2021. december 04. 13:03 - franyokriszta

Egy snittnyi hírnév – Kövek a zsebben

14818027047874_24.jpgHa a szívünkre tesszük a kezünket, mind beismerjük: életünk során volt már legalább egy olyan pillanat, mikor szerettünk volna filmben szerepelni. Mikor józanabbul is végiggondoltuk, akkor a többségünk ráébredt, hogy a színészség talán mégis túlzás, de legalább statiszták lehetnék – ami, mióta kicsiny hazánk ennyire vonzó forgatási helyszínné vált, talán nem is elképzelhetetlen, hiszen mindig szükség van a névtelen, sokszor hangtalan tömegre is egy-egy jelenetnél. A szerencsésebbje folyamatosan téliszalámis szendvicset ehet, míg forog a kamera, a pechesebbek a fagyos talajon hevernek háborús halottként órákon át, de a képkockányi örökkévalóság mellett más csoda is az övék lehet: belekóstolhatnak a filmforgatások világába! Mint Charlie Conlon és Jake Quinn.

14818027038088_24.jpgHollywoodi szuperprodukció stábja érkezik az egykor csendes, unalmas, hétköznapi kis ír falucskába. Egy korabeli romantikus filmnek ad otthont a festőien lankás, zöld táj, amely szerencsére bővelkedik mélabúsan néző tehenekben és lelkes helyiekben, akik napi 40-ért boldogan „parasztkodnak”, miközben apró-cseprő álmaikat vagy semmibe vehető érdemeiket – mint például hogy egyikük az utolsó élő statiszta egy másik álomgyári eposzból – úgy dédelgetik, mint anya a gyermekét. E nép gyermeke két főhősünk is, akik azonban ennél vérmesebb álmokat is magukénak vallhatnak, főleg Charlie, akinek a világmegváltó forgatókönyve már ott lapul a zsebében, csak sajnos egy lyukas garassal sem osztozik a helyen. Eközben a díva Caroline Giovanni az ír akcentus elsajátításával küszködik, és hogy, hogy nem, legfőbb karaktereink útjai épp a helyi kocsmában keresztezik egymást.14818027066661_24.jpg Jake válik hivatottá arra, hogy segítsen az „Istenem!”-eket rendszeresen elrebegő, bociszemekkel néző Caroline-nak a figurája nyelvezetének elsajátítására, valamit belökheti Charlie szekerét is. Előítéletekből és kitörési vágyából táplálkozó hazugsága azonban kerékbe töri a röpke felemelkedést, ettől kezdve pedig még feszítőbbé, frusztrációtól terhesebbé válik a forgatás hangulata. A buborék amúgy is pukkadozik, sokasodnak a felmerülő problémák (például a teljes közönség leszerepel munkálkodó parasztként, hiába verjük átszellemülten a csipkét, a nyálunk és a feleségünk), majd a kirúgott statiszta, Sean tragédiája végképp beárnyékolja a munkálatokat, és közben ráébreszti jelentéktelenségükből kitörni próbáló hőseinket: ugyan miért nem éneklik meg ők maguk a saját sztorijukat? Ó, és a legnagyobb csavart még nem is említettem: minden egyes megidézett szereplőt két színész kelt életre!

rudolf.jpgRudolf Péter legfőbb karaktere Charlie, a vehemens, nagyhangú, alkalomadtán még könnyen kötekedőssé is váló statiszta, aki még nem nyugodott bele teljesen, hogy az élete csak annyiból áll, hogy nap mint nap küzd a csokis gofriért – de persze volt, hogy már ő is feladta, megdöbbentve Jake-et és minket is a súlyos vallomással. Ugyanakkor ő a mindenki által rajongott mozisztár, Caroline Giovanni is, az önfejű, nyafka díva, akinek azért mégiscsak van szíve, na meg profizmussal társuló eltökéltsége. A talajrészeg, kába kocsmárosát visszasírjuk, hasfájós, nemtörődöm első asszisztensét legszívesebben felképelnénk, de ékes cseh nyelven instruáló operatőrét is nehéz felejteni, hogy csak párat említsünk a számtalan szerepből.

kalloy.jpgKálloy-Molnár Péter központi karaktere Jake, akit megfontoltságával, helyi ismeretségi körével és csendesebb vérmérsékletével inkább képzelnénk el Charlie másodhegedűsének, azonban mikor a szerencse Caroline képében rámosolyog, máris előrelép egyet. Mivel azonban a siker elmarad, hirtelen rányílik a szeme a sáros domboldalakat ellepő amerikaiak álságosságára, lenéző semmibevételére – valamint a saját fontosságuk hiányára. Ide is jut egy rendszeresen visszatérő női szerep, Aisling harmadik asszisztensként túlbuzgón nyalja a nagyok talpát, ugráltatja az ostobának hitt íreket, és remekbeszabott hisztiket vág ki, ha úgy hozza a pillanat. Hadaró, mogorva Mickey bácsija folyton zsörtölődik, a példát kereső, de mindig bedrogozott Seanja pedig már akkor magában hordozza a tragédiát, mikor még a hasunkat fogva hahotázunk.

14818027073848_24.jpgŐs-Beugró-rajongóként komoly restanciát törlesztettünk ezzel a jegyvásárlással, de ez a darab azokat is magával ragadja az első pár percnyi ocsúdozás után, akik egyébként ódzkodtak Novák Péter csengőjétől, hiszen a történet egy ismertnek hitt, mégis nagyon misztikus világba enged betekintést, de a lepellerántással mégis úgy csupaszítja le a mítoszt, hogy a kíváncsiságunkat mégsem tudja semmissé tenni. A közönség bevonása révén minden előadás más és más, de a visszahúzódóknak sem kell félniük, hiszen az interakció ügyesen van megoldva, hol egy-egy visszatérő poénként lesz kiemelve egy néző, hol pár gyors mondat erejéig szólaltatják meg őt hőseink, miközben mesterien improvizálnak. A kisember tragédiája ugyan fajsúlyos, mégis a nevettetés a darab legfőbb célja, ebben pedig egy percig sem vall kudarcot. Ez már tény: ezt a darabot látni kell, és ahogy Simon és Aisling egy életre megtanította nekünk: „- Van kérdés? – Ne legyen!”

 Fotók: Centrál Színház
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://esszineszbenne.blog.hu/api/trackback/id/tr5816772298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása