs már mit mesélni róla. Pedig van, és mennyi minden, hiszen a szerelem az örök téma! Annyi fordulatot vehet egy-egy románc… Hol…

Könyvmoly lévén nagyon ritkán mondom azt egy feldolgozásra, legyen az film vagy színházi darab, hogy jobb, mit az eredeti. Most mégis megesett velem.

Izgatottan és elfogultan ültem be a Sok hűhó semmiért premierjére. Egyrészt mert egyik kedvenc Shakespeare darabomról van szó. Másrészt mert míg kortársaim épp egy sorozatsztár kockás hasi domborművéért bomlottak, én többek között oda meg vissza voltam Kenneth Branagh csípős szóvirágaiért és Emma…

Bevallom, kicsit ambivalens érzésekkel foglaltam el a helyemet a nézőtéren: egyrészt már nagyon vártam, hogy lássam a legújabb káoszdarabot, másrészt viszont kicsit tartottam tőle, hogy sikerül-e tényleg nevettetően, és nem gagyin eljátszani azt, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Oké, persze, a…

Bár láttam vagy háromszor-négyszer a Catherine Zeta-Jones, Renée Zellweger, Richard Gere trió fémjelezte filmet (oké, a Cellatangót ötvenszer is), mégis egy jó dallamú, de semleges filmnek tartottam. Ennek ellenére, mikor kiderült, hogy a Centrál Színház műsorára tűzi a Chicagot, eldöntöttem, hogy…

Bár nyíltan elfogult vagyok vele kapcsolatban, Shakespeare egy hihetetlenül sokoldalú írózseni volt – komédiái, vígjátékai a maguk bájos, csalafinta nevettető humorukkal ugyanolyan jól sikerültek és méltán elismertek, mint borongós hangulatú, lélekboncolgatós drámái, szóljon akár kisnemesi…

Gyanítom, nem vagyok egyedül azzal az egészséges kíváncsiságommal, hogy mindig is érdekelt, mi mehet egy előadás színfalai mögött, na meg magukon a próbákon. Mert persze szép dolog, hogy Rómeó szereti Júliát, de mi van akkor, ha valójában a Júliát alakító színésznő Tybaltot szereti, Anna Karenina…