A boldog gyermekkornak szinte elengedhetetlen része egy-egy találkozás Janikovszky Éva bohókásan kedves műveivel (az a szép zöld gyep!), azt viszont valószínűleg jóval kevesebben tudják, hogy az utánozhatatlan stílusú írónő felnőtteknek szóló regényeket is írt. Ezt a tudásbeli űrt kiválóan tölti be az Aranylemez, amely az utánozhatatlan stílusról szóló állításunkat is cáfolja: ugyanis a képzeletszínház műfaji besorolással rendelkező esten az írónő jeleneteit Szabó T. Anna költőnő egészíti ki, de olyan rafinériával, hogy meg sem lehet különböztetni, melyik sor származik Janikovszky kedvelt írógépéből, és melyik Szabó T. tollából.
Bár a Lóvasút impozáns nagytermének soraiban szép számmal akadtak férfi nézők is, ez az Aranylemezzé fogalmazott darab elsősorban a nőket szólítja meg, mi ismerhetünk magunkra abba a görbe tükörbe tekintve, amely jótékony iróniával veri vissza körvonalainkat. A szabályszerűség oltárán gyakran áldozó archetípusok számára külön öröm lehet a műsor struktúrája, Tollár Mónika rendezése úgy helyezi mindig ugyanolyan képkeretek közé a hétköznapi, túlságosan is ismerős élethelyzeteket, hogy egy pillanat alatt belesimulhatunk a darab szövetébe. Minden esetben előbb a fiatalabb nőgeneráció egy bizonyos szituációhoz való viszonyulásának két oldalát ismerhetjük meg, Horváth Lili és Kakasy Dóra tolmácsolásában, majd őket mindig az eggyel idősebb korosztály váltja, Bánsági Ildikó és Hámori Ildikó kacagtat meg minket házsártos-bűbájos nagymamák és viccek alapanyagát adó anyósok megnyilvánulásaiban, mielőtt újra visszapasszolnák a labdát ifjabb kolléganőiknek.
Minden „lemeznek” két oldala van: mindig ugyanaz az anyuka, feleség, nagymama reagál ugyanarra az eseményre, csakhogy egyszer például egy barátnőnek, másszor pedig a férjüknek mesélnek neveletlen kamaszfiúkról, a háztartási nyűgökről, a vendéglátás nehézségeiről. Ugyanis a véleményünk már csak ilyen, igen képlékeny jelenség: könnyen megváltoztatja az, akár gyökeresen is, hogy kinek adjuk elő, kinek mesélünk róla. Így míg az anyuka azért korholja a férjét, amiért ő és a fiaik ki sem veszik a részüket a házimunkából, addig már a férj munkatársainak rendezett vacsorán már büszkén meséli a másik feleségnek, micsoda öröm számára, hogy hajnaltól éjszakáig robotolhat, és bizony jobb is ez így egyedül, hisz a nőnek van csak a konyhában a helye! De ugyanígy megkapjuk az önfeláldozó nagymama szájából is mindkét olvasatot arra nézve, érdemes-e a lelkét is kitéve főzni az unokájára, 
vagy mégiscsak dicsőség és öröm mindennap a piacról cipekedni a fejlődésben lévő szervezet érdekében. A jól ismert szituációk fanyar humora felold minden feszültséget, ha egy-egy pillanatban éppen magunkra vagy a környezetünkre ismernénk, és úgy nevetünk a mindennapi dicsekvéseken vagy vagdalkozásokon, hogy talán észre sem vesszük, valójában éppen saját magunkon nevetünk. A négy színésznő mesterien kalauzol végig minket a női, elsősorban anyai lélek rejtelmein, és hiába domborodnak ki a rossz tulajdonságaink is, mint a mártíromság, a kotnyelesség vagy az ördögi bájjal kevert manipuláció, olyan finom ecsetvonásokkal maszatolják el a maró tényeket és éles sarkokat, hogy csak a szórakoztató szépség és humor marad a helyükön. Görbe a tükör, de nem fáj belenézni, sőt, szinte sóvárgunk is utána, hogy ilyen sajátos rálátásból vizsgálhassuk az életünket.
A négy színésznő egytől egyik lubickol a szituációikban, kerüljenek épp a lemez bármelyik oldalára is, és azt is öröm nézni, mennyire élvezik egymás előadását. Mind egyenrangú partnerei, tükörképei egymásnak, de mind a négyen kapnak egy-egy kiemelkedően telitalálat élethelyzet-értelmezést is.
Horváth Lili rögtön bitangerős nyitányt produkál az elcsigázott, túlhajszolt anyuka szerepében, akinek nem elég, hogy már hajnalban kifliért kell rohannia, a hét végén még a vendégekre is főzhet, Bánsági Ildikó felhőkönnyű, kizárólag maszek túróból és nagymamai gondoskodásból rittyentett túrógombócát bármikor megkóstolnánk, Kakasy Dóra mániákusan rendrakó, minden értéket felszámoló anyukájával való feszített idegzetű mono-vitája közben a könnyünk is kicsordul a nevetéstől, a zárás pedig telitalálat, ahogy Hámori Ildikó kifejti barátnőjének a vitriolos megjegyzésektől nem mentes véleményét kismenye terhességéről és az azzal járó nehézségekről. Csipkelődő, halványan rosszmájú, hullámvasút-szerűen hisztérikus és színpadiasan áldozati nőtípusokat láthatunk, de kivétel nélkül mindet átfűti a szeretet, a törődés, az adni vágyás és a szenvedély – nem véletlen, hogy a férfiak még ennyi évezred után is bolondulnak Éva lányaiért. Ez az előadás egy kacagtató, de mégis szeretetteli óda minden feleséghez, anyához, anyóshoz, nagymamához és háziasszonyhoz, amelyet élmény hallgatni.
És utána még napok múlva is azon töprengünk: na de vajon milyen lehet a férfi lemezoldal?
Fotók: Gergely Bea
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.