Részegen komoly döntéseket meghozni sosem jó ötlet – ez tipikusan egy olyan alaptétel, amit a bölcs ember a más kárán, míg a kevésbé bölcs a sajátján tanul meg. Illuminált állapotban sokkal inkább hajlamosak vagyunk kockáztatni, átgondolatlanul cselekedni, apróságokat felnagyítani. Ha pedig ez a képesség társul egy alapesetben is érzelmi alapon, gyors felindulásokból határozó attitűddel, elég komoly katasztrófák is kisülhetnek egy ilyen egyéniség mindennapi tevékenykedéseiből – vagy pedig egy olyan bűbájos, kacagtató komédia, mint a Mezítláb a parkban.

Corie és Paul nem rendelkezik túl nagy tapasztalattal a párkapcsolatok terén, de már friss házasok, és halmozzák az élvezeteket, ugyanis épp most költöznek be első, közös otthonukba – amit a lány szálegyedül választott ki, a férje megkérdezése nélkül, miután azonnal beleszeretett az ötödik emeleti kis lakásba. Igen ám, de ez a lakás számtalan hibával bír: kicsi, lyukas a teteje, semmi nem működik benne, ráadásul a szomszédság is javában kétes alakokból áll. Corie-t ez azonban nem csüggeszti, az is csak ideig-óráig, hogy látja, párja és az őt majomszeretettel körülvevő és csúcsra járatott kritikai érzékkel ostromló anyja nem lelkesedik ugyanúgy az új otthonért, mint ő, majd döntése helyességéről még inkább meggyőződik, mikor váratlanul és kéretlenül beállít hozzájuk a padláson lakó furcsa szerzet, Victor Velasco. A lány fejében máris megszületik az újabb bomba ötlet: összeboronálja az anyját a különc szomszéddal, és így megszabadulhat a folyamatos nyaggatástól, az anyja is végre elkezdhetné élni a saját életét. A leplezett randiest viszont a töméntelen mennyiségű elfogyasztott italnak köszönhetően előre nem várt fordulatot vesz, a két fiatal egy parázs vita hevében ugyanis ráébred arra, hogy kettejük habitusában nem sok a hasonlóság, és a nagy vagdalkozás közepette elhangzik a sorsfordító mondat: el akarok válni! Mivel azonban a művet Neil Simon, a (főleg romantikus) komédiák nagymestere írta, sejthető, hogy ezzel a keserű csavarral nem záródhat a történet, az örök happy end még ott lapul valamelyik jelenetben.

László Lili alakítja a folyton pezsgő, energiabomba Corie-t, akit szinte képtelenség huzamosabb ideig lelombozni. Kevéske fogalma van ugyan a valós életről, de mindig van egy ötlete, amibe nyomban beleszeret, és akkor sem adja fel a megvalósítását, ha mindenki más azt magyarázza neki, hogy őrültség – például télvíz idején mezítláb járkálni a parkban. A hóbortjaival együtt a végletek embere, de tele van érzelmekkel, bárkit azonnal a szívébe fogad, ha azt pár szó után érdemesnek találja rá, és előbb-utóbb benő az ő feje lágya is.

Az ellentétek vonzzák egymást premissza érvényesül a darabban is, ugyanis Corie férje teljesen más lelkülettel rendelkezik, mint a fiatalasszony. Rohonyi Barnabás Paulja már-már olyannyira kocka, hogy egy modern feldolgozásban ügyvéd helyett informatikus lenne – a ’60-as évek Amerikájában ehelyett inkább „öltöny”. A szabályok és elvárások szerint éli az életét, amelyben egyszerre akar előrejutni és boldogulni, ragaszkodna a kis szokásaihoz is, de mégis hajlandó feladni a kényelmét Corie kedvéért – és még önmagából is kifordul, hogy bizonyítsa, mennyire szereti a nőt.

Kerekes Éva formálta meg Mrs. Ethel Banks-t, Corie érzelmi zsarolásban vérprofi édesanyját. Sűrűn hangoztatja, hogy neki a lánya boldogsága az első, de ugyanakkor azt is, hogy az ő élete gyakorlatilag Corie-ból áll, így azzal, hogy a lány férjhez ment és kirepül az anyai házból, gyakorlatilag céltalanná válnak a napjai. Ezzel tudtán kívül teljes lavinát indít el, de meglepően jól alkalmazkodik a meredek fordulatokhoz, és a történet végére végre úgy engedi el a lánya kezét, hogy ő sem sodródik tovább az árral.

A komédia legszínesebb egyénisége azonban a padláson lakó Victor Velasco, akinek rikítóan élénk és tiri-tarka ruháit Epres Attila öltötte magára. Egy örök fiatal szoknyabolond, aki már mindent megtapasztalt az életből, mégis ugyanolyan gyermeki örömmel veti bele magát minden új kalandba, mintha az lenne az első. A mindig pénzszűkében lévő, lump barát alaptípusa, akire mégsem lehet haragudni, mert mikor épp leszúrnák, előáll egy olyan nyakatekert bölcselettel, amit végül mégis érdemes megfogadni.

A Mezítláb a parkban épp csak bepillantást nyújt egy kezdődő szerelem/házasság első viharjaiba, így nagy eséllyel szinte minden néző magának érezhet egy-egy momentumot. Lehet azon mélázni, hogy Corie és Paul kapcsolata vajon kiállja-e az idők próbáját – az garantált, hogy sok vehemens összecsapás áll még előttük –, de ennél mélyebb gondolkodást nem vár el és nem is ösztönöz rá ez a habkönnyű komédia – nem is kell más hozzá, csakhogy minden gondot eleresztve átadjuk magunkat a vonzásának.

Fotók: Orlai Produkció