2016. március 12. 16:58 - franyokriszta

Illúzió a türelem – Sybill

70.jpgElcsépelt szófordulat a mai rohanó világunk kifejezés, de nagyon is igaz: folyton rohanunk, nincs időnk kiélvezni a szép pillanatokat, csak menni-menni állandóan körbe-körbe a mókuskerékben. Ez a formula érvényesül akkor is, ha a múltat idézzük meg – a Sybillben is mindenki kapkodva száguldana a céljai felé, és ezért az érzelmek megélését is háttérbe szorítják. Csakhogy mire idő jutna rájuk, már nem biztos, hogy lesz mit megélni.

n1ri100.jpgAz Operettszínház Sybilljének is a ráérős, fájó visszapillantás ad keretet: az idős Sybill éli át újra életének talán leghektikusabb napját, mikor végül sorsfordító döntést hozott – arcjátékából tekintve ma már úgy gondolja, rossz döntést. Egy orosz hotelben találjuk fiatal mását impresszáriójával és annak fiatal feleségével, miközben az egész város hangyabollyá változva várja a Nagyherceget és a Nagyhercegnőt. Csakhogy befut Sybill szerelmese, Petrov, aki elől a művésznő elszökött – és ami még nagyobb baj, Petrov katonaként a szolgálatot maga mögött hagyva szökött Sybillhez. Fokról fokra közelebb kerül a négyes a szibériai deportáláshoz, mikor a csapat egy huszáros vágással menti ki magát a kormányzó előtt: Sybillt a Nagyhercegnőnek hazudják, Petrovot a testőrének, Charlotte-ot, a korrepetitort pedig Sybillnek. 110.jpgEbbe bele is nyugszik mindenki, a négyes ennek örömére szökne a turpisság kiderülése előtt, de Poire, az impresszárió miatt végül mégis csak a bálon köt ki a kompánia – ahova hamarosan a Nagyherceg is megérkezik. Aki ahelyett, hogy lebuktatná a kvatrót, folytatja a „Sybill=Nagyhercegnő” fedőnevű játékot – Petrovnak viszont nem fűlik a foga ahhoz, hogy a főnemes házastársi jogát gyakorolja Sybillen. A művésznő mentené a menthetőt, ezért elhozatja a bálra Petrovval a Nagyhercegnőt, aki móresre taníthatná a férjét. Meg is teszi, csak nem úgy, ahogy azt Sybill kitalálta – ő jelenik meg Sybillként. A két pár versenyt kezd a legféltékenyebb címért, megállás nélkül gyötrik egymást, míg végül csak egymás mellett kötnek ki – illetve köthetnének, ha akarnának.

sybill.jpgFischl Mónika ezúttal is az igazi dívát adja, most Sybillként. Most nem kell megközelíthetetlennek lennie, helyette egy nagyon okos, az érzelmek fölé is racionalitást helyező nőt alakít – de azért ha valaki mégis belegyalogolna az érzelmeibe, garantáltan megvédi magát. Tisztában van vonzóságával, de nem él vissza vele, a hazugságot is csak Petrovért használja, utána már menekülne belőle, és szeretné a legkevesebb sérüléssel kihozni a társait a helyzetből. A hangja pedig még mindig szárnyal.

petrov.jpgPetrovot Dolhai Attila alakította. Sajnos ez a szerep nem jó: nincsenek nagy lehetőségei, nem lehet benne nagy ívet bejárni. Petrov ugyanis az a személy, aki minden esetben pengeélen táncol – hol a szabadságáért, hol a szerelméért kell aggódnia, ezért nem is nagyon cselekedhet önállóan, inkább mások utasításaira kell hagyatkoznia. Nagyon szerelmes, nagyon önfeláldozó, nagyon féltékeny – és nagyon sokat nézi kétségbeesetten az eseményeket. Sajnos túl sok énekelni valót sem kap – de ha mégis, akkor szerencsére Dolhai kiereszti a hangját!

nagyherceg.jpgPetrovval szemben a Nagyherceg egy nagyon jó szerep – mindig örülök, mikor Vadász Zsoltot a klasszikus bonvivántól némiképp elütő szerepben láthatom. A Nagyherceg ugyanis – bocsánat, de – egy kis mocsok: élvezi, ha játszhat a környezetével, ha picit visszaélhet a hatalmával, és a saját akaratára kényszeríthet másokat – viszont ha úgy érzi, támadás éri, akkor elveszti a férfias kontrollt, a vereségbe pedig sosem törődik bele véglegesen. Nagyhercege nagyon elszántan cicázik a markában vergődő Sybillel, majd kisfiúsan tombol, mikor a feleségétől ugyanezt a játékot kapja vissza. A gúnyos kikacsintásokat, mimikát pedig élmény látni!

nagyhercegno.jpgLukács Anitának sincs feltétlenül szerencséje a Nagyhercegnő szerepével – ugyanis nagyon későn csöppen csak bele hús-vér valójában az eseményekbe, így kevés ideje van kijátszani magát. Alakításában egy kihűlt házasságban szenvedő, méltósággal teli nőt láthatunk, aki nem hagyja magát eltiporni. Egy vállrándítással romba dönti férje higgadtságát, és kitartóan, néha kíméletlenül törtet a bosszúért. De van egy nagyon komoly erénye: képes megbocsátani. Úgy, hogy még a büszkeségét sem kellett eldobnia.

poire.jpgKocsis Dénes Poire-ként újra kimozdulhatott a hősszerelmes szerepkörből – és ez nagyon jól áll neki! Kezdetben nehéz dolga van, mert több lapáttal kell bedobnia az alakításból, hogy felvázolja nyugtatómániás, állandóan aggódó, a feleségétől is félő hipochonder roncsot, így sokká válik, de ezt követően szépen lecsiszolja a kilengéseket, és egy nagyon kacagtató, a változásnak és a bosszúnak egyaránt többször nekifutó, igazi férfivá vezetgeti Poire-t, aki lassan talán már attól sem ijedne meg, hogy esetleg megfázik. A norvég altatódal pedig az előadás egyik legviccesebb pillanata.

charlotte.jpgDancs Annamari Charlotte-ja az a nő, aki tudtán kívül vágott bele egy nagy lufiba, ami közben kipukkadt – fényes karriert és boldog házasságot remélt. Helyette kapott egy szeszélyes művésznőt és egy idegbeteg, férfiként véletlenül sem teljesítő férjet. Hát csoda, hogy kissé hisztis? Ideiglenes Sybillként azonban a valódi paródiájaként is kiélheti a csillogásra szomjazó álmait, csak közben megállás nélkül küzdhet az érte lángoló kormányzóval. Ennek örömére gyötri is rendesen Poire-t!

kormanyzo.jpgA felismerhetetlenségig maszkírozott és nagyon humoros segédcsapattal ellátott Mészáros Árpád Zsolt kormányzóként szintén a viccfaktort erősíti. Bohókás főkatonaként életekről dönt, de él benne még a kis kadét, akinek még lehettek érzelmei, nem csak egymásnak ellentmondó utasításai. Ezért megszállottan üldözi az elveszett szerelmet, és ha azt hiszi, megtalálta, az olyan banális apróságok sem zavarják, hogy a 29 éves Charlotte-tal nem táncolhatott 30 éve egyetlen bálban sem. Aztán végül csak megtalálja a keresett hölgyet Olgában (Oszvald Marika), és akkor aztán lesz nemulass!

4bhf127.jpgHa a jó-rossz jelzőkkel kéne értékelni Jacobi operettjének ezt a változatát, nagyon nagy bajban lennék – mert a darabnak bőven vannak hibái is. Egy-két slágert (pl. Illúzió a szerelem, Sybill levele) leszámítva nem nyújt maradandó zenei élményt (oké, tudom, ez még Jacobi sara), főleg a Nagyhercegné szenvedi meg ezt a problémát. Néhány karakter csak vázat kap, tölteléket nem, itt-ott a történet is leül, vagy éppen túl gagyivá válik – de máskor viszont annyira magába szippant, hogy szinte ott rohangászunk a hotelban, táncolunk a bálban, remegünk a szerelmesekért, és élvezzük a gyönyörű látványt. Nézőként emészteni kell az élményeket, masszába gyúrni és újra szétcincálni részekre – ehhez kell a türelem.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://esszineszbenne.blog.hu/api/trackback/id/tr378470384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jolankovacs 2016.03.14. 07:03:05

Azért illett volna megemlíteni a másik szereposztást is.
Lehet, hogy ők többet hoztak ki a darabból, ami egyébként nem rossz.
Én mindkettőt megnéztem, de ez is akkor lesz az igazi, ha majd keveredik a szereposztás.

franyokriszta 2016.03.14. 11:03:29

@jolankovacs: Kedves Jolán!
Én csak ezzel a szereposztással láttam a darabot, ezért csak róluk tudtam beszámolni. És ahogy írtam is, minden kisebb-közepesebb hibája ellenére a darab szerintem sem rossz, sőt! De természetesen ez csak egy szubjektív vélemény a sok közül :)
süti beállítások módosítása