Bár a hét főbűn közül valahogy kimaradt, az alapvető emberi gonoszság kisebb-nagyobb mértékben ott lapul mindünkben. Az ördögnek ugyanis a részletekben lakozás mellett jellemzője, hogy sosem alszik, és néha azt suttogja a fülünkbe, hogy jól esik egy kicsit piszkálódni, kárörvendeni, provokálni, gúnyolni a gyanútlan másikat, pár pillanatnyi puszta élvezetből. Ha azonban a rosszabbik énünk susogása állandóan elnyomja a jobbik én kiegyensúlyozó szerepét, akkor olyan katasztrófákat is könnyen megélhetünk, mint Hedda Gabler közvetlen, mit sem sejtő környezete – a szűkkörű világégést ezúttal a Katona József Színház állította színpadra.
Címszereplőnknek látszólag mindene megvan, ami a teljes, boldog élethez kell: épp most tért vissza a nászútjáról a tágas, berendezésre váró új otthonába, szerető férje, Jörgen kinevezése olyannyira biztosra vehető, hogy még nagyobb kölcsönöket is bátran fel mernek venni, és a nő folyton számíthat a hódolók és az irigyek figyelmére is. Hedda mégsem boldog, és unalma űzése érdekében rendre apró gonoszságokra vetemedik, méregtől csöpögő fullánkjával bökdösi a vonzáskörzetébe reppenőket: kigúnyolja a neki tetszeni kívánó Julle nagynéni (Kiss Eszter) új blézerét, sokat ígérő flörtökbe bocsátkozik és táncol ki, szándékosan elfelejti régi ismerősei nevét, titkokat fecseg ki – szóval heves hullámokat vetve kavarja fel maga körül az állóvizet, de ez mégsem elég neki. Aztán váratlanul megkapja a várt élményét: régi szerelme, Ejlert Lövborg visszatér a városba, ráadásul az egykori botrányhős szakított az alkohollal, és épp a legnagyobb ígéretként számon tartva figyeli a közgazdaság-tudományi szakma, miután friss könyvét úgy viszik, mint a cukrot. 
Ez utóbbi már Jörgen számára is jelent némi problémát, ugyanis régi barátjával akaratlanul is könnyen riválisokká válhatnak, nem mellesleg Ejlert már a következő, két kötetes könyvén dolgozik új kedvesével, Thiával, ami várakozása szerint még nagyobb visszhangot fog kiváltani. Heddát azonban csak egy valami izgatja: hogy Ejlert nemhogy nélküle, de egy másik nő segítségével merészelt talpra állni, ezzel pedig Hedda elvesztette felette a befolyását – így tehát nem is tehet mást, minthogy egyre hevesebb támadásokat indít a kontroll visszaszerzése érdekében. Mesteri machinációi révén Ejlert végül csak elmegy italozni a barátaival, az est végére azonban elveszíti élete fő műve egyetlen kéziratát – komoly lelki próbatétel elé állítva ezzel Jörgent is. A lavina azonban már megindult, magával sodorva Ejlertet, akinek Hedda az egyetlen méltóságteli megoldást kínálja fel – azonban végül kénytelen azzal szembesülni, hogy semmi nem úgy történt, ahogy ő hitte, így végül csak elhangzik az Ibsen-művekben olyan gyakori végzetes pisztolylövés.
A Jordán Adél által életre keltett Hedda Tesman, született Gabler minden pszichiáter számára igazi ínyencfalat lenne: a mélyen sebzett, vonzósága tudatától megittasuló, irányításmániás asszony számos lelkibetegséggel rendelkezik. Mivel a darab nem tér ki különösebben az előéletére, nem könnyű szimpatizálni ezzel a nővel, aki úgy vergődi át magát a mindennapok szürkeségén, hogy minél több kárt ejt a környezetében, miközben csak a folyamatos visszaigazolásra van szüksége, miszerint ő tökéletes, egyedi és utánozhatatlan, minden emberi eszmény netovábbja. Épp ezért nem fél felégetni maga mögött minden hidat, és bátran szembenézni akár a végzettel is, mikor az istenített szabadsága kerül veszélybe.
Míg Hedda lételeme a pusztítás, addig a férje Bányai Kelemen Barna alakításában egy szerethető, átlagos, kissé bogaras papucs, aki akkor is csak ideig-óráig tudná kiszolgálni az asszony kényét-kedvét, ha az egykori szerelmes nem tűnne fel a színen. Jámbor precizitása, törtetést mellőző álmai megakadályozzák a gyors előrejutásban egy olyan világban, ahol virágzik a korrupció, miközben a lelkiismerete sosem hagyná, hogy tévutakra lépjen. Igazi áldásos csodának tartja, hogy Hedda őt választotta férjének, de az igazi boldogság csak a történet végét követő időkben köszöntene rá.
A katalizátornak számító Ejlert szerepét Mészáros Béla játszotta, aki révén egy kudarcaiba belefásult énjét csak nehézkesen félretévő, kisiklott egzisztenciát ismerhetünk meg. A konvenciókon könnyen átlép, az elvárásoknak megfelelni józanul sem szeretne, de Heddával ellentétben ő már elkezdte kapiskálni, mennyit ártott öncélú rombolásával az évek során, és Thián keresztül sajátos módon vezekelne. Csakhogy Hedda számára a láng, amiben végül ismét megégeti magát, miközben az igazság elől gyáván megfutamodva lohol bele a teljes kudarcba.
Mentes Júlia Thiája is egy sztereotipikus női karakter: az asszony, aki azáltal nyer létjogosultságot, hogy mindig és mindenben támogat egy rászoruló férfit. Naiv, ártatlan, ő maga is tisztában van vele, hogy a férje azért vette el őt, mert „hasznos”, és élete egyetlen merész döntését is, miszerint a szeretője után szökik, részben az inspirálja, hogy továbbra is a víz színén tartsa Ejlertet. Mégsem hagyatkozik csak és kizárólag mások segítségére, a veszteségei ellenére is képes továbblépni – természetesen úgy, hogy ismét új férfi mellé csap fel segéderőnek.
Takátsy Péter ruganyos mozgású Brack bírója is emlékezetes karakter, a még tivornyázás utáni ziláltságában is skatulyából kirántott, folyton pózoló politikus, akit nem aggasztanak alapvető morális előírások. Önbizalomért nem kell a szomszédba mennie, éberen csap le minden felkínálkozó lehetőségre, Heddával való cicázásuk már-már visszataszító, de még ez a vonzalom sem tartja vissza attól, hogy sarokba szorítsa a nőt.
Ibsen ugyan az 1800-as évek végén álmodta papírra az önpusztító skandináv femme fatale történetét, az a mai korba helyezve is tökéletesen megáll a lábán, egy pillanatra nem lóg ki a modern berendezések és ruhák közül Hedda és a körülötte keringő, sajátos meteoresőjével sújtott kisbolygóinak helyenként zavarossá váló tánca, amelynek végére a nő végül csak célt ér: kiszakad az unalmas középszerré váló életéből.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.