2013. november 17. 20:26 - franyokriszta

A végítélet napja

phoca_thumb_l_A végítélet napja_016.jpgA híres-hírhedt Doktor House-i mondattal élve: Mindenki hazudik. A kérdés csak az, hogy milyen helyzetben mekkorát, és hogyan bír ezzel elszámolni a lelkiismeretünk? Ödön von Horváth művében, A végítélet napjában, ha nem is mindenki, de jópár szereplő hazudik. De hogyan bűnhődnek érte, hogyan csap le rájuk a végítélet napja?

Egy szürke, unalmas falucska monoton vasútállomásán nyit a történet, ahol az egyszemélyes személyzet, Thomas Hudetz gépként működve kezeli a kulcsokat, fogantyúkat, kallantyúkat, és közben egy-egy színtelen mondattal megvédi a pletykafészek falu által ócsárolt, nála 13 évvel idősebb feleségét. A mindennapi rutinból azonban kiszakítja a még szinte gyermek Anna vitathatóan őszinte, lopott csókja, ami pont elég ahhoz, hogy Hudetz egy 18 halálos áldozatot követelő vonatszerencsétlenséget produkáljon. phoca_thumb_l_A végítélet napja_031.jpgHudetz és Anna kitartóan vallja, hogy az állomásfőnök nem mulasztotta el időben tilosra állítani a szemafort, ám az őket kileső Hudetzné a senki által el nem hitt igazságot, férje késlekedését hirdeti. Hudeztet négy hónapnyi vizsgálat után felmentik, a falu ünnepli meghurcolt hősét. Ám az amúgy sem teljesen emberi Hudetzet a négy hónapnyi magány még lejjebb löki a lejtőn, véleménye szerint bűnéért csak egy még nagyobb bűntény elkövetésével vezekelhetne. Kapóra jön neki a hazugságba belebetegedő Anna, aki pedig élete feláldozásával szeretne szabadulni bűneitől. Az imádott állomásfőnökből hamarosan gyűlölt, üldözött vad válik, aki már csak a halottak nyelvén szóló belső hangoktól szabadulna. Ha lehetne.

hudetz.JPGKeresztes Tamás brillírozik Thomas Hudetz szerepében. Robotszerű, érzelemmentes alakja már azelőtt is elidegenítően hat, mielőtt hazugságával belehajszolná magát az őrületbe. Pontos kötelességtudatán kívül valójában semmi nem predesztinálja a kiüresedett testet a falu szeretetére, de mégsem lehet gyűlölni, megvetni a bűnökben egyre mélyebben gázoló, igazához kategorikusan ragaszkodó beamtert. Karaktere végül csak viszolygós szánalmat vált ki a közönségből.

 

anna.JPGA tragédia kiváltóját, a fogadós lányát, Annát Pálmai Anna alakította. A jegyben járó lány csókjával inkább csak Hudetznét akarja bosszantani, és Hudetz szoborszerű felszínét megkapargatni, mint valós szerelemről vallomást adni. Kérés és szemrebbenés nélkül hazudik, üde fiatalságát bevetve a megkeseredett feleséggel szemben, ám a belső hangok útján megszólaló lelkiismerete végül ítélkezik felette.

 

hudetzné.JPGA falu kiközösítésének örvendő, férjét ösztönösen megvető és gyűlölő Hudetznét Fullajtár Andrea játszotta. Nem tud beletörődni a 13 évnyi korkülönbségbe, és az ebből eredő elhidegülésbe, beteges féltékenysége már nem csak a környezetét, de őt magát is az őrületbe kergeti. Ha az öccse higgadtsága nem intené néha jobb belátásra, valószínűleg már rég ölre ment volna a faluval, „férfiatlan” férje gyötrése miatt.

 

alfons.JPGA drogériatulajdonos sógort, Alfonsot Elek Ferenc alakította. Hudetzné fékjeként mint közvetítő állt a nép és nővére között, míg a tömegvélemény nem fordította a nő ellen. Majd vissza. Bár ő is szélkakas módon forog a „pártok” között, mégis van benne némi hűségérzet, amivel nem tud elszakadni sógorától, és körmeszakadtáig védelmezi igazát, mielőtt meggondolná magát.

 

ferdinand.JPGA legegyszerűbb és legtisztább jellem az Ötvös András alakította Ferdinandé, a szomszédos falu henteséé, aki szabadidejében az általa rajongásig szeretett és féltett Annának a vőlegénye. Bárdolatlan nagymackó, érző szívvel, ami hol féltékenyen dobog „Husikájáért”, hol összetörik annak halála miatt. Tisztasága pedig nem engedi gyilkossá válni.

 

 

ügyész.JPGleimgruberné.JPGA történetbe finom humort főleg két kisebb karakter, Leimgruberné és az államügyész csempész. Előbbit Jordán Adél alakítja, örökös pletykálkodásával tökéletesen kidomborítja a véleményét folyton változtató, szélsőséges érzelmekben tocsogó falu lényegét, míg Kocsis Gergely ügyésze megcsömörlöttségével, cinikusságával mutatja meg, mennyire bele lehet fásulni poros kis falvak belső csatározásaiba.

phoca_thumb_l_A végítélet napja_026.jpgBár az előadást jellemző baljós vontatottságból néha csak a vontatottság dominál, tökéletes jellemromlások bontakoznak ki a szemeink előtt. A tapsrend után felkászálódva is még a lelkünkön megülve hordozzuk a darab esszenciáját, miközben megszólalnak a belső hangok: meddig érdemes kitartanunk egy-egy hazugság mellett?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://esszineszbenne.blog.hu/api/trackback/id/tr965639632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása