Az operett, amiből hiányzik a happy end. Talán ez a legismertebb jellemzője Lehár egyik kiemelkedő művének. Nemcsak hogy a primadonna és a bonviván nem kezdi el a darab végén egy vidám nóta kereteiben építgetni családi fészkét, de még a táncoskomikus-szubrett kettős is egy megrendítő szerelmi haláltáncot járva mond búcsút közös életüknek. És mégis, ezzel az „operettelenségével” A mosoly országa talán csak még szebb történet, mintha egy vidám talpalávalóval zárulna.

Némi előélet-felvillantó nyitózene után egy szépen előkészített házasság lyukra futásába és Bécsbe csöppenünk bele: a pár éve özveggyé lett Lizát karizmatikus apja a nem kevésbé karizmatikus anyával és alkoholt nem megvető apával rendelkező Hadfaludy Ferihez adná hozzá. A fiúsan nevelt Liza szíve azonban az épp nagykövetségben Bécsben tartózkodó kínaiért, Szu-Csong hercegért dobban, percenként nem kevésszer. A katonakarmester Feri illemből és elvárásból még küzd egy csöppnyit a nőért, de aztán a családi bálon némi szolmizálás után összeakad a herceg húgával, Mivel, és jó operetthez méltóan újabb szerelem szökken szárba. A kínai delegációnak azonban sürgősen haza kell térnie Kínába, hogy Szu átvehesse a miniszterelnöki posztot. A bécsi kompánia humort nem mellőző módon még megküzd a szülői vasakarattal, majd egy kontinenssel arrébb helyezik ők is székhelyüket. Ugyan a második felvonásra a történetszövés kicsit ellaposodik, ám látvány szempontjából itt hág a tetőfokára az interkontinentális mese. Liza ugyanis boldog házasságban él Szuval Kínában, még annak ellenére is, hogy a hagyományokhoz görcsösen ragaszkodó Csang bácsi ott tesz keresztbe neki, ahol csak tud. Feri is szépen utoléri a csapatot, a Főeunuch segítségével sorozatos-titokzatos látogatója a palotának. Ám Kína nem véletlenül a tradíciók kultuszhazája: az ellenzék nem tűri Fehér Lótuszvirág (leánykori nevén Liza) Szuhoz fűződő viszonyát, ezért végül politikailag addig csűrődik-csavarodik a történet, míg Szu-Csong nem lesz kénytelen feleségül venni főellensége lányát, és kvázi ágyasává degradáltatni Lizát. A kínai tisztelet és az európai büszkeség összecsapása végzetes döntetlennel zárul: Liza és Feri kénytelen visszatérni Európába, míg Mi és Szu összetört szívvel reménykedik Kína reformjaiban.

Boncsér Gergőnek jutott Szu-Csong herceg mosolygó nézésű, jól nevelt arcú reformer szerepe. Neveltetése és jelleme által is tiszteli és ragaszkodik az ősi tradíciókhoz, ám a maszkként működő arc mögött egyszer csak felébred a szív és lélek is, és ebben a helyzetben már fabatkát sem érnek a régi hagyományok. Pechjére két hasonlóan erős, ám ellentétes akarat között reked: Csang bácsi szigorú hagyománytisztelete és Liza szenvedélyes, követelődző szerelme közt kénytelen dönteni. És az ország érdekeiért képes háttérbe szorítani a saját érzéseit.

Frankó Tünde Lizájával előzetesen voltak fenntartásaim: ezúton is megkövetem (még akkor is, ha nehezen érteni, mit énekel). Ugyanis olyan csitris-szerelmes, akaratos kis fiatalasszonyt hoz, amilyennek Lizát megálmodták a szerzők. Ha kell, bárkivel elcicázik, máskor beadja pár kedves szóért a derekát, szerelmesen meghunyászkodik, de azonnal a sarkára áll, ha női büszkesége veszélybe kerülne. Talán ez még nagyobb veszélyt jelent rá, mint Csang bácsi és az egész Kína együttesen.

Kerényi Miklós Máté anti-ornitológus Hadfaludy Ferije sem a tipikus táncos-komikus, ugyanis ennek a grófnak például nem kevés esze és fifikája van. Bár hatalmas poénok jutnak neki még így is, mégis sokkal visszafogottabb, de véletlenül sem szürke, csak felnőtt, érett férfi, akinek a szíve mellett az agya is képes diktálni a ritmust. Ha éppen nem ő diktálja azt a bizonyos ritmust kartársainak. Kivéve persze, ha éppen eunuch-ipari tanuló.

Dancs Annamari Mije tökéletes párja, az aranyszívű, örökké konspiráció- és segítőkész kínai hercegkisasszony valójában félelmetes karatemester, akiben egyesül Kelet visszafogottsága és Nyugat haladó szelleme, ennél fogva mindenki számára szerethető lányka, aki senkinél sem tudja tartósan kihúzni a gyufát. Mátéval közös utolsó tánca pedig a darab egyik legmeghatóbb pár perce, ahogy szerelmük romjai felett végletekig kétségbeesett arccal, némán is járják az akrobatikus, lendületes koreográfiát.

Németh Attila Csang nagybácsija a „gonosz”, miközben ő sem elemi romlottságból, szívtelenségből cselekszik. Csak szimplán más értékrend szerint tengeti mindennapjait, amiben nincsen helye érzelmeknek, csak az ősi szabályoknak, tisztességnek, és ezek megkérdőjelezhetetlen, ösztönös követésének.

Peller Károly Főeunuchja is a viccosztály bentlakásos emberkéje, aki felvágott nyelvével, testi hiányaiból fakadó felvett nőiességével, zsörtölődésével és gyarló megveszthetőségével a humor egyik általános hozzávalója. De emellett szíve is van, ami még arra is képes őt rávenni, hogy akár ingyen is segítse a szerelmesek útjának egyengetését.

Szintén állandó humorforrás a szülői kar, Vásári Mónika, Jantyik Csaba és Balogh Bodor Attila interpretálásában, hiszen míg utóbbi alkoholos palackról alkoholos pohárra jár, addig előbbi kettő sosem kibontakozott szerelméből idéz fel-él meg pillanatokat, és eredménytelenül, ámde vehemenciát nem veszítve próbálják helyrepofozni gyermekeik jólétét.

A mosoly országában a gyönyörű dallamok mellé még lenyűgöző látványvilág is társul, ugyanis a jelmezek és a díszletek minden pillanatban elvarázsolják a szemet. És ha még ez sem lenne elég, Lőcsei Jenő koreográfus is kitett magáért, s balettkar számtalan szereplési lehetőséget kap (élen Blénesi Zsolt gravitációt és minden létező mozgásformát felülíró szólójával), és ezerféle stílusban élhet ezzel a lehetőséggel. Akárcsak a szereplők, hiszen ebben az operettben nincs rossz szerep. És bár végül a legyezőszárak összezárulnak, a történet mégis nyitva marad: ha Szu-Csongnak sikerül végbevinni hőn áhított reformjait, talán a négyes cirka öt év múlva újra egymásé lehet. De erre már kéne egy Mosoly országa 2. Én támogatnám!