A legtöbbször feldolgozott művek 10-es top listáján egészen biztosan kiemelkedő helyen szerepelne Shakespeare Rómeó és Júliája. A szerelmi tragédia megélt többek között már prózai színházi, musical, balett és filmadaptációt is, játszódott már az eredeti szöveggel és modernizálttal, a történet valódi korában és a XXI. században, minden megálmodásnál számos sajátos vonással gazdagodva.

Mivel ifjonckoromtól kezdve Shakespeare-rajongó vagyok, igyekszem a műveit minél több formában megismerni. Így került sorra a Centrál Színházban már több mint 10 éve hatalmas sikerrel játszott És Rómeó és Júlia. Az előadás kuriózuma, hogy díszletek nélkül (ha szükség van rájuk, a színészek alakítják akár az erkélyt is), minimális kellékkel (egy szemüveggel és egy csipkés női alsóval), egyszerű csuklyás jelmezben összesen két színész viszi színre az örök történetet. Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter.

A kétszereplős feldolgozás rengeteg érdekességet és nehézséget hordoz magában, ezeket játszi könnyedséggel oldják meg. A legtöbb szereplőt felváltva játsszák, akár nemtől függetlenül is (kivétel persze magát Rómeót és Júliát), a többszereplős jeleneteknél pedig vagy „visszatekerik” az eseményeket, vagy jelzésekkel behelyettesítik az éppen néma, de jelenlévő szereplőt. A könnyed, humoros történetkezdés segít letisztázni a jeleket, itt válik egyértelművé számunkra, hogy kit szimbolizál például a szemüveg (Benvoliot), a csipkés fehérnemű (a Dadát), vagy a kapucni (Lőrinc barátot). Rövid idő után már értelemszerűen „ráállunk” mi, nézők is ezekre a megoldásokra, és a dráma fokozódásánál már nem kell gondolkodni, kit is látunk éppen a színpadon. Mindezek ellenére hatalmas koncentrációt és erőfeszítést igényel a két színésztől, hogy másfél órán keresztül hiba nélkül adják át ezt a nagyon is összetett előadást. Némi könnyítést ad számukra, hogy a szöveg itt-ott meg lett húzva (szegény Parisz és részben Lőrinc barát is ennek a rövidítésnek esett áldozatául), de természetesen a történet így sem szenved csorbát. Számomra az előadás három legmeghatározóbb pillanata a három nagy monológ volt (Mercutioé, Júliáé és Rómeóé, előbbi kettőt Nagy-Kálózy Eszter, utóbbit Rudolf Péter adta elő), és ahogy a nézőtéri dermedt csendet hallgattam (már amennyire a csendet lehet hallgatni), nem én voltam az egyetlen, akit székbe szegeztek ezek a tökéletes átéléssel előadott pillanatok. A darab vége pedig még ezt is felülmúlta, egy pillanatig sem kételkedtünk abban, hogy a csupasz színpadon Rómeó és Júlia heveredik egymás mellé és adja életét a másikért és a mindent felülmúló szerelemért. Kellett is jópár másodperc a lágy zene után, mire felocsúdtunk, és kitört a megérdemelt tapsvihar.

Az És Rómeó és Júlia egy nem mindennapi utazás a színház világába. Megéri rá jegyet váltani!