A darab színhelye egy művelődési házi terem, ahol hat idegen gyűlik össze, hogy egy csoportterápia keretein belül sínre rakja az életét. Van köztük paranoiás, hipochonder, személyiségzavaros, krónikus hazudozó, amnéziás és jómódú unatkozó. Csak egy valaki nincs köztük, akire a legnagyobb szükség lenne: az orvos. A doktorra való várakozásban a három nő és a három férfi elkezd megnyílni egymásnak, felfedik egymás előtt titkaikat, összevesznek, kibékülnek, szerelmesek lesznek, emlékeznek, és boldogan, a gyógyuláshoz vezető útra lépve távoznak.

 

Jettit, a paranoiás és testképzavaros fiatal lányt Balla Eszter alakítja. Bár csontsovány, mégis kövérnek látja magát, félpercenként sírva fakad, tipikus „bocs, hogy élek”, mégis ő meséli el először a történetét, majd sértetten távozna. Az életét kész katasztrófának találja, megváltoztatásáért mégsem tesz semmit. Egészen addig, míg a csoportterápián végül össze nem szedi bátorságát, és meg nem csókolja azt a férfit, aki tetszik neki. Jetti szerepe az egyik legnehezebb abból a szempontból, hogy az alakítója ne lépje át azt a bűvös határt, ahonnan már sok a paranoia. Sajnos Eszternek néhol sikerült ezt túljátszania, de összességében nagyon kis aranyos, sajnálatra méltó, mégis szerethető Bajomi-Nagy Jetti volt.

 

A bemutatkozásra is képtelen Pál Ervin Iván szerepében Simon Kornél volt látható. A hat „beteg” közül ő az, akinek valóban szüksége van komolyabb orvosi segítségre, hiszen bizonyos időközönként törlődik a memóriája, ilyenkor még a nevére sem emlékszik. Alapvetően egy kedves, segítőkész ember, próbálja társait a gyógyulás felé lökdösni, miközben kétségbeesetten kapaszkodik minden fűszálba, hogy legalább egy morzsányi emléke legyen a múltjáról. Aztán váratlanul minden kép visszajön. A kérdés csak annyi: meddig?

 

Trixit Dobos Judit játssza. Bár kezdetben állítja, hogy neki semmi baja, hiszen tökéletes az élete, szuper munkája van, sikert sikerre halmoz az élet minden területén, rögtön tudni lehet, hogy ezzel csak a környezetét és önmagát áltatja. Nagyszájú, véleményét nem csomagolja sztaniolba, ezért tartanak is tőle a többiek. Aztán végül ő is megtörik, és már szembe mer nézni a valódi életével. Ezt a pillanatot Judit gyönyörűen játszotta ki.

 

A darab talán leghálásabb szerepe Sziszi, a beszédhibás, feminin operaházi balett-táncos, őt Nagy Sándor alakítja. Akárcsak Ervin Iván, ő is egy kedves, segítőkész férfi. Mindenben megtalálja a szépet, bárminek képes örülni. Pedig nincs könnyű helyzetben, a liberális szülők és a munkája szinte rákényszerítik a homoszexualitást, de közben már ő maga sem tudja, melyik nemhez is vonzódik valójában. A terápia végére talán sikerül eldöntenie.

 

A színjátszó körből áttévedt Lajos szerepében Szente Vajkot lehet látni. Lajos életét végigkíséri egy gyermekkori tragédia: egy nyaralás során elveszett az ikertestvére. Ettől kezdve Lajos csak magával foglalkozott, tökélyre fejlesztette az önzését és a hipochondriáját, és ő sem mer szembenézni valódi önmagával. Akárcsak Jetti szerepénél, Lajosnál is nagyon könnyen átléphető az a bűvös határ, amitől kezdve már túlzó az alakítás, és akárcsak Eszter, Vajk is belefutott párszor ebbe a hibába, de ettől függetlenül ő is remekül játszotta a szerepét.

 

Ladinek Judit játszotta Natasát, az unatkozó feleséget, akinek látszólag nem sok keresnivalója van a csoportterápián. Kiegyensúlyozott, de boldogtalan házasságban és jómódban él, legnagyobb problémája, hogy múltkor nem tudott leparkolni a plázában a szuper autójával. Tipikus buta szőke nő, ez sok humoros pillanat forrása. Pedig ő alaposan felkészült a csoportterápiára, utánaolvasott magazinokban és könyvekben, így sokat tud segíteni a többieknek a gyógyulásban. Végül kiderül, hogy ő is okkal vesz részt a terápián.

 

A rengeteg poénnal, humorral fűszerezett történet szereplőiben mind találhatunk olyan tulajdonságokat, amikben némiképp magunkra ismerhetünk, ám ezek a szereplők direkt annyira sarkítva vannak, hogy végül azt mondhassuk, ilyen emberek nincsenek is. Vagy legalábbis mi nem ilyenek vagyunk. Vagy mégis?