Az idei párizsi olimpia egyik legemlékezetesebb pillanata a sok közül kétségkívül az volt, mikor a már az aranyérmet a zsebében tudó svéd rúdugró, Armand Duplantis harmadik próbálkozásra új világrekordot állított be (amit azóta már meg is javított). Bár a „sportág” csak a nevében közös, és a Játékszínben látható Francia rúdugrásról végeredményben nem is derül ki, mi a pontos technikája (de annyi bizonyos, hogy puha ágyon végezve életveszélyes), feszültségben és izgalomban megközelíti Mondo nekifutásait – csak sokkal pikánsabb.
A neves szexuálpszichológus, Goldmark Ernő egész hétvégés párterápiát tart otthonában, a tervek szerint két egymást nem ismerő, az ágyban problémákkal küzdő, rendszeresen vitatkozó házaspár számára, hiszen véleménye szerint egy ismeretlen előtt sokkal könnyebb kitárulkozni, mint a barátaink körében. A számításba viszont már itt hiba csúszik, hiszen a két pár nagyon szoros barátságot ápol egymással, nem mellesleg minden hitvestárs titokban kikacsint a kapcsolatából, és hát kivel mással szűrték volna össze a levet, ha nem a baráti házaspár ellentétes nemű tagjaival? A már adott bonyodalmat pedig tovább fokozza egyrészt az, hogy a pácienseknek csak az 50% kívánna részt venni az előirányzott esti szexszel fűszerezett párterápián, másrészt hogy a szeánszra váratlanul betoppan az egyik férj dekoratív és túlfűtött titkárnője (és egyben szeretője), akit nem és nem lehet kidobni a házból, mert feltett célja, hogy innen ő egy férjjel fog távozni, miután sikerül szétrobbantania főnöke házasságát.
Jó komédiához illően a hazugságok egymást követik, nem maradhatnak el az ágy alatt bujkálások és véletlenül lefülelt igazságok sem, és mivel 18+ korhatár besorolással ellátott darabról van szó, a ruhadarabok is egyre nagyobb számban repdesnek le viselőikről, miközben a töményes üvegek is sorra ürülnek (hisz ahogy az orvos is vallja, kis mértékben orvosság, nagy mértékben hat), oldva a gátlásokat, mire már se a néző, se a szereplők nem tudják követni, hogy éppen ki kivel kavar, vagy ki kitől szeretne elválni egy új házasság reményében. De végül a pajkos eső és a jókor beköszönő áramszünet minden csomót kibogoz, és ha az örök boldogságot nem is hozza el macskajajtól gyötört hőseinknek, egy felejthetetlenül fülledt éjszakáról kétségtelenül gondoskodott számukra, és hát miután a matek is pont kijön három nő és három férfi esetén, senki nem marad pár nélkül.
A Lévay Viktória által megformált Ráth Zsuzsa kapcsán többször is elhangzik az előadás során, hogy ő a szőke, buta liba (oké, valójában kevésbé szalonképes szavakkal történik a leírás), és ez minden ízében igaz a karakterre. Nem ő a legélesebb kés a fiókban, naiv üresfejűségével lassacskán minden szereplő késztetést érez legalább egyszer arra, hogy lekaparja az arcát, miközben ő hol szívvel-lélekkel megmentené a szexuális unalomba süllyedt, gyermektelen házasságát, hol már nyakra-főre loholna ki belőle, az új szerelem karjaiba, amivel saját magának a fejtörést adja fel, a közönséget pedig rendre megnevetteti.
Vele szemben Liptai Claudia Csemegi Katija a végtelenül céltudatos, tapintatlan, karrierista nagyasszony, igazi dominás beütésű vamp, aki bármin és bárkin átgázol, ha épp úgy tartja kedve. A férjét megállás nélkül ócsárolja, nyilvánvalóvá teszi szellemi és vonzósági fölényét vele szemben, mégis megvan a maga keserűsége, ami azért néha csak kibukkan a felszínre. Kendőzetlen őszintesége révén sokszor ő mutat rá azokra a dolgokra, amit a többiek még nem is sejtettek, és a bosszúállásban is jeleskedik, rendre ő kavarja tovább a szálakat egy-egy váratlan húzásával.
Az igazi femme fatale azonban Gubik Petra Székács Anikója, aki olyannyira tisztában van erős szexuális kisugárzásával, hogy szinte csak és kizárólag ezt használja ki céljai érdekében, sorra megvadítva az összes férfiszereplőt. A francia rúdugrás művészetének ismerőjeként és lelkes művelőjeként gátlástalanul nyomul ő is azért, hogy megkapja, amit akar (nevezetesen a főnökét), miközben élvezettel fürdőzik mások csodálatában is, és egy cseppet sem zavarja, hogy amúgy senkit nem érdekel, hogy agya is van. Merthogy emberismeretben is jeleskedik, nem mellesleg pedig megvannak a maga kis pikáns titkai – ahogy a vagyon utáni kiadós vágya is.
A szextett vezérbikája Roskovics Ákos, hiszen a Debreczeny Csaba által megformált elnök-vezérigazgatónak már mindhárom női szereplővel volt része némi entyem-pentyemben. Mindene a munkája, pláne, ha magyarázatokat kell előcibálnia sivár magánéletére, és tisztában van vele, hogy határozott fellépése és pozíciója révén bármelyik nőt megkaphatja – hogy aztán rövidesen mindre rá is unjon. Bár egyáltalán nem hisz a terápiában, az önazonosságát már az első percekben sikerül megrengetni, így míg felváltva veri vissza minden nő ostromát, nagy hangon bizonygathatja is, hogy ő tetőtől talpig hetero.
Ákos tökéletes ellentéte a legjobb barátja, Bíró Gyula, Nagy Sándor alakításában. Egy a felesége által elnyomott, tutyi-mutyi, érzelmes, kétes bizonyosságú előléptetés előtt álló férj, aki ugyan lelkes páciens, de maga sincs már meggyőződve arról, hogy a házasságát akarja megmenteni, és nem éppen a másikat is darabjaira szedni. A félszegségét azonban igazán humoros pillanatokat kínálva sikerül levetkeznie, például mikor beszámol barátjának a szexben eléálló akadályokról, és az is biztos, hogy senki nem tud úgy fájni, mint Gyuszi egy párnával a karjai között – de végül elnyeri ő is, amire mindig is vágyott.
A maszturbáció tudományának nyílt tudora – valamint a libertinusok titkos kisinasa – Goldmark Ernő, akinek feltett szándéka, hogy minden hozzá forduló beteg kapcsolatát megmentse, hiszen ahogy vallja: egy házasság halálával a világ is meghal. Kerekes József karaktere a cinizmuson könnyen túllép, nagy elánnal veti bele magát minden kihívásba, de a tanítványa kavarásainak is köszönhetően csak eljön az a pillanat, amely meghaladja a szakértelmét – és mivel ő sem érzéketlen a női bájakra és egyértelmű felkínálkozásokra, hamarosan már nem is a terapeuta szerepében mozog, amit másnap nem győz szégyellni.
A Francia rúdugrás könnyen lehet a legbűnösebb élvezetek egyike: nem menti meg a világot a pusztulástól, arra is kicsi az esély, hogy a párkapcsolati nehézségekkel küzdő nézők számára bevált receptet kínálna (bár természetesen nem kizárt), szóvirágos irodalmi nyelvezettel sem nagyon lehet vádolni – viszont bődületesen vicces és frivol. A színészek láthatóan élvezik, hogy kicsit kimozdulhatnak a megszokott színpadi keretek közül, a harsogó nevetések közepette pedig a néző is sokkal könnyebben megbocsátja, hogy egy-két röpke pillanatra helyenként azért leül az előadás, mert utána ismét olyan lendülettel kapja fel a szálat, hogy nem győzzük a karfát csapkodni nevetés közben.
Fotók: Játékszín
![A búsképű gamer – [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt](https://m.blog.hu/es/esszineszbenne/image/.external/.thumbs/05b8522c6b9fb4202d0e8db1765d980d_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.