2022. november 04. 07:48 - franyokriszta

Az légy, aki vagy – Az Őrült Nők Ketrece

10542005_686285631418668_1510898372079177647_n.jpgNőnek lenni nem fenékig tejfel. Természetesen van bőven örömteli vonása is a női létnek, de a kevésbé szeretett, biológiai eredetű természetes kellemetlenségek mellé még társul egy kiadós adag elvárás és az azoknak való megfelelési kényszer is, ami megnehezíti a mindennapjainkat, legyen szó akár a kozmetikai kezelésekről, a kosaras melltartóról vagy az oly könnyen kiszakadó harisnyákról. Tény, ezek esztétikailag sokszor csodákra is képesek, de aki futott már murvás úton tűsarkúban a busz után, az egyrészt hamar megtanulja, hogy a menetrend talán nem is tréfa, másrészt pedig nehezen érti meg, hogyan lehet, hogy egyes férfiak épp az ilyen emberkínzó eszközök viselése után vágyakoznak. Az Átriumban látható Az Őrült Nők Ketrece természetesen ennél jóval összetettebb kérdéseket boncolgat, de azt hiszem, a teljes női nem nevében mondhatom: emeljük kalapunk a magassarkú topánkákban is magabiztosan mozgó tánc- és színművészek előtt.

240213941_4141762399204290_5254718345109123558_n.jpgAz előadás nem árul zsákbamacskát, már a színház előterében is könnyen belebotolhatunk a Madárkákba, azaz a transzvesztita lokál vastagon sminkelt és kevéssé felöltözött, bőr-/flitteres bugyis táncosaiba. A történet egyik fő színhelye épp ez a mulató, az erotika, a pajzán és aktuálpolitikai viccek fellegvára, amelynek tulajdonosa Georges, míg a dívája a Zaza művésznéven híres-hírhedt Albin – akik nem mellesleg már több évtizede egy párt alkotnak a magánéletben, amelyet többségében a lokál feletti lakásukban élnek meg. Kisebb, házsártos civódásaikat Georges vérszerinti és kettejük közösen nevelt fia, Jean-Michel redukálja egy pillanat alatt jelentéktelenné, mikor is bejelenti, hogy nősülni készül (amire remek riposzt az a homoszexuális szülők részéről az azon való lamentálás, hogy vajon mit ronthattak el a gyermek nevelésében, ha az ellenkező nem soraiban találta meg a párját). Ezt a fiaskót még könnyen meg is emésztenék hőseink, ha a fülig szerelmes ifjonc nem tenné hozzá, hogy menyasszonya,240946858_4141769522536911_1980238515384593698_n.jpg Anne (Fodor Boglárka) annak a politikusnak az egyetlen gyermeke, aki habzó szájjal hirdeti az „Apa az férfi, az anya az nő, le minden deviánssal” felütésű szlogeneket, és nem csak a párt rendezvényein, hanem a négy fal között is elszántan szajkózza az ideológiáját. Kisebb döccenők árán végül sikerül tisztáznia a családnak, hogy ki vehet részt a szülő-összeismertető, konszolidált vacsorán, és ki viselhet fűzőt (senki), de ahogy egy jó komédiától elvárható, a gondosan felépített tervek végül dugába dőlnek, és a korlátolt apa csak szembesül vele, hogy vőjelöltje anyja valójában férfi. Nem is kérdés, azonnal megvonja az áldását, de agresszív tombolása révén egyre több szem nyílik fel (remélhetőleg a nézőtéren is), egyre több szereplőnk ismeri fel és vallja meg valós érzéseit, míg a „gonosz” is elnyeri méltó büntetését, ha már egyszer többre becsülte önmaga hírnevét a sokat hangoztatott értéknél, a családjánál.

albin.jpgStohl András színészi pályájának mindenképpen az egyik kiemelkedő(en) és emlékezetes szerepe a transzvesztita Albin (művészkörökben Zaza). Már a megjelenése is bravúros, hosszú, pödrött műszempilláinak szapora rebegtetése még az emelet soraiból is tisztán követhető, és olyan magabiztossággal kánkánozik magassarkúban, mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne. Showmanként remekül vált a nyers testi poénokról a mellbevágó komolyságra (a felgyújtott meleg fiú története egyként taglózza le a teljes közönséget), majd rögtön át az operettdívába. A legnőisebbnek kikiáltott vonások halmaza: csordultig tele van szeretettel és adni vágyással, de egy pillanat alatt magára tud venni minden sérelmet, a bolhából is képes elefántot csinálni, a hiszti pedig lételeme. De jelenetről jelenetre láthatjuk, hogy nem üres frázis, hogy ő tett meg mindent ezért a nem hétköznapi családért: minden szituációt ő old meg úgy, hogy a többiek semmiképp se sérüljenek, igazi anyatigrisként védelmezi a fiút, aki egy este erejére azt kéri tőle, tagadja meg önmagát a normálisnak címkézett érdekében, és igazán megható az elérzékenyülése, mikor Jean-Michel nyíltan is úgy szólítja, ahogy a szívében mindig is érezte.

georges.jpgÖltözködését tekintve jóval visszafogottabb Hevér Gábor Georges-a (hiszen ő csak egy egyszerű meleg, ahogy ez a darabban is elhangzik), de remekül kiegészíti Stohl Albinjét. Bár őt is átjárják az érzelmek, ő sokkal nehezebben fejezi ki a szerelmét, kevésbé fogékony azokra a nüansznyi problémaforrásokra, amelyek Albin sértődéseit kiváltják – de bocsánatot kérni és megbánást tanúsítani nagyon is tud. Két malomkő közé kerül, mikor Jean-Michel kérésére egy este erejéig átlagos családként tetszelegve kellene arra kérnie Albint, hogy tagadja meg önmagát, és nem is kezeli ügyesen a helyzetet, mégis képes minden nehézségből kivergődni. A lokálja konferansziéjaként szinte folyamatos kapcsolatban áll a közönséggel, remekül irányítja a nézőt a puszta nevetéstől a beépülő gondolatcsírát is maga mögött hagyó szórakozásig, oda és vissza, újra és újra.

jean-michel.jpgAz őskáoszt akaratlanul is elszabadító Jean-Michel szerepében Kovács Mátét láthattuk, aki szintén érdekes karakterívet jár be: egy naiv, ábrándos fiúból csap át elkényeztetett, magából kifordulva dühöngő kishercegbe, hogy aztán minden verbális bűnét jóvá tegye bátorsága és éleslátása megtalálásával. Természetesen az ő helyzete sem túl egyszerű, végig megvan a maga igazsága, hisz hiába nőtt fel szerető családban, a külvilág értetlenségbe forduló dühe rá is lecsapódott, és Zaza mellett örökké csak másodhegedűsnek érezte magát, ezért nem is érti, hogy egyetlen este erejéig miért nem szólhat minden az ő boldogságáról – ami végül teljesül is, bár messze nem úgy, ahogy ő eltervezte.

aristride.jpgMarton Róbert Aristide Bouteille-jét ugyan az első felvonásban is rendszeresen emlegetik a szereplők, de az apósjelölt csak a szünet után lép színre, hogy lefitymáló pillantásokkal mérje fel, hová kíván beházasodni a lánya. Megveszekedetten vágyódik a figyelem után, hogy aztán bármelyik pillanatban emelt hangot adhasson politikai és világnézeteinek. Kompromisszumra és megértésre cseppet sem hajlamos, csak az az igaz érték, amit ő annak nevez, és minden más természetellenes. Megbotránkoztató fröcsögései sajnos túl könnyen rokoníthatóak a mai világunkkal, csak a retorika alanyát kell egyes esetekben kicserélni szabadelvű művészekre vagy a princípiumukat nem teljesítő nőkre. Családapaként is leszerepel, csak az erőszakot és megfélemlítést ismeri tárgyalási technika címszó alatt, és egy pillanatig sem lepődünk meg, mikor kiderül, hogy ő maga sem illene bele abba az elit embertípusba, amit olyan bőszen hirdet.

jacob.jpgAbszolút humorfaktort jelent az előadásban Jacob szerepe, amelyben Józan László már az első igazi jelentében is nagyon magasra teszi a lécet azzal, hogy rögtön egy spárgával köszön be, de nem is ad alább. A cselédlány lelkületű inas testesít meg egyben minden sztereotípiát, amit a melegekhez vagy a transzvesztitákhoz társítottak az idők során: manírosan pösze, kotnyeles, a titoktartást még csak hírből sem ismeri, az esze rövidségének nincs párja, egy pillanat alatt bejárja a teljes érzelmi hullámvasutat, akár társ nélkül is, és leginkább a rivaldafényre vágyik – még ha azt csak a kórus soraiban kaphatja is meg. Ugyanakkor hűséges az asszonyához – bár van az a pénz, amelyért meggondolja magát –, és nagyon humoros minden olyan párbeszédük, amelyben az őt meg nem értő és el nem fogadó George-zsal torzsalkodnak.

241010590_4141769469203583_5449086003205366167_n.jpgAz Átriumban látható Az Őrült Nők Ketrece egyedi színfolt a mai magyar színházi repertoárban, nem véletlen, hogy bár már nyolc éve bemutatták, és a 350. előadás felé tart, még mindig komoly küzdelem jegyet szerezni a szinte mindig teltházzal játszott előadásra. Ugyan az élő zenekarral megtámogatott dalok java nem túl emlékezetes, és a lendület döccen egyet a második felvonásra, az építkezés jobban sikerült, mint a dráma kibontakoztatása, de így sincs okunk panaszra, a főképp a szórakoztatásra hajtó darab rendesen el is gondolkodtat (sokszor épp a legváratlanabb pillanatban). Az légy, aki vagy, érezd jól magad – énekli Charie. Ha hagyják – tehetné hozzá számtalan, ilyen-olyan okból perifériára szorított kisebbségi csoport. De még akkor is érezheted jól magad, ha mások ezt nem is hagynák – bizonyítják Albinék.

Fotók: Átrium
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://esszineszbenne.blog.hu/api/trackback/id/tr5817969384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása