VIII. Henrik uralkodása és életműve nem szerves része a magyar iskolai történelemóráknak, és hiába alapított gyakorlatilag egy új egyházat (részben épp aktuális, viharos nőügyei orvoslása érdekében), a legtöbbeknek a messzi Albionon túl csak annyi rémlik vele kapcsolatban, hogy nagy előszeretettel cserélgette a hitveseit. Ez a téma pedig már önmagában remek feldolgozási alapot nyújt, ami számtalan könyv, film és sorozat után már koncertmusical formájában is meg lett énekelve – idehaza a Madách Színházban.

Maga a műfaj nem teljesen ismeretlen nálunk sem – elég csak az épp hatalmas érdeklődéscunami központjában újra színpadra kerülő Oltári srácokra gondolni –, de a Six annyival több pikantériát tartalmaz, hogy itt nem pusztán egy koncertturné egyik állomásán fellépő popbanda mosolygó tagjainak álarcai mögé tekinthetünk be, mivel az együttes énekesei már mind rég halott, és ezzel a ténnyel tökéletesen tisztában lévő királynék. A modernitás sem merül ki a műfajban, a hangzás, a látvány, de még a nyelvezet is mind abszolút mai, így a hozzám hasonló nézőknek kellhet pár perc, míg megszokja az 1500-as évek árnyalakjai szájából a mai szlenget, de egy adag rendicsek és oksika után már könnyedén át is lehet siklani e felett (pláne, ha egy technikai malőr miatt újra kell kezdeni az előadást, amit a hat színésznő rendíthetetlen profizmussal meg is tett). VIII. Henrik hat néhai felesége tehát újra él, és azzal a nemes céllal verődtek popbandába, hogy a saját szemszögükből mutassák be, milyen is volt valójában a válás nagymesterévé váló uralkodó hitveseiként az életük. Ezt megspékelik egy versennyel is, amelyet az a királyné nyerhet meg, akinek az élete során a legtöbb gyötrelemben, megaláztatásban, szívatásban volt része a híres Tudor által. Ez már eleve adja az alkalmi cicaharcokat, amit csak tetéz az a tény, hogy a hat hölgy közül nem egy az aktuális feleség egykori udvarhölgyeként túrta ki az elődjét Henrik mellől. A verseny során felsorakoztatható érveknek egyik királyné sincs híján (bár egy idő után talán kicsit elcsépeltnek hat újra és újra ütköztetni a lefejezést és a szülés utáni gyors halált), de a szócsaták mellett mind a hat hitves lehetőséget kap arra, hogy egyetlen, nagy ívű, eltérő stílusú szólódalban bemutassa a teljes életét – és ítéletet mondjon VIII. Henrik felett.

A folyamatos koncerthangulat garantálása és az alig másfél órás játékidő mellett a színésznőknek az átlagosnál kicsit kevesebb lehetőségük van arra, hogy számtalan réteget is lehámozhassanak a karaktereikről, a hangjuk és a tánctudásuk nagyobb előnyt élvez, de azért így is egyedivé válik mind a féltucat feleség. A Henrik mellett a legtöbb évet lehúzó, a hűségéért és az elnézéséért válást nyerő Aragóniai Katalin szerepében Baranyai Annamária a spanyolos temperamentum mellett nagyasszonyi sértettséggel és kacagtató cinizmussal indul csatába a koronáért. Zsitva Réka Boleyn Annája egy bolondos, a folyamatos reflektorfényben fürdőzni vágyó, nem túl éles eszű, karakán csitri, aki még bő 500 év távlatából sem bírja elviselni, hogy az egykor érte lángoló ura fejét vétette. Az igaz, őszinte szerelmet megtestesítő, és a királynak az egyetlen törvényes fiút szülő – és ebbe bele is haló – Seymour Johanna szerepében Peller Anna nem kíméli a társnőit, ha az aduásza kijátszásáról van szó, de aztán csak beismeri, hogy a többiekkel ellentétben ő még mindig inkább szeretettel gondol vissza Henrikre, majd egy olyan álomszép dalt énekel, hogy nem egy nézői szempárban felcsillannak a könnycseppek. Kardffy Aisha Kleve-i Annáját is válással jutalmazta az akkor már igencsak testes, beteges, jóval idősebb Henrik, amiért a lányt nem találta olyan szépnek, mint a Holbein-portrén, és bár ezzel sikerült egy életre megaláznia a németalföldi hercegnőt, ő mégiscsak ráébredt, hogy sokkal jobban járt azzal, hogy Henrik eldobta, és így a maga ura lehetett. Az őt váltó és szintén a vesztőhelyig menetelő Howard Katalin szerepében Gadó Anita sokáig a gúny céltáblája, majd ő adhatja elő káprázatos hangon az egyik legkontrasztosabb dalt a musicalből. A szólója hangzásra ugyanis egy vidám, önfeledten szexi számnak hathat, de a játékát és a szöveget is figyelve már rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy mi mindent kellett elviselnie egy, a férfiak minden szép szavának bedőlő, túl csinos, fiatal lánynak – és nem csak Henrik részéről. Az utolsó feleségnek, Parr Katalinnak sikerült az a bravúr, hogy a házasságon belül túlélte a királyt (bár Kleve-i Anna még nála is tovább élt közel tíz évvel), de Gallusz Nikolett megformálásából kiderül, hogy ebben sem volt köszönet, az asszonynak a már szinte karnyújtásnyira lévő boldogságot is fel kellett áldoznia Henrik vágyai érdekében – és egyben azt is bemutatja, mennyire kiszolgáltatott volt a Tudor-korban minden egyes nő, akár koronát viselt, akár nem.

A sok tragédia ellenére, amely ezt a hat nőt sújtotta, és akiket elsősorban az köt össze, hogy ugyanannak az erősen megosztó személyiségnek voltak a feleségei – és váltak csak emiatt örökéletűvé, anélkül, hogy a múlt önálló entitásként is emlékezne rájuk –, az előadás legfőbb célja a szórakoztatás, a show-nak szerves része a humor, és csak röpke pillanatokra enged szomorkodni. A történelmi mazsolák okos elszórása talán többek érdeklődését is felébreszti a Tudor-éra iránt, és azon is el lehet merengeni, hogy a magyar történelem melyik szakasza szolgálna remek alapanyagként egy hasonló koncertmusical létrehozásához – talán a hét vezér is hamarosan koncertturnéra nyergel?

Fotók: Madách Színház