Aki akkoriban volt gyerek, mikor én, szerencsésnek vallhatta magát, hiszen a vasárnap délutáni Disney-maraton mellett esténként megadatott nekünk az Égbőlpottyant mesék sorozat is, ami tökéletesen felkészített minket a békés alvásra. Ha úgy vesszük, hasonló találmánnyal az arab világ gyermekei is rendelkeztek, már egészen a kora középkor óta – mikor is Seherezádé révén megszületett az Ezeregy éjszaka meséi mesegyűjtemény, amely most wordmusical formájában a Pesti Magyar Színházban kel új életre.
A mesékbe egyre szorosabban belefonódó kerettörténet Sahriár király udvarába repít, akit nemcsak hogy elhagyott a felesége a fővezére kedvéért, de az új párocska még le is igázná a meggyengült uralkodó országát. Sahriárt csak az új napirendje bírja ideig-óráig kirántani az apátiából: minden éjszakára új feleséget rendel magának, akivel elszórakozhat addig, míg reggel az asszony fejét veteti, miközben gyakori időközönként megállapítja, hogy minden nő démon, a férfiak veszte (egyébiránt sem a soviniszta bölcselete, sem a nőgyilkolási gyakorlata nem zavar a történet során egyetlen férfi szereplőt sem… miközben mindkét szálon az erős női karakterek határozzák meg az eseményeket). Így kerül elé az önfeláldozó Seherezádé is, akinek viszont esze ágában sincs meghalni, ezért gyakorlatilag feltalálja a cliffhangert: úgy kezd történetet mesélni a királynak, hogy hajnalban pont a legizgalmasabb pillanatnál hagyja félbe a mesét, így a felcsigázott Sahriár kénytelen még egy napig életben hagyni a rabnőt, ha hallani szeretné a folytatást… és ez így megy éjszakáról éjszakára.
A musicalben Seherezádé meséje egy egybefüggő egészet alkot, amely – nem meglepő módon – tökéletesen rezonál Sahriár életére: adott egy jámbor uralkodó, Harún, akit a fővezére, Dzsáfár (Fellinger Domonkos) csellel letaszít a trónjáról, és csak azért nem sikerül kivégeztetnie, mert az ifjú király egy Ali nevű tolvaj segítségével még épp időben megszökik a börtönből. Harún és Ali kalandozásai során találkozik Jázminnal is (Molnár Janka), akibe a férfi természetesen egy szempillantás alatt beleszeret – csakhogy rá már Dzsáfár is szemet vetett, és mivel épp ő a világ leghatalmasabb mágusa, Harúnnak a boldogságról megfogalmazott reményei rohamosan fogyatkoznak, és még Jázminról is kiderül, hogy erősen hajlamos a gonoszságra. Azonban hála egy bátor, szerelmes lánynak és egy alkoholista dzsinnek, végül minden jóra fordul – és Sahriár is képessé válik befejezni a saját meséjét.
A Horváth Sisa Anna által életre keltett Seherezádé szinte véletlenül kerül bele a történetbe, aminek révén sikerül egy ország nőlakosságának javát megmentenie – ő ugyanis önfeláldozóan ajánlkozik fel egy ismeretlen lány helyett feleségjelöltnek. Első sugallatra még az az ösztön vezérli, hogy végezzen a kegyetlen királlyal, de miközben saját fantáziájára és leleményességére támaszkodva nyújtja el a túlélését garantáló mesét, egyre jobban megismeri Sahriárt, még azokat a tulajdonságait is, amelyeket a férfi sem ismert fel magában. Az így szerzett hatalmát azonban jóra használja fel, támasza és ereje lesz a királynak, elérve a remélt happy endet.
Annak ellenére, hogy tisztában vagyunk Sahriár értelmetlen vérengzésével, Barsi Márton karakterét mégsem tudjuk egy pillanatig sem klasszikus gonosznak minősíteni, mert már az első perctől kezdve süt az uralkodóról egy büszke férfi megsebzettsége. A nők mellett az önmagába vetett hitét is elvesztette, lelke mélyén ő is érzi, hogy a fékevesztett tombolása nem vezet semmire, mert ezzel sem tudja bizonyítani magának, hogy ő egy erős kezű, határozott férfi. A mesék azonban felszabadítják a benne rejlő gyermeket, akinek a mesék iránti lelkesedése még egy felnőtt férfinek is gyógyírt jelenthet.
A darab igazi főszereplője azonban sokkal inkább a fiú álruhában járó tolvajlány, Ali(da), akit Kusnyér Anna révén ismerhettünk meg. Egy tűzrőlpattant, jég hátán is megélő, magát minden helyzetből kimentő, nagydumás túlélő, aki kalandnak fogja fel az életet, amiben a morális szabályok lazán értelmezhetőek (így például a lopás is helyénvaló, ha boldoggá tudja tenni egy csellel a meglopottat), és akit mégiscsak elér a végzet, a szerelem képében. Jázmin miatt ugyan megszakad az aranyból készült szíve, de nem fedi fel magát Harún előtt, mégis mindenét hajlandó feláldozni, csak azért, hogy a fiú élhessen. Szólója a musical legszebb dala, szerencsére többször is visszatérnek egyes elemei.
Sahriár mesebeli megfelelője a naiv idealista Harún király, aki keserves leckék árán tanulja meg, hogy az életben maradáshoz némi rafinált talpraesettségre is szükség van. Pásztor Ádám alakításában a trónját elvesztő király legnagyobb gyengesége a hiszékenysége, ami abból fakad, hogy semmit nem tud a valós életről, és hiába akarná azt megismerni, mindig rosszul fog neki a dolognak – és mégis minden néző szívből drukkol neki. Ali mellett szerencsére elég hamar tanulékonnyá válik, mégis mindent egy értelmetlen-viszonzatlan szerelemnek rendel alá, így pedig majdhogynem túl későn ismeri fel, ki az, aki igazán szereti.
A darab abszolút Jolly Jokere azonban egyértelműen Dzsinn, aki csak nyomokban hasonlít a Disney-meséből megismert jótét szellemre. Szemenyei János – aki az első felvonásban még a feminin, de céltudatos talpnyalót, Bek-Bek Főeunuchot kelti életre – alkoholista Dzsinnje 1200 éven át senyvedett egy palackba zárva, így pedig már elfelejtette munkaköri kötelezettségeit, kezdetben még gyilkos indulatokat táplál „kisgazdája” iránt, a segítségnyújtáshoz is kéreti magát, és a bátorság szobrát sem az ő mására faragnák ki, de végül mégis az ő illuminált kesergése kell ahhoz, hogy felnyíljanak egyes szemek. Ziccerszerep, megannyi poénos pillanattal, és egy sem marad kihasználatlanul!
Bár az Ezeregy éjszaka nem az egykori főcímdalban megénekelt „végső tökély”, de egy szemet kápráztató, tökéletes szórakozás, akár családdal vagy anélkül is. A látványra egy pillanatig nem lehet panasz, már a fülledt arab világ is lenyűgöző, de a második felvonásra már misztikusabb színek-helyszínek is kipattannak Seherezádé fejéből (mind az Emberfejeket termő fa, mind a Kővé váltak városa varázslatos), amelyek nagyszerűen kiegészítik ezt az érzelmekben gazdag, váratlan fordulatokban is bővelkedő történetet, amely egy újfajta, sokszínű köntöst ad a jól ismert szereplőkre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.