A megcsalás témaköre vénségesen vén, a tárház mégis kifogyhatatlannak tűnik, és az emberiség java sokkal szívesebben találkozik a helyzettel könyvek lapjain, filmekben vagy színdarabokban, mint a való életben – sőt, sokan keresik is! Ha megvan bennünk ez a csak diszkréten perverz kíváncsiság, akkor a Centrál Színházban játszott Házassági leckék középhaladóknak című darabból világos képet kaphatunk arról, hogyan lehet sikeresen végbevinni egy-egy félrelépést – és mi kell a totális lebukáshoz.

Az alaphelyzet sajnos végtelenül ismerős lehet bárki számára: egy házas férfi és egy házas nő hotelszobák gyakori felkeresése közben kitartóan csalja hites urát/asszonyát. A helyzetet pikánsabbá teszi, hogy a nő férje a férfi legjobb barátja. Már húsz éve. Ráadásul a felszarvazott férfi nemrég veszítette el, egyik napról a másikra az állását. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva, a félrelépők egyike előbb több időt szeretne tölteni a másikkal, aztán még a lelkiismerete is felébred Csipkerózsika-álmából, és megelégeli a hazudozást. Igen ám, de a szeretője tökéletesen elégedett ezzel a helyzettel, semmiképp sem akarja leleplezésig vinni a dolgot – de mikor győzedelmeskedhet egy férfi akarata a szerelmes nőével szemben? A biliborogtás sem ragtapasz módszerrel működik, kiskanállal adagolja a négy érintett fél egymásnak a titkos részleteket, míg végül kiderül: senki sem olyan tiszta, amilyennek tűnik, és az őszinteség néha pokoli felfordulást tud okozni!

A darab sokat szenvedő főhőse, akinek a szemén keresztül láthatjuk az igazság és a hazugság gyötrelmes csatározását, a jól szituált Michel, akit Stohl András alakít, bravúrosan. Mivel egyedül ő szerepel (mit szerepel, főszerepel!) minden egyes leckében, ő viszi a hátán az amúgy is nagyszerű előadást, őt ismerhetjük meg a legjobban – és Isten őrizzen minket ilyen alakoktól az életben! Az önjelölt teniszcsillag megszokta, hogy amit kíván – legyen az nő, ital, győzelem –, azt meg is kapja, különben oltári (és csak nyomokban macsós) patáliát rendez. Erkölcsi érzéke igazán rendhagyó, az igazságot olyan gyönyörűen tudja kiforgatni, hogy valahogy mindig ő válik mártírrá, hiába gyalogol ő át minden szerette életén, páros-sáros lábbal, azt csakis őértük teszi, szemrebbenés nélkül hazudik akár szerelmet is (amit a közönség egyöntetű felhördülése kísér), és felettébb látványosan tud szenvedni. Mert hát ő egy őszinte, egyenes ember! Stohl zseniális Michel szerepében, könnyesre röhögjük magunkat minden csetlésén-botlásán (különösen a részegedő jelenet alatt), és hiába utálnivaló igazából a karaktere, a nézőtér mégis egyként imádja minden pillanatát, okkal!

Kovács Patrícia Alice, a vonzó, okos doktornő, aki a döcögő házasságába belefáradva beleugrik Michellel a viszonyba, és bár élvezi, többet akar, a teste mellett a szíve is részesülni szeretne a kaland örömeiből. Rafináltan, állhatatosan küzd a konok férfival, szereti éreztetni szellemi fölényét, de ha hiba csúszik a terveibe, hisztérikakén kapkod a mentőkötélért. Végül nála győzedelmeskedik a józanész és az igazság gyermekének hangja, a dühvel és a bosszúval is bátran szembenézne, csakhogy végre megszabadíthassa a lelkét ettől a súlyos tehertől. Mi pedig a végére úgy érezzük: Alice a lehető legjobb döntést hozta meg.

Balsai Mónika Laurence-ként a megcsalt asszonyt alakítja, a földre szállt, bűbájos angyalt – vagy a femme fatale-t, aki tökéletesen lekopírozta az angyalkajelmezt. Megveszekedetten küzd Michel figyelméért, szeretetéért, fokról-fokra próbálja visszaépíteni a férje gerincét, ápolja az amúgy is túl izmos önbecslését, és mindeközben tündérien, gyanútlanul mosolyog. A vádaskodásra ugyan fúriásan felháborodik, de ebben a helyzetben is hamar visszanyeri önuralmát, és már logikus érvekkel próbálná helyrepofozni Michel szépérzékét. Végül mégis övé a legnagyobb ziccer, amit tökéletesen csap le, és végre beláthatunk a tökéletes, kiegyensúlyozott háziasszony álarca mögé is.

A másik felszarvazott, Paul szerepében Schmied Zoltán látható, akinek a szerző hasonlóan remek jelenettel kedveskedett, mint Laurence -nek. Gazdasági igazgatói székből hullott a mélybe, az alagút végén a fény még mindig bizonytalanul pislákol, így érthető, hogy a többiekhez képest jóval komorabb, magába fordulóbb, tépelődősebb karakter. Nem is titkolja, hogy sejti, mi folyik a háttérben, de hiába akarja kiugratni a nyulat a bokorból, a tapsifülesnek csak kell a noszogatás! Ennek viszont mi csak örülünk, mert a tömény szeszbe fojtott párbeszédük Michellel az amúgy is zseniális előadás egyik legjobb leckéje, és akkor végre Paul is kimutatja a foga fehérjét!

Nem tudom, milyen tévképzet élt bennem a jegyvásárláskor, de a leírás alapján egy drámai, lélekboncolgatós előadásra számítottam – hát jól meglepődtem, de egy cseppet sem bánom! A Házassági leckék középhaladóknak finom, bombabiztos humorral, jó pár csepp malíciával és nagy adag éleslátással karikíroz ki egy hétköznapi, megvetett helyzetet pont annyira, hogy az már ne tűnjön általánosnak, mindehhez négy vérprofi színészt, számtalan humoros helyzetet és egy könnyen fogyasztható történetet szór az üstbe, hogy ínyencséget főzzön belőle. Jár a Michel(in)-csillag!

Fotók: Centrál Színház