Az én időmben még nem volt kérdés, hogy a kötelező olvasmányt tényleg elolvassuk – vagy legalábbis elkezdjük. De azt sosem értettem, hogyan lehet a „egész jó” kategóriában a Légy jó mindhalálig és A Pál utcai fiúk, míg az Egri csillagokat vagy A kőszívű ember fiait rendre feladták az ismerőseim.…

Gyerekként utáltam Billy Elliotot. Na nem a filmet, azt szerettem, magával Billy-vel voltak komoly problémáim: eljár bokszolgatni, aztán egy véletlennek köszönhetően belecsöppen egy balettóra kellős közepébe, és hupsz, máris egyenes út vezeti a világot jelentő deszkákig. Én meg ekkor már vagy tíz…

Imádom a jó, kifejező, mozgalmas koreográfiákat. A műfaj szinte mindegy, ha egy darabban van pár táncremekmű, azzal engem hosszú-hosszú percekre le lehet venni a lábamról. Az Ének az esőbent nézve pedig igazán tobzódhattam: kellemes kis limonádé volt, gyönyörű látvánnyal és humoros pillanatokkal…

Biztos én vagyok rosszul bekötve, de az én gyerekkoromból kimaradt egy nagy adag „Disney-klasszikus”. Az Aladdint vagy például a Herkulest kívülről fújom, de a „lányosabb” darabok a legtöbb esetben nem súrolták az ingerküszöböm, sokat azóta sem pótoltam. A Szépség és a Szörnyeteg is huszon-sok évig…

Fiatalabb koromban szerettem volna Audrey Hepburn lenni. Nagyon tetszett a szépsége, a törékenysége, a szelíd bája. Évek hosszú sora alatt beletörődtem (nagyjából), hogy valószínűleg sosem leszek Audrey Hepburn. De a hozzá kötődő dolgokat még a fájdalmas felismerés ellenére is szeretem, így nem volt…

Ha emlékezetem nem csal, pesti színházi élményeim első állomása a Padlás volt – nem mostanában volt, még Kaszás Attila játszotta Rádit… Azóta eltelt jó pár év, a cédét rongyosra hallgattam, a felvételt is megnéztem pár tucatszor, élőben viszont nem láttam újra a darabot. Egészen mostanáig. És…

Lévay Szilveszter szerencsére megtartotta azt a jó szokását, hogy érdekes női alakokat megidéző történelmi-irodalmi műveket karol fel gyönyörű dallamaival. És szerencsére a Budapesti Operettszínház is megtartotta azt a jó szokását, hogy ezek a musicaleket repertoárjára tűzi. Így a Marie…

Nem egy aprócska fába vágták a fejszéjüket Szente Vajkék, mikor a Shrek színpadra vitele mellett döntöttek, ugyanis a mese olyannyira korszakalkotó és egyedi volt a 2000-es évek elején, hogy még a folytatások sem tudták hozni a későbbiekben ezt a sikerszínt. A magyar produkció, ahogy látom, abszolút…

Különös vegyület a Budapesti Operettszínház legfiatalabb operettje, A chicagói hercegnő: történetre kicsit összeollózott Kálmán Imre best of, zeneileg meg igazi stíluskavalkád, hiszen rendre összeméri az erejét a jazz a népzenével, a charleston a keringővel, az operett a slow foxszal – és ezen a…

Elcsépelt szófordulat a mai rohanó világunk kifejezés, de nagyon is igaz: folyton rohanunk, nincs időnk kiélvezni a szép pillanatokat, csak menni-menni állandóan körbe-körbe a mókuskerékben. Ez a formula érvényesül akkor is, ha a múltat idézzük meg – a Sybillben is mindenki kapkodva száguldana a…

Gimnáziumi irodalomóráim emlékei közül az Édes Anna talán az egyik legfakóbb – ennek ellenére merész vállalkozásnak találtam, hogy a nem túl cselekményes, lélektani történetet társulat musical formában helyezze színpadra. Ráadásul popmusicalként. Azt nem állíthatom, hogy ezek a kérdőjelek a…

Ha színházba megyek, minden alkalommal igyekszem függetleníteni magam a korábban olvasott kritikáktól, hallott véleményektől. Így volt ez a Hair esetében is: ugyan pozitív összmérlegű beszámolóba egybe sem ütköztem bele, de várakozva, mindenre nyitottan ültem be az előadásra, amiről az előre tudható…

Ha nincs a Csárdáskirálynő, akkor minden bizonnyal a Marica grófnő lenne Kálmán Imre legismertebb, legnépszerűbb műve. Hiszen az „ezüstérmesben” is hiánytalanul megvan minden, ami egy operettet tökéletessé tesz: egymást oda-vissza szerelemmel szerető és folyton gyötrő férfi és nő, álnév alatt…

Vannak darabok, amelyeknél nem probléma, ha a történet nem kimondottan veretes, inkább csak mozaikszerűen kap innen-onnan egy-két morzsát, és pakolja bele mindezt egy olyan látványvilágba, ahol bőven elég ennyi „storyline”. Ilyen darab a Fame is. Meg olyan darab, amiből kiderül, hogy rengeteg…

A színház a színházban konstrukciójú darabok szinte virágkorukat élik, a kulisszák mögé betekintős betétek sem ismeretlenek már az edzett néző előtt - na de hogy mindez egy EU-s pályázatra készülő előadás próbáit takarja, kulturális főmuftival, érzelmi viharokkal és "magyar a magyar ellen",…

Az operett, ami anno megadta a végleges lökést a zenés színház szeretete felé vezető lejtőn. Ha nem láttam DVD-n vagy az interneten hatvanszor a sámánkereket, akkor egyszer sem! Aztán ezzel szépen be is bukfencezgettem ebbe a "teátrális" életérzésbe, amiből azóta sem jöttem ki - így hát időszerű…

Megkockáztatom, hogy nincs olyan ember, aki legalább egy próbálkozás erejéig gyerekként ne kacérkodott volna a színészettel. Gyermeki öröm! És pont ez a szépsége az amatőr vagy éppen tanodás előadásoknak is: az előadók még nem vérprofik, de annyira szívből, lelkesedésből játszanak, hogy ez gond…

Bár láttam vagy háromszor-négyszer a Catherine Zeta-Jones, Renée Zellweger, Richard Gere trió fémjelezte filmet (oké, a Cellatangót ötvenszer is), mégis egy jó dallamú, de semleges filmnek tartottam. Ennek ellenére, mikor kiderült, hogy a Centrál Színház műsorára tűzi a Chicagot, eldöntöttem, hogy…

…meg egy hatalmas görbe tükör. Amely a magyar zenés színjátszást tükrözi vissza. Minden szegletét, visítva nevettetően görbén, kíméletlenül. A „Magyarország legsz@rabb musicalje” alcímmel rendelkező csudafriss darab nem átall viccet csinálni mindabból, ami az igazi színházrajongóknak szent. És ami…

Az operett, amiből hiányzik a happy end. Talán ez a legismertebb jellemzője Lehár egyik kiemelkedő művének. Nemcsak hogy a primadonna és a bonviván nem kezdi el a darab végén egy vidám nóta kereteiben építgetni családi fészkét, de még a táncoskomikus-szubrett kettős is egy megrendítő szerelmi…

Már rengetegen próbálták megfejteni a női lélek titkát, és számolatlanul buktak bele a kísérletbe. Volt, aki filozófiai mélységekbe bocsátkozott, más különböző sovinizmusok irányából közelített, és persze elmaradhatatlanként itt is megjelent a humor kikövezetlen, ám annál kacagtatóbb útja. Hál’…

Az „urban legend” szerint a Cirkuszhercegnő Kálmán Imre egyik vicces-csípős odaszúrásából született, miszerint két bevált librettistájának annyit javasol, hogy most már írniuk kéne egy jó operettet. Hogy mennyire sikerült ez nekik, az most az Operett színpadán nem derül ki, ugyanis a darab átesett…

Egy könyv és/vagy film színpadi adaptációjánál ott mocorog a kisördög a nézőben, hogy ezt bizony piszok nehéz feladat lehet úgy megvalósítani, hogy megmaradjon a könyv/filmhűség, mégis a másfajta rendelkezésre álló eszközök használatával is izgalmas legyen a sztori. Pláne, ha a sztori alapanyaga…

Bár a Patrick Swayze-Demi Moore-Whoopi Goldberg hármas fémjelezte mű több korszak kultuszfilmje, nekem valahogy mégis nagyon sokáig kimaradt az életemből. Nyáron is csak azért pótoltam ezt a hiányosságot, hogy tudjam, mégis mit fogunk kapni az operettszínházi bérletünkben. Merész vállalkozásnak…

Lehet egy hétvégén keresztül házasságtörést elkövetni? 25 éven át minden évben? Lelkiismeret-furdalás nélkül? Úgy, hogy közben szereted a párod? És úgy, hogy szereted a szeretődet is? Meddig folytatható ez? És ki-mi a helyes megoldás? Ezeket és ezekhez hasonló kérdéseket boncolgat a Jövőre, veled,…