Lehár Ferenc grandiózus művében a cigány kultúra keveredik és kerül szembe a magyarral és az erdélyivel, ám a rendező, Béres Attila nem erre hegyezte ki a kissé átírt történetet, hanem az emberi jellemekre, vágyakra. Így a több műfaj képviselőjéből álló színészgárda, számos vendégművésszel karöltve mutat be egy olyan darabot, amiből bár kiérződik a politikai aktualitás is, mégis elsősorban gyönyörködtet és szórakoztat, köszönhetően a remek alakításoknak, csodás daloknak, lendületes koreográfiáknak, és nem utolsósorban a mesés festett erdődíszletnek.

Kezdésképp egy szétcsúszó próbába csöppenünk bele (ahol a színészek némiképp önmagukat karikírozzák ki), a tánckar unott, a karakterszínész mindent megtesz, hogy középpontba kerüljön, az ügyelő semmit nem tud, a primadonna nyűgös, a rendező egyre idegesebb, és a legfontosabb: a prímás nincs bent a színházban. A sebtiben félbehagyott próba végére betoppan a fent említett hiányzó, Józsi, aki csak azért jött, hogy elbúcsúzzon primadonna szerelmétől, Ilonától, mert visszamegy Erdélybe. Ilona a karakterszínész Tivadar révén tudja meg Józsi távozásának okát: a prímás gyerekkori szerelme, Dragoján Zórika férjhez menni készül, bár még mindig Józsit szereti. A sértett Ilona elhatározza, hogy megakadályozza Józsit az esküvő tönkretételében. Eközben a Dragoján-birtokra gyűlik a vendégsereg, megérkezik az unokahúg, Jolán is, francia nevelőnőjével, Berta kisasszonnyal, majd „véletlenül” befut Ilona és Tivadar is. Már épp kezdődne az esküvő, mikor is betoppan Józsi, és megszökteti Zórikát. A cigánytáborba érve Józsiról egyre inkább lehullik a magára erőltetett „városi énje”, egyre „cigányosabbá” válik, és bár úgy döntenek, összeházasodnak Zórikával, csak a cigány hagyományoknak megfelelően hajlandó elvenni a lányt, papot látni sem akar. A tábor forgalma egy éjszaka alatt kimondottan megnövekedik, megfordul itt a már szerelmes párrá avanzsált Jolán és Tivadar, a Jolánt kereső Berta, aki Kutula vajdával köt végül egy életre szóló barátságot, majd megérkezik Zórika vőlegénye, Gábor is, hogy hazakönyörögje Zórikát, ám elutasításba kell ütköznie. Az esküvőre végül megérkezik Ilona vezetésével az egész Dragoján-vendégsereg, a lányát megtagadó Péterrel együtt, ám végül a lagzira nem kerül sor, mert Józsi nem hajlandó lemondani a szabadságáról. A darab végén persze, jó operetthez hűen, mindenki békét köt a másikkal, Gábor elveszi Zórikát, ám némi keserű szájíz is maradhat bennünk: Józsi elbúcsúzik és továbbvándorol, és Ilonának köszönhetően megtudhatjuk, milyen is az igazi sírva vígadós magyar hangulat.

Ilonát Kalocsai Zsuzsa alakította, káprázatosan. Nagyon jól sikerült megfognia a karakter humoros oldalát is, és a sértett, bosszúálló nő szerepe is nagyon illet rá. A büszkeségéből csak Józsi előtt veszített, akkor viszont szinte minden alkalommal, néha még térden állva könyörögve, csúszva-mászva kérlelte, hogy ne hagyja el, ám a sorozatos kikosarazások után végül sikerült helyreállítania megmaradt méltóságát. Remekül irányította a szálakat, minden kollégájával megtalálta a közös hangot, a darab végén pedig énekelt egy felejthetetlen „Messze a nagy erdőt”.

Dolhai Attila játszotta Józsit. Az első felvonásban kevesebb jelenete van, itt még a városi színház prímásaként visszafogottabb, komolyabb férfiként volt jelen, akit a szerelem irányít, ám a második felvonásra előtört belőle a vad cigánylegény. Ekkor már parancsolóvá, csapongóvá vált, minden nőt ő irányított, tanácsot még a vajdától sem fogadott el, önfejűen csak a saját vágyai szerint működött. Ezért is veszíti el végül Zórika bizalmát és szerelmét, és dönt a búcsú mellett, bár aggódnia különösebben nem kell, bárhova is megy, a nők a lábai előtt fognak heverni.

Zórika szerepében Fischl Mónika volt látható. Naiv, kislányos álmokat szövögető fiatal volt, de emellett célját tekintve nagyon határozott és bátor. Mindent megtett volna azért, hogy Józsi szeresse, és a felesége lehessen, eldobta magától Gábor szerelmét, fájdalommal, de vállalta apja kitagadását, korábbi fényűzőnek mondható életét lecserélte volna a cigánytábor mindennapjaira, ám mikor szembesült Józsi az övéhez hasonló, mégis más szabadságvágyával, képes volt lemondani erről a szerelemről, és mégis a biztosat, Gábort választani. Egyetlen problémám az volt Mónival, hogy bár gyönyörű a hangja, sokszor nem értettem, mit is énekel.

Zórika apját, Dragoján Pétert Benkóczy Zoltán alakította. Akárcsak Ilona, ő is egy örök fiatal szerepében tetszelgett, aki sorra hódítja a nőket, Bertával csipkelődik, Ilonáért rajong. Emellett nagyon szereti butácska unokahúgát, Jolánt, bár tisztában van annak észbeli képességeivel, és odaadó, szerető apja Zórikának. Ezért is a darab egyik legszívbemarkolóbb pillanata, mikor megtagadja a lányát.

Az elhagyott, majd visszafogadott vőlegényt, Szathmáry Gábort Vadász Zsolt játszotta. Büszkesége ugyan annyira bátorrá teszi, hogy nekimenne Józsinak Zórikáért, ám ennél a büszkeségénél még nagyobb a szerelme, ezért is megy el a cigánytáborba, könyörögni Zórikának, hogy jöjjön vissza vele a birtokra, majd később gond nélkül visszafogadja csalfa menyasszonyát. A „Zórika, Zórika” a darab egyik leggyönyörűbben előadott dala volt.

Lehoczky Zsuzsa tündökölt Berta szerepében, aki fölött bár már eljárt az idő, de ártatlanságát még mindig sikerült megőriznie, és ezt büszkén hangoztatja is minden alkalommal (bár egyre csökkenő örömmel). Ugyan a művésznő hangja már megfakult egy kissé, alakítása káprázatos, minden pillanatot kihasznál, minden poént tökéletesen helyez el, és az egész lényéből sugárzik a lelkesedés és a huncutság.

A történet szempontjából kevés jelentőségű, ámde bravúros alakítást nyújtottak Jolán és Tivadar megformálói is, azaz Szendy Szilvi és Kerényi Miklós Máté. Jolán a tipikus butus, szőke nő, akinek az az álma, hogy színésznő legyen. Ilona füllentésének köszönhetően Tivadart mint rendezőt, írót, karmestert, koreográfust, tolmácsot, egyszóval a mai zenés színházat ismeri meg. Eleinte csak a protekciót próbálja kicsikarni a férfiból, majd természetesen fülig beleszeret, és a színésznői álom helyett újabb vágy köti le minden energiáját: férjhez szeretne menni Tivadarhoz, és szülne neki olyan 5-6 gyereket. A józan megfontolású, városi környezethez szokott Tivadar egy könnyű flörtnél jobban nem kívánná elkötelezni magát, ám végül az apai érzések felhorgadtával beadja a derekát. Szilvi és Máté táncban is hozták a tőlük megszokott színvonalat, lélegzetelállító akrobatikát.