Szegény emberből mérhetetlenül gazdagot csinálni, ráadásul pár pillanat alatt a színdarabokban sokkal könnyebb vállalkozás, mint ahogy azt a való életben a legtöbben tapasztaljuk. Ráadásul az „osztályidegen elem” csetlés-botlása számtalan komikus helyzetet szül, így nem véletlenül nyúlnak gyakorta a…

Fokozatosan tovatűnő ifjúkorom óta borzongósan csodálkoztat az esküdtszék intézménye: 12, sokszor teljesen laikus, hétköznapi ember dönt akár életről-halálról! A személyes, már rég betáplált véleményüket ki tudják zárni az esküdtek? Vajon mennyire tudják befolyásolni, adott esetben megvezetni a…

Rég nem láttam már Alföldi Róbert rendezte darabot, Shakespeare-rel való randevúm pedig mindig esedékes – így a Lear király megtekintése is már régóta érett. A költőzseni legsötétebb, misztikumot mellőző legborúsabb drámájához azonban hangulat is kell, ugyanis az euforikus katarzis fogalma…

Ha az iskolai irodalomórákra, és az ott gyakori témaként felmerülő balladákra gondolunk, két férfiú neve jut eszünkbe: Arany Jánosé és Kőműves Kelemené. Előbbi tucatszám írta a balladákat, utóbbit nem egy műfajban dolgozták fel. Többek között Szörényi Levente és Bródy János rittyentett belőle…

Az, ha egy darab szokatlan térben játszódik (például a színpad alatt), az már eleve ad egy plusz izgalmat a nézőnek. Az, ha egy színpad (ha jól számolom) 72 egymástól függetlenül hidraulikusan fel-le mozgatható elemből áll (mint például a Nemzetiben), szintén. Na és ha a kettőt ötvözik! Mint például…

A rasszizmus, antiszemitizmus olyan téma, amit már Shakespeare idejében is bőven meg lehetett énekelni (sőt, előtte is), és mára nemhogy csitult volna a jelenléte, hanem napról napra erősebbé válik ez a fajta gyűlölet (is). Ezért is kellemes vállalkozás az angol költőóriás műve, A velencei kalmár,…

Mindig is irigyeltem Irinát, Mását és Olgát, hogy az unatkozáson és az álmodozáson kívül gyakorlatilag az ég egy adta világon semmi dolguk sincsen. Vagy inkább szántam őket, főleg azért, hogy ezen a semmittevésen képtelenek változtatni. Se a Csehov-összes lapjain, se a Nemzeti Színpadán.  

Valós eseményeken alapuló, népmesei és szürreális elemekkel bővített, dalolós sírva-nevetős magyar szocialista-gulag sztorit 3 óra 50 perces játszási idővel és rengeteg szerepelő szereplővel színpadra állítani csak maximális felkészültséggel és lebilincselő erővel szabad. Ahogy a Nemzeti is tette a…

Rendesen megnehezítette a dolgát Madách azoknak, akik Az ember tragédiája klasszikust kívánják eljátszani, még akkor is, ha itt-ott meghúzzák, leegyszerűsítik a bonyolult, filozofikus tartalmú szövegeket, mint ahogy a Nemzeti Színházban tették. Ilyenkor a színészek csak magukban és a rendezésben…

Móricz történetei nem kimondottan akciódúsak, és ez az Úri murira, pláne színpadra állítva, hatványozottan igaz. Főleg ha a történet is meg van húzva itt-ott, a helyszínek száma is csökkentve van (bár a nádassal körbevett kocsmakörnyék gyönyörű). A Nemzeti remek színészgárdája így próbált kihozni…

Úgy tűnik, manapság Hamletet csak úgy lehet színre vinni, ha a rendezésben van valami kis (vagy éppen nagy) csavar. Míg a Krétakör három férfi színésszel játssza el a közismert történetet, addig a Nemzeti Színházban megfordul a tér, helyet cserél néző és színész. A nézőtér székei, erkélyei fekete…