Mai rohanó világunkban a kommunikáció tetemes része az e-mailek, üzenetküldő alkalmazások körébe csatornázódott át, ahol hosszabb mondatokat is szégyentelenül kiválthatunk egy-egy amerikai szlengből átemelt rövidítéssel vagy hangulatjellel, miközben megbújhatunk a hangsúlytalan szavak védőpajzsa…

Közhelyes, de nagy bölcsesség, hogy a szomszédjait nem választhatja meg az ember: van, akit áldásnak tekintünk, míg mást magunkban válogatott szavak kíséretében elküldünk a világ másik tájékára, amiért már vasárnap reggel fúrja a panellakások vékony falait, nyírja a füvet, vagy az éjszaka közepén is…

Generációkon átívelő családtörténeteket nyomon követni mindig izgalmas szórakozás, hiszen akarva-akaratlanul is keressük a más-más történelmi közegben felbukkanó közös ismertetőjegyeket, öröklött magatartásformákat, ismétlődő szokásrendszereket. Különös pikantériát ad ennek az időutazásnak, ha az…

Ha emlékezetem nem csal, pesti színházi élményeim első állomása a Padlás volt – nem mostanában volt, még Kaszás Attila játszotta Rádit… Azóta eltelt jó pár év, a cédét rongyosra hallgattam, a felvételt is megnéztem pár tucatszor, élőben viszont nem láttam újra a darabot. Egészen mostanáig. És…

Itt élünk egymás mellett, szinte karnyújtásnyira a másiktól, a betondzsungelek közepén. Ha összefutunk a folyosón, odaköszönünk a másiknak, ha egyszerre szállunk be a liftbe, lefutjuk a szokásos Hogy vagy?-Hogy vagy? sablonmondatokat. De vajon mit tudunk a szomszédjainkról? És egyáltalán: akarunk-e…

A mikve az ortodox zsidók rituális fürdője, ahol havonta egyszer az asszonyok megmerítkeznek, hogy megtisztuljanak, és újra érintkezhessenek férjükkel, engedelmes feleségként. Itt játszódik a Pesti Színház darabja, ahova a fürdősasszony Shoshana nemrég segítséget vett fel, Shira személyében. Ám…