Szerdán volt szerencsém megnézni a Rómeó és Júliába beálló fiatalok premierjét. Nem túl nagy elvárásokkal érkeztem az előadásra, és a csapatnak bizony sikerült alaposan meglepnie, hiszen egy nagyon összeszedett, kerek, szórakoztató és megríkató darabot láthattunk.

A híres Shakespeare-történetet valószínűleg mindenki ismeri, de ha esetleg valaki mégsem: a középkori Veronában két ellenséges család, a Montaguek és a Capuletek fiataljai, Rómeó és Júlia Capuleték bálján egymásba szeretnek. A családi és baráti tiltás ellenére titokban összeházasodnak. Júlia unokabátyja, az őrülten féltékeny Tybalt párbajra hívja ki Rómeót, ám végül Rómeó legjobb barátját, Mercutiot szúrja le. Rómeó első felindulásából megöli Tybaltot, amiért Verona hercege száműzi az ifjút. Júlia kétségbeesésében Lőrinc barát segítségét kéri, aki egy olyan mérget ad neki, amitől a lányt halottnak fogják hinni, de valójában egy idő múlva fel fog ébredni. A hírt Benvolioval küldi meg Mantovába Rómeóhoz, ám Benvolio abban a hitben, hogy Júlia meghalt, a levél helyett a halálhírt adja át barátjának. Rómeó visszatér Veronába Júlia ravatalához, ahol a gyászoló kérőt, Parist találja. A két férfi párbajából ugyan Rómeó kerül ki győztesen, de Júlia halála miatt felakasztja magát a kriptában. Júlia már későn ébred, Rómeó halott, ezért ő is végez magával. A fiatalok tragédiája miatt a két család békét köt végül egymással.

Kocsis Dénes most debütált a nagyközönség előtt Rómeóként (egy vizsgaelőadást tudhatott már a háta mögött), nem kis sikerrel. Többször is nagyon érezhető volt rajta, hogy izgul, ez rá is nyomta az első és az utolsó dalra a bélyegét. Kellemes hangja van, ami néhol még kicsit csúszkál, vagy nem mindig találja meg a helyes ritmust, a játéka viszont teljes mértékben hiteles, a mókázó és szerelemre vágyó kisfiúból szerelmes férfivá, majd kétségbeesett gyilkossá érik. Néhol még nem tudott teljesen feloldódni, de ez majd az idők során biztosan változni fog.

Júlia szerepében ezúttal Vágó Zsuzsi volt látható. Remek partnere volt Dénesnek, ahol tudta, segítette, és nagyon élethű párost alakítottak. Júliája kezdetben még egy cserfes kislány, aki tudja, hogy bármit megkaphat, mindenkivel évődik, majd hirtelen betoppan az életébe Rómeó, és már csak ő a fontos, és hogy az övé legyen. Szerelme száműzetése miatt egy pillanat alatt felnő, és a kényelmes életet is hajlandó eldobni érte, ám végül kénytelen végezni magával, mert Rómeó nélkül nincs élet számára a földön. Szóval Zsuzsi játéka csodás volt, a hangjával volt néha problémám, néhol kicsit túl magasba tette a szólamait, viszont a Júlia halála elképesztően szívbemarkoló volt.

Tybalt szerepében szintén „új arcot” köszönthettünk, Sándor Péter személyében. Teljesen más megközelítésből formálta meg a figurát, mint Szabó P. Szilveszter, az ő karakterére a csendes őrület volt a jellemző, amit aztán ha túlfeszítenek, robban. A megszokottól eltérően szól a hangja, így a Tybalt-dalok is új hangzást és értelmet kaptak. Az első szólója lehengerlően sikerült, a másodikban már volt némi bizonytalanság, viszont a végére annyira lágy színeket mutatott meg, hogy nem lehetett nem megszánni. Emellett még nagyon jó a színpadi mozgása is.

Az új beállók közül Brasch Bence Mercutioja osztotta meg leginkább a tömegeket, még az előadás előtt. Most viszont már ki lehet jelenteni, hogy nem érdemtelenül kapta meg a szerepet. Az első felvonásban ugyan még halványabb teljesítményt nyújtott, nem volt domináns Mercutio, viszont a szerep szempontjából jóval nehezebb második felvonásban derekasan helytállt. Addigra elmúlt a kezdeti izgalma, életteli volt a prózája és a mozgása is (bár utóbbin még sokat kell csiszolni), a halál-jelenetet pedig kifejezetten szépen oldotta meg, nem ripacskodott, mellőzött mindenféle manírt, csak egy életvidám fiatal értelmetlen halálát mutatta be. Már most, ilyen kevés színpadi tapasztalattal is nagyon meggyőző játékot nyújtott.

A harmadik barát, Benvolio szerepében Kerényi Miklós Mátét láthattuk. Ő segítette a legtöbbet az új beállókat, ahol lehetett, támogatta őket. Benvolioja első ránézésre egy bolondozó, nagyszájú, a nagyok (Rómeó, Mercutio) után loholó kis utcakölyök, viszont ő az egyetlen, aki racionálisan gondolkodik, látja, hogy mi megy végbe legjobb barátjában, Rómeóban, és hogy ez milyen problémákat okozhat, de nincs ereje megállítani a vihart. Mozgása elképesztő, hangja magabiztosan, zengőn szól, a szólója pedig különösen szépen sikerült, ahogy szinte természetesen, mindennemű megerőltetés nélkül folytak ki belőle a hangok.

Az est legjobbja (szoros versenyben) Nádasi Veronika volt, a Dada szerepében. Kezdetben egy jó kedélyű, szinte falusi parasztasszonyra hasonlító dajka Júliája mellett, akiért akár tűzbe is menne, hiszen ő nevelte fel a lányt. Ő Júlia bizalmasa is, őt küldi Rómeóhoz, szurkol a fiatalok boldogságáért. Ám a gyilkosság után ő is arra bíztatja Júliát, hogy válassza Parist, ezzel végülis a méreg és a halál felé lökve Júliát. Már Rómeó száműzetése után is elveszíti vidámságát, de Júlia látszólagos halálával végleg magába roskad. A „Szeme tűzben ég” az est legszebben előadott dala volt, Verocs hangja szárnyalt!

Szomor György szintén szerdán debütált, Lőrinc barát szerepében. Teljesen be volt rekedve, ez erősen korlátozta énekhangja kibontakoztatásában, a prózája se sikerült így igazán. Lőrinc az ő megformálásban sokkal fiatalosabb, de ezzel együtt sokkal keményebb, meghasonlottabb is. Még a nagyon humorosan kijátszott pillanatait is belengi ez a komorság.

A szerencsétlen sorsú Paris szerepében Kádár Szabolcs mutatkozott be. Akárcsak Bence, ő is a második felvonás alatt találta meg igazán a szerepet, ami különös, hogy a szólója közepe táján jött ez a változás. Előtte tette a dolgát, de nem volt erős színpadi jelenléte, majd a Téboly közepétől kezdve teljes erőbedobással játszott, és elképesztő erővel tartotta ki a dal utolsó hangját. A Rómeóval való párbaja során pedig tökéletes színészi játékot produkált. A hangjában néhol még annyi bizonytalanság érződik, hogy nem mindig meri bevállalni a magasabb hangokat.

Mindenképpen említést érdemel még a Janza Kata és Csengeri Ottília által előadott Gyűlölet-dal, ami alatt tapinthatóvá vált a feszültség, mindkét színésznő remekelt az est során.

Azt hiszem, kijelenthető, hogy Kero újfent remek döntést hozott, a fiatalok egytől egyig megállják a helyüket a darabban.