Már rengetegen próbálták megfejteni a női lélek titkát, és számolatlanul buktak bele a kísérletbe. Volt, aki filozófiai mélységekbe bocsátkozott, más különböző sovinizmusok irányából közelített, és persze elmaradhatatlanként itt is megjelent a humor kikövezetlen, ám annál kacagtatóbb útja. Hál’ istennek a Madách legújabb darabjával, az azonos című filmet színpadra álmodó Tanulmány a nőkről musical comedyjével ez utóbbi megközelítést választotta. Ez pedig a lehető legjobb döntésnek bizonyult!

1964-be röppenünk vissza Magyar Attila narrátorának humorral bőven operáló kalauzolásával, hogy tanulmányozzuk kissé a nőket. Pontosabban három plusz egy nőt: három válófélben lévőt meg egy az előbbi három válását intézőt. Ugyanis Jolán, Éva és Zsuzsa megunták a házaséletet, és mivel az ország legjobb válóperes ügyvédje a válóokokat csak női hisztériának találja, így az abszolút lelkes, de annál kezdőbb dr. Képes Vera kezébe kerül a három eltérő életkorú nő ügye. Az egy hónapja házas Zsuzsa ráébredt, hogy hiába szereti őrülten féltékeny és kissé agyalágyult férjét, ez a házasságosdi nem ő kettejükre lett rászabva. Éva már tapasztaltabb, ők már tíz éve osztanak meg Sándorral ágyat, párnát, ám a férfi oldalbordája helyett a pénzért meg a gitárjáért bolondul, este pedig muzsikálás közben nem egy flörtöcskébe is belemászik. Jolánék már többször túl vannak a kritikus hetedik éven, 27 éve él együtt urával betegségben, egészségben, de beleunt a házasságába, és abba, hogy férje egyszerűen nem akarja kihasználni a lehetőségeit, és megragadt egy dunai hajó kormánya mögött. Szóval, ez a tényállás, amit a három nő a buzgó amatőr elé tol. Azonban Vera minél inkább beleássa magát a három renitens férj tanulmányozásába, Gegucz Bálint, Balogh Sándor és Egri Péter (gyűjtőnevükön: a férjek) egyre inkább beleszeretnek az ügyvédnőbe. Így bár korábban úgy-ahogy vonakodtak a válástól, most már ők sürgetnék, hogy a törvény elválassza őket hites feleségüktől, hogy aztán imádhassák az ártatlan, de mindenre Képes Verát. Több se kell a kedves nejeknek, rögtön rájönnek, hogy sokkal jobb lenne galád uraik mellett maradni, Verát meg a földdel egyenlővé tenni, legalábbis az ügyvédi szakmából likvidáltatni. A bíróságot követően talán Magyar Attilának is sikerül valamennyire bevágódnia a csinos Veránál, és a tanulmányát is befejezi, házas hőseink pedig jó musicalhez illően boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Sőt, még azután is.

Magyar Attila a narrátor szerepében irányítgatja a történetet, miközben patikamérlegen kimért poénokkal megállás nélkül ostromolja a gyanútlan néző rekeszizmait. Egyszerre bennfentes kívülálló és alkalmi szereplője az eseménysoroknak, aki bár ritkán bocsátkozhat igazán párbeszédekbe, mégsem varázsol maga köré egy one-man showt, hanem szerves részként együtt mozog a karakterekkel, és metsző humora bármennyire is a női nemet támadja, még egy felbőszül ősfeminista sem tudná nem kedvelni ezt a mesélőt.

A felettébb csinos Trecskó Zsófia bújhatott a gyönyörű dr. Képes Vera bőrébe. Talán izgult, de nyitódalával nem igazán sikerült egymásra találniuk, viszont ebből a helyzetből úgy visszahozta a vesztesnek hitt meccset, hogy csoda. A kissé naiv, szenvedélyes ügyvédnőjének helyén van az esze és a szíve is, akinek ha sikerül kordában tartania lelkesedését, minden helyzetben meg tud felelni. A tartós csüggedés is távol áll tőle, optimista életszemléletével mindig rátalál bájos mosolyára, amivel rendre vissza is veri az udvarlásrohamokat.

Szerednyey Béla Gegucz Bálintja a jóságos Mikulás mogorva kistestvére, akiben csak ritkán dominálnak a télapó-gének. Az élet minden területén elkényelmesedett: van egy nem túl megerőltető munkája, és ugyan kaphatna állást a minisztériumban is, de azért tennie kéne két lépést; van egy felesége, aki valamikor még rendelkezett a szerető melléknévvel is, de most már csak párhuzamosan unatkoznak egymás mellett, és minek megerőltetnie magát némi élvezetért. Vera puha barna bőre azonban kimozdítja a szürkeségből.

Szulák Andrea hangja és megjelenése rendre áldás minden darabra nézve, Gegucz Jolánként is remek választás. A válás gondolata csak véletlenül vetődik fel benne, ezt követően azonban a mozgalom élharcosa lesz, pláne, mikor rájön, hogy férje is ugyanúgy unatkozik, mint ő. A Tanulmány a nőkben ritka az elszomorító pillanat, de Jolánnak kijut egy ilyen. De abszolút megéri egy három és fél percre megválni a mosolyunktól azért, hogy hallhassuk Andi álomszép hangján Máté Péter Mondd, miért szeretsz te mást? című klasszikus szívfacsaró nótáját.

Simon Kornél Balogh Sándorja első blikkre ellentmondásos személynek tűnhet: egy könyvelő, akikről ugye mindenkinek az a sztereotípia él a fejében, hogy unalmas szürke aktakukacok, na de Sándor esténként a Kék csillag presszóban trubadúrkodik, és miközben slágerlista-időutazik, rendre csábítja a közönséget, hogy aztán álmodhasson édes hármasokról. Évával valószínűleg egy befejezetlen „Ki vág nagyobb sértést a másik fejéhez?” verseny köti össze, mert szerelemnek nem nagyon van nyoma ebben a kihűlt házasságban.

Polyák Lilla Balogh Évájának már óvodában is házisárkány volt a jele, és férje érdektelensége és elvi hűtlensége csak tovább táplálja a hisztérika-tüzet. Éva természetesen egy gyerek születésében látná a bajok orvoslásának, az elhanyagolás véget vetésének eszközét, de a mézes-mázos szavak tárlatát elfelejtette feltölteni, így minden alkalommal verbális csörtékbe megy bele férjurával, amik rendre lestrapált döntetlenekre futnak ki. Undok szipirtyóságában is kedvelhető karakter, csoda, Lilla hogyan csinálja!

Németh Gábor Egri Péterként bizonyíthat – meg is teszi. Folyton féltékeny méregzsák autószerelője azon nyomban megjuhászodik, hogy Vera belép az életébe, és innentől kezdve nem is tér vissza maroknyi kis józan eszéhez a nyelvtanilag nem tündöklő csodálatlan elme, aki nem egy poén céltáblájává válik kiskutyaszerű tutyimutyiságával és lassú felfogásával.

Párját, a 19 éves Zsuzsát Simon Boglárka játszotta, aki telt hangjával ugyan útjára indítja a darabot, de utána némileg kevesebb lehetőséget kap, mindenesetre arról számot adhat, hogy gond nélkül énekel úgy is, ha a férfi tánckar közben a feje fölött forgatgatja fel s alá a naiv, végsőkig kétségbeesett lányt, akit bárki kedvére irányíthat, mivel szilárd szabad akarat terén nem áll valami fényesen.

Haloványan összecsapottnak tűnő befejezése ellenére is a Tanulmány a nőkről egy elképesztően mulatságos kis görbe tükör, egy üdítően ható koktél a ’60-as évek legnagyobb magyar slágereiből, pazar színészalapanyagból, sorra robbanó humor-szőnyegbombázással, és az örökérvényű téma nem szájbarágós magyarázásából elegyítve. Rázva, nem keverve.