2022. május 20. 16:44 - franyokriszta

A király is csak ember – II. Richárd

William Shakespeare munkásságának évszázadokra rúgó hatása elvitathatatlan: királydrámái révén még a mai napig is a nagy többség úgy ítéli meg a Henriádokban felsorakoztatott uralkodókat, ahogy azt az angol költőzseni megénekelte. A Tudorok és Stuartok házi írója példátlanul elfogult volt a rózsák…

Tovább
Szólj hozzá!
2019. október 31. 16:00 - franyokriszta

Habparty-s cudar világ – Mágnás Miska

Bár mindig is kedveltem, a színházzal való eddigi olthatatlannak tűnő szerelmem igaz fellángolása jó 10 évvel ezelőttre datálható – és már akkor is azt hallottam mindenhonnan, hogy a sokáig tetszhalottnak tűnő operett műfajt le kell porolni, vérfrissítéssel, modernizálással újra kell éleszteni, hogy…

Tovább
Szólj hozzá!
2019. április 02. 07:47 - franyokriszta

Az élet nem boldogít – A félkegyelmű

Unokahúgom 17. születésnapjára ajándékképp színházjegyeket vettünk a Víg(Pesti)színházba, A félkegyelműre. Családunk több tagja is megkérdőjelezte épelméjűségünket, miszerint "egy ilyen boldog eseményre tényleg Dosztojevszkij egyik végtelenül vontatott, komoran lélekelemezgető, nem túl felemelő műve…

Tovább
Szólj hozzá!
2019. március 20. 08:01 - franyokriszta

Az ember emberek közt farkas – A dzsungel könyve

Szerény VHS-gyűjteményünk része volt, a nagyméretű képeskönyv pedig ott állomásozott a Csipkerózsika és Aladdin hasonló formátuma között, de A dzsungel könyve – egy-két jelenetet leszámítva – sosem hozott különösebben lázba (és fel sem merült bennem, hogy Kipling igencsak mást vetett papírra, mint…

Tovább
Szólj hozzá!
2019. február 01. 10:56 - franyokriszta

Körhintával a túlvilágra – Liliom

Ha magyar szerzőkről van szó, akkor Molnár Ferenc biztosan az "örök kedvenc alkotók" klubjának kikezdhetetlen, állandó tagja: szinte nincs színház, amelyik legalább ötévente ne nyúlna egy Molnár-darabhoz, és a feldolgozások műfaji sajátosságait tekintve is egyre bővül a paletta. Nem véletlen, hiszen…

Tovább
Szólj hozzá!
2018. április 17. 07:58 - franyokriszta

Kínpadra vont lelkiismeret – Bűn és bűnhődés

Dosztojevszkij műveivel nem vagyunk kebelbarátok, inkább csak az olyan Facebook-ismerősökre hasonlítunk, akik egy formális üzenettel megemlékeznek a másik szülinapjáról, és többet nem is szólnak egymáshoz egész évben. Ami azért is furcsa, mert alapvetően nagyon szeretem az orosz klasszikusokat, és…

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása