Nem tudom, hogy csak nekem sikerült így kifognom, vagy a Spinozában eleve a "jövőmegérzős" előadások képezik a repertoár törzsét, de tény, mi tény, mindkétszer borsódzott a hátam, miközben erősen csodálkoztam azon, hogy a történelem megismétli önmagát - vagy megelőlegezi önmagát.

Mikor megtudtam, hogy levéldráma műfajú előadást fogok nézni, elfogott némi kétely: mégis hogyan lehet egy x percen át izgalmas, lebilincselő darabot színre vinni úgy, hogy a szereplők „csak” felolvassák az egymástól kapott leveleiket? Oké, persze, Kulka János és László Zsolt neve nem kis mértékben…