Móricz történetei nem kimondottan akciódúsak, és ez az Úri murira, pláne színpadra állítva, hatványozottan igaz. Főleg ha a történet is meg van húzva itt-ott, a helyszínek száma is csökkentve van (bár a nádassal körbevett kocsmakörnyék gyönyörű). A Nemzeti remek színészgárdája így próbált kihozni mindent a muriból, amit lehet.

Az 1800-as évek végének egy fülledt nyarán járunk, vidéken, egy dzsentri-kánaánban. A nagyurak fő szórakozása az ivás, különböző gonosz tréfák kieszelése, veszekedés, verekedés, röviden: a semmittevés. Ebből a sorból lóg ki Szakhmáry Zoltán. Ő ki akar törni a mocsárból, ő fejlődni, fejleszteni akar, neki újító ötletei vannak. Csak elég ereje nincs hozzá. Na meg pénze, több helyre is el van adósodva. A felesége Pesten van, és nem hajlandó váltót aláírni. Bár az utóbbinak nem örül Szakhmáry, az előbbinek annál inkább, hiszen beleszerelmesedett egy fiatal cselédlányba, Rozikába. Míg az éjszakáit a lánnyal tölti, napközben a szomszédsággal múlatja az időt a fogadóban. A banda feje Csörgheő Csuli, akinek a gazdaságában rohamos tempóban pusztulnak a disznók, ezért ő búfelejtésből hashajtóval kevert pálinkát itat a cigányasszonyokkal és a szerencsétlen Fancsali szomszéddal. Ide fut be a nagyétvágyú könyvkereskedő, Lekenczey Muki, akit Csuli és Zoltán csak gróf Goluchowsky Agenor külügyminiszter őexcellenciájaként mutatnak be, a móka kedvéért. A mulatságnak csak Csuli feleségének, Ágnesnek a betoppanása vet véget: elpusztult Csuli kedvenc disznója, a nagy kan, akit még a gyerekeinél is jobban a szeretett. Zoltán Rozikához tér vissza, ám a lány addig mesél magáról, míg Szakhmáry felméri, hogy egy igen könnyűvérű nőcskével van dolga, aki az első kínálkozó lehetőségre elhagyná. Ezért is viszi be őt a társaságba, ahol Rozika a grófnak hitt Mukitól pénzt és petíciót kér, hogy Pestre szerződhessen színésznőként. Zoltán kidobja a lányt, az utolsó fillérjeit is nekiadja, mikor váratlan látogató érkezik hozzá: a felesége és gyerekei. Már Rhédey Eszter fülébe is elért a hír, hogy férje egy cselédlányt szeret, tombolva esik neki Zoltánnak, főleg, mikor az búcsúlevelet kap a Pestre szökő „szerelmes” Rozikától. A vita addig fajul, hogy Eszter gyávának nevezi Zoltánt. Szakhmáry visszatér a mulatozó társasághoz, felgyújtja a nádast, majd számára a legbátrabb megoldást választja: fejbe lövi magát. Ám Csuli zárósorai másról tanúskodnak: „gyáva népnek nincs hazája”.

László Zsolt alakította Szakhmáry Zoltánt. Műveltebb, intelligensebb társainál, vállalkozó szellemével akar kitörni az unalmas, szürke dzsentri hétköznapokból. Tipikusan az az ember, aki megelőzi a korát, a világ még nem érett meg az ő újításaira, támogatás híján nem is tudja ezeket rendesen kivitelezni. Egy önzetlen, áldozatkész asszonyra lenne szüksége, aki támaszaként szolgálhatna, de ezt sem Eszterben, sem Rozikában nem találja meg. Büszkesége végül nem bírja, hogy még több csorbát szenvedjen, ezért is választja az öngyilkosságot.

A darab során sokat emlegetett Rhédey Eszter csak a második felvonásban tűnik fel, Schell Judit alakításában. Szintén egy büszke emberről beszélhetünk, az úrinőről, aki csak azért megy el vidékre, hogy számon kérje a férjét. Schell percek alatt vált át megtört asszonyból megbocsátó szerelmesbe, majd tomboló fúriába, aki képes lenne tíz körmével kikaparni ura szemét, végül sértett-győztesként csuklik össze.

A nagyhangú Csörgheő Csulit Stohl András játszotta. Nem bírja elviselni, hogy fél percnél tovább ne ő legyen a középpontban, harsányságával és durva tréfáival azonnal magára irányítja a figyelmet. Egy pillanat alatt dühbe tud jönni, akár a gyerekére, feleségére is puskát fog. A ripacs felszínesség mögött azért komoly érzelmek is vannak, igaz, leginkább a nagy kan irányába, de Zoltánnak is hű barátja.

Csörgheő felesége, Ágnes szerepében Bánfalvi Eszter volt látható. Keménykezű asszony, aki fejet hajt ura előtt, tart is tőle, de remekül tudja őt kezelni, a családját is fegyelmezetten vezeti. Ő az a támasza Csulinak, amilyenre Zoltánnak is szüksége lenne. Igazán kibontakozni nem tud, háttérbe szorítják a férfiak.

Martinovics Dorina alakította Zoltán szeretőjét, Szabó Rozikát. Az egyszerű, naiv fiatal lányt, aki sosem tudja igazán kifejezni, mit is akar, mégis bárkit az ujjai köré csavar, és ezt ki is használja minden alkalommal. Bár búcsúlevele szerint szerelemmel szerette Zoltánt, ez mégsem akadályozta meg abban, hogy Mukitól, majd Zoltántól pénzt kérve Pestre meneküljön.

Lekenczey Muki karaktere is hangsúlytalanná válik, pedig Kulka János alakítja. A művelt árus, akinek sikerül megfűznie az egész társaságot, hogy vegyenek tőle könyveket, pedig garantált, hogy életbe nem fogják kinyitni őket, nemhogy végigolvasni! A háttérbe húzódva igyekszik bemondani néhány bölcs gondolatot, és vidáman tetszeleg a külügyminiszter képében.

Apró, de hálás szerep Igazmondó Pistáé és Fancsalié, előbbit Hevér Gábor, utóbbit Szatory Dávid játszotta. Pista komoly kihívója a társaságban Csulinak, mint legjobb sztorizó, a soha igazat nem mondó földesúr megjelenése komoly energiákat jelent a színpadon. Fancsali pedig a szerencsétlen, kissé bolond „szomszéd”, aki a zavarosban halászik, és nem veti meg az italt, még akkor sem, ha az hashajtóval van feljavítva.

A színészek a gyönyörű díszletek között teljes hitelességgel keltik életre Móricz Úri muriját, de az akciók hiánya miatt nagyrészt az előadás csendesen csordogál. Persze hendikeppel indul az, aki nem kedveli különösebben Móriczot:)