Közhelyes, de nagy bölcsesség, hogy a szomszédjait nem választhatja meg az ember: van, akit áldásnak tekintünk, míg mást magunkban válogatott szavak kíséretében elküldünk a világ másik tájékára, amiért már vasárnap reggel fúrja a panellakások vékony falait, nyírja a füvet, vagy az éjszaka közepén is üvöltözik (ingatlantól függően szabadon válaszható a magunkra szabható opció). Ez a rengeteg lehetőséget tartogató viszony nem véletlenül ragadta már meg annyi író fantáziáját, a szomszédi kapcsolatrendszerről drámák, krimik és vígjátékok tengere született – az utóbbiak egyik gyöngyszeme látható a Belvárosi Színházban.
A helyszín az Amerikai Egyesült Államok milliónyi lakóövezetének egyik társasháza, még pontosabban két, egymástól másfél méterre fekvő erkélye. Az egyiknek már hosszabb ideje tulajdonosa Alvin Newton (és természetesen Suzy, a művarjú), míg a másikhoz tartozó lakásba épp most költözik be Karen Scott, egy viharos szakítással a háta mögött. Az már az első pillanatban kiderül mindenki, még a madárijesztő Suzy számára is, hogy a két szomszéd tűz és jég: míg Alvin tökéletesen elvan magában, és az számára a nap egyik fénypontja, ha csendben végig olvashatja egy kávé társaságában a balkonon a napilapokat, addig Karen esetében alig-alig létezik kínos csend, mert kiapadhatatlan fecsegésével azt is kitölti. Alvin menekülne, de Karen elől nem lehet, a nyomulós nő több frontos támadást indít annak érdekében, hogy megtudja, kivel sodorta szoros szomszédságba az élet. Energiái hamarosan a férfit is megfertőzik, már fejből fújja a nő napirendjét, és egyre gyakrabban lép ki az erkélyre abban a reményben, hogy szót válthat Karennel. Akinek a gátlástalan faggatózása révén az is kiderül,
hogy Alvin nemcsak szimplán kerüli a társaságot, hanem konkrétan hét hónapja nem tette ki a lábát a lakásból. Bár Karennek is megvan a maga baja – exe, Paul képtelen feldolgozni a szakítást, ezért hol a földszintről, hol a lakásajtóban, hol telefonon zaklatja őt könyörgéseivel –, de gumicsontja lesz Alvin „meggyógyítása”, olyannyira vágyik arra, hogy otthon se kelljen szembenéznie a magánnyal. A páros aprócska lépéseket tesz, Alvin hol oldódik, hol ismét feszül, Karennel rendre megbántják egymást, mikor épp kedveskedni akarnának, de szépen-lassan kibomlik egy ígéretes barátság, sőt, egy félszeg szerelem lehetősége is a szemeink előtt. A szituációk számtalan mentális és társas problémát vetnek fel, az emberiszonytól kezdve az agorafóbián és dühkitöréseken, agresszión át a már-már abuzív kapcsolatot követő zaklatásokig, de a Balkon kilátással hű a műfajához, két poén között nem fordul át véresen komoly pszichoanalízisbe, és közben a humoros-bájos történet megmarad annyira emberinek, hogy a saját életünkben is el tudnánk képzelni – persze szigorúan mások erkélyein.
Ötvös András kelti életre az önkéntes magányra berendezkedő Alvint, a magának való értelmiségit – történelmi könyvek és szaklapokban jegyzett cikkek íróját –, akinek jól megszokott és megszeretett életét fenekestül felforgatja Karen beköltözése. Pedig ennek az életnek megvolt a maga jól körülhatárolt ritmusa az olvasásra, írásra, szobabiciklizésre, meccsnézésre dedikált idősávjaival, és ha máskor nem is, a Covid-járvány alatt mind megtanulhattuk, hogy mindent, de tényleg mindent házhoz lehet rendelni. Érdekli ugyan a nő, de kezdetben szellemileg nem tartja méltó partnernek, ezért is próbálná ráerőszakolni a saját véleményét, mikor már kezd kissé nyitni az új szomszéd felé. Fokozatosan tudjuk meg, hogy elzárkózottsága olyan beteges szinteket öltött, hogy az imádott baseballcsapata meccsére sem mer elmenni, hiába kap a legjobb helyre szóló jegyeket. Bravúros az a jelenete, mikor felvázolja, miért is tette a lakását a saját kis elefántcsonttornyává (és nem egyszer könnyen osztjuk is az emberutálatát), és az is megmosolyogtató, hogyan próbál a maga kissé bumfordi módján kapcsolatot teremteni Karennel. Remek alakítás…
… amit tökéletesen egészít ki Péter Kata a maga lehengerlő Karenjével. Tipikusan az a nő, aki kezdetben még bosszantóan sok, ömlik belőle a szó, sokszor tolakodóan kíváncsi is, de ha valaki veszi a fáradtságot, és a magabiztosság álarca mögé pillant, egy szeretetre, megerősítésre vágyó embert lát meg. Igazi mai modern nő, már ahogy a magazinok definiálják: elegáns, csak korlátozottan olvasott (életvezetés és skandináv krimik terén erős), de mindenről megvan a véleménye, amit fel is vállal, és a lakberendezésnél figyelembe veszi a feng shui intelmeit. A karrierje sínen van, épp előléptették, de a magánélete romokban, hisz képtelen megszabadulni az előző párjától, a rendőrséghez mégsem mer fordulni. Talán először jó figyelemelterelésnek is gondolja Alvin „megmentését”, de később komolyan elkezd aggódni a férfiért, akit rendre félreért. A kitartásának viszont meglesz a gyümölcse, és bár azt csak elképzelhetjük, milyen jövő vár rájuk, az biztos, hogy Karen alaposan ki fogja venni a részét az alakításából.
A főszereplő páros mellett az egyetlen mellékszerepben Ficzere Béla tűnik fel, aki a történet legváratlanabb pillanataiban bukkan fel visszahódítási kísérleteivel és egy adag csirkementes lasagnéval. Képtelen beletörődni, hogy Karen dobta, és valami tévképzet alapján úgy hiszi, ha rendszeresen felveri a lakóközösséget az ordibálásával, akkor a nő menten ráébred, hogy még mindig őt szereti. Zaklatása csak akkor durvul el igazán, mikor az együtt vacsorázó kettőshöz toppan be egy rossz véget érő lánykérést követően, ekkor érthetjük meg igazán, miért akart egy életre megszabadulni a nő ettől az erőszakos macsótól.
A Balkon kilátással nem árul zsákbamacskát, nincsenek benne könnyfakasztó szerelmi drámák vagy lúdbőröztető rejtélyek, csak kikapcsolni és szórakoztatni akar – azt pedig tökéletesen teszi. A nézőtéren rendszeresen felcsendül az egyöntetű nevetés, miközben hőseink az élet ösvényein botladoznak, és csodálkozva vesszük észre, hogy a morózus férfinek és a tankként törtető nőnek szívből drukkolunk azért, hogy sikerüljön összecsiszolniuk két ennyire ellentétes igényekkel körülbástyázott életet. De egy romantikus vígjátékban mindennek sikerülnie kell, nem?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.