Egy-egy film- vagy színművészeti alkotásban kiemelt szerepet adni az alkoholnak nem kuriózum, gondoljunk csak az operákban/operettekben nagy eséllyel felbukkanó bordalokra, vagy éppen a pár éve zajos sikert arató Még egy kör mindenkinek című dán filmre – amiből már Magyarországon is látható színdarab is készült –, hisz, rossz szóviccel élve, „az alkohol íratja magát”. Nekünk magyaroknak ráadásul általánosságban különösen szoros a kapcsolatunk a különféle fokú, erjesztett nedűkkel – és sajnos az sem ritka jelenség, hogy valaki ittasan ül a volán mögé. Háy János ebből a szituációból álmodott kerek történetet, amely a Magyar Színház deszkáin kelt életre.
Az egyetlen helyszínen, három nap leforgása alatt játszódó keserű komédia egyszerű alaphelyzetet kínál: kilenc, egymást nem ismerő, teljesen más társadalmi hátterű, személyiségű és családi állapotú ember kénytelen részt venni egy utánképzésen (terápián?) azért, hogy visszakaphassák a jogosítványukat, amit a rendőrség azt követően vont be, hogy ittas vezetésen kapták őket. A darab ennél fogva nem kifejezetten dúskál a cselekményben, bukott hőseink egymással összezárva kénytelenek a két pszichológus irányított kérdései nyomán felidézni, mi vezetett az ittas vezetésig, a kurzusnak pedig az lenne az egyértelmű és a kezdetektől elvetélt célja, hogy ráébressze a vétkeseket, hogy soha többé nem szabad alkoholos állapotban beülniük a sofőr helyére. Az utánképzés sikeressége már az első pillanattól fogva akadozik: többen azóta is vezettek, hogy megbírságolták őket – és egy-egy esetben néhány alkoholfokkal megáldott korty is lecsúszott előtte a garatokon –, a két „szeánszvezető” sincs sosem egy állásponton, bármit is hangoztatnak, 
és gyakorlatilag minden résztvevő értelmetlen időpocsékolásnak tartja a terápiát, aminek során természetesen akkor beszélnek az esetről, mikor magukról kéne, és fordítva. A különböző vérmérsékeltek által van, aki a pszichológusokban látja az ellenséget, míg más egy-egy társát kezdené ki, de a hirtelen fellángoló bajtársiasság és flörtölgetés sem ritka ebben a színes csapatban, amiben a joviális, az italos vezetésből csak nyerő közös képviselőtől (Szűcs Sándor) a jogi terepen magabiztosan álló, fojtottan indulatos, szofisztikált talán-belügyesen (Barsi Márton) át a nevelőintézet kegyetlen légkörében felnövő, örökké frusztált és támadástól tartva agresszióval válaszoló kisboltosig (Fellinger Domonkos) minden van, míg a rendőrségi ügyintézéssel végző kalandjaik nagyon hasonlóak – többek között azért is, mert egyikük sem látja úgy, hogy világ ellen kiáltó bűnt követett volna el.
A dramaturgia próbál mindenkit ugyanakkora szerepkörhöz juttatni, de az eltérő habitusú, ámde nagyon is sztereotíp figurák miatt néhányan mégis több lehetőséghez jutnak. Bede-Fazekas Anna és Vlahovics Edit Csilla-Tünde szétszórt pszichológus párosa két rivalizáló barátnőre hajaz: míg Csilla a szabálykönyv szigorához ragaszkodó, már-már poroszosan céltudatos és megfelelést megkövetelő, egyre inkább kiégő szakember, addig Tünde a spirituális irányzatokban újra magára találó, empatikus, bohókás hippi, akinek szintén elkélne némi szakértői segítség, miközben nagyívű okfejtései rengeteg alkalommal indítanak hathatós támadást a közönség rekeszizomzata ellen.
A „gyónásra” érkezők közül az első perctől fogva figyelmet követel magának Pavlevits Béla harsány, a válása révén nőgyűlölővé váró félolasz Máriója, aki egy percig nem bír nyugodtan megülni, és nincs olyan helyzet, amelyben ne visszhangozná paranoid összeesküvés-elméleteit vagy jogosnak érzett bosszúvágyát – kivéve persze, ha „prosztatagondjai” kiszólítják a mosdóba pár szippantásra. Szintén kirívó jelenség Hábermann Lívia Bogija, aki a bemutatkozással úgy véli, mindent is elmond magáról azzal az egyetlen szóval, hogy ő manikűrös – és az előítéleteknek megfelelően a folyton rágót csattogtató karakter egy butuska szépséget testesít meg minden szituációban, aki legalább tisztában van azzal, hogy nem is baj, ha az ember nem ért mindent. A terápián való részvétele ellen legkitartóbban tiltakozó Réka Horváth Sisa Anna megformálásában szintén egy jól ismert archetípus: a budai elitben felnövő, karrierista nő, aki kicsit túl későn ébred rá, hogy a munka mellett másra is szüksége lenne az életben. 
Rancsó Dezső Sándorjának inkább az eseménymodellezésnél van lehetősége megvillanni más-más szerepeket magára öltve, miközben az amolyan villámhárítóként működő, laza eleganciával a helyzetet tűrő férfi háttérsztorija több társa szerint is inog – olyannyira, hogy van egy pillanat, mikor a néző hajlamos azt hinni, hogy a házas férfit szerető, és helyette még az ittas vezetés terhét is átvállaló, kissé gót, misztikusan zárkózott újságíró Anna (Péteri Lilla) szituációjában nem véletlenül kapta éppen ő a hátat fordító férfi szerepét. Azonban míg a fenti nyolc delikvens csak alkalmi ivó, addig Szatmári Attila Sanyijának egy valódi kezelésen kellene részt vennie: a csak a felesége és annak új párja által nevelt kisgyerekeiért élő, lódító vendéglátós már rég megkezdte lesiklását azon a bizonyos lejtőn, és szívszorító nézni a szenvedését, amelyet ez az alapvetően jószándékú, alkoholistává lett férfi megél az előadás által feldolgozott időszak alatt.
Érdekes kis koktél ez a keserédes komédia: a sorra robbanó humorbombák felpezsdítenek, mint egy jóféle pezsgő, de a helyenként megjelenő sötétebb tónusok skót whisky-t meghazudtoló módon karcolnak, míg célba érnek, miközben az elnagyolt karakterek révén olyan egyszerű hozzávalókból van összemixelve, mint egy nyári kisfröccs – mégsem hagy maga után napokig tartó fejfájást, ami a kerítésszaggató pálinkák sajátja. Ugyan kínál némi társadalomkritikával fűszerezett életbölcseletet és egy olyan bonyolult képletet annak kiszámolására, hogy adott ember italozás után mikor is ülhetne kocsiba, amit kibogozni a nézőtéren ülve lehetetlenség, a célja egyértelműen a szórakoztatás – májbarátabb formában annál, mintha az előadás 160 perce alatt legurítanánk pár krigli sört.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.