Az, ha egy darab szokatlan térben játszódik (például a színpad alatt), az már eleve ad egy plusz izgalmat a nézőnek. Az, ha egy színpad (ha jól számolom) 72 egymástól függetlenül hidraulikusan fel-le mozgatható elemből áll (mint például a Nemzetiben), szintén. Na és ha a kettőt ötvözik! Mint például…

Itt élünk egymás mellett, szinte karnyújtásnyira a másiktól, a betondzsungelek közepén. Ha összefutunk a folyosón, odaköszönünk a másiknak, ha egyszerre szállunk be a liftbe, lefutjuk a szokásos Hogy vagy?-Hogy vagy? sablonmondatokat. De vajon mit tudunk a szomszédjainkról? És egyáltalán: akarunk-e…