2019. október 16. 08:23 - franyokriszta

A varázsló gépolaja – Egy, kettő, három

_dep86562.jpgSzegény emberből mérhetetlenül gazdagot csinálni, ráadásul pár pillanat alatt a színdarabokban sokkal könnyebb vállalkozás, mint ahogy azt a való életben a legtöbben tapasztaljuk. Ráadásul az „osztályidegen elem” csetlés-botlása számtalan komikus helyzetet szül, így nem véletlenül nyúlnak gyakorta a szerzők ehhez a bevált fordulathoz. Ám ha az az író történetesen Molnár Ferenc, bizton számíthatunk arra, hogy a sok-sok nevettető pillanat mögött fontos erkölcsi, eszmei mondandó is lapul. Az Átrium végtelenül feszes tempójú előadásában is sokkal több a karfacsapkodó röhögés, de a végére hősünk néhány rövidke mondattal felnyitja a szemünket a szomorú valóságra – tökéletes kombináció.

123-2-014_8004.jpgAz alaphelyzet teljesen hétköznapi: a vagyonos, munka- és irányításmániás bankigazgató, Norrison két hét szabadságra menne a családjával és a gondjaikra bízott amerikai örökösnővel. Ekkor üt be a ménkű, a milliomoscsemete ugyanis titokban férjhez ment, már az első kisded is cseperedik a szíve alatt, a választottja pedig véletlenül sem egy gazdag főnemes, hanem egy munkáspárti taxisofőr – a szülők pedig egy órán belül meg is érkeznek fél éve nem látott lányukhoz! Norrisonnak tehát szűk 60 perce van arra, hogy a faragatlan, lepusztult és hevesen berzenkedő Fusz Antalból egy kifogástalan megjelenésű és modorú, a társaságban könnyedén mozgó, jó összeköttetésekkel, tagságokkal és elfoglaltságokkal rendelkező, éktelenül gazdag arisztokrata főkonzult faragjon. Ez persze látszólag számára nem is olyan nehéz feladat, mert pénz az korlátlan mennyiségben áll a rendelkezésére, ráadásul vállalata dolgozói minden óhaját lábujjhegyen állva lesik, és gond nélkül teljesítik, bármennyire lehetetlen is – és függetlenül attól, mennyire etikus. Így hát a Tarzant idéző megjelenés helyébe egy skatulyából kirántott úriember léphet, aki bármikor tud csevegni Izraelről vagy a kvantumfizikáról, egy eladósodott grófnak (Mertz Tibor) köszönhetően Dubois-Schottenburg nemesi csemetévé avanzsálhat, beton biztos hellyel a részvényesek közt. _dep8624.jpgEnnek csak elégnek kell lennie, nem? Norrison számára az idő mellett – amelyről a készséges Kunó kisasszony (Parti Nóra) folyamatosan és csábosan tájékoztatja – a legnagyobb problémát maga Fusz jelenti, akinek egyáltalán nem fűlik a foga ahhoz, hogy a lenézett, megvetett kapitalista krém alkotóeleme legyen. De neje, Lydia mindig a megfelelő taktikákat veti be, hogy letörje a férfi lázadozását – és végül Norrisonnal együtt teljesen meg is törje, hogy aztán az apró dirib-darabokból egy teljesen más embert építsenek fel. Akiből talán kimaradt a gerinc java, de hát minek az ebben a világban? A lényeg csak az, hogy a svindli működjön, és az olaj kellő mennyiségben csöpögjön a gépezet egy-egy alkotóelemére – aztán a nagy bábjátékos megpihenhet, még ha ebbe bele is roppan.

norrison.jpgA történet mágusa Norrison bankigazgató, és Alföldi Róbert valóban varázslatot hajt végre a darabban a pazar alakításával. Minden marionettbábu kötélzete az ő kezében nyugszik, és mindig tudja, melyik szálat kell megrántania. Megmásíthatatlan parancsokat osztogat kíméletlen tempóban, pattogós stílusban, mégis érthető, miért rajonganak érte a beosztottjai: mert közben emberi, figyelmes. Jó, jó, neki a kedves megjegyzések, javaslatok csak egy alapos stratégia részei (az a bizonyos olaj, amely a gépezet működéséhez kell), de a vevő félnek mégis jól esik egy dicséret a ruhájára vonatkozóan, vagy egy kérdés a beteg édesanyjával kapcsolatban. Látszólag érzelemmentes és megingathatatlan, már-már megszállottan vetődik rá a problémára, és mindig van a tarsolyában megoldás, még a leglehetetlenebb helyzetekre is. Aztán egyszer csak kiderül, hogy ennek a rideg varázslónak mégis csak van szíve, ami ráadásul még fájni is tud, de hogy! A megcsalt szerető mozaikja csak még érdekesebbé, kedvelhetőbbé teszi ezt a nyughatatlan karaktert, aki épp a sebezhetőségével ereszkedik le a mi szintünkre, a bánat lelassítja, kizökkenti. De végül mindig megrázza magát, és továbblépdel a célig, még akkor is, ha tudja, a végeredményt nem fogja szeretni. Alföldi vállain nyugszik az előadás sikere, és tökéletesen helyt is áll ebben a roppant gyorsan pörgő, fárasztó szerepben.

antal.jpgA probléma, azaz született Fusz Antal, későbbi gróf Anton Dubois-Schottenburg szerepében Szatory Dávid remekel, és jár be hatalmas utat a haragos bugristól a kíméletlen aranyifjúig. Antalja még egészen szimpatikus is lehetne, ha nem lenne teli ennyi frusztrációval, amelytől nagy hangon előadott kifakadásokkal próbál megszabadulni, éltetve a kommunista eszméket, ócsárolva a rohadó kapitalizmust. Állítja, hogy a szerelméért mindent megtenne, de nem megy bele dalolva Norrisonék elképzelésébe, hiába ostromolja Lydia csókokkal és hisztérikus sikoltozásokkal, és végül egy erősen megkérdőjelezhető érvvel sikerül őt megtörni (nevezetesen: tényleg szegény sorsban szeretné felnevelni még meg sem született gyerekét, ezzel garantálva számára az egyértelműen szomorú és boldogtalan életet). A humoros pillanatokban vastagon benne van, ahogy kezdetben hőzöngve, majd egyre nagyobb örömmel ismerkedik új élete szegmenseivel, és hamarosan már ő sem hiszi, hogy csak belső bomlasztó elemként áll be a gazdagok sorába, hanem igenis sokkal kényelmesebben érzi magát a galambkék (-szürke, -fehér, -zöld) öltönyben, mint a letaposott sarkú bakancsban és a rongyos nadrágban. Fokozatos pálfordulásával egyre inkább elidegeníti magától a nézőt, utolsó perceiben pedig már hátborzongató, ahogy ebből a határozott, egyszerű fiúból egy zsarnoki, hideg potentáttá válik.

lydiaj.jpgBár ő nem szorul olajozásra, az előadás-gépezet egyik mozgatórugója Lydia karaktere, akit Lénárdt Laura alakít kitartó amerikai akcentussal. Beharangozott erkölcsi tisztasága hamar semmivé foszlik, de ezt a kis „botlást” leszámítva megmarad a róla előzetesen kialakított képnél: elkényeztetett, akadályokat nem ismerő milliomoscsemete, aki megszokta, hogy közli, mi a gondja és mit szeretne, és azzal nem törődik, hogyan születik meg a megoldás. Remekül le tudja szerelni Antalt, hol babusgatással, hol női csáberejével, hol diktátorokat idéző parancsolgatással veszi el szerelme ellenkezésének élét, miközben megcsillogtatja hibátlan vitakészségét és érvelési technikáját. Mindezt azért, hogy a végén még benne is csalódjunk, ugyanis egy fél perc alatt felsejlik, hogy hiába a varázslat, mégsem fog sokáig kitartani átfaragott választottja mellett.

graef.jpgA főszereplő brillírozásához számtalan epizódszereplő járul hozzá, akik készségesen és profi módon játszanak a keze alá, kezdve a szerelmi háromszögbe keveredő és túlcsorduló vágyaktól fűtött titkárnői kartól (Katona Vanda, Hajdú Csilla, Horváth Emmi) a bármikor korrumpálható – és több szerepben is feltűnő – részvényeseken át (Némedi Árpád, Fehér Balázs Benő, Janicsek Péter – utóbbi fásult orvosa igazán emlékezetes) ) egészen az önmagát végül leleplező „inkluzíve Begónia-tolvaj” kollégáig (Debreczeny Csaba). Lugosi György Graef titkára azonban mégis kiemelkedik közülük, talán azért, mert őt láthatjuk még olyan helyzetben is Norrisonnal, mikor még nem robbant a bomba. Amolyan idősebb házicselédre hajaz, aki bármikor ott terem rajongott kenyéradója mellett, nincs olyan kérése, amit ne teljesítene azonnal (még ha ez azt is jelenti, hogy harminc-sokadik alkalommal is meg kell hallgatnia a Tannhausert az Operában), kifogyhatatlan a hasonlatokból, és elhisszük: ő tényleg szereti Norrisont, és akkor is kitartana mellette, ha az igazgatónak már egy fillére sem lenne.

pus_7772.jpgAzzal, hogy a 100 perces előadás java pörgős nevettetés, és csak az utolsó pár percben lassít le a súlyos ítélkezés kedvéért, jól felborítja a néző ritmusérzékét, hogy még mélyebbre ágyazza a mondanivalót. Mert persze, a Margit körútra kilépve még mindig az olajt fogjuk mosolyogva emlegetni, de később, ha csillapodik kissé az élmény, nem egy olyan, a deszkákon még abszurdnak tűnő pillanat rémlik fel, amelyet könnyen társíthatunk a mindennapjainkkal – és bizony a fülünkben fog még csengeni Norrison utolsó intelme is, mely szerint ha ez az emberiség, akkor szégyellhetné magát…

Fotók: Átrium
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://esszineszbenne.blog.hu/api/trackback/id/tr5715223960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása