2018. szeptember 28. 07:36 - franyokriszta

Leánykori nevén: Tíz kicsi néger – És már senki sem…

jsz_093_tizkics_978.jpgAz első Agatha Christie-jére mindenki emlékszik: én gimnázium első nyarán „fertőződtem meg”, miután megtetszett a Holttest a könyvtárszobában borítója, majd mikor kiderült, hogy nagyszüleimnek egész gyűjteménye van az írónőtől, menthetetlenné váltam. A három abszolút tökély, a Gyilkosság az Orient-expresszen, a Halál a Níluson és a Tíz kicsi néger közt én sem tudnék ugyan sorrendet felállítani, de az tény, hogy még mindig az utóbbit lehet legkönnyebben színpadra adaptálni. És a Játékszínben ez úgy sikerült, hogy még úgy is a karfára tapadó, begörcsölő kézzel izgultam végig a darabot, hogy a regény felét kívülről fújom.

27331733_1900334910038044_7712970065407975787_n.jpgA történet egyszerű, de nagyszerű: tíz, egymást nem ismerő, és látszólag semmiben sem hasonlító embert hív meg a titokzatos V. A. Lacky egy elhagyatott, zord szigeten álló luxusvillájába. Már az első italozás során kiderül, hogy a két cseléd, a titkárnő és a vendégek valójában egy perverz őrült hálójába keveredtek, ugyanis a láthatatlan, önjelölt igazságosztó mindnyájukat gyilkossággal vádolja, amelyért eleddig nehezen bizonyíthatóságuk miatt nem fizettek meg, mivel a törvény kezét ilyen-olyan okokból félre kellett csapni a büntetés kimérése előtt – na de majd most! A hírre mindenki máshogy reagál, de a hitetlenkedés köde hamar szertefoszlik, mikor hullani kezdenek a jelenlévők és az őket jelképező szobrocskák, ráadásul pontosan úgy, ahogy az a Tíz kicsi néger kezdetű gyermekversikében áll. jsz_093_tizkics_904.jpgAz is hamar tisztázódik, hogy a szigeten rajtuk kívül nincs senki, a külvilágtól teljesen elvágták őket, hogy a bábjátékos mindent alaposan eltervezett – és hogy a gyilkos egy közülük. Idegpattintgató módon szemlélhetjük, ahogy az amúgy sem túl szimpatikus alakok egyre jobban kivetkőznek a félelem miatt magukból, egymásra gyanakodva engednek teret legsötétebb emlékeiknek, miközben sorra halnak… Csak az a vég, azt tudnám feledni! Jó, elismerem, hogy Agatha Christie a végére egyre inkább megnehezíti a rendezők, dramaturgok, színészek dolgát, és indokolttá vált kicsit kicsinosítani a végjátékot. Na de ennyire nem kellett volna túlcsinosítani, hogy pont a rút lényeg kapjon egy nyaklevest az utolsó percekre!

vera.jpgA talpraesett titkárnő, Vera Claythorne szerepében Lévay Viktória volt látható. A jég hátán is megél, éles nyelvének köszönhetően meg tudja védeni magát, siránkozás helyett rendszerint inkább gondolkodik és cselekszik, de ahogy növekszik a villában elhelyezett holttestek száma, úgy adják fel az ő idegei is a harcot, egyre gyakrabban kap hisztériás rohamot. Ennek ellenére azonban a kisebb kihagyásokat tekintve jó és szeretettel teli a szíve, és a becsületért még az álmairól is hajlandó lemondani.

lombard.jpgA könyv egyik legizgalmasabb figurája, Philip Lombard kapitány, és Sághy Tamásnak köszönhetően a világot jelentő deszkákon sem kell csalódni a pimasz, olykor gátlástalan figurában. Kötélidegzetű, szarkasztikus, tettre kész sármőrrel állunk szemben, aki vonzóan kiállhatatlan személyisége miatt még a piszkavasnak is gyanús lenne egy olyan házban, ahol sorra történnek a gyilkosságok. Idegesítő szóviccei remekül ülnek, egyetlen mozdulattal is őrületbe tudja kergetni a körülötte lévőket, de általában nem áll meg egyetlen mozdulatnál, bicskanyitogató stílusa ellenére (vagy épp azért) az előadás egyik legjobbja.

blore.jpgHajdu Steve William Blore-ja behízelgő, dél-afrikai újgazdagként nyit, de szerencsére hamar levetetik vele álarcát, és ez nagyon jót tesz a karakternek. A kiszuperált rendőrnyomozó tapasztalatait bevetve próbálja felgöngyölíteni az ügyet, de elég sok akadályozó tényezővel szembesül: megmagyarázhatatlan eltűnésekkel, alacsony származására tett célzásokkal, kiállhatatlan „lakótársakkal” és a lelkiismeretével. Bármikor robbanni kész, durva, a dühe elnyomja a józanságát és a cinizmusát is, de bátorságnak nincs híján – elég vajon ez egy elszánt sorozatgyilkossal szemben, vagy éppen egy ilyen csavaros terv összeeszkábálásához?

armstrong.jpgCsonka András Armstrong doktora is az előadás egyik üde színfoltja: a merev, kezdetben nyugalmat árasztó ideggyógyászról is kiderül lassacskán, hogy bármennyire is nagy szaktekintély, saját magát nem tudja meggyógyítani. Szigorú úriember pózából csak ritkán tör ki, az alkoholt nem véletlenül kerüli. Elég jól vonja le a következtetéseket, csendes csigaházába húzódva hamar rájön, ki mellé érdemes állni, de Mr. Lacky otthonában még akkor sem lehet biztonságban senki, ha jól választja meg szövetségeseit.

wargrave.jpgA szaktekintélyek számát gyarapítja Lawrence Wargrave bíró is, Gálvölgyi János tökéletes választás az eszes, logikusan gondolkodó, kizökkenthetetlen nyugalmazott jogász szerepére. Tudása és higgadtsága már önmagában is bizalomgerjesztő a viharos helyzetben, sosem kapkod, a motivációkat is értelmezve tudja levezetni kényszerű harcostársainak a történteket és a várható lépéseket, mindig van javaslata a védekezésre. Emiatt persze egyeseknek gyanússá is válik, de még ezt is rezignáltan fogadja.

zs.jpgZsurzs Kati is brillírozik Emily Brent puritán jelmezében: a bigott vénkisasszony egy kiállhatatlan nőszemély, akinek mindenről megvan a véleménye, és ezt akkor is szétkürtöli, ha az ég egy adta világon senki nem kíváncsi rá. Mindene a vallás és a Biblia, a lelkiismeret törvényét a jog fölé helyezi, mindent isteni büntetésként értelmez, így nem is képes megérteni másokat – meg persze nem is akar. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy szigorú, szilárd elveivel egy megesett fiatal lány halálát okozta, de képtelen megbánást érezni, és még büszke is magára a „megtisztításért”.

27459983_1900335066704695_8012848029607109434_n.jpgA teljes Néger-szigeten játszódó történetet remekül sikerült besűríteni egy kicsi, jóval zártabb térre, így a feszültség szinte tapinthatóvá válik, együtt remegünk a színészekkel az életükért. A komor színek csak aláhúzzák a sötét hangulatot, a sztori pillanatok alatt beszippant minden nézőt. Bár a végső pillanatokért vérzik minden Tíz kicsi néger-fan szíve (még akkor is, ha hazafelé battyogva belátják, hogy senki nem ígérte nekik a regény teljes átvételét, hanem az csak amolyan alapként szolgált az új feldolgozáshoz), az És már senki sem… egy vérfagyasztóan izgalmas darab lett!

Fotók: Játékszín
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://esszineszbenne.blog.hu/api/trackback/id/tr914264295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása