2017. november 25. 18:42 - franyokriszta

Poirot esete a tupírfésűvel – Hajmeresztő

15087884442437_47.jpgMegkockáztatom, hogy nincs olyan ember, aki egy Agatha Christie vagy követői regényének olvasása közben, egy bűnügyi sorozatot nézve vagy a bulvárlapok krimirovatában mazsolázva ne vágyott volna legalább pár percig arra, hogy megoldjon egy igazi bűntényt. Az interakcióra építő darabok lassan ébredeznek is Csipkerózsika-álmukból, Paul Portner pedig igazán meglepő környezetet kínál fel a nézőnek arra, hogy néhány órára botcsinálta nyomozó legyen jó pár tucat társával együtt: egy fodrászszalont.

15087884447443_47.jpgA történet vérbeli krimibe illő: adott egy fodrászat, két hajszobrásszal, törzs- és betévedő vendégekkel, plusz fűszernek van az emeleten egy a koncertezéshez visszatérő, koros, de világhírű zongoraművésznő, aki naphosszat gyakorol. Kezdetben, ahogy egy jó fodrászszalonhoz illik, pletyka követ pletykát, epés megjegyzés vált szurkálódást és ollócsattanást, majd hirtelen elszabadul a pokol: a művésznőt, aki biztonságát féltve titokban két rendőrt rendelt aznapra a környékre, meggyilkolják a lakásában – és a két fodrász, valamint két vendégük közül bárki lehetett a gyilkos! Innentől kezdve szinte eltűnik a nézőteret a színpadtól elválasztó láthatatlan fal, a közönség is a nyomozók munkáját segíti. 15087884769647_47.jpgMit segíti, gyakorlatilag minden alkalommal a saját szája ízére formálja az előadást! Hamar kiderül, hogy a négy gyanúsított közül mindenkinek köze van mindenkihez, indítékok terén is elég jól állnak, és hemzsegnek a titkokban. Előbb csak a gyilkosság vélt idejében történtek rekonstrukcióját látjuk (amiben a gyanúsítottak ott próbálnak csalni, ahol csak lehet), majd némi össznépi konzultáció után jön a véresen komoly kihallgatás, felgöngyölítés, szembesítés, végül megszavazhatjuk, hogy szerintünk ki a gyilkos – és a többségi akarat győzelmével csattan a bilincs a kiválasztott kacsókon!

nick.jpgEgyik színésznek sincs könnyű dolga ebben az intenzív előadásban, de a legtöbb Simon Kornél Nick Rosetti felügyelőjén áll vagy bukik. Ő ugyanis a hoppmester, aki az egész előadást a kezében tartja, és ezért még a vérét is adja. Cinikus, hideg logikával bíró, rutinos rendőr, aki keményen megszorongatja a gyanúsítottjait, mindig a megfelelő hangot megütve ahhoz, hogy a tisztesség határát ne (nagyon) lépje át, de a lényeges és eltitkolásra méltó információt kicsikarja beszélgetőpartneréből, miközben amolyan tyúkapóként (elnézést a képzavarért) terelgeti a közönséget, hol felrázva őket, hol lenyesve a vadhajtásokat. A szünetben különösen nehéz dolga van, hiszen kikerül a „vadak” közé, ahol még az is előfordulhat, hogy a lényeges kérdések megállapítása közben rá terelődik a gyanú. Briliáns alakítás Sherlock Holmes magyar hangjától, még Benedict Cumberbatch is elégedetten bólogatna a sáljában!

tony.jpgRada Bálint Tony Withcombja ziccerszerep, a legtöbb röhögést az ő megszólalásai váltják ki a közönségből. Homoszexuális, egocentrikus, izgága főfodrászának be nem áll a szája, egy sztorival vagy egy túlfűtött bókkal bárkit zsebre vágna, ha a kiszemelt hagyná. Azonban hamar kiderül, hogy a bolondos felszín alatt egy idegroncs rejtőzik, amely a zongoradallamokra egy pillanat alatt vadállatként ront elő belőle. Bárkit képes fúrni, primadonnát meghazudtoló allűröket villant fel, miközben szénné égeti a gulyását, de a nyomás alatt csak összetörik ő is, felszínre hozva kisfiús bizonytalanságát és naivitását.

barbara.jpgPálfi Kata extravagáns Barbara de Marcója kezdetben még szinte csak a háttérben mozog, kellemesen cserfes, mindent tudó fodrásznőként asszisztál vendégének és főnökének, de már kezdettől fogva érezni lehet rajta, hogy valami más foglalkoztatja. A gyilkosság hatására teljes érzelmi hullámvasutat mutat be, hol elemi nőiességével próbál lehengerelni, hol egy riadt fiatal lány, akit a gonosz világ így-úgy próbál kihasználni – de végül kivillantja a foga fehérjét, és tíz körömmel ragaszkodik a maga igazához. Szépen fokozatosan adagolja az új és újabb színeket érzelmi palettájához, az ember minden pozitív és negatív vonása felszínre kerül alakításában.

schubert.jpgBorbás Gabi szenátornéje a tejföl, minden megszólalása aranyat ér. Mrs. Schubertje boldogan fürdőzik a luxusban, megszokta, hogy ami megtetszik neki, az az övé is lesz (persze az sem hátrány, ha az ember közben kleptomán is), és hogy az emberek úgy hajlanak meg az akarata előtt, hogy fel sem kell emelnie a hangját. Kicsit nyafka, kicsit butuska, kicsit hamiskás, viszont nagyon imádnivaló, aki ha egyszer magához kaparintotta a szót, nem ereszti egy könnyen! És ezt legfeljebb csak a rekeszizmaink bánják!

lawrence.jpgVári-Kovács Péter Edward Lawrence inkább egy temetkezés vállalkozóra hasonlít, mint régiségkereskedőre: elegáns, visszafogott, udvarias és valami baljós légkör lengi körbe. Csak lassan lép elő a maga kreálta ködből, fanyar humorának köszönhetően a nézők valószínűleg egy életre leszoknak arról, hogy „Megkérdezhetem” felütéssel tegyenek fel egy kérdést. Szoborszerű higgadtságát nehéz megingatni, számítóan logikus gondolkodása is gyanúsított társai felé helyezi intellektuálisan, de valahogy mindenki érzi: ezzel a fickóval kesztyűs kézzel kell bánni, mert valamilyen mesteri módon egyszerre nyeri meg a közönség szimpátiáját, és taszít el magától mindenkit messzire.

mikey.jpgHa ebben a darabban van kevésbé jó szerep, akkor az Mikey Thomas nyomozó karaktere, aki amolyan csendes jobb kézként asszisztál Rosetti brillírozásához. De Janicsek Péter ki tudja használni a szerep szűkös lehetőségeit, állandóan rágózó nyomozója szerethetően precíz hírközlő, aki folyamatosan adagolja a fontos tényeket, megállapításokat a darabhoz, csendesen terelgetve a nézőt a megvilágosodás felé, miközben szívesen villantja meg memóriáját és munkájából adódó fádságát is, ha kell.

15087884445442_47.jpgA véresen komoly krimikedvelők valószínűleg találnak sántító részeket a nagy nyomozásban, de hát a Hajmeresztőnek nem az a célja, hogy egy Jo Nesbo-kötetet meghazudtoló részletességgel göngyölítsen fel egy gyilkossági ügyet – ez a darab nevettetni és kísérletezni akar, azokban pedig tökéletesen helytáll! Újszerűsége varázslatos, ahogy a színészi gárdája is (a szünet nagy hátránya, hogy az ember kettészakadna: Simon Kornélt követve tárgyalna az előtérben, miközben a fodrászatba zárt kvintettet is hallgatná), lehetőséget ad a kalandvágyóbbaknak a kibontakozásra is, míg a „klasszikus” irányt képviselő néző is jól érzi magát, a darab után pedig még hosszasan lehet tárgyalni, más esetben kit hozhatnak ki gyilkosnak és miért. Szívesen olvasnék egy statisztikát, hogy ki hányszor kerül rács mögé, és nem kételkedek abban, hogy a Hajmeresztőt sokan fogják úgy jellemezni: ez egy többször nézős darab!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://esszineszbenne.blog.hu/api/trackback/id/tr1813379185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása