A rasszizmus, antiszemitizmus olyan téma, amit már Shakespeare idejében is bőven meg lehetett énekelni (sőt, előtte is), és mára nemhogy csitult volna a jelenléte, hanem napról napra erősebbé válik ez a fajta gyűlölet (is). Ezért is kellemes vállalkozás az angol költőóriás műve, A velencei kalmár, amiben tökéletesen lehet ötvözni a klasszikust az aktualitással.

A több, egymásba kapcsolódó szálon futó történet az 1500-as évek pezsgő életű Velencéjébe kalauzol el minket. A kalmár Antonio (avagy Toncsi) nagyhangú barátai körében ünnepli negyvenedik születésnapját, közben kereskedő gályáiért aggódik, amelyekbe minden vagyonát fektette, és amelyek nem kevés veszéllyel néznek szembe a tengeren. A fiatal és nincstelen Bassanio 3000 dukátnyi kölcsönért folyamodik nemes barátaihoz, mert ennyiből szeretne ajándékot vásárolni a szép Portiának, akinek a kezére gyakorlatilag szinte minden színpadra lépő pályázik, ám a korábban zajos társaság a kérés hallatára hirtelen elnémul. Bassanio végső kétségbeesésében a mindenki által gyűlölt zsidóhoz, Shylockhoz fordul. Antonio vállalja a fiúért a kezességet, ám a zsidónak különös feltételei vannak ellenségével szemben: ha Antonio nem fizeti vissza időben a kölcsönt, akkor Shylock váltságdíjképp kivághat egy font húst a velencei testéből. Az alku megköttetett, Bassanio felvillanyozva siethet ajándékvadászatra, miközben Portiát egyre ostromolják a kérők. A lány furfangos megboldogult apja ugyanis azt hagyta végrendeletében, hogy lánya kezét (és tetemes vagyonát) csakis az nyerheti el, aki a három ládikából (arany, ezüst, ólom) elsőként kitalálja, melyikben van a lány arcképe. Eleddig senkinek nem sikerült megtalálnia a portrét, pedig a világ minden tájáról érkeztek már férfiak (sőt, nők is!). Eközben egyre több zsidó hagyja el Velencét, már csak Shylock és lánya, Jessica maradtak, igaz ugyan, hogy utóbbi is szenved a tétlenségtől, és apja zsarnokságától. Így mikor Bassanio vacsorára hívja Shylockot hálája jeléül a kölcsönért, Jessica megszökik a szerenádot adó szerelmes Lorenzoval (és a minden lében kanál csapattal). Mikor Shylock értesül a történtekről, megtagadja a lányát. Örömhír is történik a városban, Bassanio gyémántégető trükkjével megnyeri magának Portia szívét, majd a lány hathatós segítségével kiválasztja a helyes ládikát (vagy inkább a helyesnek vélt ládikát?). A szerelmesek már a dupla esküvőre készülnek, hiszen így Portia szolgálója, Nerissa is hozzámehet a társaság hangadójához, Gratianohoz. Időközben Antonio összes gályája elsüllyed, önerőből nem tudná kifizetni Shylockot, és hiába Portia segítsége, bosszúálló utasítása miatt Lanzelo nem ér oda időben a zsidóhoz, a szerződést ezzel megszegte a kalmár, bűnhődnie kell. A pert ugyan Toncsi barátja, a dózse vezetné le, de ő sem tud semmit sem tenni a kalmár érdekében. Jessica is szívesen meggyőzné apját, aki egészen addig nem hajlandó tudomást venni róla, míg férje, Lorenzo meg nem tagadja a lányt. Antonio szorult helyzetén először látszólag segít a férfinek öltözött Portia, ám mivel a velencei dühében leribancozza a lányt, már szinte újból a zsidó kezébe kerül a győzelem. Azonban végül Portia addig csűri-csavarja a jogot, míg Antonio megtörve ugyan, de megmenekül, Shylock pedig elveszíti vagyonát, hitét, becsületét.

Gáspár Sándor Shylockja nem negatív karakter. A felé áradó állandó gyűlölet végül őt is kíméletlenné és gyűlölködővé tette. A sok fájdalomtól bosszúéhessé vált, ezt mind Antonion vezetné le. A rideg, megkeseredett valóság mögött azonban még mindig rejt némi érző szívet, Jessica árulását is meg tudja végül bocsátani kényszerűen. Megaláztatásai összetörik, a darab legvégére csak megesik rajta a közönség szíve, ahogy fejfedő nélkül, megcsúfoltan kicsoszog a színről.

A nagy jellemváltozáson áteső Antonio szerepében Hevér Gábor volt látható. Kezdetben a jómódú, antiszemita, nagyhangú, kényszeresen folyton beszélő kereskedő. De emellett jószívű barát is, hiszen azonnal vállalja a kezességet felelőtlen barátjáért, még ha a gyűlölt ellenséggel is kell érte szembenéznie. Gályái elvesztése megtörik, majd a bírósági peren hol magába roskad, hol tombol az indulatoktól. Az ítélet végére pedig belátja a saját és a társadalom hibáit, és talán elindul megkeresni a valódi igazságot.

A körülrajongott, dúsgazdag és okos Portiát Radnay Csilla alakította. Az apja végrendeletébe szinte beletörődne, ha nem jelenne meg a képben Bassanio, ezért inkább manipulálja a ládika-választást. Valójában a manipulatív jelző a leginkább találó Portia esetében, ha kell, lehengerlő és bájosan kislányos, míg máskor ellentmondást nem tűrően semmisít meg mindenkit, aki szembeszállna vele. A perben először Antoniot küldi padlóra, majd Shylocokot alázza meg kíméletlenül, sorozatosan.

A történet mozgatórugóját, Bassaniot Szatory Dávid játszotta. Léhűtő aranyifjú, akinek sosincs egyetlen fillérje sem, és konstruktív gondolatokban sem bővelkedik. Heves természetű szerelmes papucs, ami a szívén, az a száján. A velencei ifjú társaságból nem csak vagyontalanságával lóg ki, ő a legkevésbé antiszemita a társaságban, még Shylockkal is barátkozik, Jessicával együtt vendégül is látná őket vacsorára. Számára a zsidógyűlölet csak a közös kánon része, valójában csak a peren gondolja komolyan, jogos-jogtalan felindulásából.

Portia szolgálóját, Nerissát Martinovics Dorina alakította. A talpraesett, cserfes lány mindenben hű követője úrnőjének, és bár kezdetben a homoszexualitás gondolatával is kacérkodik, Gratiano gyengécske bókjai azonnal leveszik a lábáról. A történet szempontjából Nerissának nincs komolyabb súlya, ám Dorina tökéletes színt visz az előadásba könnyed humorával.

Makranczi Zalán Gratianoja a forrófejű ősgyűlölködő rasszista, aki bármikor képes robbanni, üvölteni, erőszakoskodni. Persze neki is van egy érzékenyebb oldala, a Portiához kérőbe induló kaland alatt azonnal beleszeret Nerissába, mellette szeretnivaló, imponálni vágyó kisfiúvá válik. Barátságból viszont nem vizsgázna színjelesre, minimális problémázás után börtönbe kíséri Antoniot, és az egy font hús kivágásánál is lelkiismeret-furdalás nélkül lefogja állítólagos cimboráját.

Bánfalvi Eszter alakította Shylock lányát, a sokat szenvedő Jessicát. Bár apja valójában félti, és ezért nem engedi ki a házukból egyedül, ezzel a zsarnokságával csak annyira megkeseríti a lány életét, hogy az végül az első adandó alkalommal (humoros körülmények közepette) megszökik a családi vagyonnal. A keresztény hitre való áttérést nem veszi jó néven, de végül Lorenzo iránti hirtelen jött szerelme győz. Az eltitkolt múltja azonban hamar véget vet a boldogságának, keserű vigasz, hogy talán az apja mégis megbocsát neki.

Az aranyifjú társaság „okoskája” Lorenzo, akit Mátyássy Bence játszott. Egy fokkal kevésbé harsány, egy fokkal kevésbé rasszista, nem egy fokkal kevésbé kiszámítható. Mert ő is megy ládát nyitogatni Portiához, de közben szerenádot ad a zsidó Jessicának, akiről egy mukkot sem tud, csak hogy a rajongásig imádja annak sűrű haját. De mikor az őserdő-hajzuhatagról szőtt eszményképe összeomlik, azonnal megtagadja a feleségét.

Marton Róbert dózséja az aktuálpolitikai kikarikírozott lenyomat: ha úgy hozza az élet, alkotmányt módosít, a visszamenőleges hatály tilalmát is könnyedén átlépné akár. De ettől függetlenül mégiscsak ő a törvény Velencében, még ha néha kicsit részrehajló a barátaival szemben, akikkel együtt mulatozik, és akikkel együtt jár nős létére Portiához lánykérőbe. Vagy babzsák-fotelélvezőbe.

A darab „tejföle” a gitáros Némedi Árpád Lanzeloja. A mindenhol ott lévő, mindenbe belekotyogó szolgáló humort humorra halmoz, szarkazmust kever nagy igazságokkal, iróniával vegyíti az utálkozást, miközben hírhozással, burkolt tanácsadással, pletykálkodással mindig lök egyet a történet folyásán.

Shakespeare egy hibát(?) követett el A velencei kalmár megírása közben: nem nagyon alkotott benne olyan szereplőt, akivel könnyű szívvel azonosulhatnánk. Na jó, kettőt: miközben ereszkedik le a függöny, úgy érezzük, csorbát szenvedett az igazságérzetünk. Mert a Nemzeti remek darabjában bizony nem találjuk meg az igazságot. Még az összetörő dukátos ládikában sem.