A kevés szerencséstől eltekintve nagy valószínűséggel már mindannyiunknak volt része szakításban, amely szinte sosem lehetett kellemes élmény: szakító félként nagyon nehéz kimondani a végét megalapozó indokokat, míg a szakítást elszenvedő sok esetben nem is számít arra, hogy rövidesen ismét szingli lesz. Ebből a senki által sem kívánt helyzetből pedig leleményes egyéni vállalkozók könnyen meggazdagodhatnak – derül ki a Rózsavölgyi Szalonban nemrég bemutatott Válásguruból.
Eric mások szakítására szakosodott: nagyon komoly szabályrendszer mentén telefonon egyezteti az ügyfelével, hol és milyen szavakkal hagyja el a megrendelő párját, milyen előkészülteket tegyen meg, és mi mindent mellőzzön. Krédója, hogy ő valójában felszabadítást végez, ugyanis túlságosan sok ember él olyan kapcsolatban, amelyből már rég kikoptak az érzelmek, de gyávák vagyunk tovább lépni – de ha valaki kimondaná helyettünk a végzetes szavakat, máris képesek lennénk újra a boldogság után nézni. Nem csoda, hogy nagy a kereslet a válásguru nyújtotta szolgáltatásra, legalábbis a darabban. Így tehát rutinfeladatnak tűnik Chloé dobása is, ám amikor a nő kinyitja az ajtót, Ericben tudatosodik: legújabb megbízása alanya éppen az a Chloé, aki hét éve egyetlen szó nélkül kisétált az életéből és boldognak hitt kapcsolatukból. A férfi érthető módon lefagy, nem sikerül azonnal elmondania, miért is érkezett, így kénytelen füllenteni – 
és természetesen végtelenül kíváncsi is arra, mi lehetett az egykori szakítás oka, és mi lett ex-szerelméből. A helyzet már eleve nem valami rózsás – a szellőrózsák ellenére sem –, de Eric számára váratlanul beállít még egy vendég: Chloé párja, Quentin, aki ugyan felbérelte Ericet a nevében való szakításra, de még az utolsó utáni pillanatban meggondolta magát, és ezért megakadályozná a férfit a feladat végrehajtásában. Csakhogy azzal eredeti szándékait is le kéne lepleznie a nő előtt, így a kacsasült illatú lakásban megindult a kívülről nézve felettébb kacagtató, de megélve bizonyára rettentően feszélyező huzavona, amelyben mindenki választ keres a kérdéseire: Eric azt szeretné tudni, Chloé miért hagyta el hét éve, Quentin biztosítékot akar, hogy a válásguru nem rondít bele a kapcsolatukba, Chloé pedig azt próbálja megtudni, miért viselkedik két vendége roppant furcsán. Váratlan bejelentések, lefülelt ferdítések, elmorzsolt könnycseppek, tesztoszteronpárviadal és egy meglepő fordulat – mindez belefér egyetlen estébe!
Brasch Bence sok álnevű és a fűszerek témakörében meglepően járatos Ericjét a munkaköre alapján könnyű lenne utálni, de már a kezdés előtti percekben makulátlan öltönye zsebébe vágja a közönség együttes szimpátiáját. Mert hiába profitál jól az egyedi ötlete, mégsem élősködőként szipolyozza ki a vakvágányra futott szerelmeket, ő empátiával áll minden szakítás elé, meghallgatja és megnyugtatja az összetört szívű elhagyottakat, és még reményt is ad nekik. Talán épp a maga fájdalmas tapasztalatából nyeri a motivációt ehhez. Ha azonban félreteheti a hivatását, már kivillan a küzdőszellem, intellektuális fölényét cinizmussal és iróniával támogatja meg, miközben egyre inkább érezzük: ez a férfi még mindig szenved a saját kapcsolata véget érése miatt.
Ullmann Mónika a szerencsés nő, akinek látszólag két férfi is küzd a kegyeiért: Chloé a házigazda, aki ugyan az előadás nagy részében nem igazán érti, milyen helyzetbe csöppent, derekasan igyekszik helyt állni, és lavírozni a két hol rivalizáló, hol felettébb sejtelmesen viselkedő férfi között. Őt is kínozza, hogy olyan csúnyán elbánt Erickel, de önmagát óvva elhiteti magával, hogy az idő már minden sebet begyógyított, sőt, még a párkapcsolatáról is kikérné egykori kedvese véleményét. Egy ilyen darabban azonban előbb-utóbb ki kell derülnie a svindlinek, és Chloé ekkor egy furcsa ötlettől vezényeltetve egy életre megtanítja romantikus oldalának két főbb szereplőjével, hogy egy nő mindennél többre értékeli az őszinteséget.
Remek kis szerep Quentiné is, Józan László kollégáihoz hasonlóan lubickol a magát túl későn meggondoló, gyáva szerelmes szerepében. Féltékeny és vehemens típus, de ugyanakkor egy pillanat alatt inába száll a bátorsága, ha csúnyán néznek rá, és miközben teljes érzelmi libikókázáson megy keresztül, még nem egy feminin vonást is felvillant. Túl sok ésszel vagy kurázsival nem lehet vádolni, de a maga módján mégis szereti Chloét, akiért kacagtató verbális csatákat bonyolít le Erickkel, miközben nem egyszer ügyesen sarokba is szorítja a férfit a gyengepontjára tenyerelve, másszor pedig még zsarolni is kész lenne. Hiába pitiáner alak, nem lehet utálni – persze csak míg a színpadon találkozunk ezzel a karakterrel.
A Válásgurut szemlélve bizonyára több néző is fájó felismerést tesz: talán sokak ismernek rá hasonló élethelyzetekre, legyen szó épp kátyúban vergődő kapcsolatról vagy fel nem dolgozott korábbi szakításról. Számukra egyfajta gyógyulás is lehet ez a romantikus komédia, míg a boldog párkapcsolatban élő szerelmesek számára másfél óra könnyed szórakozás, amelyhez tökéletes hangulatot biztosít a Rózsavölgyi Szalon meghitt és elegáns nézőtere.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.