Mi sem bizonyítja jobban egy kísérletként induló, operett-fantázia műfaji megnevezés alatt futó darab sikerét, ha már nyolcadik éve repertoáron van, és még mindig szinte reménytelen jegyet kapni rá a jegyértékesítés kezdete után pár nappal. A Lili bárónő önmagában is egy sikergyanús darab lehetne, de a Raktárszínház szűkös terében előadva, na és az eredeti szövegkönyvet minden alkalommal új és új improvizatív bemondásokkal dúsítva pedig semmi nem állhat a győzelem útjába!

Az idős Illésházy gróf úgy távozik el erről a világról, hogy hatalmas adóssággal terhelt kastélyt és birtokot hagy örökül kitagadott lánya fiára. Illésházy Katinka ugyanis nem átallott még ifjan megszökni egy lovásszal, majd színésznőnek állni. Így a fiát, Lászlót már senki nem ismerte a nemesi családból, és a férfiban nincs is semmi grófi, ugyanis bohém, link színpadi író lett belőle. Szerencséjére adósságostul el tudja adni a tiszttartó révén az örökségét egy felkapaszkodási vágytól fűtött bárónak, Malomszegi Ernőnek. Véletlenül sem akarna összefutni az új tulajdonosokkal, de persze a véletlen mást vesz a fejébe, történetesen azt, hogy komornyikruhában találkozzon a báró lányával, Lilivel, hogy aztán Ámor jól megsorozza őket nyílzáporával. A témát kutató író belemegy a játékba, inasként ott marad Malomszegiéknél, ahol nem egyszerű az élet: a báró Lilit első körben a kelekótya Remeteházy Galambos Frédihez adná, de az ismeretlen Illésházy Lászlóban jobb partit lát, Sasvári Clarisse pedig, a saját maga által magasra értékelt színésznő vissza szeretné szerezni Laci kegyeit, de közben érdekes liezonba keveredik Frédivel. És ha ez még nem lenne elég, betoppannak az Illésházy grófnők is, Agatha és Krisztina, akik már távoli ifjúságuk óta a birtokra fenik a fogukat, eddig sikertelenül, de ha kell, akár bárót is fognának a tulajdonjogért cserébe. Szóval mindenkinek megvannak a magasztosnak nem mindig nevezhető céljai, elérésükhöz kellő rafináltságuk, és mégis csodálatosan keresztezik egymás szándékait, hogy aztán minden zsák megtalálja a maga foltját. És hogy a dolog még egy kis plusz pikantériát kapjon: mindez csak színház a színházban, ami egy elszegényedett színpadi író fejéből pattan ki, mikor készül elhagyni nagyapja kastélyát. Az író neve gróf Illésházy László.

A címszerepben Lukács Anita volt látható. Dacos, elkényeztetett kislány, aki megelégelve az atyai kényszert, minden lépés ellen lázad. A komornyik mellett azonban harsány fruskából szerelmes dívává érik, akin muszáj minden szívnek megesnie, hiszen rózsaszín felhőcskéin lépkedve nem is tudja, hány konspirációnak van kitéve. De az élet őt igazolja: minden cselszövés nélkül is végül célba ér, övé lesz a sokak által hőn áhított férfi.

A komornyikgúnyában komédiázó és hódító Lacit Dolhai Attila alakította. A keserédes, ironikus stílusú művész megszokta, hogy könnyedén vegye az életet, és ezért kicsit késve veszi észre, hogy itt már nem babra megy a játék. Remekül váltogatja hősszerelmes és humoros színeit, akárcsak a férfiakkal sikeresen megharcoló, a nőkkel szemben ügyetlenül banánhéjakon megcsúszó énjeit.

Malomszegi Ernő báró szerepében brillírozik a karcos hangú Jantyik Csaba. A jó pénzért festékkereskedőből báróvá avanzsáló férfi életcélja a ranglétrán minél feljebb kapaszkodás és a jó kapcsolatok begyűjtése, pénz nem számít. Nem akar rosszat a lányának azzal, hogy pénzügyi, és nem érzelmi indíttatásból adná férjhez, egyszerűen csak más a világszemlélete, amiben nem szerepel szerelem. Egészen addig, míg be nem toppan az életébe Illésházy grófnő. Mindkettő.

Ajándék Lehoczky Zsuzsának Agatha, az idősebb grófnő szerepe. A határozott, zsarnoki nővér bárkinek az életét meg tudja keseríteni, nemesi rangjától eltelve tömjénezi magát, mindezt olyan finom humorral, hogy a nézőtérről muszáj imádni. A művésznő nem fukarkodik a szövegkönyv átírásával sem, és ezzel nem egyszer nem csak a közönséget nevetteti meg, hanem partnereit is.

Még csak nem rég debütált Illésházy Krisztina szerepében Kalocsai Zsuzsa, de már sikerült egy az elődeiétől teljesen elütő karaktert megformálnia. Bár az ő Krisztinkája is egy ábrándos, élhetetlen öreglány, azért gyakran kikacsint a díva is, aki sokkal határozottabban képes szembeszállni nővére akaratával, hogy aztán pityeregve adja meg magát. Már a Cigányszerelem után is úgy véltem (és ezzel nem vagyok egyedül), hogy Kalocsainak több olyan lehetőséget (is) kéne adni, amiben a humorosabb oldalát is kidomboríthatja, ezek után pedig megerősödött ez a véleményem!

De ha már humor, akkor a Lili bárónőben ennek egyértelműen Frédi a főfelelőse, akit Kerényi Miklós Máté formált meg. Improvizációban ezen az előadáson nem volt párja, pedig a hebehurgya, izgága, nagyot mondó Frédi már önmagában is teli van tűzdelve poénnal. A robbanékony, nagyszájú aranyifjú még a saját árnyékától is képes megijedni, amit később persze úgy állítana be, hogy kiáltásával űzte el az árnyékot. Mit árnyékot, árnyékhadat!

Méltó párja Szendy Szilvi Sasvári Clarisse-a, az elhagyott és bosszúszomjas szerelmes, aki nem veszi észre, hogy időközben már nem is Laci mozgatja meg a fantáziáját. A mindenkitől hódolatot elváró, ünnepelt színésznő iskolapéldája annak, amit a férfiak csak „női gonoszságnak” neveznek, az pedig, ahogy puszta baráti szeretetből Lilin igyekszik segíteni a komornyik leleplezésében, minden nőnek kötelező!

A szálakat bonyolítgatja a Szolnoki Tibor által játszott Becsey Bálint tiszttartó is, aki persze minden kis titokról tud, és jó pénzért hallgat is róluk, még jobbért pedig időben cseppengeti őket tovább az illetékeseknek. Valójában ő a ház mindenese, ha kell, randitippeket ad kiszáradt aggszüzeknek, máskor japán csirkét kopaszt, vagy éppen kidobott grófokat csempész vissza a kastélyba. Mindezt persze busás honorárium fejében, hiszen a pénz szerelmese!

Peller Károly játssza a misztikus „Minden szerepben” figurát, ami valójában kilenc karaktert takar, kezdve a rosszkor mobiltelefonáló kultúravágyó nőtől, elbocsájtott inason és ittas miniszteren át egészen mogorva komornyikig és kolbászt nyamnyogó kocsisig, de a „Illésháza népeként” előadott magánszáma külön bravúr, mint ahogy az is, hogy néha fél perc alatt képes gyorsöltözés közben átlényegülni egyik karakterből a másikba.

Egy szó, mint száz, a Lili bárónő az a darab, aminél a váz ugyan változatlan, a sztori mindig arra fog kifutni, hogy Lili Illésházyé lesz, Frédi pedig Clarissé, de hogy eközben mi történik, az még a színészek előtt is ismeretlen. Csak a nagyszerű Huszka-melódiák és a térdcsapkodós, könnyezve kacagás garantált. Szóval abszolút megéri vérremenő harcot folytatni a jegyértékesítés első pillanataiban egy pár Lili-jegyért. Persze csak ha „érdekel a szituáció”.