Az Operettszínház immáron második Brecht-darabját mutatta be, az egyre inkább kísérleti előadásokra specializálódó Raktárszínházban. Bár a darab eléggé megosztja a közönséget, én egy pillanatig nem unatkoztam az előadás alatt, és Paul Dessau kakofonikus dallamait is izgalmasnak, sokszor kellemesnek találtam. Mégis, a legnagyobb hatással a tökéletes színészi játékok, karaktermegformálások voltak rám.

A darab kerete a grúz gyümölcstermesztők és kecskepásztorok vitája egy völgyért, az egyezkedésre meghívnak egy híres énekest (Szabó P. Szilveszter), aki egy ősi történetet játszat el a vitázó felekkel. Ez a történet a polgárháború sújtotta Grúziában játszódik, a lefejezett kormányzó (Ambruzs Ádám) felesége (Náray Erika) a városból való menekülés közepette nemes egyszerűséggel a palotában felejti csecsemő kisfiát. A gyermeket a konyhalány, Gruse (Szendy Szilvi) veszi magához. Eleinte csak ki szeretné menekíteni a veszélyessé vált városból, de később nem tud elszakadni tőle, megszereti Michelt, az anyjává válik. Hogy fedél kerüljön a gyermek feje fölé, hozzámegy a haldoklónak hitt Juszufhoz (Kocsis Dénes), ám a háború befejeztével mindenki meglepetésére Juszuf „feltámad”, hiszen csak azért tetette magát betegnek, hogy ne hívják be katonának. Gruse szerelme és jegyese, Szimon Csacsava (Makranczi Zalán) katona, aki a harcokból hazatérve menyasszonya helyett egy kétségbeesett feleséget és anyát talál. Eközben visszatér Natela is, Michel biológiai anyja is, aki visszaköveteli magának fiát, hiszen hozzá köthető a hatalmas Abasivili-vagyon is, Natela erre szeretné rátenni a kezét. A per a korrupt, iszákos Acdak (Faragó András) elé kerül, aki először a pénz hatására Natelának ítélné a gyereket, majd inkább felrajzoltat egy kört, abba állítva a kisfiút, kijelentve, hogy az az igazi anyja, akinek lesz elég ereje kirántani a körből. Gruse nem akar fájdalmat okozni Michelnek, ezért elengedi őt. Acdak ezzel Grusét nyilvánítja a gyerek igazi anyjának, Szimon Csacsava is megbocsát Grusenak és felvállalja őket, míg az egész történetet irányító Énekes a gyümölcstermesztőknek ítéli a völgyet.

Az eddig főleg cserfes szubrett szerepekben látható Szendy Szilvi Gruseként megmutatta, hogy ennél sokkal több van benne. Gruseja kezdetben szerelmes, vidám, áldozatkész nő volt, majd a veszélyt látva, és a Michel iránt érzett szeretet miatt anyává érett, olyannyira, hogy még a hőn áhított szerelemről is hajlandó lemondani a gyerek érdekében. Gyönyörű volt a prózája, tökéletes hangsúlyokkal, teljesen átélte a szerepet, szépen megbirkózott a nehéz dallamokkal, nagyon hitelesen domborította ki a karakter drámai vonalát, és önmagát nem meghazudtolva bájos volt a humora. Számomra a legmeghatóbb jelenete az első felvonás vége volt, mikor is a romos hídon, az Énekes segítségével átmászva kiakad a rá nehezedő nyomás és az átélt nehézségek miatt.

Szabó P. Szilveszter ezúttal Énekesként remekelt. Ő a grúz kecsketenyésztő- és gyümölcstermelő nők elsőszámú kedvence, emellett ő irányítja az egész Gruse-történetet, instruálja a szereplőket, sőt, néha ő maga ugrik be egyes szerepekbe. Amolyan bábjátékos mellett még Gruse támasza is, hol megvédi, hol elbújtatja, szökteti, segíti, ahol tudja. Rengeteg rettentően nehéz, nem túl kellemes hangzású dala van. Remekül egy húron pendül az összes szereplővel, a kis Michelt játszó Visnyei Mátéval alkotott párosára öröm ránézni. 

A Nemzeti Színház művésze, Makranczi Zalán először vendégeskedik az Operettben, Szimon Csacsavaként, nagyon kellemes az orgánuma, alakítása pedig teljes mértékben hiteles, kezdetben csatába vonuló, reménykedő szerelmes, akit visszatértekor megtör a féltékenység, de végül dühét Acdakkal való szópárbajában vezeti le, és visszafogadja Gruset.

Faragó András a történet kezdetén közjegyzőként elintézi (megvásárolja), hogy csak a 2. felvonásban kelljen feltűnnie, ekkor viszont jelentős részt vállal a történetben, mint a részeges Acdak. Bíróvá válásának története kicsit hosszúra sikeredett, annak ellenére is, hogy remekül oldják meg a feladatot kétbalkezes partnerével, Sauvával (Zádori Szilárd). Acdak a történet végéig egy megvesztegethető, cinikus, link alaknak látszik, ám végül kiderül, hogy van szíve, nemcsak igazságosan dönt a gyerek-elhelyezési ügyben, de még Gruse Juszuffal való házasságát is érvényteleníti. A figurát áthatja a Topyra jellemző ironikus humor.

Náray Erika két szerepben jelenik meg a történet során, ezek egyike se mondható pozitív karakternek. Ő alakítja Natela Abasvilit, a hisztérikus kormányzónét, akit jobban érdekelnek a ruhái és a vagyon, mint a gyermeke. Acdak döntését hallva nekiesik Grusenak, de itt is a pénz elvesztése feletti fájdalma irányítja mozdulatait. Egy rövid jelenet erejéig még Gruse sógornőjét is alakítja, aki számára Gruse és Michel csak teher, megpróbálja kiutálni a házából, majd végül papucs férjét veszi rá, hogy küldje el húgát.

Jantyik Csaba a kerettörténetben szereplő kecskepásztor-vezetőt leszámítva még három szerepben tűnik fel. Ő alakítja Abasvili kormányzó ellenlábasát és gyilkosát, a korrumpálható, rokonait jó pozícióba juttatni próbáló herceget. Gruse bátyjaként is ő tűnik fel, mint gyámoltalan, irányítható férj, aki ugyan jót akar húgának, nejével mégsem mer szembeszállni. Számomra a legjobb alakítást vértesként nyújtotta, tökéletesen egzecíroztatta beosztottját (Angler Balázst).

A többi fiatal színész rengeteg karakterben tűnt fel, mindegyiket remekül alakították. Zádori Szilárd erős komikusi vénával rendelkezik, ezt mind részeges szerzetesként, mind Sauvaként megmutathatta. Simon Boglárka és Czigány Judit nagyon lelkesen, odaadóan játszik, Angler Balázsnak jól állnak az idegileg kicsit gyengébb, negatívabb karakterek, Pirgel Dávid katonaként gyönyörűen énekelte szólamait, Kocsis Dénesnek pedig egyre természetesebb a prózája. Nádasi Veronika és Ambruzs Ádám szintén remek teljesítményt nyújtott, minden szerepükben.

Mindent összevetve, én úgy gondolom, érdemes volt a színháznak bemutatnia ezt a megszokott repertoárjától elütő darabot, és a színészek mindent megtesznek, hogy elkápráztassák a közönséget. Engem sikerült.