2022 februárjáig volt egy igen népes korosztály, amely számára a háború csak régi vagy távoli eseményként élt a tudatában. Természetesen közülük sokan éltek már kisgyerekként a délszláv háború alatt is, de még túlságosan fiatalok voltak (voltunk) ahhoz, hogy a háború többet jelentsen azoknál a szétlőtt falú házaknál, amelyek az Adriai-tenger felé tartó utazások alatt sorra felbukkantak. Most viszont a háború ismét itt van a szomszédban, így még aktuálisabbá vált a Radnóti Színházban látható horvát dráma, a 3tél, amely a kisember létbizonytalanságát mutatja meg három különböző idősíkon.
A történet igazi főszereplője egy több szintes, arisztokrata villa, amely ugyanolyan tehetetlenül jár kézről kézre a történet során, ahogy a történelem is ide-oda dobálja szereplőinket. Itt dolgozott az Amruš-ház cselédjeként Monika Zima (Hay Anna), ám miután lányanyaként megszülte kislányát, Ružát, a ház úrnője, Karolina kisasszony (Kováts Adél) kiteszi a szűrét a két napos csecsemővel együtt. Ebbe a házba költözik be 1945-ben, a II. világháborút követő káoszban létrejövő Jugoszláviában a már felnőtt, partizánként kitüntetett, ízig-vérig kommunista Ruža (Berényi Nóra Blanka) az anyjával, a háborúban megsebesült férjével, Aleksandar Kraljjal (Bodoky Márk) és újszülött lányával, miután érdemeiért a párt kiutal számukra egy lakást. Csakhogy egyik éjjel kíséretként maga a bűnbánó Karolina bukkan fel a házban, aki nem és nem kíván onnan távozni, így végül némi családi nyomás hatására Ružáék az oltalmukba veszik a kissé zavaros elméjű, a múlt lenyomatát képező Karolinát. A 
középső idővonal egy nagyobb ugrásra van, 1990-ben járunk, Ruža nagymama temetésére gyűlik össze család, mikor is a felnőttek ma már szívfacsaró naivitással kardoskodnak amellett az egyetlen, a jelenetben még paranoiásnak tűnő, de az idő által bizonyítottan reálisan gondolkodó rokonnal szemben amellett, hogy Jugoszláviában elképzelhetetlen a háború, hisz mégis ki fordulna ki ellen, hogy is ragadhatna jugoszláv fegyvert a jugoszláv ellen? Az utolsó idősík már a közelmúlt, a független Horvátország 2011-ben az uniós csatlakozására, míg a Kos-család a kisebbik lány, Lucija esküvőjére készül, amire a Londonban élő, a családi otthont kerülő idősebb lány, Alisa is hazautazik, csakhogy azzal szembesüljön, hogy leendő sógora közbenjárására a nagy múltú, de lerobbant házból minden szomszéd kiköltözik, hogy a villa végül újra egy tulajdonos – a házra sajátságos módon jogot formázó Lucija – kezébe kerülhessen.
Az előadás bővelkedik az erős női karakterekben, ezek egyike Alisa Bata Éva megformálásában. Az idősebb testvér már rég elhagyta a hazáját, de a boldog nyugaton sem sikerült megszabadulnia traumáitól (többek között attól, hogy élete nagy szerelme, Marko – Nagy Márk – a háború után PTSD-től szenvedve bántalmazta). Még mindig tanul, még mindig futó kapcsolatokkal pótolja az érzelmeket, és amolyan kívülállóként érkezik vissza felnövése színhelyére, ahol viszont sosem rejti véka alá a véleményét, és minden gyanút vagy sérelmet kendőzetlen őszinteséggel rángat a boncasztalra, jottányit sem eresztve az elveiből.
Remek párost alakítanak Sodró Elizával, aki az egykor duci húgból vált a karakán, mindenáron bizonyítani vágyó, a helyzetekhez idomuló, de a céljaiért foggal-körömmel harcoló menyasszonnyá. Az első jelenetében még nem is lehet sejteni, mi minden lakozik ebben a fiatal nőben, aki a morális gátakat is hajlandó megkerülni, párja maffiózó ügyletei felett szemet hunyni, csak hogy elérje, amit akar, miközben hol rafinált kifinomultsággal, hol fúriaként tombolva szövögeti a szálakat, és az elméletek gyártásában sem kezdő, ha azokkal igazolni tudja a céljait.
Teljesen más világot, iskolát és mentalitást képviselnek a szülők, Tóth Ildikó és László Zsolt Maša és Vlado Kosként. Maša önbecslésére egész életében rányomta a bélyeget az a gyanú, hogy talán mégsem Aleksandar, hanem egy partizán generális az apja, és a munkán kívüli életét a család kiszolgálására tette fel, amiért ugyan sosem kapott hálát, de az idő múltával keserűen ráébredt, hogy azért nem bánta volna. Vlado előadásindító pohárköszöntője megmosolyogtatóan sztereotíp gondolkodásra valló embert sejtet, de lassacskán a férfi tragédiáját is megismerhetjük: sosem tanult meg törleszkedni-helyezkedni, ezért hiába volt egész életében becsületes ember, amint fordult a politikai széljárás, repülnie kellett az iskolaigazgatói pozíciójából. Ők a lányaikkal szemben még idomultak, alkalmazkodtak az újabb és újabb fordulatokhoz, nem harcoltak, csendesen beletörődtek minden hullámba, amely átcsapott a fejük felett – az esküvőt megelőző éjjelen folytatott beszélgetésük pedig minden szívbe belopja magát.
Üde színfolt még a családi palettán Maša húga, Dunja is, aki Alisához hasonlóan hamar maga mögött hagyta Jugoszláviát, és a férje oldalán Németországban csinálta meg a szerencséjét – amely azonban illékonynak bizonyult. Pálfi Kata tűzről pattant, éles eszű, ami a szívén, az a száján nőtípust ábrázol a darabban, aki boldogan segít a szegény rokonokon, miközben egyre jobban undorodik iszákos és habzó szájú nacionalista férjétől, Karloótól (Schneider Zoltán), aki kisebbségi komplexusában már attól sem irtózik, hogy verje az asszonyt.
Bár a 3tél által felölelt időszakokban nagy tempóban zajlottak az események, a több mint három órás darab nem kifejezetten a mozgalmasságra épít, a párbeszédek java a tér központi elemét képező asztalt körül ülő szereplők között hol békés, hol intenzívebb hangvételben folyik. A remek színészi játék mellett az igazi erénye, hogy bármelyik karakter bőrében otthon érezhetjük magunkat ideig-óráig, még ha nem is kellett hasonló átalakulásokat megélnünk tehetetlen szereplőkként: nem hősöket látunk, csak átlagos embereket, akik boldogulni szeretnének a hétköznapi életben, miközben tökéletesen tisztában vannak a határaikkal, és lehetőség szerint meg sem közelítenék azokat. A történelem viszont már számtalanszor megmutatta, hogy könyörtelen tud lenni, és szívesen meg is ismétli önmagát… talán épp ezt teszi most is.
Fotók: Radnóti Színház
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.