Andrew Lloyd Webber joggal elismert musicalje Jézus utolsó napjait mutatja be, furcsa köntösbe bújtatva. A történetet Júdás szemszögéből láthatja a néző, aki majdhogynem főbb szereplővé válik, mint Jézus. Júdás egyetlen kérdésre szeretne választ kapni mesterétől: miért? Ám bármennyire is igyekezik, válasz nem érkezik, ez kényszeríti arra, hogy elárulja Jézust, majd véget vessen életének. Eközben képet kaphatunk Mária Magdolna Jézus iránt érzett szerelméről, Annás és Kajafás kellemetlen politikai helyzetéről, Pilátus tehetetlenségéről, az apostolok buzgalmáról, Heródes aranyéletéről, és Krisztus kételyeiről, melyek egészen a keresztre feszítésig elkísérik.

Jézus szerepében Feke Pál volt látható, aki nagyszerűen oldotta meg ezt a nehéz szerepet. A világ előtt kellően határozott és elhivatott volt, míg Isten színe előtt egyedül maradva már hangot mert adni kétségeinek. A szereplők többségétől szinte elhatárolódott, csak Máriával, Pilátussal és Júdással volt némi emberi kapcsolata, utóbbi kettővel döntései jogosságát próbálta megérteni, míg Mária mellett képes volt „hétköznapi” emberré válni. A Getshemánéja pedig káprázatosan szép volt!

Az előadás legjobbja mégis Száraz Tamás Júdása volt. Tökéletes hanggal oldotta meg a dalait, rengeteg színt vitt a szerepbe, tépelődő és kétségbeesett volt, a rajongásig szerette Jézust, de nem tudta felfogni és felmérni felemelkedését, ennek miértjeit szerette volna megtudni. Mikor látta, hogy Jézus már csak Máriával viselkedik „földi lényként”, elhatalmasodott rajta a féltékenység, és ez társulva korábbi kételyeivel rábírta, hogy elárulja Kajafáséknak tanítóját. Az árulását és Krisztus szenvedéseit azonban nem tudja feldolgozni, beleőrül és felakasztja magát.

Molnár Szilvia Mária Magdolnája viszont nem kifejezetten tetszett. A darab elején még nem volt problémám az alakításával, ám a nagy szólódala, az „Én hogy szeressem őt” mind hangilag, mind ritmikailag elég gyengére sikeredett, és a korábban mutatott gazdag arcjáték is megfogyatkozott innentől kezdve. Mária fontos szereplője a történetnek, ám így nem sikerült mély nyomot hagynia bennem, pozitív kimenetelűt semmiképp sem.

Pilátus szerepében Sasvári Sándor tűnt fel (aki korábban Jézus szerepét is eljátszotta már). Pilátusára, akárcsak a szereplők többségére, a kétségbeesés volt jellemző, eleinte nem értette, miért keveredik bele ő ebbe a történetbe, majd Jézust nem értette, hogy miért nem tesz semmit az élete megmentéséért. Végül ő mondja ki Jézus halálos ítéletét, ám „bűnrészességet” nem vállal, mossa kezeit.

Kajafás szerepében Csórics Balázs mutatta meg, milyen tengermély hangokat tud kicsalni magából, Annás szerepében remek társa volt Klinga Péter. Nagy Sándornak Heródesként szinte csak egy jelenete volt, mikor Pilátus utasítására Jézus fölött kéne ítélkeznie, ám ez az ötletes rendezésnek és díszleteknek köszönhetően a darab egyik legemlékezetesebb pillanatává vált.

Webber fülbemászó dallamai, Szirtes Tamás néhol túl színes, ámde remek rendezése, Tihanyi Ákos lendületes koreográfiái, és mindenekelőtt a színészek csodás alakításai mindenképpen szórakoztató és elgondolkodtató három órás kikapcsolódást jelentenek.