A Belvárosi Színház Kramer kontra Kramerével kapcsolatban sok helyütt hangsúlyozzák, hogy ne a filmet várjuk vissza a deszkákról. Szégyen, nem szégyen, az én életemből eddig olyannyira kimaradt a film, hogy zseniális angolommal a „Krémert” is „Kramernek” ejtettem fejben. Szimplán csak az érdekelt, hogyan tudnak megfogni és interpretálni egy olyan történetet, amelyben az anya hagyja el a munkamániás férjét és hat éves gyerekét azért, hogy végre élhessen egy kicsit ő is. Hát, jól.

A Kramer-család történetébe a kis Billy megszületésekor kapcsolódunk be. A hónapok és évek gyorsan peregnek, egészen a hatodik születésnapig annyit látunk, hogy Joanna, az anya minden idejét a fiával tölti, miközben visszavágyik a munkájába, felnőttek közé, míg Ted, az apa munkavacsoráról munkavacsorára jár, és Csehovot megszégyenítő párbeszédet folytat feleségével arról, hogy mikor ettem utoljára bélszínt, kontra vissza akarok menni dolgozni. A hatodik szülinapon borul a bili, Joanna összepakolt bőröndjével odaáll Ted elé (vagy inkább mellé, és a közönség elé), és bejelenti, hogy ő elmegy. Ted végre nemcsak meghallja, hanem fel is fogja felesége szavait, ám már késő, Joanna elment, Ted és Billy maradt. Az apa kénytelen megismerni fiát, akivel hat éve egy tető alatt lakik, de egy-két esti mesén kívül sokkal több időt még nem töltött vele. Humorosan adják át, hogyan küzd meg Ted a ráháruló feladatokkal, hogyan vét kisebb-nagyobb hibákat a nevelés során, és hogyan válik végre ízig-vérig szülővé. Persze itt becitálni egy tapsrendet kész rablás lenne, ezért beüt a ménkű: Joanna egy év múlva visszatér, kisimult idegrendszerrel, és komoly célokkal, miszerint szeretné ő nevelni Billyt. Arany szíve van, mert megengedi Tednek, hogy hétvégente azért lássa a fiát. Ted kiborul, Joanna bíróság elé viszi az ügyet. Bár maga a tárgyalás, és az ítélethozatal utáni kinek fájdalmas, kinek örömteli pillanatok az előadás utolsó 10-15 percére szorulnak vissza, még itt is bekacsint pár váratlan fordulat, míg végül tisztázódik, hova is kerüljön Billy.

Nagy Ervin tökéletesen domborította ki Ted Kramer karakterének minden oldalát: volt humoros, volt pökhendi, volt ideges, volt érzelmes. Míg kezdetben a kissé ellenszenves, sztereotip gondolkodású („az asszony helye otthon, a férfi szállítja a pénzt, és a két terepnek egymáshoz semmi köze”) férfit vázolja fel, addig a rászakadó nehézségek során elnyeri a közönség szeretetét kitartó küzdelmével, amit egyszerre vív Billy-vel, Joannával, a világgal, és persze önmagával. Telitalálat.

Péterfy Bori nehéz helyzetben van jól alakított Joannával, hiszen mindünkben felmerül a kérdés: milyen anya az, aki képes elhagyni a gyerekét? Persze, belefásult már a szakadatlan anya-szerepbe, a férjétől semmire nem számíthat (nemhogy jóra, de még rosszra sem), feleslegesnek érezve magát szürkül bele a monoton napirendbe. Egy év múlva megtalálja, amit keresett (hogy pontosan mit is, nem derül ki), de a kompromisszumkészség és az empátia eltűnt. Tettei súlyát nem tudja, vagy csak késve tudja felfogni, és nyitva marad mindünk előtt a kérdés: akkor most Joanna mikor is cselekedett helyesen?

Billy megformálóját illetően vannak kétségeim, de talán Lukács Marcell volt a kis Kramer. Mindenesetre energikus, akaratos, izgága kisfiút láthattunk a színpadon, aki bájosan naiv, egyszerű kérdéseivel egyszerre volt mulatságos és megható.

A szomszéd egyedülálló anyát, a nagyszájú Thelmát Cseh Judit alakította. Thelmája tükrözi körülbelül a nézői véleményt: kezdetben az elhanyagolt Joanna pártját fogja, majd a Billy-vel egyedül maradó Ted támasza lesz, sőt, még jóval közelebb is kerül a kezdetben számára sem túl szimpatikus férfihoz, mint azt előtte gondolta.

A további három szereplő, Egri Márta, Mertz Tibor és Ficzere Béla több szerepet is megformál az előadás folyamán. Egri és Mertz a legmulatságosabb perceket viszik el mint Ted, majd mint Joanna szülei, de bírósági összecsapásuk is zseniális. Ficzere Ted üzletorientált főnökeként próbálja a szerinte helyes útra visszapofozni a férfit, de megjelenik még kicsit feminim titkárként és a gyermek-elhelyezési per bírájaként is.

Bár a Kramer kontra Kramer rengeteg nevettető pillanatot tartalmaz, mégis egy nagyon súlyos, gondolatébresztő darab, komoly problémákat feszeget, melyekre nem ad választ. Nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is úgy lépne ki az előadás után a színházból, hogy ne legyen valamilyen véleménye a szülői felelősségről, a gyerek feletti huzavonáról, a bírói ítélet jogosságáról, vagy Ted és Joanna észszerű észszerűtlenségéről. Vagy fordítva.