Búcsúzó darabról írni mindig keserédes tevékenység, hiszen épp olyan előadást ajánlanék jó szívvel a színházbarátok figyelmébe, amit már legfeljebb csak egy-két alkalommal lehet látni, és ha valaki még nálunk is később ébred, le is csúszhat róla. Pedig a Rózsavölgyi Szalonban még szilveszter napján…

A kevés szerencséstől eltekintve nagy valószínűséggel már mindannyiunknak volt része szakításban, amely szinte sosem lehetett kellemes élmény: szakító félként nagyon nehéz kimondani a végét megalapozó indokokat, míg a szakítást elszenvedő sok esetben nem is számít arra, hogy rövidesen ismét szingli…

Nőnek lenni nem fenékig tejfel. Természetesen van bőven örömteli vonása is a női létnek, de a kevésbé szeretett, biológiai eredetű természetes kellemetlenségek mellé még társul egy kiadós adag elvárás és az azoknak való megfelelési kényszer is, ami megnehezíti a mindennapjainkat, legyen szó akár a…

William Shakespeare munkásságának évszázadokra rúgó hatása elvitathatatlan: királydrámái révén még a mai napig is a nagy többség úgy ítéli meg a Henriádokban felsorakoztatott uralkodókat, ahogy azt az angol költőzseni megénekelte. A Tudorok és Stuartok házi írója példátlanul elfogult volt a rózsák…

A klasszikus orosz drámai regények élvezetéhez kell egyfajta hangulat – na meg türelem –, a történet helyett sokszor az elidegenítő karaktereken, lassacskán csordogáló gondolatfolyamaikon van a hangsúly, és a mai rohanó világban ez a fajta andalgás a nehezen megszerethető szereplőkkel bizony nehezen…

Szerény VHS-gyűjteményünk része volt, a nagyméretű képeskönyv pedig ott állomásozott a Csipkerózsika és Aladdin hasonló formátuma között, de A dzsungel könyve – egy-két jelenetet leszámítva – sosem hozott különösebben lázba (és fel sem merült bennem, hogy Kipling igencsak mást vetett papírra, mint…

Az én időmben még nem volt kérdés, hogy a kötelező olvasmányt tényleg elolvassuk – vagy legalábbis elkezdjük. De azt sosem értettem, hogyan lehet a „egész jó” kategóriában a Légy jó mindhalálig és A Pál utcai fiúk, míg az Egri csillagokat vagy A kőszívű ember fiait rendre feladták az ismerőseim.…

Itt élünk egymás mellett, szinte karnyújtásnyira a másiktól, a betondzsungelek közepén. Ha összefutunk a folyosón, odaköszönünk a másiknak, ha egyszerre szállunk be a liftbe, lefutjuk a szokásos Hogy vagy?-Hogy vagy? sablonmondatokat. De vajon mit tudunk a szomszédjainkról? És egyáltalán: akarunk-e…

Ha zsidó musicalről van szó, akkor mindenkinek a Hegedűs a háztetőn ugrik be először. Még ha nem is láttuk a legendás filmet, nem is ismerjük töviről hegyire a történetet, akkor is hallott már mindenki Anatevkáról, és mindenki tudja, hogy ha fáj, ha bánt az élet, akkor csak igyál, és elszáll a gond.…