Ha színházba megyek, minden alkalommal igyekszem függetleníteni magam a korábban olvasott kritikáktól, hallott véleményektől. Így volt ez a Hair esetében is: ugyan pozitív összmérlegű beszámolóba egybe sem ütköztem bele, de várakozva, mindenre nyitottan ültem be az előadásra, amiről az előre tudható…

"Olyanok vagyunk, mint egy olasz család!" Gondolom, a fogalomkör mindenki számára ismerős, nálunk is ez a szisztéma a nagyobb ünnepi happeningeken – összegyűlik a család 20-25 tagja, és három dolog áramlik kölcsönösen oda-vissza: az emelkedett hangerővel szajkózott mondatok, az ínyenc ételcsodák, és…

Mindig is irigyeltem Irinát, Mását és Olgát, hogy az unatkozáson és az álmodozáson kívül gyakorlatilag az ég egy adta világon semmi dolguk sincsen. Vagy inkább szántam őket, főleg azért, hogy ezen a semmittevésen képtelenek változtatni. Se a Csehov-összes lapjain, se a Nemzeti Színpadán.  

Színre vinni egy olyan előadást, amiben keverednek a faji, a vallási, a politikai és a szexuális hovatartozást firtató kérdések, mindezeket tomboló AIDS-járvánnyal fűszerezni, ráadásul két folytatásos, egész estés színdarabot egyberántani, hát nem kis feladat. De a Nemzetinek az Angyalok…

Úgy tűnik, manapság Hamletet csak úgy lehet színre vinni, ha a rendezésben van valami kis (vagy éppen nagy) csavar. Míg a Krétakör három férfi színésszel játssza el a közismert történetet, addig a Nemzeti Színházban megfordul a tér, helyet cserél néző és színész. A nézőtér székei, erkélyei fekete…