A Dumaszínházról nekem mindig az az elképzelés élt a fejemben, hogy az a tévében látott, kiállok és vicceset mondok sorozatosan, tehát "csak" stand up comedy megy ott, és nem úgy színház, csak névben, mint a többi. De most a jelentősen kooperatív előadás (a MaNNa, a Váci Dunakanyar Színház, a tatabányai Jászai Mari Színház és a Dumaszínház vett részt a történetben), a Vicces, királykisasszony?!? ráébresztett, micsoda tévedésben is éltem a létesítménnyel kapcsolatban.

Ugyanis egy komplett sztori elevenedett meg a szemeink előtt, középpontban a humort kedvelő, de sajátosan észlelő Ildikó királykisasszonnyal és a csata-, illetve humor tematikájú versenysorba álló kérőkkel. A kissé laposan induló, ám menet közben komoly erőre kapó darabban a humor minden ágazatának képviselői megjelennek Ildikó és két udvarhölgye színe előtt, hogy stand up/kabaré/börleszk/satöbbi műfajú műsorukkal mosolyt, sőt, kacagást csaljanak ki a királykisasszonyból, elnyerve ezzel fehér kacsóját, na meg persze a fele királyságot, ami a főbb motivációs tényezőt is jelenti. Az egész eseményt Lojális Lajos, a humortalanított titkár vezényli le, aki viszont egyaránt lángol mindkét nyereményért, persze titokban. A várakozásokat nem beváltó kérők sorsa a kaloda, Ildikó egyre kétségbeesettebb, hiszen tudja ő valójában, kihez is húz a vicces kis szíve, csak egyrészt ezt maga előtt sem meri beismerni, másrészt meg választottja sem sejti. De aztán jön egy ügyes parodista, aki felnyitja a hályogos szemeket, Lajos pedig elveszi Ildikót. Itt azt hihetnénk, hogy vége a sztorinak, ám jön még egy komoly csavar, hiszen csak úgy lehet kerek a történet, ha mindenki tanul a hibáiból, a gúnyolódókat kigúnyolják és megnevelik, a legyőzötteket kompenzálják, a naplopókkal megismertetik a munka szó valós jelentését, a szerelmesek egymásra találnak, és mindenki énekel!

A remek hangú Kiss Diána Magdolna adta Ildikó királykisasszonyt. Bár végletekig elkényeztette az élet, mégsem az a papa pici lánya típus, hanem a lehető legszilárdabb elképzelésekkel rendelkezik, képes kiállni a szögletes elvei mellett, és annak ellenére, hogy nem ismer ellentmondást, képes meghunyászkodni, ha úgy érzi, alárendelt pozícióba kerül. És bár megállás nélkül kemény odacsapást vagy bosszút fontolgat, végül mégis meg tud enyhülni.

Ildikó súlyos önértékelési zavarral küzdő udvarhölgyeit, Matildot és Klotildot Enyedi Éva és Gergely Katalin formálták meg. Bár kezdetben a kettős végtelenül idegesítőnek és funkciótalannak tűnik, a kérők érkezésével az ő szerepeik is megtelnek tartalommal: Klotild az üresfejű, de melegszívű, naiv lányka, aki mindenkiben képes jót találni, míg Matild a megkeseredett okostojás, akinek a nyelvét is felvágták, de végig ám, viszont ha beletekint a görbe tükörbe, rögtön kenyérre lehet kenni. Előadáson belüli előadásuk pedig bravúros!

Herczeg Tamás morcos-morgós, okvetetlenkedő Lajosa kénytelen kilógni a mókamikik sorából, hiszen ő az egyetlen karakter, aki nyíltan elutasítja a humort. Ennek ellenére is nevez a versenyre, még ha nem is viccekkel, hanem a költői oldalát csillogtatja meg. Lassan rakja egybe a kirakós apró részecskéit, de sebaj, így legalább lehetősége nyílik némi nevelő célzattal emberibb embert faragni frissensült hitveséből.

A kérők produkciói a lehető legszínesebb skálát mutatják fel a humor műfajait illetően, mindenki kiválaszthatja a maga győztesét, ebben én sem tudok az ízlésemnek ellentmondva választani: mindenképpen említésre méltó Horváth Virgil és Kardos Róbert kabarékettőse, valamint Dévai Balázs parodista performansza. Előbbi kettő Friedensglück Kamill és Tivadar néven az „avítt” műfaj „őskövületeként” lép a pástra, Hacsek és Sajót idéző, szóvicces félreértéseken alapuló vitájuk nem egy mosolyt csalogat fel az arcra, míg Dévai L. Szabó Miklósa bravúrosan karikíroz ki minden lényt a közvetlen környezetében, ráébresztve ezzel mindenkit a hibáira – és mindezt úgy, hogy muszáj őt szeretni!

A Vicces, királykisasszony?!? első blikkre rétegdarabnak tűnhetne, pedig valójában nagyon széles közönséget célzott meg magának: mesejátékos sztorijával csemege a gyermekeknek, a nevetést és humort kedvelő felnőttek pedig minden bizonnyal megtalálják valamelyik kérő műsorában a humor-szívük csücskét, és ezen kívül is remekül szórakozhatnak, kissé visszarepülve a gyerekkorba, és közben mégis felnőttként kacagva a csavarokon.

A fotókat Kállai-Tóth Anett készítette - köszönjük!