HTML

"...és színész benne minden férfi és nő"

Beszámolók a színház világából, legyen az: kőszínház, szabadtéri színház, független színház, prózai színház, zenés színház, táncszínház, mozgásszínház, alternatív színház, klasszikus színház, repertoárszínház, árnyszínház, fényszínház, kis színház, nagy színház, óriás színház, monoszínház, tömegszínház, vidám színház, szomorú színház… Egy szóval minden, ami színház! Na jó, három szóval…

Facebook

Friss topikok

Címkék

12 dühös ember (1) Abigél (1) Ábrahám Gabriella (1) Aczél Gergő (2) Adler Judit (1) Adorjáni Bálint (1) Ágoston Katalin (7) Ájlávjú (1) Alföldi Róbert (5) Almási Sándor (1) Álmosd Phaedra (2) Alul semmi (1) Ambruzs Ádám (2) Andrádi Zsanett (2) Andrusko Marcella (1) Angler Balázs (6) Angyalok Amerikában (1) Anna Karenina (1) Antóci Dorottya (1) Anyám tyúkja (1) (1) Asiama Evelyn (1) Átrium Film-Színház (5) Átutazók (1) Audiencia (1) Auksz Éva (3) Az álomkommandó (1) Az eastwicki boszorkányok (1) Az ember tragédiája (1) A chicagói hercegnő (1) A diktátor (1) A dzsungel könyve (1) A félkegyelmű (1) A folyón túl Itália (1) A hős és a csokoládékatona (1) A kaukázusi krétakör (1) A lepkegyűjtő (1) A Macskadémon (1) A maratonfutók tiszteletkört futnak (1) A mosoly országa (1) A Notre Dame-i toronyőr (1) A nyomorultak (1) A Padlás (1) A Pál utcai fiúk (1) A Szépség és a Szörnyeteg (1) A szív hídjai (1) A végítélet napja (1) A velencei kalmár (1) A zöld kilences (1) A zsidó (1) Bach Kata (4) Bajadér (1) Bajor Lili (1) Bakó Kitti (1) Balázsovits Edit (1) Balázs Csongor (1) Balikó Tamás (1) Bálint Ádám (5) Balla Eszter (3) Balogh-Barta Viktória (1) Balogh Anna (2) Balogh Bodor Attila (4) Balsai Mónika (3) Bandor Éva (1) Bánfalvi Eszter (4) Bán Bálint (1) Bán János (1) Barabás Kiss Zoltán (1) Baranyai Annamária (1) Baranyi Hanna (1) Bardóczy Attila (1) Barkóczi Sándor (4) Baronits Gábor (1) Básti Juli (1) Bata Éva (4) Békéscsabai Jókai Színház (1) Beleznay Endre (1) Belvárosi Színház (3) Benedek Miklós (1) Benkóczy Zoltán (2) Bereczki Zoltán (4) Bertalan Ágnes (1) Billy Elliot (1) Bíró Eszter (1) Bíró Kriszta (1) Blaskó Péter (3) Blénesi Zsolt (1) Bodnár Erika (1) Bohém Casting (1) Bojtos Luca (1) Boldizsár Tünde (1) Boncsér Gergő (4) Borbás Gabi (3) Borbély Richárd (1) Borbiczki Ferenc (2) Börcsök Enikő (3) Bordás Barbara (6) Bori Réka (1) Borka Dávid (1) Boronyák Gergely (1) Botos Éva (4) Brasch Bence (5) Broadway felett az ég (1) Buch Tibor (1) Budapesti Nyári Fesztivál (2) Bűn és bűnhődés (1) Bus István (1) Carousel - Liliom (1) Centrál Színház (15) Chicago (1) Chován Gábor (1) Cigányszerelem (1) Címzett ismeretlen (1) Cirkuszhercegnő (1) Csákányi Eszter (1) Csapó Attila (3) Csárdáskirálynő (1) Cseh Dávid Péter (2) Cseh Judit (3) Csengeri Attila (1) Csengeri Ottília (5) Csere László (1) Cserna Antal (6) Csiby Gergely (3) Csínom Palkó (1) Csókos asszony (1) Csomós Lajos (1) Csomós Mari (1) Csonka András (4) Csopotterápia (1) Csorba Jázmin (1) Csőre Gábor (1) Csórics Balázs (1) Csuha Lajos (2) Csuja Gergely (1) Csuja Imre (1) Czenner Krisztina (1) Czigány Judit (3) Dancs Annamari (9) Dányi Krisztina (1) Debreczeny Csaba (5) Décsi Zsófia (1) Dévai Balázs (1) Dézsy Szabó Gábor (7) Dino Benjamin (1) Dobos Judit (1) Dobó Enikő (1) Dobó Kata (1) Dóczy Gabriella (1) Dolhai Attila (9) Domoszlai Sándor (1) Dumaszínház (1) Édes Anna (1) Egri Bálint (1) Egri Kati (1) Egri Márta (1) Egyházi Géza (2) Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe (1) Egy éj a Paradicsomban (1) Egy kettő három (1) Elek Ferenc (1) Elfújta a szél (1) Elisabeth (1) Előd Álmos (1) Elsötétítés (1) Ember Márk (4) Ének az esőben (1) Enyedi Éva (1) Epres Attila (1) Erdélyi Tímea (1) Érintések (1) Erkel színház (1) Ertl Zsombor (2) Eszenyi Enikő (3) Esztergályos Cecília (1) És már senki sem (1) És Rómeó és Júlia (1) Fábián Nikolett (1) Facskó Marica (1) Falusi Mariann (1) Fame (1) Faragó András (10) Farkasházi Réka (1) Farkas Dénes (2) Farkas Izsák (1) Farsang Emese (1) Fehér Balázs Benő (2) Fehér Tibor (4) Fejszés Attila (1) Fekete-Kovács Veronika (1) Fekete Csaba (1) Fekete Ernő (1) Feke Pál (3) Felföldi Anikó (1) Fesztbaum Béla (5) Ficza István (1) Ficzere Béla (2) Fillár István (1) Fischl Mónika (6) Földes Eszter (1) Földes Tamás (4) Földi Ádám (2) Forgács Péter (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Frányó Andrea (2) Függöny fel! (1) Fullajtár Andrea (1) Füredi Nikolett (1) Für Anikó (1) Gados Béla (2) Gálffi László (1) Gálvölgyi János (2) Gáspár Kata (1) Gáspár Sándor (3) Gazdag Tibor (1) Géczi Zoltán (1) Gere Orsolya (1) Gergely Katalin (1) Gerner Csaba (2) Gesztesi Károly (1) Geszthy Veronika (1) Getto Márton (1) Ghost (1) Gilicze Márta (2) Góbi Rita (1) Góbi Rita Dance Company (1) Gőbölös Krisztina (1) Gömöri András Máté (4) Göth Péter (1) Gregor Bernadett (1) Gróf Gréta (1) Gubik Petra (3) Gula Péter (1) Gulyás Attila (1) Gyabronka József (3) Gyilkos ballada (1) György-Rózsa Sándor (3) Györgyi Anna (1) Gyulai Csaba (1) Gyuriska János (1) Hábermann Lívia (1) Háború és béke (1) Hair (1) Hajduk Károly (5) Hajdu Ádám (1) Hajdú Csilla (1) Hajdú László (1) Hajdu Steve (2) Hajmeresztő (1) Halálos tavasz (1) Halápi Katinka (1) Halász Judit (4) Hamlet (1) Hamlet.ws (1) Harkányi Endre (1) Három nővér (1) Hartányi Gábor (1) Hassan G. Otero (1) Hatszín Teátrum (1) Haumann Péter (1) Hazafit nekünk! (1) Házassági leckék középhaladóknak (1) Hegedűs a háztetőn (1) Hegedűs Barbara (1) Hegedűs D. Géza (6) Hegyes Ádám (1) Hegyi Barbara (3) Heisz Krisztián (1) Herczeg Adrienn (1) Herczeg Tamás (1) Hernádi Judit (1) Herzl (1) Hevér Gábor (5) Hirtling István (3) Holecskó Orsolya (1) Homonnay Zsolt (6) Horváth Dániel (1) Horváth Emmi (1) Horváth Illés (2) Horváth Mónika (1) Horváth Szabolcs (1) Horváth Virgil (1) Hujber Ferenc (1) Huszti Péter (2) ifj. Vidnyánszky Attila (5) Igó Éva (4) Illatszertár (1) Illés Zoltán (1) Incze József (1) Isten kontra Alexander (1) István a király (1) Izgass fel! (1) Janicsek Péter (3) Jantyik Csaba (6) Janza Kata (5) Járó Zsuzsa (4) Játékszín (3) Jegercsik Csaba (1) Jenes Kitti (3) Jézus Krisztus Szupersztár (1) Jordán Adél (2) Jövőre Veled Itt! (1) Józan László (5) Józsa Bettina (1) Józsa Imre (1) Juhász István (1) Juhász Levente (1) Kabai Alex (1) Kádár Szabolcs (4) Kákonyi Árpád (1) Kállay Bori (3) Kálmán Petra (1) Kalmár Magda (1) Kalocsai Zsuzsa (3) Kapitány Dorottya (1) Kapócs Zsóka (1) Karácsonyi Zoltán (7) Karányi Péter (4) Kardos Róbert (2) Karsai J. András (1) Kaszás Gergő (1) Katkó Ferenc (1) Katona József Színház (2) Katona László (2) Katona Vanda (1) Kékesi Gábor (2) Kékkovács Mara (3) Kelemen Dániel (1) Kerekes Éva (1) Kerekes József (1) Kerekes Kristóf (1) Kerekes Viktória (1) Kereki Anna (1) Kerényi Miklós Máté (19) Keresztes Tamás (1) Kern András (2) Király Anna (1) Király Dániel (2) Kisfaludy Zsófia (1) Kiss Dávid (1) Kiss Diána Magdolna (1) Kiss Gergely Máté (1) Kiss Tivadar (1) Kiss Zoltán (1) Klinga Péter (1) Kocsis Dénes (7) Kocsis Gergely (2) Kölcsönlakás (1) Koldusopera (1) Köllő Babett (1) Komornik András (1) Kopek Janka (2) Kósa Zsolt (1) Koscsisák András (1) Kőszegi Ákos (1) Kovács Áron (1) Kovács Gergely (1) Kovács Máté (1) Kovács Olivér (1) Kovács Patrícia (2) Kovács Szilárd (1) Kováts Adél (1) Kramer kontra Kramer (1) Krétakör (1) Kulin András (1) Kulka János (7) Kurkó József (1) Kurta Niké (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Laboda Zsanett (1) Ladinek Judit (1) Lajos András (1) Laki Péter (1) László Attila (2) László Zsolt (11) Lázár Balázs (2) Lázár Kati (1) Lear király (1) Lecső Péter (1) Lehoczky Zsuzsa (7) Lénárdt Laura (1) Lengyel Tamás (5) Les Misérables (1) Lévai Enikő (1) Lévay Viktória (3) Liliom (2) Lili bárónő (1) Liptai Claudia (1) Liszi Melinda (1) Lovas Rozi (1) Lóvátett lovagok (1) Lugosi György (2) Lukács Anita (2) Lukács Marcell (1) Lukács Sándor (3) Lukáts Andor (1) Macbeth (1) Mácsai Pál (1) Madách Színház (5) Mágnás Miska (1) Magócs Ottó (2) Magyar Attila (3) Magyar Színház (2) Majsai-Nyilas Tünde (3) Makranczi Zalán (6) Makray Gábor (1) Marica grófnő (2) Marie Antoinette (1) Marik Péter (1) Martinovics Dorina (3) Márton András (1) Marton Róbert (2) Maszlay István (1) Máthé Zsolt (1) Mátyássy Bence (4) Ma este megbukunk (1) Medgyesi Mária (1) Medveczky Balázs (2) Méhes László (1) Melis Gábor (2) Menyasszonytánc (1) Mertz Tibor (3) Mester és Margarita (1) Mészáros András (3) Mészáros Árpád Zsolt (9) Mészáros Gergő (1) Mészáros Máté (3) Mészáros Piroska (1) Mező Zoltán (1) Mihályfi Balázs (1) Miklós Marcell (1) Mikroszínpad (1) Mikve (1) Miller Zoltán (1) Misinszki Csilla (1) Miss Saigon (1) Mi történt Vegasban? (1) Moksony Milla (1) Molnár Ágnes (1) Molnár Áron (3) Molnár Ervin (1) Molnár Piroska (1) Molnár Szilvia (1) Monori Dominik (1) Monte Cristo grófja (2) Moravszki Enikő (2) Mucsi Zoltán (2) Murányi Tünde (1) Muri Enikő (3) My Fair Lady (1) Nádasi Veronika (9) Nádas Gábor Dávid (1) Nagy-Kálózy Eszter (2) Nagy Bea (1) Nagy Dániel Viktor (2) Nagy Ervin (2) Nagy Feró (1) Nagy Mari (3) Nagy Sándor (4) Nagy Viktor (1) Nagy Zsolt (2) Náray Erika (2) Négy meztelen férfi (1) Némedi Árpád (2) Nemek és igenek (1) Németh Ádám (2) Németh Attila (3) Németh Gábor (1) Németh Kristóf (2) Nemzeti Színház (8) Ódor Kristóf (1) Oláh Tibor (2) Operettszínház (30) Orbán Levente (1) Ördögölő Józsiás (1) Örkény Színház (1) Orlai Produkciós Iroda (6) Oroszlánok Aquincumban (1) Orosz Ákos (5) Oszvald Marika (6) Ottlik Ádám (3) Ötvös András (1) Pálfalvy Attila (4) Pálfi Kata (2) Pálmai Anna (2) Pál András (1) Pannon Várszínház (1) Pápai Erika (2) Papp János (4) Pap Kati (1) Pap Vera (1) Parasztopera (1) Párterápia (1) Parti Nóra (3) Pavlevits Béla (1) Peller Anna (7) Peller Károly (5) Pesti Színház (6) Péterffy Lili (1) Péterfy Bori (2) Péter Kata (3) Péter Richárd (5) Pethes Ágnes (1) Pető Kata (1) Petridisz Hrisztosz (6) Petrik Andrea (2) Petróczi Gábor (1) Pillanatfelvétel (1) Pindroch Csaba (2) Pirgel Dávid (4) Pletykafészek (1) Pogány Judit (1) Pokorny Lia (6) Polgár Csaba (1) Polyák Lilla (5) Polyák Rita (1) Porogi Ádám (1) Prescsák Zita (1) Punk Rock (1) Puskás Péter (1) Putz Attila (1) Rába Roland (2) Rada Bálint (6) Radics Bernadett (1) Radnay Csilla (6) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (4) RAM Colosseum (2) Rancsó Dezső (1) Rebecca (1) Rékai Nándor (1) Rétfalvi Tamás (1) Réti Adrienn (4) Réti Nóra (1) Reviczky Gábor (2) Ricse Ricse Beatrice (1) Robin Hood a tolvajok fejedelme (1) Rómeó és Júlia (1) Rózsavölgyi Szalon (1) RS9 Színház (1) Rudolf Péter (3) Sáfrány Emese Aleska (1) Sághy Tamás (1) Samu Kristóf (1) Sándor Péter (3) Sánta László (1) Sarádi Zsolt (1) Sárkány Zsolt (1) Sárközy-Nagy Ilona (1) Sasvári Sándor (1) Schell Judit (3) Scherer Péter (1) Schmied Zoltán (7) Schneider Zoltán (1) Serbán Attila (4) Seress Zoltán (4) Showszínház (1) Shrek (1) Siménfalvy Ágota (4) Simon Boglárka (3) Simon Kornél (5) Simon Panna Boglárka (5) Sinkó László (1) Sinthavong Zsófia (1) Sipos Imre (1) Sipos Vera (1) Sirály (1) Sodró Eliza (1) Sok hűhó semmiért (1) Soltész Bözse (1) Söptei Andrea (4) Spinoza Színház (2) SportAréna (1) Stefancsik Annamária (1) Stefanovics Angéla (1) Stohl András (10) Sütő András (1) Sybill (1) Szabó Dávid (5) Szabó Dóra (2) Szabó Erika (1) Szabó Éva (1) Szabó Győző (1) Szabó Kimmel Tamás (5) Szabó P. Szilveszter (12) Szabó Vera (1) Szalay Kriszta (1) Szamosi Zsófia (1) Szántó Balázs (2) Száraz Tamás (1) Szarvas József (1) Szatory Dávid (11) Szávai Viktória (1) Szegezdi Róbert (1) Szegfű Ildikó (1) Széles Flóra (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (10) Szente Vajk (2) Szentivánéji álom (1) Szentmártoni Norman (1) Szép nyári nap (1) Szerdán tavasz lesz (1) Szerednyey Béla (2) Szerelmes Shakespeare (1) Szerémy Dániel (1) Szerényi László (5) Szervét Tibor (1) Szikszai Rémusz (1) Szilágyi Csenge (8) Szinetár Dóra (2) Szirtes Balázs (1) Szkéné Színház (1) Szőcs Artur (2) Szőke Pál (1) Szolnoki Tibor (1) Szőlőskei Tímea (1) Szomor György (4) Szulák Andrea (5) Takács András (1) Takács Géza (1) Takács Nóra Diána (1) Takáts Eszter (1) Tamási Zoltán (1) Tar Renáta (1) Tavaszébredés (1) Telegdi Kamilla (1) Telekes Péter (7) Tenki Réka (3) Thália Színház (6) Thália Tanoda (1) Timon Barna (1) Tíz kicsi néger (1) Tőkés Nikoletta (1) Tompos Kátya (2) Tonhaizer Tünde (1) Tornyi Ildikó (3) Törőcsik Mari (1) Tóth András (4) Tóth Angelika (1) Tóth Fanni (1) Tóth Gabi (1) Trecskó Zsófia (1) Trill Zsolt (1) Trokán Nóra (1) Twist Olivér (1) Udvaros Dorottya (3) Újszínház (1) Ullmann Mónika (1) Úri muri (1) Vadász Zsolt (3) Vágó Betti (3) Vágó Zsuzsi (10) Vajda Milán (1) Vámosi Máté László (1) Várfi Sándor (1) Varga Ádám (1) Varga Zsanna (1) Vári-Kovács Péter (4) Varju Kálmán (4) Városmajori Szabadtéri Színpad (1) Vásári Mónika (1) Vecsei H. Miklós (3) Vecsei László (1) Végh Judit (1) Végh Péter (2) Veled Uram! (1) Verebes István (1) Veréb Tamás (4) Vérszipoly (1) Vicces királykisasszony?!? (1) Vidám Színpad (1) Vida Péter (1) Vígszínház (17) Viktória (1) Visnyei Máté (1) Vizi Dávid (3) Vizlendvai Áron (1) Vörös Edit (2) Waskovics Andrea (2) Weil Róbert (1) Wunderlich József (6) Zádori Szilárd (4) Zámbó Brigitta (1) Zayzon Csaba (1) Zayzon Zsolt (1) Znamenák István (3) Zoltán Áron (4) Zsurzs Kati (1) Címkefelhő

Linkek

Hernádi Judit Rajongói Oldal

 

Gömbszörppel a világ körül

You can leave your hat on – Alul semmi

franyokriszta 2020.03.10. 08:07

pc6a1992.jpgA sztriptíz táncos foglalkozás sokáig kizárólagos női territóriumnak tűnt, de ahogy az Amerikai Egyesült Államokban egyre nagyobb divattá váltak az esküvőket megelőző vad lánybúcsúk, úgy egyre nagyobb keletje lett a vetkőzős fiúknak – és ugye ami az USA-ban divat, annak hamarosan világtrenddé kell válnia. A filmet újrakeltő, a Thália Színházban zajos sikereket arató Alul semmi azonban egy ezt megelőző korszakba kalauzol, ahol már igenis zenére, csábos mozdulatok keretében váltak meg ruhadarabjaiktól az urak – és még ha nem is feltétlenül szelvényezett izomzatot villantottak fel a rendőrruha alatt, akkor is garantált volt az eksztatikus sikoltozás.

pc6a1635.jpgA Thatcher-i Angliában járunk, egészen pontosan Sheffieldben, ahol fél éve bezárt a gyár, jó néhány embert munkanélkülivé és jobb-rosszabb megoldásokat kiagyalóvá téve. A két volt darukezelő, Gaz és Dave például kezdetben fémhulladék lopásával és eladásával próbál a felszínen maradni, ám az orvul szerzett pénz is édeskevés ahhoz, hogy Gaz fizetni tudja a tartásdíjat, ex-felesége pedig már a láthatási jog megvonásával fenyegetőzik. Egyértelmű, valami nagy ötlet kell, aminek révén rövid idő alatt hatalmas összeget lehet szakítani! A helyi klubban fellépő chippendale-csapat teljesen kifordítja magából még a konzervatív nőket is, 6x7a1382.jpgés miután a két jómadár fültanúja lesz a hölgyek fékezhetetlen örömének, na meg annak, hogy mennyi pénzt lehet így keresni, Gazben megszületik az elhatározás: ők is vetkőzni fognak. Már a csapat összeverbuválása sem egy fáklyásmenet, a gátlásos, nem kifejezetten Adonisz-testalkatú férfiak próbái pedig egyre jobban hajaznak a katasztrófára, miközben a saját kis problémáik, tragikus élethelyzeteik (mint például az öngyilkosságra való késztetés, férfiúi ékességeik alul- vagy éppen túlteljesítése) is egyre válságosabbá válnak. De mivel vígjátékról van szó, sejthetjük, hogy a teljes összeomlás után mindig van felállás, és a hat amatőr sztriptíztáncos olyan show-t rittyent a darab végére, hogy még azon sem lepődünk meg, hogy az egyik páholyból egy csipkés, női fehérnemű repül a színpadra… :)

gaz.jpgA sztori motorja Gaz, a simlis, energikus apa szerepében Szabó Győző rángatja a szálakat. Mindig van egy jobb megoldása, és nem okoz neki álmatlan éjszakákat, ha ezek nem éppen tisztességes utakhoz vezetnek, mert csak egyetlen cél vezérli: minél több időt szeretne tölteni kamasz fiával. Tudja, hogy nem egy mintaapa, de ezen nem is nagyon szándékozik változtatni, robbanékony, a sértéseket sokáig magában hordozza, cinikus és érdes, mégis ki tud agyalni néhány jó szót, még akár a korábbi haragosainak is. Igazi rosszfiús vezéralak, remek humorral – és igen jó mozgással!

dave.jpgNagy Viktor Davidje a másodhegedűs, a sokkal hétköznapibb ember, aki olyan problémákkal küzd, mint a lagymatag fogyókúrák hatására sem olvadó pocak, a tüzét vesztett házasság, vagy az alapvető gátlásosság. Mindig, mindenben követi Gazt, hiába tudja, hogy épp térdig gázolnak a bűnben, és azzal is tisztában van, hogy győzködhetné bármennyire is a barátját, az úgysem hallgatna senki másra, csak a saját fejében kipattant zseniális ideára. A gúnyolódás tőle sem áll távol, vonakodva hol be-, hol kiszáll a csapatból – a szobabiciklis magánszámát pedig nehéz lenne elfelejteni!

gerard.jpgVida Péter Geraldját kezdetben nem könnyű kedvelni: ő műszakvezető volt, saját elképzelése szerint jóval felette áll a munkás pórnépnek, lenézését pedig minden egyes alkalommal érzékelteti is. De lassacskán beláthatunk a mániákus kerti törpe-gyűjtő méregzsák álarca mögé, ahol is egy a felesége csalódásától rettegve hazudozó, kitartó és segítőkész férfi rejtőzik. Rendületlenül próbálja beleverni még a botlábúakba is a koreográfiát, szükség esetén képes irányítani is a vezető nélkül maradt társulatot, és nem áll távol tőle a megbocsátás sem, még az ősellenség Gaznek is támaszt nyújt.

kese.jpgRemek karakter a depressziós éjjeli őr, Kese is, akit Bán Bálint kelt életre – azért, hogy először mindenképp megpróbálja megölni. A reménytelenségben azonban megtalálja a fénysugarat, és bár a koreográfia megjegyzésének tekintetében antitalentum, valamint kicsit tompább észjárású is, mint a többiek, talán neki van a legnagyobb szíve, azonnal benne van bármiben, ha ezzel segíthet másokon, és persze a saját pislákoló élnivágyásán is. Érzéseinek felismerésével pedig kirobban a gubóból a pillangó is, és az a felszabadult, boldog férfi lehet, akiről talán nem is képzelte, hogy benne rejtőzik.

guy.jpgEbben nagy segítségére van Guy, akit Pindroch Csaba alakít: a könnyelmű burkoló nem nagyon titkolja, melyik kapura játszik, és ugyan ő nincs rászorulva a vetkőzős melóra, mégis teljes elragadtatással vesz részt a csapat munkájában, még a húga révén el is látja a legszükségesebb kiegészítőkkel – úgymint a piros flitteres tanga – a társaságot. Kesével közös jelenetét leszámítva ő inkább a háttér embere, de ha onnan kilép, hatalmasakat szól, remek színt ad a történetnek, akárcsak a Zayzon Zsolt alakította, alkoholista Lompos, aki a minden-mindegy alapon éli szesztől ködös mindennapjait.

6x7a1394.jpgAzon kívül, hogy egy nem éppen nyilvános sztriptízre született férfiak összefogva chippendale-csapatot alapítanak, nem sokat tudtam előzetesen a történetről, így nem is tudtam, mire számítsak. Tény, hogy az Alul semmi itt-ott megdöccen, a drámaibb részek inkább erőltetettek, izzadtságszagúak, mint szívbe markolóak, de amit a darab elsősorban céloz – a nézők rekeszizmait –, abban tökéletesen muzsikál. A hat férfi küzdelme magával ránt minket, azon kapjuk magunkat, hogy izgulunk értük, hogy velük együtt reméljük, hogy ledobhatják majd a kívánt nagyközönség előtt a textilt, és az utolsó jelenetnél, már az első taktusok felcsendülésénél sejthetjük, hogy felejthetetlen pillanatok következnek. És igen: még a kalap sem maradhat…!

Fotók: Thália Színház

U.i.: Mivel garantáltan ezt fogjuk még napok múlva dúdolni, itt hagyjuk ezt a videót:

Címkék: Szabó Győző Thália Színház Vida Péter Bán Bálint Pindroch Csaba Nagy Viktor Alul semmi Zayzon Zsolt

Szólj hozzá!

Femme fatale from Cári Oroszország – Anna Karenina

franyokriszta 2020.02.25. 07:48

annakarenina_ea_01_domolky_daniel_print_031_rb_1000x800.jpgA klasszikus orosz drámai regények élvezetéhez kell egyfajta hangulat – na meg türelem –, a történet helyett sokszor az elidegenítő karaktereken, lassacskán csordogáló gondolatfolyamaikon van a hangsúly, és a mai rohanó világban ez a fajta andalgás a nehezen megszerethető szereplőkkel bizony nehezen rántja be az embert – de ha már belemerült a havas táj és a szerelmi intrikák tengerébe, nem szabadul egykönnyen. Az Anna Karenina is felmutatja a műfaj minden ékkövét és „hibáját”, és sajnos-szerencsére színpadra helyezve is ugyanaz a minta él, mint a több száz éves könyvoldalakon.

annakarenina_ea_01_domolky_daniel_print_011_rb_1000x800.jpgA regénnyel ellentétben itt szinte teljesen háttérbe szorulnak azok az események, amelyekben címszereplőnk nem érintett, csak Levin hasíthat még ki magának jelentősebb szeletet a tortából – de ő is inkább a testvérével (Zoltán Áron) való hitviták, és nem bökkenőkben gazdag szerelmi élete révén. Tolsztoj legendás asszonyalakja az 1800-as évekbeli cári Oroszországba repít vissza minket, elsősorban Moszkvába és Szentpétervárra, de a kitekintés révén betekintést nyerhetünk a vidék életébe is. A fiatal, bájos és köztiszteletnek örvendő Anna azért érkezik Moszkvába, hogy megbékítse hűtlen bátyja menekülni készülő feleségét, ám a családi gubancok elsimítása közben végzetes találkozásban lesz része: az állomáson találkozik a karizmatikus katonatiszttel, Alekszej Vronszkijjal, aki azonnal beleszeret a csodás asszonyba. annakarenina_ea_01_domolky_daniel_print_018_rb_1000x800.jpgAnna ugyan igyekszik ellenállni, szíve szavát elnyomva tér haza kisfiához és idősebb, unalmas férjéhez, ám a pétervári tivornyázó elit életébe bekapcsolódva egyre közelebb sodródik Vronszkijhoz, mígnem az ágyában találja magát, a ruháikat pedig tisztes távolságban. A tiltott szerelem már önmagában is a botrány lehetőségét hordozza magában, ám Anna még teherbe is esik, és a férje házában élve várja a pillanatot, mikor életet adhat Vronszkijjal közös kislányuknak. Anna a halál mezsgyéjéről táncol vissza az életbe, korábbi bűnbánatát feledve hagyja el Vronszkijjal az országot, de az olasz kitérő után mégiscsak hazamennek – ám Annát, minden összejövetel egykori üdvöskéjét már kivetette köreiből minden orosz társaság. Az asszony megsavanyodva rostokol otthonában, miközben Kareninnel sem képesek rendezni soraikat, a hűtlenség rémeit látva marja el maga mellől szerelmét, míg végül meghozza végzetes döntését.

anna.jpgA címszereplő káprázatos jelmezeit és vitatható személyiségét Bach Kata öltötte magára. Gyönyörű, méltóságteljes, intelligens és mások gondjaira nyitott asszonyként ismerhetjük meg az ő Annáját, miközben azt is látjuk, hogy a harmonikusnak tűnő élete árnyékában mégiscsak sorvasztja valami. Egy józan hang végig a tisztességről döngicsél a fülébe, ezért ellenáll Vronszkijnak, hosszasan küzd is ellene, de miután megbotlik, már esze ágában sincs felállni, és senkivel sem törődve, maga mögött mindent felégetve adja oda magát az elsöprő szenvedélynek. Meghökkentő, hogyan kopik ki ebből a jóérzésű emberből fokozatosan minden erénye, és hogyan válik a morfium bűvöletében egy bosszantó, gúnyos, magától mindenkit eltaszító hisztérikává. Még a történet néminemű kilúgozása ellenére is bámulatos az a szerepív, amit Bach Katának Annaként be kell járnia.

vronszkij.jpgVronszkij azonban ezúttal legtöbbször csak asszisztálhat Anna mellett: Orbán Levente meggyőző a maga titokzatos módján vonzó, vagyonos katonatiszt szerepében, de nem felejthetetlen, még az öngyilkossági kísérelte is kimerül egy színfalak mögötti lövésbe fulladó viccben. Nem tudjuk meg, mivel fogta meg Annát, akihez bár a végletekig hű, mintha képtelen lenne belőle szélsőséges érzelmeket kiváltani, egy lassan zakatoló gőzmozdony hevességével küzd a nőért, a nővel. Egyszer látjuk mégis igazán kibillenni a rendíthetetlenség pózából: mikor Karenin Anna halálosnak hitt ágya mellett megbocsát neki, végre Vronszkijból is kitör a bűne miatt szenvedő, sebzett lélek. Hogy aztán ugyanolyan angyali türelemmel szerethesse az ő Annáját.

karenin.jpgA szerelmi háromszög harmadik csücske Hegedűs D. Géza Kareninje. Tisztában van vele, hogy a korkülönbség miatt nem lehet ideális férje Annának, de atyáskodó gondoskodásával, szeretetteljes szavakba burkolt, tanítói dorgálásával úgy érzi, épp eléggé magához tudja láncolni a feleségét, és árulása inkább az elveit, a hitrendszerét sérti, mintsem az érzelmeit. Mégis, ez a Karenin sokkal emberibb, szánhatóbb, mint a könyvbéli „gépiessége”, mindannyiunknak fáj, ahogy ő is elfordul ártatlan fiától, és még talán érthetőbb is, hogyan válik a szemforgatóan bigott, hatalmi fölényét mindig használó Lidia Ivanovna (Halász Judit) rabjává.

levin.jpgLevin már Tolsztojnál is a szerethető karakterek csekély táborának generálisa volt, de Kiss Gergely Máté révén válik igazi kedvenccé ez a józan gondolkodású, képmutatástól mentes, dolgos férfiember. Őszinte szerelemmel fordul – a jelentősen leredukált és letompított szerepű – Kitty (Antóci Dorottya) felé, tisztában van saját hibáival, és megmosolyogtató, ahogy zavarában a számára biztos talaj, a tehéntartás témája felé fordul, újra és újra. Képes megbocsátani, új esélyt adni, még akkor is, ha sértett gőgje előbb a magányba zárná, még azon is segítene, akin már végképp nem lehet, és elhisszük: a végsőkig dolgozni fog családja boldogságáért.

sztiva_dolly.jpgKellemes színfolt még a hányattatott magánéletű Oblonszkij-házaspár is: Józan László csapodár, komolytalan Sztivája képtelen belátni, mennyi fájdalmat okoz a környezetének, mások szoknyája mögé bújva várja a vihar elcsitulását, de ő maga egy fűszálat nem tenne keresztbe azért, hogy elnyerje a bocsánatot, inkább újra és újra vétkezik – de a komikus énjébe szorul némi érdeklődés, gondoskodás is. Rettentő nehéz élete lehet mellette Dolly-nak, Waskovics Andrea pedig megnyerő hitelességgel vázolja fel a joggal felháborodott, megbántott nő tomboló menekülésében megakadályozott, megtört, de mégis küzdeni képes asszony drámáját. Dolly-ja a háttérbe húzódó biztos pont, aki bárkinek támasza lehet, önzetlen segítőkészségével a szereplők javának ad egy-egy lökést, amely talán egy jobb irányba tereli őket.

annakarenina_ea_01_domolky_daniel_print_029_rb_1000x800.jpgA Vígszínház Anna Kareninája összességében egy igen jó darab, de a tetemes alapanyagból fakadó rövidítési kényszer mintha a sava-borsa javát is elragadta volna, sokszor sterillé válik, még a legmegrázóbb jelenetek (többek között az utolsó) sem képesek komolyabb érzelmeket kiváltani a nézőkből. Néhány rendezői megoldás kellemetlen, furcsa, más újítások – mint például a görkorcsolyán suhanó, díszletező-térberendező kar vagy a síneken görgő paravánpanel – remekül ülnek a darabban, amely megnézésénél valószínűleg nem hátrány a regény előzetes ismerete sem. Elgondolkodtat, elvarázsol, de tény, ami tény: kicsit kevesebb véres ágyneművel vagy bőröndátpakolással, valamint több felkavaró, viharos érzelemmel ez a darab akár még emlékezetesebb is lehetne – mert így sokszor egy szerelemmentes házasság langyosságára hajaz.

Fotók: Vígszínház

Címkék: Halász Judit Vígszínház Anna Karenina Józan László Hegedűs D. Géza Bach Kata Zoltán Áron Waskovics Andrea Antóci Dorottya Kiss Gergely Máté Orbán Levente

Szólj hozzá!

Szeretlek is, meg nem is – Párterápia

franyokriszta 2020.02.13. 08:11

13569045_1160568590667702_1022962910673483371_o.jpgHa az internet misztikus világában körbenézünk, sokszor lehet az a benyomásunk, hogy a terápiák korszakát éljük: válogathatunk a különböző gyógy-, gyermek-, masszázs-, jóga-, csoportterápiás ajánlatok között, egy fárasztó nap után kikapcsol az aromaterápia, és már a repülőkre is velünk jöhetnek terápiás házi kedvenceink. Az Orlai Produkciós Iroda Belvárosi Színházban futó vígjátéka is ebből a trendből merítve feszegeti, hogy valóban érdemes-e egy objektív, kívülálló szemlélőhöz fordulni, ha az egy életre köttetett kapcsolatunk falai repedezni kezdenek – és hogy az objektív szemlélő valóban nem válik-e maga is érintetté?

13603496_1160568640667697_7668852397504429746_o.jpgEgy steril, IKEA-szagú rendelőben játszódó verbális világháborút szemlélhetünk, amelynek nem egy pillanata bizony igen ismerős lehet minden néző számára – természetesen mindig csak a baráti körből, hiszen senki nem a saját bőrén tapasztalja meg a szavakkal vagdalkozás fájdalmait… Joanna és Valentin Dorek tizenhét éve együtt élő értelmiségi házaspár, két kamasz gyerekkel. A férj műszaki igazgató a Boeingnél, a feleség egyiptológus – tehát minden okuk meglenne arra, hogy végtelenül boldogok legyenek. De cseppet sem azok, a nő szinte egyedül neveli a gyerekeket, viszi a háztartás, és áll helyt a munkájában, míg a férfi a karrierjébe menekül a folyamatos ugráltatás és a családfenntartás terhei elől. Tehát a régi nagy, elsöprő, tökéletesnek hitt szerelem majdhogynem nyomtalanul eltűnt, flörtök és szeretők is segítettek neki búcsút inteni, és már csak a megkeseredettség maradt utána, amin túl egy hajszállal az egymás végleges megutálása ácsorog lábujjhegyen, ugrásra készen.13613496_1160568517334376_5760161898773644022_o.jpg Ezt kéne megakadályoznia Haraldnak, a párterapeutának. Az ő sziszifuszi feladata ráébreszteni az egymással normálisan kommunikálni is képtelen feleket, hogy van-e még értelme visszatérni a kedveshez, előkaparni belőle a szeretett vonásokat, és együtt tenni a kapcsolat vége ellen, vagy nincs mese, el kell válniuk. Harald a nagykönyvben leírt sablonkérdésekkel és nevetségesen kamuszagú gyakorlatokkal próbálja megtalálni a házasokat összekötő, vékonyka szeretet- és becsületszálat, de a halvány reménysugár úgy tűnik, még ott, a foglalkozáson fog végleg kihunyni – csakhogy beüt a mennykő, kiderül, hogy a terapeuta tökéletesen harmonikus, feszültségtől mentes házassága is ezekben a pillanatokban ér véget. Joanna és Valentin váratlanul kezeltből ápolóvá válik, és a három fél egymást győzködve próbálja megtalálni a mindegyikük boldogságához vezető, gazzal alaposan benőtt ösvényt.

joanna.jpgBalla Eszter Joannájával valószínűleg elég sok nő érzett már együtt: egy elhanyagolt feleség, aki évek óta még egy jó szót sem kapott a férjétől, csalódását pedig kőkemény cinizmusba öltöztette. Végtelenül határozott, nem kérdés, hogy mindig is ő hordta a nadrágot odahaza, és már bosszantóan rámenős, olyan, mint valami harci véreb, ha ráharap valamilyen témára, arról nem lehet egykönnyen levakarni, akkor is kiszedi áldozatából, amit akar. A megkeseredettsége miatt már nehezen feltételez bárkitől is jó szándékot, türelmetlen, robbanékony – és mégis az első pillanattól kezdve tudjuk, és hamarosan láthatjuk is, hogy mindez csak póz, amellyel a sebezhetőségét takargatja. Mert valójában egy szeretetre vágyó és szeretni akaró, áldozatkész nő, aki a végsőkig is küzdene akár a házasságukért is – ha ebben lenne partnere.

valentin.jpgUgyanakkor Debreczeny Csaba Valentinjével sem nehéz szimpatizálni: egy gyakorlatias, egyedi megoldásokat is alkalmazó, vitriolos stílusú, teszetosza férfi, akinek a lelke és habitusa jó része még mindig egy kisfiúé. Lázad a felesége irányítása ellen, de valójában nem tud meglenni nélküle, és mindig van egy csípős megjegyzése, amellyel kontrázhat Joanna beszólásaira. Az évek és a megszokás nagyon mélyre eltemették benne azt az embert, aki még le tudott venni a lábáról egy nőt, és figyelmességével meg is tudta tartani a szerelmét. Ráadásul ő is tisztában van azzal, hogy sokszor ő maga bonyolítja túl a helyzetüket a túlgondolkodással, és azzal, hogy úgy érzi, családfőként nem képes megfelelően muzsikálni.

harald.jpgEzt a bonyolult párost kéne kibogoznia és vezetnie Haraldnak, akit Mészáros Máté kelt életre. Kezdetben a kissé fásult, karót nyelt, kimért szakember, aki tizenkettő egy tucatként áll Dorekék problémája elé, de hamar ráébred, hogy ez a másfél órás szeánsz nem lesz fáklyásmenet. Már az első felvonásban is gyakran kibillen a semleges, higgadt doktor szerepéből, a pár makacssága betesz a gyenge idegeinek, és üvöltve próbál rendet teremteni, de a hűvösség álcájától csak a második felvonásra szabadul meg igazán. Bár a darab legvégére elbizonytalanodunk, hogy pontosan melyik Harald is volt az igazi: a befeszülten emberi, vagy a tökéletességet sugárzó higgadt?

13603808_1160568310667730_7007637275749386063_o.jpgAnnak ellenére, hogy a Párterápia java könnyen megjósolható, remek kikapcsolódást nyújt, a humor – akár kimondott, akár testbeszéddel sugárzott – nagyon a helyén van, és minden alkalommal betalál, ugyanakkor gondolkodásra, köldöknézegetésre is csábítanak az események. Amelyek azonban megmaradnak a felszínesség tengerén, ahelyett, hogy a valódi problémák gyökeréig merülnének le, igazgyöngyöt felhozva onnan a gyönyörű, de üres kagylóhéj helyett. Sem Harald, sem Dorekék nem fognak választ adni a nézők esetleges kapcsolati problémáira, és az óvatos, megúszós vég vet ugyan némi árnyékot az addig felépítgetett viszonyrendszerre,  de ellazító-feltöltő terápiának tökéletes választás. Akár aromaterápia helyett is.

Fotók: Orlai Produkciós Iroda

Címkék: Debreczeny Csaba Belvárosi Színház Mészáros Máté Balla Eszter Párterápia Orlai Produkciós Iroda

Szólj hozzá!

Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen – A maratonfutók tiszteletkört futnak

franyokriszta 2020.02.05. 08:12

untitled-9-of-34.jpgHa balkáni fekete komédiáról van szó, valószínűleg mindenkinek a Macska-jaj jut azonnal eszébe. A legendássá vált kultuszfilmből bárki tud idézni egy-egy sort, annak ellenére, hogy a többség talán nem is látta, és mind tudjuk, hogy a délebbi régió simlis, szennyes, borzongató mindennapjaiba enged bepillantást a maga groteszken humoros módján. A Pesti Magyar Színházban lakó rokona, A maratonfutók tiszteletkört futnak a sarokpontjait tekintve teljesen megegyezik a nagy előddel.

untitled-33-of-34.jpgA történet gerincét a Topálovity família adja, amelynek egy fedél alatt él 5-6 generációja, a huszonévestől a másfél évszázadosig, és vagyonukat mind a közös, kétes vállalkozásuknak köszönhetik: ők ugyanis koporsókészítők. Az elmúlt 100 évben a Végtelen Nyugalom Kft. már 50 koporsót készített, amelyet közel 20 ezer alkalommal értékesítettek. Nem kell ahhoz nagy matematikusnak lenni, hogy rájöjjünk, messziről bűzlik az egész: Topálovityék a jó üzleti érzékkel és tárgyalási pozícióval rendelkező Piton Billel (Horváth Illés) szövetkezve kiásatják a temetőből a koporsóikat, és némi restaurálás után ugyanazt az 50 darabot adják el a megrendelőknek, újra és újra. A kemény munka mellett pedig annyi nőt tesznek magukévá, amennyit csak lehet, hiszen ebben a világban a nők nem többek egy vonzó, akarattalan tárgynál, amelynek egyetlen célja a folyamatos szexuális kisugárzás fenntartása és a férfi vágyak kielégítése (hoppá, ez kettő, de valahol mégis egy és ugyanaz). maratonfutok20190411_008.jpgÍgy tehát hamar körvonalazódnak a família szentségei: a pénz, az élvezetek, a pénz, a nők, a pénz, az egymással minél nagyobb kiszúrás, a pénz, a családi egység, na meg a pénz. Mivel ebben a különleges családban minden apának csak egy fia születik (vagy nem), mérhetetlenül fontos, hogy a következő generáció mindig továbbvigye az örökséget. Azonban a legifjabb Topálovity, Mirko mindenkit kétségbe ejtve kijelenti: ő bizony be nem száll a bizniszbe, nem tetszik neki a tisztességtelen, harácsoló vállalkozás, szerelmével, Krisztinával pedig még a kontinenst is itt hagyná. Az idősebbek tudják, szent feladatot kell teljesíteniük: Mirkót vissza kell terelni a nyájhoz, és nincs olyan eszköz, amit ne lehetne felhasználni ebben a háborúban. És végül szájat húzva ismerjük be mi is: ez a világ bizony nem ereszti el egykönnyen azt, aki beleszületett.

mirko.jpgMirkót, a család fekete bárányát Takács Géza alakította. Elsőre ugyan egy határozott lázadónak tűnik, némi naplopó beütéssel, de hamarosan kiderül, hogy magabiztossága mégsem áll olyan acélos lábakon, a tisztaságát mérhetetlenül könnyen kihasználja és fordítja ellene a környezete, és hiába vannak nagy céljai, mégis, rendre tétlenül nézi, hogyan döntik újra és újra romba tervei tartópilléreit a felmenői és barátai. Teszetoszasága ellenére is valahol szurkolunk neki, és döbbenetes az az átalakulás, amely végül végbemegy a többszörösen átvert, meggyötört fiatal jellemében.

laki.jpgApját, Lakit Rancsó Dezső megformálásában ismerhetjük meg. Rá még jelentős kulimunka hárul, hiszen a családfa ágainak egészen a végén helyezkedik még el, de a fia felett már igyekszik egyre erőszakosabban érvényesíteni az akaratát, miközben hol a bajsza alatt dörmögve hajtja meg magát az öregek előtt, hol Olja (Soltész Bözse) bájaival van elfoglalva. Az idegei talán neki a legmegviseltebbek, és ezen az sem segít, hogy elgázol egy embert – újabb lehetőséget teremtve ezzel a vállalkozás felvirágoztatására.

milutin.jpgA család feje a generációs skála közepe, Milutin – Végh Péter uralja a szerepet és a Topálovity családot is. Bár minden férfi elordibálja a maga véleményét, a döntő szó mindig Milutiné, aki már-már zsarnokian ugráltatja leszármazottjait, és az apjával szemben sem hunyászkodik meg mindig, csak ha az a magasba lendíti a botját.  Sőt, a végrendeletes jelenetnél még az is kiderül, hogy talán belé szorult a legtöbb tisztesség. Neki jutnak a legszarkasztikusabb megjegyzések, egy-egy vitriolos mondattal töri ripityára a rokonai önbizalmát, és támadja meg a rekeszizmainkat.

akszentije.jpgA Mertz Tibor játszotta Akszentije felett már ugyan kezd eljárni az idő, de ha leküzdi a rakoncátlankodó lábai és az egyre gyakrabban kihagyó memóriája okozta zavarokat, még mindig félelmetes erőt képes képviselni a családban. Bár fixa ideája, hogy utódai meg akarják ölni, valójában ő kavar a legtöbbet a sajátjai ellen, simán az egyik restaurált koporsójukba küldetné őket is. Ha azonban elkapja a nosztalgia hullámvasútja, nincs, aki megállítaná az indulatos, megrázó monológjait!

ordog.jpgMirko révén kerül még a família térképére Ördög Gyenka is, aki egyetlen pillanat alatt megmutatja: még Topálovityéknál is van lejjebb. Sokkal lejjebb! Telekes Péter visszataszítóan brillírozik a surmó tolvaj szerepében, akinek csak a saját vágyai a fontosak, átgázol bárkin és bármin ezek érdekében, miközben olyan undorítóan tapló, hogy már-már öröm nézni. Kihasználja Mirko naivitását, Krisztina tálcán kínált hagyott nőiességét (Gáspár Kata a szerepben gyakorlatilag egy élő guminő, alig-alig ruhában), onnan szerez pénzt és értéket, ahonnan csak lehet, miközben egyként vágyjuk a bukását.

maratonfutok20190411_024.jpgA maratonfutók tiszteletkört futnak kétségtelenül egy igen megosztó darab. A történet maga szinte háttérbe szorul az abszurdan felvázolt társadalmi jelenség, kulturális sajátosságok aurája mellett, nyomdafestéket nem tűrő kifejezés szinte többet hagyja el a szereplők száját, mint a koporsó szó, a gerinctelenség és a nők ilyen fokú kihasználása pedig borsóztatja a hátat. Ugyanakkor a sajátos, záporozó poénok mind robbannak, a színészek pedig remekül, egymást erősítő csapatként mozognak elidegenítő karaktereik gúnyájában, és miközben zsigerileg mind ódzkodnánk a velük való együttérzéstől, mégis egytől egyig kivívják a szimpátiánk kisebb-nagyobb morzsáit, miközben egymásért küzdve teszik pokollá egymás életét ebben a torz versenyben, tudva a nagy igazságot: aki másnak vermet ás, az a sírásó!

Fotók: Juhász Éva/Magyar Színház

Címkék: Telekes Péter Magyar Színház Horváth Illés Takács Géza Mertz Tibor Rancsó Dezső Gáspár Kata Végh Péter A maratonfutók tiszteletkört futnak Soltész Bözse

Szólj hozzá!

Félhazugságok hálójában – Mi történt Vegasban?

franyokriszta 2020.01.27. 08:06

1573421962355_62.jpgAz internet mindennapjainkba való beszivárgása óta a hírek minden résből ömlenek ránk, de a mennyiség olyannyira nem jár kéz a kézben a minőséggel és hitelességgel, hogy 2017-ben a brit Collins szótár a fake news-t választotta az év szavának. Arról azonban, hogy egészen pontosan mit is lehet álhírnek nevezni, megoszlanak a vélemények – a Centrál Színház mulatságos, de egyben gondolatébresztő, háromszereplős darabjában még újabb nézőpontokból vizsgálhatjuk a témát, és közben nem egyszer felmerül a fejünkben József Attila Thomas Mannhoz intézett kérése: az igazat mondd, ne csak a valódit…

15734219826891_62.jpgA történet önmagában nem túl bonyolult: a folyton temetett, de szerencsére mégis mindig túlélő nyomtatott sajtó egyik kiemelt, amerikai példánya egy világrengető hatású esszét kap egy régóta nem jelentkező írótól (akarom mondani művésztől), amely felragyogtathatná a lap amúgy sem matt hírnevét. Az alkotás egy 16 éves fiú életét járja körül, aki egy 350 méteres Las Vegas-i toronyból vetette magát a mélybe, és ennek révén az író egy egész társadalmi jelenséget próbál megkapirgálni. A sziklaszilárd akaratú főszerkesztőnő, ismerve az alkotó hibáit, egy gyakornokot bíz meg azzal, hogy ellenőrizze az esszében található legfontosabb adatokat, egyeznek-e azok a valósággal? A gyakornok azonban túl komolyan veszi a munkáját, és a legapróbb tényeket is górcső alá veszi, még az ajtóréseken is befújdogál, és bizony talál is némi eltérést15734219985765_62.jpg – no nem sokat, a hibajegyzéke csak cirka 130 oldalra rúg, míg maga az esszé alig tizenötre. Az adategyeztető még helyszíni szemlét is tart Las Vegasban, ahol az író is él,  a sors szeszélyének köszönhetően a két férfi össze is fut, és sokszor utolsó szuszra menő vitát folytatnak arról, mi a fontosabb: a művészi szabadság vagy a száraz tények bemutatása?  A művész ugyanis nem és nem akar engedni a mesterien papírra vetett, érzelmeket felszabadító alkotása egyetlen szavából sem, míg az ifjú az igazság kérlelhetetlen bajnokaként állítja, hogy minden egyes elferdített tény hazugsággal egyezik meg. Villámhárítóként végül megérkezik a főnökasszony is, de még a leadás előtti utolsó percekben sem eldöntött: publikálható-e ez a tényeket szabadon kezelő, a teljes társadalmat felrázó mű, vagy sem?

emily.jpgA döntés súlya végig Emily Penrose vállát nyomja, akit Balsai Mónika mesterien alakít. Egy kőkemény, bitang határozott, erős akaratú nő, aki valószínűleg a tehetsége mellett annak is köszönheti az ilyen magas polcra jutását, hogy megkeményítette a szívét, és csak a célra koncentrált. Férfias vonásokat is magára erőltetett (kocsisokat megszégyenítő módon tud például káromkodni, nem fukarkodik a cinikus megjegyzésekkel), de végül csak kikacsint az érző nő is a fényes nadrágkosztüm alól, mindkét férfi megszelídítéséhez ismeri a varázsszavakat, és a visszafojtási kísérlet ellenére is kicsorduló könnyei egy borzalmas tragédiáról árulkodnak. Emily a mérleg nyelve a két férfi között, ő képviseli a kompromisszumos megoldást az igazság és a művészet párharcában, és hogy mennyire nehéz is ez a feladat, arról Balsai utolsó, a fények lekapcsolása előtti pillanatban látott arcvonásai tökéletesen árulkodnak.

john.jpgLászló Zsolt formálja meg a tehetséges és nárcisztikus írót, John D’Agatát, aki egy, a magasból magát a halálba vető 16 éves fiú kapcsán jár utána a Las Vegasban elharapódzó öngyilkossági hajlamnak. Kezdetben egy érdes, ingerlékeny férfit ismerünk meg benne, aki megszentségtelenítésnek tart minden, az ő alkotásában való apró tollvonásnyi változtatásra tett kísérletet is, és aki olyan lazán kezeli a valóságot, hogy a jobb hangzás és a számmisztika érdekében gond nélkül átformálja azt. Pökhendisége és már-már fafejű csökönyössége miatt az első pillanattól kezdve őt érezzük az „ellenségnek”, de közben olyan frappáns odamondásokkal szórja a körülötte lévőket, hogy valahol mélyen mégis szimpatizálnunk kell vele, és ha nem figyel magára, még egészen emberi érzések is kibuknak belőle, akár ha Emily-t kell vigasztalnia, akár mikor édesanyja fel nem dolgozott haláláról mesél.

jim.jpgA remekelő trió harmadik tagja Rada Bálint, ő alakítja a kocka, gátlásos, nem teljesen evilági Jim Fingalt, aki már-már stréberként, bizonyítási vágytól fűtötten tényleg minden szót leellenőriz az esszében. A mozgása görcsös, a száját alig meri kinyitni, egyetlen csúnya pillantástól is megretten, szociális megnyilvánulásai sokszor egy analfabétát juttatnak eszünkbe, egyértelműen a kutatás, az internet világa az övé. Buzgósága viszi el Las Vegasba, és míg egy eltorzított információkkal teli cikk kiadása miatt még az ördögöt is a falra festené, a saját tetteinek következményeivel nem nagyon számol. Bár valószínűleg a való életben a falat kaparnánk tőle és a szőrszálhasogató megjegyzéseitől (mert hát nem teljesen mindegy, hogy John Chio vagy más márkájú chipset evett a halott fiú szüleinél, és hogy a torony lába kifejezést pontosan milyen sugarú körig használhatjuk?), de mégis ösztönösen neki szurkolunk, vele értünk a leginkább egyet. Pláne, hogy ebből az alamuszi nyusziból is ki tud törni a vadállat, ha már minden idegszála elpattan a meddő vita során.

74607681_3025962797433333_6170947786133995520_o.jpgTudatlanul ülhettem be a nézőtérre, mert csak az utolsó pillanatokban szembesültem vele, hogy ez a sokszor abszurdnak tűnő párharc a valóság lenyomata, a három szereplő tényleg létezik, és nem is olyan régen valóban lejátszották ezt a csörtét a művészet szépsége és a hiteles információk terjesztésének zászlaja alatt. A darab feszültsége ugyan folyamatos, de mégis tökéletesen simulnak bele a falrengető nevetéseket kiváltó poénok, a három színész pedig brillírozik, miközben olyan mélyre ágyazzák be a kérdéseket a fejünkbe, hogy még napok múlva is azon agyalunk: vajon kinek volt igaza? És vajon hány, ma publikált cikk mögött dúlhatott ilyen komoly verbális háború – és ki győzött?

Fotók: Centrál Színház

Címkék: László Zsolt Centrál Színház Rada Bálint Balsai Mónika Mi történt Vegasban?

Szólj hozzá!

Szerelemben nincs Jolly Joker – Gyilkos ballada

franyokriszta 2020.01.23. 08:12

84415713_155192532581935_1178608930910109696_n.jpgA zenés színházi műfaj megszületésében vastagon közrejátszhatott, hogy a szerelem ezer arcának megénekléséhez újabb és újabb eszközökre volt szüksége a lírai lelkületű ősöknek. Legyen szó operáról, operettről vagy klasszikus musicalről, tetemes részük központjában épp ez a meg nem értett, folyton vágyott érzés áll. Az Átrium Színházba beköltöző Gyilkos ballada pedig azt is bebizonyítja, hogy a téma mélységei akkor is tökéletesen a felszínre hozhatóak, ha a zenei körítést az ütős rockmuzsika adja.

83579038_152652929502562_5192344946643828736_n.jpgNew York, napjainkban – ide invitál meg minket egy érzelmi utazásra a narrátor, akiről időközben persze kiderül, hogy nem is annyira kívülálló, objektív mesélő, mint hinnénk. A Nagy Almában él egy fiatal, heves szerelmespár, Sara és Tom, ám az intenzív vitákkal és fülledt erotikával telített kapcsolat hamar kimúlik, mivel a filmes babérokra ácsingózó férfi egyre távolabb áll attól az ideáltól, amelyet a nő elképzelt magának. A szakítás alkoholmámorba torkollik, Sara segítségére egy szolid, kedves fickó siet, és pár perc alatt már le is pergett a szemünk előtt tíz év: Sara és Michael házasok, egy kislány büszke szülei, minden ütőlap a kezükben van ahhoz,83442591_152653032835885_3186015330107392000_n.jpg hogy elnyerjek az örök boldogságot – a nő mégis hiányol valamit az életéből. Nem meglepő, de mégis hatásos fordulat: hirtelen összefutnak a már jegyben járó, bártulajdonos, valamennyire megkomolyodott Tommal, és a régi kapcsolat tüze újra maximális hőfokra kapcsol. Sarának választania kell a tisztességes, szerető, de számára kissé unalmas férje és a tiltott, vad, szenvedélyes viszonyt jelentő exe között, és persze a döntéssel a vesztes fél nem elégedett, ezért csak sikerül keresztbe tennie az asszonynak. A címben lévő gyilkos jelző pedig egyértelművé teszi: valakinek az életéért kell fizetnie azért, mert a szíve megtelt szerelemmel.

sara.jpgA vágy állandó tárgyát képező Sarát Muri Enikő kelti életre, aki mindkét férfi karjai közt megjárhatja a mennyet és a poklot. Nem gonosz, nem szánt szándékkal éget fel maga körül mindent, de a józanész helyett szinte mindig is a viharos érzelmeire hallgatva hozza meg döntéseit, miközben végtelenül szereti a lányát, és végig tisztában van a hibáival. A kémia remekül működik mindkét partnerével, mindkét életutat könnyen el tudjuk képzelni számára. Legnagyobb erénye a bátorsága: szembe mer nézni a tettei következményeivel, képes bocsánatot kérni, és lép, bármilyen veszélyes útra is, ha kell.

michael.jpgMindezek ellenére azonban Michael az, akit végig sajnálatunkkal tüntetünk ki, Veréb Tamás nagyon is szimpatikus figurát hoz a versekért rajongó, aranyszívű, dolgos tanár képében. Tervei vannak, amikért kitartóan küzd, de közben egy pillanatra sem feledkezik meg a szeretteiről, és szinte felfoghatatlan számára, hogy Sarának ez nem elég, a gyönyörű szerelmüket képes hazugságokkal bemocskolni, inkább elhitetné magával, hogy téved. Ismeri a saját hibáit, és ha megérti, képes megbocsátani másokét is. A nézőtérről kikecmeregve pedig nem egy női hangot is el lehetett csípni, amint azt döngicsélik: több ilyen pasi kéne a mi mindennapjainkba is!

tom.jpgA varázslatosnak ható idill befeketítője Tom, akit Kerényi Miklós Máté alakításában ismerhetünk meg. Ő sem gonosz ember, csak fiatalon olyan hibákat követett el, amelyeket felnővén úgy oldana meg, hogy nem törődne a következményekkel. Nem a riválisát akarja tönkretenni, ő csak Sarát akarja szeretni, vele akar élni, tőle szeretne gyerekeket. Impulzívabb, akaratosabb, mint a másik kettő, és ennyi csalódás után sem tudja elhinni, hogy ő akár veszíthet is – ezért is kiemelkedő Tom összezuhanásának pillanata. Gondos terve van a helyzet rendbe rakására, de a megtört tekintetéből mégis az sugárzik: neki már minden mindegy, ha Sara nincs, rosszabb úgysem lehet.

narrator.jpgHiába adja ez a három karakter a történet gerincét, a legjobb szerep mégis a Narrátoré, amelyben Simon Panna Boglárka lubickol döbbenetesen erős, sokszínű énekhanggal, miközben mimikai tárháza minden alkotóelemét felvillantja. Egy pillanatra nem hagyja el a színpadot, hol whisky-s üveggel a kezében, hol a három szereplőt kísérgetve, támogatva-akadályozva festi fel elénk a történet vázát vagy a főhősök jellemrajzát. De mikor csak néma szemlélő, akkor is hangsúlyos a jelenléte, egy-egy cinikus fintor, egy segítő mozdulat, vagy egy puszta szemforgatás is elég ahhoz, hogy rá figyeljünk, a történet végére pedig egyértelműen főszerepet követel magának, joggal.

82536255_152653049502550_1482847603656753152_n.jpgA Gyilkos ballada rendhagyó keretek közt kelt életre egy tragikus szerelmi történetet, a színpadon helyet foglaló négy fős zenekar mellett csak minimális, több funkciós, kártyalapokat idéző díszlet kerül a deszkákra, a környezetet vagy akár egy kislányt is csak szimbolikusan helyeznek a térbe egy-egy mozdulattal a színészek. A zene szinte egy percre nem hallgat el, a négy fiatal kieresztheti a hangját, de remekül töri meg ezt az intenzitást néhány líraibb betét is (a fekete-fehér francia filmeket megidéző, felhúzott babákként keringőző négyes pillanata volt a személyes kedvencem), és bár a gyors történetvezetés miatt nem ismerhetjük meg a szereplők lelkének túl sok rétegét, még így is érhetővé válik minden döntésük, ismerősökként köszönhetünk rájuk. És ahogy az utolsó, fülbemászó dalt hallgatjuk, a szánkat húzva kénytelenek vagyunk egyet érteni velük: akár mi is lehetünk a következők, akik az ő útjukra lépünk.

Fotók: Gyilkos Ballada

Címkék: Muri Enikő Kerényi Miklós Máté Átrium Film-Színház Simon Panna Boglárka Veréb Tamás Gyilkos ballada

Szólj hozzá!

„Mit meg nem teszek a szerelemért” – Izgass fel!

franyokriszta 2019.11.28. 08:02

uhqlelis_2_1340x948.pngHiába is tagadnánk, valószínűleg mindünk életében volt már olyan pillanat, amikor többnek, felsőbbrendűbbnek éreztük magunkat másoknál – sőt, egy szemvillanásnyi időre talán még gyilkos indulatok is elöntöttek már minket. Sokakban azonban sajnos ezek az érzelmek jóval hosszabb időre ütnek tanyát egy tizedmásodpercnél, és ha a gondolatokat tettek is követik, akkor az érzetek könnyen valami olyan borzalommá eszkalálódhatnak, amelyet a lapok nagy előszeretettel az évszázad bűntényének titulálnak (persze évről évre más eset nyeri el a hasábokon a „megtisztelő” címet). 1924-ben Richard Loeb és Nathan Leopold nevétől volt hangos a sajtó, az ő vérfoltos útjukat eleveníti fel az Izgass fel! című kortárs musical a Hatszín Teátrumban.

2.jpgA gyomorforgató gyilkosság történetét visszaemlékezésként ismerhetjük meg: az idős Nathan kegyelmi tárgyalásán boncolgatja az indítékait a láthatatlan bizottságnak (Földes Eszter, Alföldi Róbert és Trill Zsolt hangja mesterien egészíti ki a hibáit belátó rab elbeszélését). Az alaphelyzet egyszerű: adott két kivételes intelligenciával rendelkező, vagyonos szülőkkel bíró 19 éves fiú, zsebükben diplomával, fényes ügyvédi karrier előtt ácsorogva, és miközben egyiküket a visszakövethetetlen bűntények elkövetése villanyozza fel, a másik isteníti, és halálos szerelemmel szereti őt, és a Jamie Lannistertől kölcsönzött mondat alapján gyakorlatilag bármit megtenne érte. Richard piti bűnökkel kezdi, és semmit nem hajlandó úgy tenni, hogy Nathan nem lohol mögötte hűséges kiskutyaként, fedezve a hátát, míg Nathan a jobbik meggyőződése ellenére kíséri szerelmét gyújtogatni, majd rabolni annak reményében, hogy utána beteljesülnek szexuális vágyai. Bár a vérszerződésük alapján egyenrangú partnerek, valójában Richard mindig úgy befolyásolja Nathant, hogy az ő elképzelése győzzön, és felsőbbrendűségükbe beleszerelmesedve ráveszi, hogy vigyék véghez a tökéletes bűntényt: 3.jpgraboljanak el egy kisfiút, öljék meg, sósavval tegyék felismerhetetlenné az elrejtett holttestet, majd követeljenek váltságdíjat a szülőktől, és lebukhatatlanságuk tudatában élvezzék ki a gazdagságot és elméletük győzelmét. Tehát van két zsenink, és van egy rettenetes tervük is – az egyikük pedig végig egy lépéssel a másik előtt jár, hogy érvényesíthesse felette akaratát. Csakhogy a fiúk elbízták magukat, és egy elhagyott, egyedi szemüvegen elcsúszva megindulnak a lejtőn, a lenézett rendőrség csak eljut hozzájuk, és csak azért nem végzik ki őket, mert Clarence Darrow ügyvéd (akit felvételről Hegedűs D. Géza szólaltat meg) egy 12 órás védőbeszéd révén az amerikai történelemben először életfogytiglani plusz 99 év szabadságvesztést jár ki nekik a megszokott halálbüntetés helyett. Az idő pedig röpül, és 34 évvel később Nathan úgy gondolja, már eleget bűnhődött azért, mert társával elvették egy ártatlan gyermek életét…

nathan.jpgA fiatal Nathant Horváth Dániel alakításában ismerhetjük meg, ő teszi már az első pillanattól fogva szerethetővé és szánandóvá ezt a jobb életre született karaktert, akinek még a bájos kis poénokból is kijut pár. Az ő zsenialitása többségében elhalványul Richard irányításmániája árnyékában, de amit nem fejthet ki észben, azt pótolja érzelmekben: annyira szereti a férfit, hogy hajlandó mindent elnézni neki, és annyira retteg az elvesztésétől, hogy – látszólag – inkább feladja önmagát is érte. Richard az ő drogja, amitől menthetetlenül függővé válik. Ő hivatott a józan hang, a fék lenni, de ezt a szerepet mégsem töltheti be, ahhoz túlontúl bizonytalan, sebezhető, félénk. Fokról fokra építgeti rá az új és újabb rétegeket a rajongó szerelmesre, míg végül képes a ridegségig is eljutni, majd megtörni, és bebizonyítani: bár a szerelemért bármit megtesz, azért mégis csak ő a géniusz, az ő kezében a gyeplő. Lenyűgöző alakítás, amelyhez erős, gyönyörű hang is társul, Horváth Dániel hangján még a kevésbé dallamos betétek is jól ülnek, visszatérő szerelmi ódája pedig a darab legszebb dala.

richard.jpgDe a duettek is remekül szólnak a két különböző szólamban összeéneklő fiatal hangján, Cseh Dávid Péter is brillírozik mind ének, mind alakítás terén. Míg Nathannel ösztönösen szimpatizál a néző, addig Richardot zsigerből utálja, hiszen mi láthatjuk azt, amit a környezete java sosem: ez a fickó csak az első pár percben adja a megnyerő, mindenki által kedvelt fiatalembert, valójában egy manipulatív zsarnok, aki kiszipolyozza az érte lángoló, gyerekkori barátját. Cseh Dávid elhiteti velünk, hogy Richardnak szinte nincsenek is normális, emberi érzései (az apja ellenszenvéből fakadó sértett gőgön és az öccse iránt érzett féltékenységen kívül), csak a felsőbbrendűségéből szóló ideájába szerelmes, nincs benne morális gát, nem tisztel önmagán kívül senkit, átgázol a „pórnépen”, véres lábnyomokat hagyva maga után– és végül mégis elismeri, hogy szüksége van a szolgaivá lealázott Nathanre. Már a tekintete is hátborzongatóvá tud válni, egy-egy fintorral is uralja a szituációkat és a színpadot, és mégis, nem tudunk kárörvendően éljenezni, mikor a felismerés szánalmas fényével az arcán vele együtt ráébredünk, hogy veszített egy vérbeli ügyvéddel szemben.

nathan_id.jpgAz előadás dinamikáját a két fiatal színész tökéletes összjátéka adja meg, de az i-re a pontot Végh Péter teszi fel az idős Nathan szerepében. Egy a börtönévek és az igazság, belátás súlya alatt megkeseredett férfi, aki kezdetben szinte szárazon, érzelemmentesen idézi fel azokat a napokat, amelyek saját boldog pokla felé vezették, de a visszaemlékezés során mégis elöntik az érzések, és egyértelművé válik: a szerelemtől, a Richardtól való függéstől még ennyi idő után, a hibáikat felismerve sem tud szabadulni. Amolyan bölcs narrátorként mindig jelen van, magyarázza, kipótolja a hézagokat, és olvasztja meg a szíveket az utolsó jelentében.

1.jpgA Pányik Tamás rendezte Izgass fel! véletlenül sem egy szokványos musical – leszámítva azt, hogy a színészek hátborzongató és lenyűgöző alakítást nyújtanak. Nincsenek nagy díszletek, elmarad az átöltözések garmadája, a tér- és időváltásokat érezzük, mintsem látjuk, a zenei részről pedig a három remek énekhang mellett egyetlen zongora gondoskodik (Hegyes Ádám kiváló játékának köszönhetően) – nem is beszélve a cseppet sem hétköznapi témaválasztásról. Elidegenítő, de mégsem lehet kiverni a fejünkből, komoly elgondolkodnivalót ad, és ezúttal is úgy távozunk a nézőtérről, hogy azt kívánjuk: adja az ég, hogy sose kelljen a témához ennél közelebb kerülnünk! A leghátborzongatóbb pedig az az egész sztoriban, hogy nem a fantázia szüleménye, a történet sorait, szereplőit a való élet írta… és írja még a mai napig is, újra és újra, csak más-más néven…

Fotók: Hatszín Teátrum, Izgass fel!

Címkék: Trill Zsolt Alföldi Róbert Földes Eszter Hegedűs D. Géza Horváth Dániel Végh Péter Hatszín Teátrum Cseh Dávid Péter Izgass fel! Hegyes Ádám

Szólj hozzá!

Isten, óvd a királynőt! – Audiencia

franyokriszta 2019.11.14. 08:17

foto_1pac02m8vlrrnjh_14n2h9wqbgtrup3_rb_1000x800.jpgBár nekünk, magyaroknak gyakorlatilag szinte semmi közünk hozzájuk, sokan mégis izgatottan követjük a brit királyi család életét: együtt szurkoltunk Vilmosnak és Katalinnak, vártuk Harry és Meghan első gyermekének születését, húzzuk a szánkat Károly láttán, siratjuk még mindig Dianát, és tiszteljük a rendíthetetlenség mintaképét, II. Erzsébetet. Ugyanakkor az emberek többsége a képeskönyveket is szereti, lapozgatva csodálja a gyönyörű festményeket,  fotókat, miközben tudjuk, hogy életünkre legalább olyan csekély hatást gyakorol az egész, mint a királynő és családjának mindennapjai. Mintha ez a két tevékenység, a királyi rajongás és a fotókönyv pörgetése kapcsolódna egybe a Vígszínház Pesti Színházában „trónoló” Audienciában is.

foto_1pac02m8vlrrnjh_1z3nlkbiysggp1w_rb_1000x800.jpgA történet bő 60 évet ölel fel, és hősnője maga II. Erzsébet – illetve néha csak Erzsébet, hiszen a visszaemlékezésekben még – relatíve – egyszerű, nem trónörökös kislányként is láthatjuk. Az időutazáshoz gyakran idegenvezetőt is kapunk a kamarás személyében (Karácsonyi Zoltán), aki információkban gazdagon festi le nekünk a királyi család miliőjét, a folyton cserélt kárpithuzatoktól kezdve a Tescóból vásárolt hősugárzókig. Az Egyesült Királyság hagyományainak megfelelően a királynő minden kedden 18:30-tól – illetve kezdetben még 17:30-tól, de ezt a szokást a gyerekek megtorpedózták – 20 percen át fogadja a kacsatojás kék színű szobában aktuális miniszterelnökét, akivel átsuhan az előző hét eseményein, esetleg még a jövő heti terveket is érintik. Természetesen az audienciák nem ragaszkodnak mindig ehhez a merev formához, szóba kerül itt gyerekkor, család (többek között Károly és Diana szakítása, amelyhez képest a kurd menekültválság könnyű ujjgyakorlatnak bizonyult), kényszerbetegség és a modern technika térhódítása is, Erzsébet minden miniszterelnökével igyekszik megtalálni a politikamentes, barátságos – és nem baráti – hangot. foto_1pac02m8vlrrnjh_1cpag4kokafqmfm_rb_1000x800.jpgVolt ideje gyakorlatot szerezni, hiszen a darab által felfestett idő alatt nem kevesebb, mint 12 kormányfőt fogyasztott el (Theresa May és Boris Johnson csak a mű megírása után csatlakozott a díszes kompániához), kezdve a pökhendi, kioktató Winston Churchillel (Lukács Sándor) egészen a barokkos körmondatokkal felszerelt és hallgatósága elbóbiskolásával mit sem törődő David Cameronig (Hirtling István). Persze nem láthatjuk mind a „piszkos tizenkettőt”, van, akit csak megemlítenek, míg a nem túl szép emlékű Tony Blair csak „hangként” van jelen, mikor az iraki beavatkozást, amely szerencsés kimenetele mellett annyira kardoskodott, Anthony Eden (Gados Béla) hasonlóan borzasztó végeredményű, szuezi válságba való beleugrásával állítják párhuzamba. Bár az előadás leírása alapján azt hihetnénk, kronológiai sorrendben lépkedünk előre a trónra lépő, fiatal Erzsébet nehézkes napjaitól az erőskezű, határozott nagymama-királynő jelenéig, valójában ide-oda ugrálunk az idővonalon, sokszor igazi iránytű nélkül, és nem is teljesen egyértelmű, hogy miért éppen ezeket a momentumokat és miniszterelnököket csipegette ki a történelemből az író – talán épp itt nyílt ki nála a képeskönyv, akárhányszor csak felcsapta?

foto_1pac02m8vlrrnjh_1qcxpcbneehblin_rb_1000x800.jpgAz átöltözésekben és parókaváltásokban is bővelkedő főszerepet Halász Judit játszotta, neki jutott a feladat, hogy a trónra lépéstől kezdve bemutassa a nézőknek, miképp is formálta a világpolitika ezt a fiatal nőt azzá az ikonná, akinek az arca ott virít még a fonton is. Többségében joviális, szinte kislányosan, majd nagymamásan beletörődő, vidámabb kedélyű nőt kapunk, aki óvatosan, de kedvesen bánik az „ápoltjaival” – hiszen mint végül megtudjuk, valahol minden brit miniszterelnök bolond, és Erzsébet ezeken az audienciákon gyakorlatilag a tüneteiket igyekszik csillapítani. Néha azonban kénytelen kilibbenni a magára erőltetett szerepkörből, John Majorrel (Kőszegi Ákos) szemben először látjuk megbánni a hibáit, majd később azt is megértjük, mire célzott: a mindenek felett állóságához csökönyösen ragaszkodó, hajlíthatatlan nemesasszony kirohanásának leszünk tanúi. De látjuk ennél még nagyobbakat hibázni is az előbb említett két válság esetén, miközben izgalmasra, amolyan nőiesen csipkelődőssé, maróvá válik Margaret Thatcherrel (Igó Éva) való csörtéje is. A politikából kénytelen kivonni magát, a véleményét szinte sosem tudhatjuk meg, mégsem marad súlytalan, minden gyerekgeneráció kedvenc Halázs Juditjának még a sok szövegtévesztés ellenére is sikerül többségében uralnia a színpadot, és lehetősége van felvillantania a szigorú arc mögött lakozó embert is – elsősorban az ifjúkori énjével (Lengyel Maja/Várkonyi Véda) közös jelenetekben.

wilson.jpgA miniszterelnökök felváltva asszisztálnak hősünknek, kinek csak egy kihallgatásnyi idő jut, kinek kettő is, de a legszerencsésebb mind idő, mind karakter tekintetében is Hegedűs D. Géza, aki Harold Wilsonként járhat be szomorú karakterutat. Első megválasztásakor még egy bumfordi, majdhogynem tahó, nagyképű, cinikus munkáspárti „kisember”, aki egyszerre akar a burzsoázia orrára koppintani, és kicsit csillogni a légkörében, majd a Balmoral-beli jelenet igazi jutalomjáték számára, humoros megmozdulásaival  lopja be a szívünkbe a 1964-70, majd 1974-76 között kormányfői pozíciót betöltő Wilsont. Majd jön a mélyrepülés, az Alzheimer-kórba beletörődő és –roppanó férfi szomorú búcsúja, akit még az is megsajnál, aki még korábban nem is hallott erről a politikusról.

foto_1pac02m8vlrrnjh_1ttrkerg0eissp8_rb_1000x800.jpgAz Audiencia kellemes, szemet gyönyörködtető kikapcsolódást nyújt, de már a szünetben is az volt az érzésünk, hogy azt leszámítva, hogy szinte végig ugyanazon az egy helyszínen játszódik, egyazon főszereplővel, nincsen semmilyen komolyabb vezérfonala, csak ugrálunk ide-oda az időben, kiragadva egy fontos vagy kevésbé fontos pillanatot a britek regnáló uralkodójának kedd esti elfoglaltságaiból. Szép, szép, mint egy képeskönyv is, színes is, még zene is szól mellé (bár legtöbb esetben nem értettük a választást), megmosolyogtat, itt-ott elszomorít – de a legtöbb, amit gondolatként a fejünkbe plántál: ha ennyire „funkciótalan”, akkor mégis meddig marad még fenn a brit királyság a XXI. század napjaiban?

Fotók: Vígszínház

Címkék: Halász Judit Vígszínház Kőszegi Ákos Gados Béla Lukács Sándor Hirtling István Hegedűs D. Géza Igó Éva Karácsonyi Zoltán Audiencia

Szólj hozzá!

Habparty-s cudar világ – Mágnás Miska

franyokriszta 2019.10.31. 16:00

magnasminska_ea_01_domolky_daniel_print_022_rb_1000x800.jpgBár mindig is kedveltem, a színházzal való eddigi olthatatlannak tűnő szerelmem igaz fellángolása jó 10 évvel ezelőttre datálható – és már akkor is azt hallottam mindenhonnan, hogy a sokáig tetszhalottnak tűnő operett műfajt le kell porolni, vérfrissítéssel, modernizálással újra kell éleszteni, hogy a fiatalokat is becsalja a nézőtérre. Ez a felkiáltás még mindig nem jött ki a divatból, a műfaj újrapofozása azóta is zajlik, így kapott régi-új köntöst Szirmai Mágnás Miskája is a Vígszínháztól.

Egy meghatározhatatlan kor meghatározhatatlan helyén – valahol a „magyar vidéken” – járunk egy épülőben lévő pavilon, egy kukoricás és egy grófi vityilló vonzáskörzetében, ahol a vadászati világkiállításra való készülődés, a szaniterfélék felhalmozása és az ügyességi vetélkedők mellett egy nehéz sorsú szerelem is bontogatja szirmait.magnasminska_ea_01_domolky_daniel_print_018_rb_1000x800.jpg A polgári származású Baracs Iván ugyanis a veszettül „haccsoló, főúhi” Korláth-olt família (Hirtling István, Bandor Éva, Dino Benjamin) egy szem hajadonjára vet szemet, ráadásul Rolla grófnőnek sem közömbös a mindenben kiváló férfiú. Ezt a szégyent azonban nem tűrheti a család és holdudvara, ezért furmányosan elintézik, hogy Baracs megszégyenüljön, és tisztába kerüljön a különböző társadalmi osztályok közti átjárhatatlansággal. Ámde Baracs bosszút esküszik, görbe tükröt tartana a beképzelt gőgösöknek, és egy senkiből csinált grófot pottyant közéjük, hogy körülrajongják. Rajongás és imádás megvan, Eleméry Tasziló grófnak még a különcségeit is elnézik (valahogy ez mindig könnyen megtörténik, ha a különc történetesen dúsgazdag is), és senkinek meg sem fordul a fejében, hogy az ismeretlen gróf valójában Baracs lovászfiúja, akitől a finom úri modor olyan távol áll, mint a Pikszi-Mikszi kettőstől (Horváth Szabolcs és Orosz Ákos) az r-betű. magnasminska_ea_01_domolky_daniel_print_011_rb_1000x800.jpgBár Miska vonakodva fogadta el a rákényszerített grófi szerepet, később már esze ágában sincs kiszállni, bármennyire is fáj ez menyasszonyának, a mosogatólány Marcsának. Kissé zavaros módon azonban Rolla tudomására jut a svindli, Baraccsal újra és újra szakítanak, majd a nő lapot kér a 19-re, és „Tasziló” mellé bedobja még a mágnás húgát, Mary-Marcsát is. A második és harmadik felvonás fordulóján még tovább maszatolódnak az események, hol kidobnak-elküldenek minden lódító szereplőt, hol maguktól mennek el, hogy aztán újra ott legyenek, mintha mi sem történt volna, de végül az operett-irányelveknek megfelelően végül minden tisztázódik, minden szerelmes meg-/visszakapja a párját, és csiribiri-csiribiri, mindenki örül.

miska.jpgAz ikonikus címszerepben az akrobatikus mozgású ifj. Vidnyánszky Attila brillírozik: Miskája olyan mérhetetlenül  bájosan szemtelen, hogyha a való életben találkoznánk vele, nem tudnánk eldönteni, hogy felpofozzuk vagy megölelgessük. Pökhendi, ingatag kis tróger, Marcsájával végtelenül lekezelő, dölyfös kiskakasként járkál a birtokon, de ha megszorongatják, máris alázatosabbá válik. Amint belekóstol a főúri „highlife”-ba, már nem is akar kiszállni a „fancy girl-ök” érte loholó fanclubjának rivaldájából, a hűségének is pillanatok alatt búcsút int, de rafinériájának hála meglátja, hogyan profitálhatna a csalásból. Végül persze csak megjavul, már amennyire lehetséges – bár ha Marcsán múlik, még tovább fényesedik a jelleme –, és sikerül visszahódítania méltatlanul meggyötört szerelmesét.

marcsa.jpgEbben az előadásban Marcsa kezében van többségében a kormányrúd, Szilágyi Csenge kissé bumfordi mosogatólánya pedig végig szerethető, felvágott nyelvű, aranyszívű, leleményes cselédlány, aki egyértelműen főszereplővé válik. Ő igaz szerelemmel szereti a „szennyes kis emberét”, és már az első pillanattól kezdve sejti, hogy tragédia lesz annak a vége, ha Miskájára rákerül a szikrázó öltöny, de kitartóan küzd azért, hogy visszatérítse a férfit a maguk kitaposott, helyes útjára. Még csalódottságában is van ereje cicázni, másokat vigasztalni, új cseleket kieszelve elmenni a végsőkig, majd összedönteni a kártyavárat. Baracsék szerelmi problémáját ő oldja meg, közben a maga életét is sínre teszi, és annyi humoros pillanatot köszönhetünk a működésének, hogy élmény azokra visszaemlékezni.

baracs.jpgA józsefvárosi ágból származó Baracs Iván szerepében az igen ígéretes Ertl Zsombor mutatkozhatott be: egy jóvágású, határozott fiatalembert kapunk, akinek nem büdös a munka, még azt is vállalja, hogy az apja maga nyírta a birkáit, és nehezen érti meg, hogy hiába szorgalmas és minden téren jeleskedő ifjú, akkor sem tekinthet eggyel magasabb polcra. Rolla árulása a szíve mellett a büszkeségét is sérti, és már későn jön rá, hogy ki kéne szállni abból a buliból, amit be sem kellett volna indítani, de még így is igyekszik emelt fővel távozni, és nem felejt el házigazdái orrára koppintani. Heves alaptermészete ellenére is képes fejet hajtani a józanabb, időigényesebb elképzelések előtt, és a megbocsátás sem áll távol tőle. Egy szó, mint száz: egy ilyen Baracs-jellegű fickóba gyerekjáték beleszeretni!

rolla.jpgA nagy négyes negyedik tagja a csinos és vonzó Rolla grófnő, akit a nagyon kellemes hangú Dobó Enikő alakít. Arany kiskanállal a szájában született, és a világ igazságtalanságaira addig rá sem csodálkozott, míg be nem toppant az életébe Baracs. Bár hozzászokott, hogy mindent megkap, amire vágyik, szülei akaratával kezdetben mégsem képes szembeszállni, így akaratlanul is beindítja a „tragédia” motorját, majd sértetten dölyfösködik, mikor Iván visszavág. Az elhagyott nő keserűsége alatt viszont Marcsával együtt ösztönösen szánjuk, míg az ideg-összeroppanása alatt kevésbé, és – bár biztosra tudjuk, hogy mi lesz a vége – együtt szurkolunk neki, hogy kössön csak ki Baracs mellett, nőjön fel a férfi érzéseihez és egyenességéhez. Megteszi.

magnasminska_ea_01_domolky_daniel_print_008_rb_1000x800.jpgEz az újra portalanított Mágnás Miska engem leginkább egy olyan, szemkápráztatóan szép kagylóhéjra emlékeztet, amelyet szétnyitva az igazgyöngy helyett csak egy marék homokot találunk (jó, persze tudom, hogy egy operettől nem feltétlenül kell földbedöngölő mondanivalót várni). Számtalan ötlet nagyszerűen passzol a burokba, kezdve a pazar koreográfiáktól a jól ülő szóvicceken át a remekelő főszereplőkig (a mellékszereplőknek jóval kevesebb lehetőség jut, és azok sem feltétlenül jól kijátszhatóak, legtöbbször inkább bugyuták…), míg nem egy újításra a szánkat húzzuk (ilyen például a céltalanul fel-alá masíroztatott „kakasember”, a teljesen indokolatlanul és váratlanul felbukkanó szivárványos zászló, vagy éppen a címben is említett habparty). Tehát van itt minden, mint a búcsúban, és hasonlóan érezhetjük magunkat, mint mikor a bódék közt a kakasos nyalókát szopogatva távozunk: biztos jó ötlet volt ez? És a summázás is hasonló: végül is, egynek nem rossz.

Fotók: Vígszínház, OperettInfo.hu

Címkék: Vígszínház Mágnás Miska Szilágyi Csenge Hirtling István Orosz Ákos Horváth Szabolcs Bandor Éva ifj. Vidnyánszky Attila Dobó Enikő Ertl Zsombor Dino Benjamin

Szólj hozzá!

Hintáslegény menni Ámerika – Carousel – Liliom

franyokriszta 2019.10.24. 20:34

58864908_2463851630303523_3265556552471281664_n.jpgMolnár Ferenc ligeti csirkefogója újfent reneszánszát éli, a prózai mű mellett nemrégiben a musical változat is felkerült egy budapesti teátrum repertoárjára. Az „amerikásított” verzió odakint a legkedveltebb musicalek elit csapatának tagja, egyik dalát pedig a Liverpool focicsapata himnuszául választotta. Mindezek ellenére számomra a történet sikere épp oly nehezen megfejthető, mint Billy-Liliom népszerűsége a nők körében.

58595600_2463852103636809_4559756964715823104_n.jpgAz amerikai változat alig-alig tér el az eredetitől (amelyet már a Vígszínház előadása kapcsán is fejtegettünk), csak a külcsín lett jelentősebben átfazonírozva: a nevek angol eredetűre cserélődtek, a fotós műhely tengeri herkentyűs bisztróvá avanzsált, és a vidámparkon kívüli fő munkakörök is a tengerhez, a halászathoz kötődnek. Ebben a környezetben azonban ugyanannak a tragikus, halálra ítélt szerelemnek a története pereg le előttünk: Billy Bigelow, alias Liliom némi „taperolás” miatt elveszíti jól jövedelmező állását a körhinta mellett, ám jobbik esze ellenére ugyanakkor összebútorozik a naiv és belé végtelenül és feltétel nélkül szerelmes Julie Jordannel annak rokonánál. 58784914_2460201344001885_9099229043705774080_n.jpgMivel munkája nincs, pénz sem áll a házhoz, a nyomorgás a legrosszabbat váltja ki a férfiből, még meg is üti Julie-t, és végül romlott lelkű cimborájával együtt rablásra vetemednének – elhatározása csak még szilárdabbá válik, mikor kiderül, hogy hamarosan apa lesz –, ám a terv kisiklik, Liliom dúsgazdag helyett halott lesz. Az élettől sorra kapta az esélyeket, amelyekkel képtelen volt élni, de most a túlvilág is a javára tenne: egyszer, 16 évvel az öngyilkossága után visszatérhet a földre, hogy szép emléket hagyjon maga után sosem ismert lányában – Billy pedig nem hazudtolja meg önmagát.

billy.jpgA nők által körülrajongott, nagyszájú, érdes Billy Bigelow-t Dolhai Attila keltette életre, erős, zengő hangján jól ültek még a nehezebben fogyasztható dalok is. Liliomját képtelenség hosszasan szeretni, mert ő sem tud meleg, igazi emberi érzéseket előcsalni magából, ha pedig mégis erre vetemedne, gyorsan tesz valami olyat, amellyel ellöki magától azt, aki törleszkedne hozzá. Ugyanakkor érthető, miért kapja fel rá mindenki a fejét: megvan a csibészes, vagány sármja, jól irányzott mondatokkal veszi le a lábáról a nőket. A lelke mélyén tudja, hogy minden bajukért ő a felelős, de ahelyett, hogy tenne ellenük, csak a dühbe, agresszióba menekül, és válik robbanékony, kezelhetetlen fenevaddá, aki végül, a sorsdöntő pillanatban gyáva döntést hoz.

julie.jpgSzéles Flóra remekül megküzdött Julie Jordan nehéz szerepével, Liliom tündöklése és bukása alatt úgy húzódik az erősebb karakter mögött a háttérbe, hogy onnan végig kivilágít, végül pedig olyan erőteljes jeleneteket hoz a lányával, majd a haldokló Billy-vel a karjaiban, hogy le a kalappal! Merthogy ez a szürke kisegér a végére megtalálja a hangját, törhetetlenül, már-már ridegen néz szembe az eljövendővel, és már nem is igazán szorul rá a néző szánakozására. De hosszú út vezet el addig, míg az önmagáért kiállni szinte teljesen képtelen, szomorú, szerelmes kislányból egy erős asszony kovácsolódik.

carrie.jpgAz előadás üde színfoltja Bordás Barbara, aki Carrie Pipperidge szerepében csempész némi humort, könnyedséget a drámába. Kezdetben Julie egyik hangosabb, vidámabb alteregójának is hihetnénk, csakhogy a főszereplőnővel ellentétben ő szerencsésebben választott a szerelem bazárjában. Kicsit butácska, kicsit hebrencs, és annyira nincs tisztában a világ dolgaival, hogy simán áldozattá is válhatna anélkül, hogy észrevenné (mert hát ugye „jó bőr”). A boldog élet reményének elvesztése összetöri, de vissza tudja szerezni, amire vágyott, és láthatjuk: neki végül csak bejött az élet, még ha nem is ugyanúgy értelmezzük a boldogságot, mint ő.

enoch.jpgCarrie párja a nevettetésben és az életben is Mr. nehezen kiejthető nevű Enoch Snow, aki igen barátságtalan viszonyt ápol a hangsúlyozással, ellenben minden mondatának énekli a végét. De szerencsére nem ez Peller Károly alakításának legfőbb erénye, az önbizalom-hiányos, de határozott terveket dédelgető hajósinas az a szereplő, akinek a lelkületével talán a legszívesebben azonosulnánk, hiszen ő tisztességes úton, kitartóan küzdve váltja valóra az álmait, miközben igaz szerelemmel szereti Carrie-jét, de aranyszíve másokon is segítene, így Julie mellett is ott állna a bajban.

jigger.jpgA baj tetőzéséről gondoskodó figura Jigger, akinek a rongyos jelmezét Homonnay Zsolt öltötte magára. A tisztességet hírből sem ismeri, a lopás-csalás nála életforma, és egyáltalán nem finnyás: simán levadászik tudatlan szűzlányokat, ölne meg ártatlan vagyonosokat, és forgat ki mindenükből pár kártyatrükkel állítólagos barátokat, akik fuldoklóként kapaszkodnak az ő briliáns ötleteibe. Szóval egy igazi, zseniális mocsok, aki még méltó büntetést sem kap azért, hogy játszótérnek használta mások életét.

mullin.jpgMrs. Mullin féltékenysége sem tett jót hőseink sorsának, Polyák Lilla ebben a harsány szerepben indít újabb és újabb rohamokat hőn szeretett Liliomjáért, akit a magáénak vall. Ennél fogva Julie csakis az esküdt ellensége lehet, és a hintatulajjal szemben sejthetjük meg először, hogy Julie-ban sokkal több lakozik, mint amennyit mutat. A nagy étvágyú „nyanya” még meg is bocsátana Billy-nek a hűtlenségéért, mert ahogy később ő is felhívja rá a figyelmet: Julie-n kívül egyedül ő szerette igazán a férfit.

nettie.jpgA nehezebben befogadható, sokszor egymásba váltó dalok között csak egy-két fülbemászóbb nóta került a történetbe, ezek terén Nettie jár a legjobban, aki kap vidám nyárköszöntőt és a már emlegetett Liverpool-himnusszá váló You'll Never Walk Alone-t is. Nádasi Veronika gyönyörű hangján különösen jól szólnak ezek a dalok, és sajnálhatjuk, hogy a jószívű, karakán és józan gondolkodású főnökasszony nem kap több lehetőséget Billy-ék drámájában.

58379779_2463852320303454_3035573187053092864_n.jpgSajnos a Carousel – Liliom nem egy felejthetetlen darab, és érthető, ha a nézőtér foghíjas, pedig a színészek apait-anyait beletesznek a megzenésített Molnár-műbe, de mindez kevésnek bizonyul ahhoz, hogy igazán erős érzelmeket váltson ki a közönség javából. A látvány kellemes, a dalok sokszor kevésbé, a balettbetét nyerő ötlet, de a karakterek nem kedvelhetőek, a történetnek meg mintha hiányozna a veleje, így az emlék épp úgy fog távozni, mint Billy is a félresiklott leveses ebéd után: hogy nem sikerült igazán mély, szép nyomot hagynia maga után. Nagy kár érte.

Fotók: Operettszínház, Musicalinfo.hu

Címkék: Liliom Bordás Barbara Peller Károly Operettszínház Dolhai Attila Nádasi Veronika Homonnay Zsolt Polyák Lilla Széles Flóra Carousel - Liliom

Szólj hozzá!

A varázsló gépolaja – Egy, kettő, három

franyokriszta 2019.10.16. 08:23

_dep86562.jpgSzegény emberből mérhetetlenül gazdagot csinálni, ráadásul pár pillanat alatt a színdarabokban sokkal könnyebb vállalkozás, mint ahogy azt a való életben a legtöbben tapasztaljuk. Ráadásul az „osztályidegen elem” csetlés-botlása számtalan komikus helyzetet szül, így nem véletlenül nyúlnak gyakorta a szerzők ehhez a bevált fordulathoz. Ám ha az az író történetesen Molnár Ferenc, bizton számíthatunk arra, hogy a sok-sok nevettető pillanat mögött fontos erkölcsi, eszmei mondandó is lapul. Az Átrium végtelenül feszes tempójú előadásában is sokkal több a karfacsapkodó röhögés, de a végére hősünk néhány rövidke mondattal felnyitja a szemünket a szomorú valóságra – tökéletes kombináció.

123-2-014_8004.jpgAz alaphelyzet teljesen hétköznapi: a vagyonos, munka- és irányításmániás bankigazgató, Norrison két hét szabadságra menne a családjával és a gondjaikra bízott amerikai örökösnővel. Ekkor üt be a ménkű, a milliomoscsemete ugyanis titokban férjhez ment, már az első kisded is cseperedik a szíve alatt, a választottja pedig véletlenül sem egy gazdag főnemes, hanem egy munkáspárti taxisofőr – a szülők pedig egy órán belül meg is érkeznek fél éve nem látott lányukhoz! Norrisonnak tehát szűk 60 perce van arra, hogy a faragatlan, lepusztult és hevesen berzenkedő Fusz Antalból egy kifogástalan megjelenésű és modorú, a társaságban könnyedén mozgó, jó összeköttetésekkel, tagságokkal és elfoglaltságokkal rendelkező, éktelenül gazdag arisztokrata főkonzult faragjon. Ez persze látszólag számára nem is olyan nehéz feladat, mert pénz az korlátlan mennyiségben áll a rendelkezésére, ráadásul vállalata dolgozói minden óhaját lábujjhegyen állva lesik, és gond nélkül teljesítik, bármennyire lehetetlen is – és függetlenül attól, mennyire etikus. Így hát a Tarzant idéző megjelenés helyébe egy skatulyából kirántott úriember léphet, aki bármikor tud csevegni Izraelről vagy a kvantumfizikáról, egy eladósodott grófnak (Mertz Tibor) köszönhetően Dubois-Schottenburg nemesi csemetévé avanzsálhat, beton biztos hellyel a részvényesek közt. _dep8624.jpgEnnek csak elégnek kell lennie, nem? Norrison számára az idő mellett – amelyről a készséges Kunó kisasszony (Parti Nóra) folyamatosan és csábosan tájékoztatja – a legnagyobb problémát maga Fusz jelenti, akinek egyáltalán nem fűlik a foga ahhoz, hogy a lenézett, megvetett kapitalista krém alkotóeleme legyen. De neje, Lydia mindig a megfelelő taktikákat veti be, hogy letörje a férfi lázadozását – és végül Norrisonnal együtt teljesen meg is törje, hogy aztán az apró dirib-darabokból egy teljesen más embert építsenek fel. Akiből talán kimaradt a gerinc java, de hát minek az ebben a világban? A lényeg csak az, hogy a svindli működjön, és az olaj kellő mennyiségben csöpögjön a gépezet egy-egy alkotóelemére – aztán a nagy bábjátékos megpihenhet, még ha ebbe bele is roppan.

norrison.jpgA történet mágusa Norrison bankigazgató, és Alföldi Róbert valóban varázslatot hajt végre a darabban a pazar alakításával. Minden marionettbábu kötélzete az ő kezében nyugszik, és mindig tudja, melyik szálat kell megrántania. Megmásíthatatlan parancsokat osztogat kíméletlen tempóban, pattogós stílusban, mégis érthető, miért rajonganak érte a beosztottjai: mert közben emberi, figyelmes. Jó, jó, neki a kedves megjegyzések, javaslatok csak egy alapos stratégia részei (az a bizonyos olaj, amely a gépezet működéséhez kell), de a vevő félnek mégis jól esik egy dicséret a ruhájára vonatkozóan, vagy egy kérdés a beteg édesanyjával kapcsolatban. Látszólag érzelemmentes és megingathatatlan, már-már megszállottan vetődik rá a problémára, és mindig van a tarsolyában megoldás, még a leglehetetlenebb helyzetekre is. Aztán egyszer csak kiderül, hogy ennek a rideg varázslónak mégis csak van szíve, ami ráadásul még fájni is tud, de hogy! A megcsalt szerető mozaikja csak még érdekesebbé, kedvelhetőbbé teszi ezt a nyughatatlan karaktert, aki épp a sebezhetőségével ereszkedik le a mi szintünkre, a bánat lelassítja, kizökkenti. De végül mindig megrázza magát, és továbblépdel a célig, még akkor is, ha tudja, a végeredményt nem fogja szeretni. Alföldi vállain nyugszik az előadás sikere, és tökéletesen helyt is áll ebben a roppant gyorsan pörgő, fárasztó szerepben.

antal.jpgA probléma, azaz született Fusz Antal, későbbi gróf Anton Dubois-Schottenburg szerepében Szatory Dávid remekel, és jár be hatalmas utat a haragos bugristól a kíméletlen aranyifjúig. Antalja még egészen szimpatikus is lehetne, ha nem lenne teli ennyi frusztrációval, amelytől nagy hangon előadott kifakadásokkal próbál megszabadulni, éltetve a kommunista eszméket, ócsárolva a rohadó kapitalizmust. Állítja, hogy a szerelméért mindent megtenne, de nem megy bele dalolva Norrisonék elképzelésébe, hiába ostromolja Lydia csókokkal és hisztérikus sikoltozásokkal, és végül egy erősen megkérdőjelezhető érvvel sikerül őt megtörni (nevezetesen: tényleg szegény sorsban szeretné felnevelni még meg sem született gyerekét, ezzel garantálva számára az egyértelműen szomorú és boldogtalan életet). A humoros pillanatokban vastagon benne van, ahogy kezdetben hőzöngve, majd egyre nagyobb örömmel ismerkedik új élete szegmenseivel, és hamarosan már ő sem hiszi, hogy csak belső bomlasztó elemként áll be a gazdagok sorába, hanem igenis sokkal kényelmesebben érzi magát a galambkék (-szürke, -fehér, -zöld) öltönyben, mint a letaposott sarkú bakancsban és a rongyos nadrágban. Fokozatos pálfordulásával egyre inkább elidegeníti magától a nézőt, utolsó perceiben pedig már hátborzongató, ahogy ebből a határozott, egyszerű fiúból egy zsarnoki, hideg potentáttá válik.

lydiaj.jpgBár ő nem szorul olajozásra, az előadás-gépezet egyik mozgatórugója Lydia karaktere, akit Lénárdt Laura alakít kitartó amerikai akcentussal. Beharangozott erkölcsi tisztasága hamar semmivé foszlik, de ezt a kis „botlást” leszámítva megmarad a róla előzetesen kialakított képnél: elkényeztetett, akadályokat nem ismerő milliomoscsemete, aki megszokta, hogy közli, mi a gondja és mit szeretne, és azzal nem törődik, hogyan születik meg a megoldás. Remekül le tudja szerelni Antalt, hol babusgatással, hol női csáberejével, hol diktátorokat idéző parancsolgatással veszi el szerelme ellenkezésének élét, miközben megcsillogtatja hibátlan vitakészségét és érvelési technikáját. Mindezt azért, hogy a végén még benne is csalódjunk, ugyanis egy fél perc alatt felsejlik, hogy hiába a varázslat, mégsem fog sokáig kitartani átfaragott választottja mellett.

graef.jpgA főszereplő brillírozásához számtalan epizódszereplő járul hozzá, akik készségesen és profi módon játszanak a keze alá, kezdve a szerelmi háromszögbe keveredő és túlcsorduló vágyaktól fűtött titkárnői kartól (Katona Vanda, Hajdú Csilla, Horváth Emmi) a bármikor korrumpálható – és több szerepben is feltűnő – részvényeseken át (Némedi Árpád, Fehér Balázs Benő, Janicsek Péter – utóbbi fásult orvosa igazán emlékezetes) ) egészen az önmagát végül leleplező „inkluzíve Begónia-tolvaj” kollégáig (Debreczeny Csaba). Lugosi György Graef titkára azonban mégis kiemelkedik közülük, talán azért, mert őt láthatjuk még olyan helyzetben is Norrisonnal, mikor még nem robbant a bomba. Amolyan idősebb házicselédre hajaz, aki bármikor ott terem rajongott kenyéradója mellett, nincs olyan kérése, amit ne teljesítene azonnal (még ha ez azt is jelenti, hogy harminc-sokadik alkalommal is meg kell hallgatnia a Tannhausert az Operában), kifogyhatatlan a hasonlatokból, és elhisszük: ő tényleg szereti Norrisont, és akkor is kitartana mellette, ha az igazgatónak már egy fillére sem lenne.

pus_7772.jpgAzzal, hogy a 100 perces előadás java pörgős nevettetés, és csak az utolsó pár percben lassít le a súlyos ítélkezés kedvéért, jól felborítja a néző ritmusérzékét, hogy még mélyebbre ágyazza a mondanivalót. Mert persze, a Margit körútra kilépve még mindig az olajt fogjuk mosolyogva emlegetni, de később, ha csillapodik kissé az élmény, nem egy olyan, a deszkákon még abszurdnak tűnő pillanat rémlik fel, amelyet könnyen társíthatunk a mindennapjainkkal – és bizony a fülünkben fog még csengeni Norrison utolsó intelme is, mely szerint ha ez az emberiség, akkor szégyellhetné magát…

Fotók: Átrium

Címkék: Alföldi Róbert Parti Nóra Átrium Film-Színház Szatory Dávid Fehér Balázs Benő Némedi Árpád Mertz Tibor Janicsek Péter Lénárdt Laura Lugosi György Egy kettő három Hajdú Csilla Horváth Emmi Katona Vanda

Szólj hozzá!

Pásztoróra a száradó tapéták közt – Kölcsönlakás

franyokriszta 2019.09.13. 21:38

15327281_1366707760067431_4736813911828317719_n.jpgRay Cooney-t nem nehéz szeretni. Abszurdba hajló, félreértéseken alapuló, személyiségcseréket és egyre inkább összegabalyodó hazugsághálókat tartalmazó bohókás történetei bizonyos időközönként igazán jól tudnak esni a léleknek a fárasztó hétköznapok után. Legfeljebb csak a rekeszizmunk panaszkodik a fokozott igénybevétel miatt, de azt meg ki bánja? A Játékszínben évek óta nagy sikerrel futó Kölcsönlakás is e recept mentén született, és nem okoz csalódást!

A történet pofonegyszerű: napjaink Londonjában épp felújítás folyik a decens Markham-házaspár emeleti lakásában, míg a földszinten a férj és barátja jelenleg döcögve haladó, gyermekmesekönyvek kiadásával foglalkozó vállalkozását vezeti. Markhamék este a kiadói bankettre hivatalosak, ezért a csapodár üzlettárs, 15350722_1366707603400780_7381950310364370844_n.jpgHenry kölcsönkéri Philiptől a lakást, hogy ott hancúrozzon alkalmi szeretőjével (Szabó Erika) – és bár nem könnyen, de sikerül is kicsikarnia barátjából a beleegyezését. Csakhogy eközben Markhamnét is hasonló kéréssel támadja barátnője, Linda – aki nem mellesleg Henry felesége –, az asszony a gobelin újrakezdő tanfolyamon megismert hősszerelmes udvarlójával (Szirtes Balázs) etyepetyézne, és persze végül Johanna is átengedi neki a lakást. A bonyodalom azonban még nem teljes, mert a dizájner is tud arról, hogy megrendelői ezen a nevezetes éjszakán házon kívül lesznek, ezért ő a külföldi cselédlánynak (Erdélyi Tímea) adna… nyelvleckéket. Egy post-itre írt szerelmeslevél részlet azonban Philip kezébe keveredik, aki éles eszével rögtön rájön: neje a dizájnerrel csalja őt, és nem és nem hajlandó meghallgatni Johanna kifogásait. 23472413_1788942527843950_613838141478026709_n.jpgA sértett asszony bosszút forral, de a kivitelezésbe hiba csúszik, mert egyre több kéjvágytól fűtött szeretőjelölt settenkedik be a lakásba, majd ahogy fogyatkoznak szereplőinken a ruhák, még befut a végtelenül prűd mesekönyvíró híresség is, aki kiránthatná Philip és Henry kiadóját szorult anyagi helyzetéből – és épp ezt tervezi az átszerződéssel. Csakhogy ehhez erkölcsileg kifogástalan üzletpartnerekre van szüksége, ám Markhamék háza ezen az estén mindennek tűnik, csak épp nem erkölcsösnek. Kivéve, ha hőseink egyre több hazugsággal, színleléssel megpróbálják elterelni Miss Cook figyelmét a liezonokról – és éppen ezt teszik, egy fergeteges jelenetben, amelyen a nézőtér egyöntetűen, könnyezve nevet, miközben ráébredünk, hogy a tündéri mesekönyvek és a szexuális becézgetések szókincse bizony megdöbbentően hasonló!

philip.jpgLengyel Tamás Philip Markham szerepében remekel: maradi, már-már begyöpösödött, a hűtlenkedést elítélő, rideg, higgadt, száraz humorú férfi – míg nem érzi úgy, hogy neje szarvakat biggyesztett a homlokára. Mivel csak a végletekben tud gondolkodni, tomboló fenevaddá változik, de valójában csak egy megbántott kisfiú, aki egyre jobban belecsöppen a kalamajkába, és biztosak lehetünk abban, hogy mindig ő az utolsó, aki rájön, mi is folyik körülötte. Ennek ellenére a portugál Filippóként nyújtott színjátéka mesteri, elnéznénk még egy ideig, ahogy próbálja menteni a menthetőt, miközben vérfagyasztó pillantásokkal kísért szócsatát vív „alteregójával”. A történet során bárkivel is kerül párba, remekül kiegészíti a partnerét, csodás összjáték!

johanna.jpgAz érzelmi skála legtöbb fokát megjáró szereplő a szerencsétlen feleség, Johanna, akit Lévay Viktória alakít. Összeszedett, határozott, segítőkész és kellemes modorú nő, aki mindenkivel igyekszik megtalálni a közös hangot, és elég gyakorlott a konfliktusok elsimításában. Még ideiglenes sértettségét is hajlandó félretenni azért, hogy az őt megbántó férje üzletén segítsen, és a végsőkig igyekszik fedezni barátnőjét.  Ugyan mikor még óvatlanul saját magát keveri gyanúba, Lévay helyenként kissé erőltetetten hatott, a darab csúcspontján nagyszerűen rántja ki újra és újra az egyre zizisebb társaságot a káoszból, az a jelenet nagyban az ő sikere is.

henry.jpgAz egyik legfrappánsabban megírt karaktert, a nőcsábász, nagyot mondó, léha Henry Lodge-ot Debreczeny Csaba keltette életre, nagyszerűen. Henry-nek nincsenek gátlásai, a házastársi hűség fogalma kimaradt a szótárából, így rendíthetetlenül gyűjti a trófeákat, és hittel vallja, hogy ezzel még a feleségének is jót tesz. Hol akaratlanul befeketíti, hol védi Johannát, és csak részben önös érdekekből vezérelten próbálja helyrerakni barátja lelki világát. A legnagyobb poénok és helyzetkomikumok neki jutnak, amelyeket remekül játszik ki, kéjesen gubancolja még összébb a szálakat, miközben igyekszik kisimítani is azokat, és csak remélni merhetjük, hogy a Shibori/Subaru-kék tapéták között eltöltött percek jó hatással lesznek nyughatatlan libidójára.

linda.jpgDobó Kata alakítja az elhanyagolt, kevéssé tapintatos, visszavágásra készülő Lodge-feleséget, Lindát. Tökéletesen tisztában van férje alapvető hibájával, de megunta már, hogy csak tűri a folyamatos megcsalást és a hazugságokat, ezért megízlelné ő is a tiltott szerelmet. Pár figyelmes, csöpögős szóval már le is lehet venni a lábáról, és bár érez némi lelkifurdalást, amiért a barátnője kerül miatta szorult helyzetbe, a remélt öröm erősebbnek bizonyul a bűntudatnál. Cselédlánnyá avanzsálása nagyszerűen sikerül, jól működő fogaskereke a tragédia felé száguldó, végtelenül vicces helyzetnek.

alistair.jpgRoppant erős karaktere a darabnak a dizájner Alistair Spenlow is, Molnár Áron nagyon emlékezetes alakítást nyújt a kissé feminin, szelfikirály belsőépítész szerepében, akinek az otthonok szépítése nem puszta hivatás, sokkal inkább szent küldetés – emiatt e téren könnyen idegbajossá válik. Más témákban azonban már jóval lazább, örömmel veti bele magát minden, ággyal összefüggésbe hozható kalandba, és hamar meglátja annak is az előnyét, hogy kénytelen Philip Markhammé válni – például visszavághat a mufurc megrendelőjének, miközben remekül segíti ki a házaspárt egy-egy jól beszúrt megjegyzéssel a pácból.

nevtelen.jpgA gyerekeknek szóló mesekönyvek írói között sztárnak számító Miss Cookot, Pincsi Toncsi és hasonszőrű társai „szülőanyját” Murányi Tünde játszotta. A bohókás, nem teljesen evilági, konzervatív és frigid kutyabolond a totális őrültekházába csöppen bele, ez azonban mégsem zavarja túlságosan – talán mert őt is simán fel lehetne venni az ápoltak közé. Megingathatatlan elveihez szigorúan ragaszkodik, de különben joviálisan tekint Markhamék zavaros világára, jóhiszeműen bedől minden magyarázatnak, és még ad egy utolsó csavart a függöny előtt a történetnek.

15284916_1366707553400785_4667690007919508775_n.jpgA Kölcsönlakás könnyed szórakozást ígér, de bizony komoly munkát ad a nézőknek: rendszerint a könnyeinket kell törölgetni, a hasunkat kell fogni, nem egyszer még a karfát is csapkodni kíván kedvünk a szakadatlan nevetéstől. Remek szituációkban rutinosan, nagyszerűen mozgó színészek, a pazar díszletnek és öltözékeknek köszönhetően kellemes látvány, rengeteg poén, és egy könnyen fogyasztható történet – remek lezárás a dolgos hétköznapokra!

Fotók: Játékszín

Címkék: Debreczeny Csaba Szabó Erika Erdélyi Tímea Lengyel Tamás Molnár Áron Dobó Kata Játékszín Szirtes Balázs Murányi Tünde Kölcsönlakás Lévay Viktória

Szólj hozzá!

Igazság a jog ellen – Nemek és igenek

franyokriszta 2019.06.19. 07:28

15517823626104_57.jpgA klasszikus orosz drámák, Shakespeare-i vagy francia szépirodalmi alkotások egyik lebilincselő alkotóeleme, hogy a szövevényes történet olvasása/nézése közben sejtjük, érezzük: ilyen velünk sosem történhet meg, nem kell gyilkosságokért lihegő királyi udvarokban lavíroznunk, a véres osztályharc is kiveszett tán napjainkból, depresszív pillanatainkban is inkább a cselekvés felé lendülünk, minthogy a lelkünket szétanalizálva üljünk elfonnyadt babérjainkon. Viszont az olyan kortárs művek, mint például Nina Raine Nemek és igenek című darabja, húsbavágóan maiak, és tükröt tartva üvöltik a néző arcába: bármelyik szereplő lehetnél akár te is!

15517823488593_57.jpgMagazinosan gyönyörű életképbe csöppenünk bele: Kitty és Edward első gyermeke nemrég született meg, a házaspár gyönyörű otthonát tatarozgatja, ahová rendszeresen eljárnak családos és szingli barátaik is, a szurkálódásokat követő nevetések sosem fogynak ki, és az ügyvédként jeleskedő férj sorozatos sikerei miatt nem kell a holnap miatt aggódniuk. Ám amint megkapargatjuk a retust, kiderül, hogy a bili ingatag lábakon áll: a baráti házaspár viharos válásra készül, a színésznő biológiai órája egyre hangosabban tik-takkol, a szingli házibarát kénytelen a bíróságon harcba indulni Eddel szemben egy megerőszakolt nő ügyében, Kitty pedig lassacskán ráébred, hogy a boldogság már rég kiköltözött az életéből. A múlt felhánytorgatása és a bántalmazott nő, Gayle visszafordíthatatlan, kétségbeesett lépése pedig elindítja a lavinát, a bosszúból és kíváncsiságból elkövetett megcsalások az idill mellett a baráti társaságot is szétzilálják, és végül Ed és Kitty minden korábbi érzelmüket feledve, vicsorogva száll szembe egymással – de miért is? A fiukért? 15517823216219_57.jpgA győzelem érzésért? Egymásért? A bűvös szóért: sajnálom? És egyáltalán, kinek van igaza ebben a helyzetben, ki hibázott nagyobbat, helyre lehet-e még hozni a téves lépéséket? A nemi erőszak kérdésköre már kilép a tárgyalóterem falai közül, de mi számít vajon otthon, a zárt ajtók mögött erőszaknak, és meddig lehet ezt fegyverként villogtatni? Mennyit ér az a szó, hogy nem? Változhat a súlya attól függően, hogy ki mondja kinek? Nem ez az egyetlen olyan kérdés, amelyet a mű felvet a nézőkben, azzal a küldetéssel, hogy a választ mindenki magában keresse meg – és tegyen meg mindent azért, hogy elkerülhessen egy hasonló helyzetet, amelyet csak a színházban jó (bár lúdbőröztető) végignézni.

ed.jpgA hátak borsóztatásának egyik legfőbb felelőse Lengyel Tamás Edwardja: az alfahím férj, ügyvéd és a baráti társaság szószólója, aki fényes karrierje során már annyira azonosult az áldozatok és a vádlottak igazságával, hogy a mindennapi életében is kikopott belőle az érzelmek java, csak a győzelemorientáció és a cinizmus maradt a felszínen. Na meg jó néhány dühkitörés, amibe beleremegnek a színház falai is, míg mi a székbe szegeződve, szeppenten kapkodunk levegőért. Karizmatikus, de nem egy szerethető figura, tisztában van szellemi vonzerejével, és a parókától-talártól távol is ügyvédként, a jéghideg logikából vert pajzsát emelgetve irányít minden beszélgetést, miközben soha nem ismerné be, hogy valaha is hibázott. Akiket nem kedvel, azokat verbálisan elpusztítja, a többiek pedig fennakadnak a hálójában. A probléma csak akkor kezdődik, mikor onnan mégis kicsúszik valaki – a kedves neje. Összetörését szemlélni fájdalmas, még akkor is, ha képtelenek vagyunk sajnálni. Nem is kesereg soká, újra és újra harcba indul, ha kell, a legkegyetlenebb módszerekkel. Hátborzongatóan briliáns alakítás.

kitty.jpgMéltó párja Bata Éva, a látszólagos tökéletes boldogságot is szétzilálni merő, karakán feleség, Kitty szerepében. Ő a társaság összetartó ereje, habarcsa, nyitott füllel hallgatja mások panaszait, megoldást is keresne a bajokra, és látszólag túllép azon, hogy Ed lassan egy évtizede elnyomja. De végül csak felébred Csipkerózsika-álmából lelke lázadóbb fele is, és egy rég eltemetett sérelemért szeretne előbb bocsánatkérést kicsikarni – ennek hiányában azonban ráébred, hogy tévúton járt, és neki más életet kell, hogy adjon a sors. Ha hiszünk a szabadkozásának, akkor hebehurgya, ha nem hiszünk, akkor önző módon próbálja kiküszöbölni a csorbát, mikor a végre párra találó barát karjai közé veti magát, de a matek is félrecsúszik: bele is szeret a férfibe. Csak lassacskán értjük meg, hogy ez a földre szállt angyal szerepbe kényszerített nő valójában végig boldogtalan volt, és arra vágyott, ha neki fáj, akkor fájjon körülötte mindenki másnak is. De ha van valaki, aki képes szembeszállni Ed bosszúhadjáratával, az ő!

tim.jpgPersze minden baráti társaságba kell egy ember, aki kicsit más, mint a többi, és akit távollétében a többiek kíméletlenül kibeszélhetnek – ez a darabban Tim, akit Bereczki Zoltán alakít. Kicsit szerencsétlenebb, mint a többi flótás, határozatlanabb, halkabb, kevésbé karizmatikus, és hosszú éveken át a nőkkel sem volt szerencséje, ráadásul a tárgyalótermekben sem brillírozik annyit, mint társai – pedig az idegenekkel szembeni ridegségben már ő is egyre nagyobb gyakorlatot szerez, amennyiben a legfőbb szentség, a jog kerül szembe az érzelmekkel. De neki még fedetlenebb a szíve, ha nem dolgozik, még erősebben dominálnak benne az érzések, legyen az a szeretetre vágyódás, a frusztráció vagy éppen a düh. Gyarlóságai, esendőségei még éppen azon a fokon állnak, amellyel még képesek lehetünk szimpatizálni, miközben egyre jobban belesodródik társai mesterkedéseibe.

jake.jpgSchmied Zoltán Jake-ként gyakorlatilag az a szereplő, aki miatt elkezd repedezni az idill burka a csapat felett. Nem egyszer megcsalta a feleségét, ami miatt nem érez megbánást – miért is tenné, mikor teljesen rendjén valónak tartja? Belesavanyodott a nem kívánt házasságába, és fel sem merül benne, hogy az asszony előbb-utóbb megelégelheti az ő életmódját. Akkor azonban hol sebzett vadállatként üvölt, hol megbántott kisfiúként sír-rí. A kátyúból azonban mégis kiverekszik magukat, és mintha Jake lenne az egyetlen, aki tanul a múlt hibáiból, macsós vonásait nem feledi, de sokkal melegszívűbb, megértőbb szereplővé válik.

rachel.jpgPálfi Kata Rachelje elsőre a kőszikla ügyvédasszonynak és családanyának tűnik, és bár a gyeplőt a későbbiekben sem szívesen engedi ki a kezéből, kiderül, hogy a kifelé sugárzott határozottság és ridegség alatt bizony rettenetesen tud fájni. Ő sem egy kudarcba beletörődős típus, keményen megküzd Jake-kel, megízlelteti a férfivel azt, amit főzött, végül mégis képessé válik megbocsátani (még ha ezt a többségünk rossz ötletnek is tartja). Érdekes pillanat, hogy a családon belüli erőszak esetében ő pont az ellenkező álláspontot képviseli, mint amit a néző (nőként) várna tőle, ezzel még tovább színesítve a karaktert.

zara.jpgKicsit kilóg a csapat sorából Zara, az egyetlen nem jogi pályán boldoguló barát is: a színésznőt Kovács Patrícia kelti életre. Megveszekedetten keresi a szerelmet (illetve egy idő után inkább a férfit, akinek gyereket szülhetne), nyíltabb, érzelmesebb, bohókásabb és kicsit butuskább is, mint a társai – és mindezekkel ő is tisztában van, így ez egy pillanatig sem okoz számára hátrányt. Örökösnek tűnő vidámságával ösztönösen is rávesz minket, hogy szurkoljunk neki, remekül irányítja a tesztoszterontól túlfűtött, macsópárbajba bonyolódó férfiakat – és talán ő koppan a legnagyobbat a pokol elszabadulásakor. Ekkor láthatunk a könnyedség maszkja alá, amely alatt egy megkeseredett, csalódott, elárult és folyton félretolt nő áll, aki lassan mindent elveszít.

gayle.jpgA legkevesebb szereplési lehetőséget kapja, mégis a legemlékezetesebb, legszívfacsaróbb alakítást nyújtja Pokorny Lia a megerőszakolt nő, Gayle szerepében. Nagyon elüt a többi karaktertől: a gondtalan, vagyonos, művelt elittel szemben ő az egyszerű kisember, nincs kifinomult beszéde, gazdag szókincse, könnyen összeroppan, nehezen áll ki magáért, iszik is, labilis is. Már az első jelenetekben összepréselt szájjal sajnáljuk a súlyos traumán átesett nőt, igazi fájdalmat okoz, ahogy Ed összezúzza a bíróságon, de a legkomolyabb gyomrost akkor viszi be, mikor a per elvesztése után felbukkan a férfi lakásán. Az a monológ még sokáig a fülünkben fog csengeni…

15517823626937_57.jpgBár a Centrál Színház repertoárja javát még mindig a könnyedebb, remekül interpretált nevettető darabok teszik ki, a teátrum egyre gyakrabban ránt elő a kalapból komolyabb, és még inkább a mai kor hétköznapi emberének életére reflektáló drámákat. A tükör nem görbe, de mégiscsak tükör, ebbe a ténybe menekülhetünk, mikor a világot jelentő deszkákon zajló eseményeket bámulva azt szemléljük, hogyan tudnak a szavak ölni, miképpen keseredhet meg a jó szándék annyira, hogy már inkább porrá zúzza azt, akin eredetileg még segíteni akartak. A Nemek és igenek nem egy felemelő darab (még ha a vége kissé rózsaszínebbre is sikeredik, mint amire számítanánk), de nagyon kell látni!

Fotók: Centrál Színház

Címkék: Bereczki Zoltán Kovács Patrícia Lengyel Tamás Pokorny Lia Schmied Zoltán Centrál Színház Bata Éva Pálfi Kata Nemek és igenek

Szólj hozzá!

A megcsalás feddhetetlen bajnoka – Házassági leckék középhaladóknak

franyokriszta 2019.05.13. 08:02

14834454130328_6.jpgA megcsalás témaköre vénségesen vén, a tárház mégis kifogyhatatlannak tűnik, és az emberiség java sokkal szívesebben találkozik a helyzettel könyvek lapjain, filmekben vagy színdarabokban, mint a való életben – sőt, sokan keresik is! Ha megvan bennünk ez a csak diszkréten perverz kíváncsiság, akkor a Centrál Színházban játszott Házassági leckék középhaladóknak című darabból világos képet kaphatunk arról, hogyan lehet sikeresen végbevinni egy-egy félrelépést – és mi kell a totális lebukáshoz.

14834453962186_6.jpgAz alaphelyzet sajnos végtelenül ismerős lehet bárki számára: egy házas férfi és egy házas nő hotelszobák gyakori felkeresése közben kitartóan csalja hites urát/asszonyát. A helyzetet pikánsabbá teszi, hogy a nő férje a férfi legjobb barátja. Már húsz éve. Ráadásul a felszarvazott férfi nemrég veszítette el, egyik napról a másikra az állását. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva, a félrelépők egyike előbb több időt szeretne tölteni a másikkal, 14834456173093_6.jpgaztán még a lelkiismerete is felébred Csipkerózsika-álmából, és megelégeli a hazudozást. Igen ám, de a szeretője tökéletesen elégedett ezzel a helyzettel, semmiképp sem akarja leleplezésig vinni a dolgot – de mikor győzedelmeskedhet egy férfi akarata a szerelmes nőével szemben? A biliborogtás sem ragtapasz módszerrel működik, kiskanállal adagolja a négy érintett fél egymásnak a titkos részleteket, míg végül kiderül: senki sem olyan tiszta, amilyennek tűnik, és az őszinteség néha pokoli felfordulást tud okozni!

michel.jpgA darab sokat szenvedő főhőse, akinek a szemén keresztül láthatjuk az igazság és a hazugság gyötrelmes csatározását, a jól szituált Michel, akit Stohl András alakít, bravúrosan. Mivel egyedül ő szerepel (mit szerepel, főszerepel!) minden egyes leckében, ő viszi a hátán az amúgy is nagyszerű előadást, őt ismerhetjük meg a legjobban – és Isten őrizzen minket ilyen alakoktól az életben! Az önjelölt teniszcsillag megszokta, hogy amit kíván – legyen az nő, ital, győzelem –, azt meg is kapja, különben oltári (és csak nyomokban macsós) patáliát rendez. Erkölcsi érzéke igazán rendhagyó, az igazságot olyan gyönyörűen tudja kiforgatni, hogy valahogy mindig ő válik mártírrá, hiába gyalogol ő át minden szerette életén, páros-sáros lábbal, azt csakis őértük teszi, szemrebbenés nélkül hazudik akár szerelmet is (amit a közönség egyöntetű felhördülése kísér), és felettébb látványosan tud szenvedni. Mert hát ő egy őszinte, egyenes ember! Stohl zseniális Michel szerepében, könnyesre röhögjük magunkat minden csetlésén-botlásán (különösen a részegedő jelenet alatt), és hiába utálnivaló igazából a karaktere, a nézőtér mégis egyként imádja minden pillanatát, okkal!

alice.jpgKovács Patrícia Alice, a vonzó, okos doktornő, aki a döcögő házasságába belefáradva beleugrik Michellel a viszonyba, és bár élvezi, többet akar, a teste mellett a szíve is részesülni szeretne a kaland örömeiből. Rafináltan, állhatatosan küzd a konok férfival, szereti éreztetni szellemi fölényét, de ha hiba csúszik a terveibe, hisztérikakén kapkod a mentőkötélért. Végül nála győzedelmeskedik a józanész és az igazság gyermekének hangja, a dühvel és a bosszúval is bátran szembenézne, csakhogy végre megszabadíthassa a lelkét ettől a súlyos tehertől. Mi pedig a végére úgy érezzük: Alice a lehető legjobb döntést hozta meg.

laurence.jpgBalsai Mónika Laurence-ként a megcsalt asszonyt alakítja, a földre szállt, bűbájos angyalt – vagy a femme fatale-t, aki tökéletesen lekopírozta az angyalkajelmezt. Megveszekedetten küzd Michel figyelméért, szeretetéért, fokról-fokra próbálja visszaépíteni a férje gerincét, ápolja az amúgy is túl izmos önbecslését, és mindeközben tündérien, gyanútlanul mosolyog. A vádaskodásra ugyan fúriásan felháborodik, de ebben a helyzetben is hamar visszanyeri önuralmát, és már logikus érvekkel próbálná helyrepofozni Michel szépérzékét. Végül mégis övé a legnagyobb ziccer, amit tökéletesen csap le, és végre beláthatunk a tökéletes, kiegyensúlyozott háziasszony álarca mögé is.

paul.jpgA másik felszarvazott, Paul szerepében Schmied Zoltán látható, akinek a szerző hasonlóan remek jelenettel kedveskedett, mint Laurence -nek. Gazdasági igazgatói székből hullott a mélybe, az alagút végén a fény még mindig bizonytalanul pislákol, így érthető, hogy a többiekhez képest jóval komorabb, magába fordulóbb, tépelődősebb karakter. Nem is titkolja, hogy sejti, mi folyik a háttérben, de hiába akarja kiugratni a nyulat a bokorból, a tapsifülesnek csak kell a noszogatás! Ennek viszont mi csak örülünk, mert a tömény szeszbe fojtott párbeszédük Michellel az amúgy is zseniális előadás egyik legjobb leckéje, és akkor végre Paul is kimutatja a foga fehérjét!

14834453956792_6.jpgNem tudom, milyen tévképzet élt bennem a jegyvásárláskor, de a leírás alapján egy drámai, lélekboncolgatós előadásra számítottam – hát jól meglepődtem, de egy cseppet sem bánom! A Házassági leckék középhaladóknak finom, bombabiztos humorral, jó pár csepp malíciával és nagy adag éleslátással karikíroz ki egy hétköznapi, megvetett helyzetet pont annyira, hogy az már ne tűnjön általánosnak, mindehhez négy vérprofi színészt, számtalan humoros helyzetet és egy könnyen fogyasztható történetet szór az üstbe, hogy ínyencséget főzzön belőle. Jár a Michel(in)-csillag!

Fotók: Centrál Színház

Címkék: Stohl András Kovács Patrícia Schmied Zoltán Centrál Színház Balsai Mónika Házassági leckék középhaladóknak

Szólj hozzá!

A Justitia kommandó – 12 dühös ember

franyokriszta 2019.04.09. 07:49

12_duhos_plakat_uj_400.jpgFokozatosan tovatűnő ifjúkorom óta borzongósan csodálkoztat az esküdtszék intézménye: 12, sokszor teljesen laikus, hétköznapi ember dönt akár életről-halálról! A személyes, már rég betáplált véleményüket ki tudják zárni az esküdtek? Vajon mennyire tudják befolyásolni, adott esetben megvezetni a tanult jogászok ezt a tucatnyi kívülállót? Miután olvastam és megnéztem a 12 dühös ember filmváltozatát is, valamint láttam egyszer-kétszer (khm, tizenkétszer… minimum) a Pokoli leckét, egyre inkább úgy sejdítem: néha nagyon is merész a vádlottak életét ilyen kezekbe adni!

12_duhos_ember_mucsi_zoltan_kovacs_mate_foto_meszaros_csaba.jpgA 12 dühös ember egy látszólag teljesen egyértelmű gyilkossági ügy felett dönthet: a rovott múltú, agresszív, rugós kést vásárló fiatal leszúrja a saját, erőszakos, iszákos apját, és ezt a jelenetet egy szomszéd végignézte, egy másik pedig végighallgatta. Ilyen starttal csak a bolond nem bólintana rá az egyetlen kiszabható büntetésre, a halálra – ám az esküdtek között pont van egy ilyen „bolond”. Akárcsak Vavyan Fable Quasimodója, ő is tántoríthatatlanul, de szálegyedül indul ebbe a csakis bukással zárulható háborúba, de lassacskán csak felépül mögé is a teljes igazságpárti kommandó. Ez a férfi nem feltétlenül hisz a fiatal ártatlanságában, számára csak gyanús az egész eset, egyre több mozzanattal kapcsolatban érzi úgy, hogy nem felelnek meg a bíró előtt elhangzott vallomások az igazságnak, hogy az ügyvéd nem ásott eléggé a dolgok mélyére, és hogy igenis erősen kétséges, hogy a valódi gyilkost készülnek a hóhér kezére adni. Tiszta szívéből vallja, hogy még ennek a fiúnak az életét is meg kell tisztelni annyival, hogy alaposan átrágják az ügyét. 12_duhos_ember_varga_adam_mihayfi_balazs_feher_balazs_beno_foto_meszaros_csaba.jpgMagányosnak induló harca azonban egyre izmosabbá válik, ahogy a folyamatos boncolgatás, megkérdőjelezés, rekonstruálás során egyre többen kezdenek el kételkedni a tanúvallomásokban, végül pedig átbillen a mérleg nyelve. A vádlott sorsát nehezíti, hogy a 12, merőben különböző emberből előtörnek az előítéleteik, berögzült szokásaik, és egy idő után már nem is a gyilkossággal, hanem a másik bonyolult lelki világával törődnek, vérmérsékletüknek megfelelően. Annak ellenére, hogy az egész történet egy többnyire zárt szobában történik, akciók és nevek nélkül, a színészek elképesztően feszült, pattogós hangulatot teremtenek, amelyet azért gyakorta feloldanak néhány humoros ide-odavágással, mégis egyként izgulunk a fel sem bukkanó vádlott – és az esküdtek – sorsáért.

elnok.jpgAz Elnök szerepét Varga Ádám ölthette magára. Szegény eminens amerikai állampolgár tökéletesen tisztában van azzal, hogy alapvetően alkalmatlan a rá testált nehéz feladatra, néha szabadulna is tőle, de sorsába beletörődve ügybuzgóan, szinte kisfiús lelkesedéssel próbál megfelelni a kézikönyvekben leírtaknak. Pechjére különösen nehéz társakat kap, így rendre kisiklanak határozottnak nem nevezhető elnöki kísérletei, nem egy megmosolyogtató pillanatot szerezve ezzel a nézőknek.

2_eskudt.jpgA humorosabb karakterek közé tartozik Szatory Dávid 2. esküdtje is, a halk szavú, kicsit lomha észjárású, de aranyszívű, hózentrógeres cukorka-kínálgatója, aki még a másodpercmutató megfigyelésében is jeleskedik. Barátságos mosolygását is hajlandó szüneteltetni, ha megsértik az önérzetét, hiszen ő sem kedveli az igazságtalan elnyomást, és elég fogékony a racionalitásra, nem véletlen, hogy egész hamar átáll az ártatlanság oldalára.

3_eskudt.jpgAz egyik legnehezebb, legkeményebb szerep Mucsi Zoltánnak jutott, hiszen a 3. esküdt képviseli majd’ végig azt az álláspontot, hogy a vádlottnak vesznie kell. Ebben persze nem kevés előítélet is van, de a darab végére kiderül, hogy nem a rasszizmus az idős férfi legnagyobb hajtóereje. Kezdetben még barátságos, pajtáskodó öltönyöséből fokozatosan tör elő az agresszív vadállat, vádaskodni, ujjal mutogatni bármikor képes, szívesen űz gúnyt ellenfeleiből, ha már az érvekből kifogyott, és fokról-fokra minden nézőt maga ellen fordít – hogy aztán az utolsó nagy monológjával megfacsarja a szívünket, vérprofihoz méltó módon.

4_eskudt.jpgBár ritkán emeli fel a hangját, sokáig még a helyéről sem moccan el, mégis a 4. esküdt uralja a legstabilabban a romos állapotú termet – köszönhetően Debreczeny Csaba remek alakításának is. Ez a kulturált hangvételű férfi nem evickél el az érzelmei szintjére, a törvény, jog és racionalitás szemüvegén keresztül méricskéli a történteket, és csak a legalaposabb bizonyítékokkal lehet ráébreszteni a valós vagy vélt igazságra. Elég hamar érezzük: ha őt meggyőzik, a vádlottnak nyert ügye lehet. A személyeskedést letöri, pedig neki is lenne miről mesélnie, az okfejtéseket biztosabb kézzel irányítja, mint az elnök, és azért csak lecsíp pár humoros pillanatot ő is.

5_eskudt.jpgAz 5. esküdt szerepe Kovács Máténak jutott, ami egyben azt is jelenti, hogy a szerepben a többiekhez képest dupla hendikeppel indul: nagyon fiatal, és bevándorló szülők nehéz sorsú gyermeke. Ez létre is hoz közte és a vádlott között egy kapcsot, amit nem egy esküdt többször is a szemére vet. Nem először kellett az előítéletekkel találkoznia, emiatt állandó frusztráció övezi, de feszültségét igyekszik magában tartani, itt sem ő fordítja maga ellen a sorsot, és előbb-utóbb még olyan fokú őszinteségig is elmerészkedik, amellyel még kényesebb helyzetbe hozhatná magát – de az igazság és a képviselt ügye érdekében hajlandó áldozatot hozni.

6_eskudt.jpgTalán a leghálátlanabb szerep a 6. esküdtté, ő marad legtöbbször a háttérben, amolyan ütközőbólyaként lavírozik a történetben. Lecső Péter a fellépésének, mély orgánumának és a belőle áradó higgadtságnak köszönhetően leginkább a vitás helyzetekben tud fellépni, ráébresztve a civódó feleket arra, milyen gyerekesek is, mikor ilyen ostobaságokon marakodnak a valódi probléma helyett.

7_eskudt.jpgA 7. esküdt baseballmeccs helyett már a focivébé közvetítésére készül, Sütő András eközben remekül keveri a humorost a bicskanyitogató stílussal, állandó szemforgatásaiból is árad a mások lenézése, a helyzet nem kívántsága és a szükségesnél magasabb fokú magahittsége. Hol látványosan unatkozik, hol csipkelődik, már rég el is felejtené az egész esetet, olyannyira, hogy még a szavazatát is az alapján változtatgatja, hogy melyik táborban sorakoznak fel többen. Remek mondatai vannak ennek a nem túl kedvelhető karakternek, emlékezetes alakítás!

8_eskudt.jpgA tárgyalótermek Lucifere, a kételkedés és az igazság lenyomata a 8. esküdt, ezúttal Gyabronka József alakításában. Remek megfigyelő, akinek minden részlet megragad az agyában, és ott a gondolatok azon nyomban szárba is szökkennek – kibontakoztatásuknál pedig kevésbé törődik azzal, hogy mit okoz környezetében a véleménye kinyilvánításával. Kissé érdesebb, provokatívabb, mint elődjei, szinte pikírt tanár urasan noszogatja társait, hogy nyissák fel a szemüket, de meg is vív az igazáért, még ha csak verbálisan is. Ő indítja el az aprócska hógolyót a lejtőn, de már-már bosszantó kukacoskodásával csak eléri, hogy végül másokkal együtt dagasszanak belőle lavinát.

9_eskudt.jpgA 9. esküdtnek sem jut túl sok lehetőség, annak ellenére, hogy ő áll át először asztalszomszédja véleményére – esküdttársai a későbbiekben elnyomják a figyelemre hiába vágyó öregembert. Lugosi György csendes, joviális idős ura is észrevesz minden aprócska részletet, és hihetetlen empátiával fordul minden embertársa felé. Nem fél leleplezni a maga sajnálatra méltó helyzetét sem, ha azzal teret adhat az igazságnak.

10_eskudt.jpgA 10. esküdt szerepében Brasch Bencének sikerül az, ami rajta kívül csak Mucsi Zoltánnak: megnémítja-dermeszti hosszú pillanatokra a teljes nézőteret. A kezdetben még a káromkodás ellen is szót emelő fiatalemberről hamar kiderül, hogy olyan mélyen idegengyűlölő, hogy az még a józan ítélőképességét is béklyók közé fogja (remekül rezonálva az aktuálpolitikai áthallásokra). Indulatos, provokatív, kötözködő alakjával nem könnyű szimpatizálni, sokszor a „ki üvölt hangosabban” elv alapján próbálja elnyomni az ellenvéleményt, de a már előbb említett nagymonológja hosszú-hosszú évekre fog belénk égni, mert elképesztő meggyőző erővel, profizmussal adta át magát minden egyes hangnak – le a kalappal!

11_eskudt.jpgAkár az ellenpontja is lehetne Mihályfi Balázs 11. esküdtje, a szűk és halk szavú, kelet-európai gyökerekkel rendelkező, huzatra érzékeny karaktere. Ő is átérzi, milyen nehéz lehet idegenként érvényesülni egy másik országban, ismeri a visszautasítás ízét, de nem hagyja, hogy a saját élményei befolyásolják az ítélőképességét, ő is a józan érvekre alapozva próbálja kikeresni az igazságot a homályos ügyben.

12_eskudt.jpgVégül, de nem utolsó sorban Fehér Balázs Benő a 12. esküdtként erősíti a lassan megtörők táborát. Marketingguruja elsősorban az első felvonásban kap inkább sziporkázási lehetőségeket, itt még elszór jó pár kacagtató bon-moitot, majd a hőség végképp kitikkasztja (az állandóan visszatérő poénforrás életben tartásában komoly szerepet vállal), és már nem próbálkozik savas humorú odaszúrásokba bújtatni a véleményét, amely elég könnyen meginog az egymásnak ellentmondó érvelések viharában.

12_duhos_ember_mucsi_zoltan_gyabronka_jozsef_lugosi_gyorgy_brasch_bence_foto_meszaros_csaba.jpgHogy az esküdtek végül jó döntést hoznak-e, az erősen vitatható, talán a nem túl hangosan felvetett, a megállapított tények ismertetésével egybekötött újratárgyalás ötlete hasznosabb lett volna – de a 12 dühös embernek, mint ahogy az többször el is hangzik, nem az a feladata, hogy megfejtse az ügyet. Ez nem krimi, ez hús-vér dráma, hibátlanul megírva, és tökéletesen átültetve a mai kor szeleire. Az alapanyag tökéletessége pazar alkotócsapattal társult, így még napokkal az előadás után is élesen bevillan egy-egy pillanat, amely töprengésre késztet, és egyszerűen nem hagy szabadulni a történettől. Egy tökéletes előadásnál ez így dukál, nem?

Fotók: Átrium

Címkék: 12 dühös ember Debreczeny Csaba Mucsi Zoltán Gyabronka József Mihályfi Balázs Sütő András Átrium Film-Színház Szatory Dávid Brasch Bence Fehér Balázs Benő Lecső Péter Varga Ádám Lugosi György Kovács Máté

Szólj hozzá!

Az élet nem boldogít – A félkegyelmű

franyokriszta 2019.04.02. 07:47

felkegyelmu_ea_01_domolky_daniel_web_027_rb_1000x800.jpgUnokahúgom 17. születésnapjára ajándékképp színházjegyeket vettünk a Víg(Pesti)színházba, A félkegyelműre. Családunk több tagja is megkérdőjelezte épelméjűségünket, miszerint "egy ilyen boldog eseményre tényleg Dosztojevszkij egyik végtelenül vontatott, komoran lélekelemezgető, nem túl felemelő műve az ideális meglepetés?", de mi kitartottunk. Bár a szünetben megegyeztünk, hogy jövőre a Sophie választása,  a Schindler listája és a hasonló hangulatú filmek maratonba fűzött nézésével fogunk ünnepelni, de nem bántuk meg, hogy Miskin hercegékkel emlékeztünk meg az idő múlásáról.

felkegyelmu_ea_01_domolky_daniel_web_019_rb_1000x800.jpgA nyomortanyát idéző díszletben, többségében slampos jelmezbe öltöztetett alakok körül játszódó történet Oroszországba repít minket: ide tér haza Svájcból Miskin herceg, miután több éven át kezelték epilepsziáját, kétes sikerrel. A naiv, patrónusra szoruló fiatalember nőrokona (Tar Renáta) révén csöppen bele az előre elrendezett házasságokkal és az azok körüli bonyodalmakkal, pénztelenséggel és öröklésekkel, reménytelen kiút-keresésekkel terhes mindennapokba, és ezzel a lendülettel bele is szeret Nasztaszja Filippovnába. Pechjére, a nőnek épp két kérőjelölt közt kellene döntenie, de ha már ennyire belejött, Miskinnel kiegészítve háromra emeli a potenciális férjek számát. felkegyelmu_ea_01_domolky_daniel_web_025_rb_1000x800.jpgAz aggasztóan karcsú pénztárcájú Gánya (Csapó Attila) hamar kiesik a versengésből és az eszméletéből, de Nasztaszja zajosan sodródik a két férfi, Miskin és Rogozsin között, főleg, miután kiderül, hogy a herceg közel másfél millió rubelre jogosult elhunyt nevelőapja révén, míg Rogozsin csak százezret tud felajánlani a nőnek, meg persze züllött életét, ami szöges ellentéte a „félkegyelmű” tisztaságának. Bár Nasztaszja akkor még a nagyobb hangú rajongója mellett dönt, a későbbiekben is oda-vissza pattog a két, közben halálkísértő barátságot kötő férfi közt: Miskint szereti, de fél, hogy magával rántaná a pokolba, ahova Rogozsinnal egyetemben amúgy is tartanak. A herceg gyógyulását tovább nehezíti egy álhír, a pénzére ácsingózó tömegek érdeklődése, egy cinikus, szerelmes fiatal lány (Józsa Bettina) és az anyja, de a szerelmi háromszöget mégsem lehet a végtelenségig fenntartani, csak egy végső késdöfés tudja kimerevíteni az idillinek csúfolt pillanatot.

miskin.jpgA gyermekien tiszta, nem is e világra való Miskin herceget Vecsei H. Miklós alakította. A szelíd, bűnre képtelen, megdöbbentően naiv herceg lelke annyira szép, hogy a fényében sütkérezők is ösztönösen jóvá válnak – de ők mind gyarlók, esendőek, szóval nagyon is emberiek, ezért nem is bírnak sokáig azonosulni az ő szellemiségével. Sőt, ez az élet néha még a hercegnek is teher, ő maga is érzi, hogy ez a világ beteg, nem passzol bele az ilyen nagylelkű jóság, de nincs elég ereje változtatni rajta, csalóka reménykedésében rendre áldozatul is esik a világ gazságának. A hercegnek ugyan jutnak hosszabb, félénk monológok, párbeszédek is, Vecsei mégis a néma jeleneteiben, a megfigyelő szerepkörbe húzódva a legerősebb, nincs szüksége szavakra, gesztusrendszere, szuggesztív tekintete, mimikája regéli a történeteket.

nasztaszja.jpgA nagyon erős színészi gárdában a legkiemelkedőbb Petrik Andrea Nasztaszja vadítóvörös ruháiban. Nagyvilági, harsány, domináns nő, aki rövidke élete során megjárta már a poklok poklát, sőt, talán még azok poklát is, mégis emelt fővel tud kiemelkedni a mocsokból – csak hogy újra és újra alábukjon benne. Tisztában van vele, hogy milyen hatással van a környezetére, csak gyűlöletet vagy elvakult rajongást tud kiváltani másokból, de a markában tart, irányít mindenkit, és még a gyengék megalázása sem áll távol tőle. Széles gesztikulálásával, lármás megnyilvánulásaival örömmel megbotránkoztat bárkit, de ezzel csak sebzettségét próbálja takargatni. Nem hisz már abban, hogy ő még megtisztulhat, de pillanatokra mégis enged a jóság csábításának, ilyenkor rohan a herceghez, de annyira fél a saját hatásától, hogy muszáj menekülnie a tisztaságtól. Ez lesz a veszte.

rogozsin.pngA trió harmadik tagja a felkapaszkodó Rogozsin, Orosz Ákos pedig tökéletesen kiegészíti két partnerét. Nagyhangú, vadállatias, tomboló újgazdag, aki erővel és pénzzel nyomna el minden ellenfelet, miközben csak imádottja kezének simogatására vágyik. A féltékenységbe beleőrül, ő maga is tudja, hogy a tűzzel játszik, ha Nasztaszját szereti, és a maga lelkiismereti ügyeivel kapcsolatban sincsenek ábrándos álomképei. Minden dühös felmordulása, üvöltözése, fenyegető lépése mögött egy megbántott kisfiú áll, aki szolgaian meghunyászkodik egyetlen kedves szóért is a szeretett személytől. Benne is megvan a kettősség, és pont az a jelenete a legszebb, amiben felismeri: egyszerre gyűlöli és szereti Miskint, akivel ezért keresztet is cserél, barátjául fogad, de a kést nem ereszti ki a kezéből.

wunderlich2018_rb_610x610.jpgMindenképpen szót érdemel Wunderlich József dupla szerepe is, már a sarokban megbúvó, általános zenefelelősként is felhívja magára a figyelmet az első felvonásban, hol andalító, hol idegszál-pattintgatós dallamokat csal elő hangszereiből és a looperből. A második részre azonban már aktívabb szereplővé válik, Ippolitként a megvezetett, örökösként beállított Burdovszkij (Zoltán Áron) és bandája (Szántó Balázs és a szerepben most debütáló Ertl Zsombor – ha már itt tartunk, a három fiatalember is végig remekel!) bukkan fel szintetizátora mögött. Ám onnan hamarosan haldokló, tüdőbajos tinédzserként lép elő, akinek a halál kapujában már szinte minden mindegy, és verbálisan ölre megy a herceggel, csak hogy tisztázzák, mi is valójában ez a megfoghatatlan valami, amit életnek nevezünk.

felkegyelmu_ea_01_domolky_daniel_web_013_rb_1000x800.jpgA félkegyelmű nem egy könnyen emészthető darab, már Dosztojevszkij pennájából sem könnyed esti szórakozásként csöppent ki szavanként, és ez a Pesti Színházban sem változik. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezése még rá is játszik az elidegenítésre, egyszerűen képtelenség megkedvelni ezeket a jóságtól naiv bolonddá szelídített vagy többségében bűntől kificamodott figurákat, a puritán, romos környezet még némi viszolygást is kelt bennünk, miközben a történet a maga lassú cselekményével, lélekben történő apró rezdüléseivel és azok felnagyított kivetülésével komótosan csordogál. Mégis, berágja magát a gondolataink közé, mondatok, dallamok, dalszövegrészletek, gondolatok csendülnek fel még napok múlva is a fülünkben, így a darabbal megtörténik, amire annyi szereplő vágyakozik: it’s so f@ckin’ special.

Címkék: Vígszínház Petrik Andrea Pesti Színház Orosz Ákos Csapó Attila Zoltán Áron Wunderlich József A félkegyelmű ifj. Vidnyánszky Attila Tar Renáta Szántó Balázs Vecsei H. Miklós Józsa Bettina Ertl Zsombor

Szólj hozzá!

Versekből fűzött gyöngysor – Anyám tyúkja (1.)

franyokriszta 2019.03.28. 07:56

aty9.jpgRégi, jó negyedévente rám törő heppem, hogy egy fárasztó nap estéjén rákeresek a YouTube-on a Vers mindenkié hívószóra, és sűrű fogadkozások mellett, miszerint „csak ötöt nézek meg”, valamint „nem, a kedvenceimet most nem indítom el”, találomra megnyitok egyet a számos videó közül. És még két óra múlva is a képernyőre meredve hallgatom a szebbnél szebb és hasonlóan gyönyörűen előadott verseket – köztük persze az örök kedvenceket is, csak azért is! Az Örkény Színház Anyám tyúkja (1.) című estjéről ugyan hiányzott a bevált plédem vagy a bögrém, de új színt adott bűntelen szenvedélyemnek.

aty8.jpgAz előadás kezdete előtt azt próbáltuk megfejteni, vajon milyen formát is ölt ez a versest: dramaturgiai keretbe helyezetten, amolyan történet részeként jelentkeznek a versek, vagy egy izgalmasabb irodalomórát idézve, magyarázó köntösbe foglaltan sorjáznak? Nos, keret nincs, a közel 70 vers hol egymásból fakadva, néhol még egymást félbe is szakítva, helyenként zenei megoldásokkal támogatva, mindenféle pótlék nélkül gördül egymás után – tökéletesen. Egy múlt századi, vidéki ház portája tárul elénk, ahol a „helyiek” vasárnapi, legszebb ünneplőjüket felöltve jönnek össze, hogy megvitassák az életet – a versek nyelvén. Némi csoportosítás tetten érhető, egy-egy kupacba kerülnek az anyákat megéneklő versek, a szerelmes-szakítósak, a gyermekiek és a többi, de nem szájbarágósan, hanem könnyedén, hogy a kapcsolatot se kelljen keresni, mert hát minek, ha egyszer minden ilyen kerek? Nincsenek szerepek, bár van olyan színész, aki főként egyazon kategóriába sorolható verseket szaval, míg más színesebb palettát jár be, viszont mindenki megkapja, kivívja a maga nagy pillanatát, minden művész kapcsán a későbbiekben is eszünkbe jut egy-egy felejthetetlen pillanat, sor. aty6.jpgA válogatás remek, bár azt persze lehetetlen elérni, hogy minden olyan vers bekerüljön, amelyre azt mondanánk: ennek mindenképp ott a helye! Számos olyan hangzik el a kétrészes előadás során, amelyet együtt döngicsélünk a színészekkel, de ritka, szinte sosem hallott gyöngyszemek is felbukkannak a klasszikusok között. A humor folyton visszatérő elem, hol eleve adja a vers a nevettető pillanatokat, hol a művészek sziporkázó összejátszása szüli a kacagást, de elgondolkodtató, szívbemarkoló másodpercekben sem szűkölködik az Anyám tyúkja. És épp ez az előbb említett adja az est különleges ízét: a játék! Mert ezek a papírra vetett sorok önmagukban is „ütősek”, de ahogy az Örkény színészei életre keltik, adott esetben a maguk stílusára formálják át a rég elhunyt költők szavait, az ad egy teljesen más megvilágítást nem egy rímpárnak.

aty10.jpgNem tudom, hányadik előadásán lehet túl ez az öt éve bemutatott darab, de a színészekben parázsló játékos tűz teszi frissé a kopottasnak csúfolt sorokat. Ez az életlöket természetesen jobban érvényesülhet a vidámabb szemelvényeknél, mint például Für Anikó és Kerekes Éva bravúros, asztalcsapkodós perpatvaránál (Arany János: A fülemile), vagy az előbbi enervált anyukájánál (József Attila: Altató), az iskolai színjátszókat idéző, még a félbehajtott kabátot is a jászolban gőgicsélő kis Jézussá átlényegítő Betlehemi királyok esetében (Pogány Judit, Takács Diána Nóra, Csuja Imre, Gálffi László és Znamenák István keltik életre a József Attila-vers alakjait), vagy éppen Vajda Milán hitetlenkedve dicsekvő előadásában Petőfi kalandversében, A négyökrös szekérben. De ez világlik át Ficza István édes-bús, „ponnilovat” álmodó Szép Ernő interpretációjában (Gyermekjáték), ez teszi feledhetetlenné Pogány Judit A vén cigány előadását (Vörösmarty Mihály), ennek révén mutatja be Debreczeny Csaba a szerelem két kevésbé vágyott fázisát, az erkölcshiányos szerető, hallgatva mulattató kikosarazó üzenetét (Heltai Jenő: Vallomás), illetve a porig alázó szakítást (Ady Endre: Elbocsátó szép üzenet). Takács Nóra Diána új értelmet ad Csokonai egyik legtöbbet elemezettjének, A Reményhez című versnek, és új kedvencet avat Nemes Nagy Ágnes Istenről című versébe foglalt szavaiból, miközben a Himnuszt már örökké Mácsai Pál hangján fogjuk hallani a fejünkben. És hol van még a vége? Még a szubjektív „ez igen!” felsorolásomat is hosszasan tudnám folytatni! Ez nem ocsú közt a búzát szituáció, itt 68 különbözőképpen csiszolt drágakőből válogathatja ki mindenki magának a legszebbeket, hogy abból alkosson magának tetszetős emlék-nyakékeket.

aty1.jpgSzerencsére az „annyi jó vers kimaradt” dilemmára is van megoldás, az alkotók ezzel a helyzettel eleve számoltak, nem véletlenül feszít a cím végén az a zárójelbe szorított egyes – az Anyám tyúkja már kapott egy kistestvért, és ragyogó költőink kiapaszthatatlan hagyatékát szemlélve a végtelenségig szaporítható a „csibék” száma. Megérné, hiszen ma, amikor a vers már szinte csak amolyan múltból felbukkanó emléktöredéknek tűnik, mint a fiáker és a halcsontos fűző, még mindig nagyon is él és éltet, szórakoztat, kikapcsol, elgondolkodtat, szívhez szól, szavakkal csodát fest. Lelki táplálék, nem luxus. És a színházból kilépve, az utolsó sorok csengésével a fülünkben még sokáig reménykedhetünk abban, hogy újabb és újabb „megfertőzött” nézők fogják egymásnak áhítatosan suttogni: „ezt az éji tág csodát, ezt a fura micsodát (nem) csak ketten láttuk, te meg én.”

Játsszák: Bíró Kriszta, Csuja Imre, Debreczeny Csaba, Epres Attila, Ficza István, Für Anikó, Gálffi László, Kerekes Éva, Kerekes Viktória, Mácsai Pál, Máthé Zsolt, Nagy Zsolt, Pogány Judit, Polgár Csaba, Takács Nóra Diána, Vajda Milán, Znamenák István, Kákonyi Árpád

 Fotó: Örkény Színház

Címkék: Örkény Színház Debreczeny Csaba Mácsai Pál Csuja Imre Epres Attila Znamenák István Polgár Csaba Kerekes Éva Gálffi László Máthé Zsolt Nagy Zsolt Bíró Kriszta Ficza István Für Anikó Pogány Judit Takács Nóra Diána Kákonyi Árpád Kerekes Viktória Vajda Milán Anyám tyúkja (1)

Szólj hozzá!

Az ember emberek közt farkas – A dzsungel könyve

franyokriszta 2019.03.20. 08:01

foto_12p3tlyw6tezjjo_1xglhzfrqwlw6t0_rb_1000x800.jpgSzerény VHS-gyűjteményünk része volt, a nagyméretű képeskönyv pedig ott állomásozott a Csipkerózsika és Aladdin hasonló formátuma között, de A dzsungel könyve – egy-két jelenetet leszámítva – sosem hozott különösebben lázba (és fel sem merült bennem, hogy Kipling igencsak mást vetett papírra, mint amit a Disney rajzolói életre keltettek). Aztán egy nyári táborban megindultam lefelé a lejtőn, mikor az egyik legnagyobb, de legzseniálisabb zagyva, az Egy majomban őrlünk egyáltalán nem tüdőbarát 3 és fél percére táncoltunk viháncoló kisgyerekekként, és a Dés-Geszti páros műve teljesen beszippantott. Úgy, hogy még ma sem ereszt.

foto_12p3tlyw6tezjjo_13awuckem4mnoq8_rb_1000x800.jpgHa van hányattatott, mégis csodás gyerekkor, az Mauglié: szüleit elveszti a kegyetlen tigris, Sir Kán támadásában, ráadásul a lesántított nagymacska megesküszik, hogy addig nem nyugszik, míg a gyereket is meg nem fosztja az életétől. A kisfiú menekülés közben a sioni farkasok falkájába fut, akik ahelyett, hogy belekóstolnának, vezérük, Akela (Borbiczki Ferenc), valamint Balu és Bagira hathatós közbenjárására mégis maguk közé fogadják a csupasz kis békát, akinek izomcsoporti és szellemi gyarapításáról épp a medve gondoskodik. Maugli tehát a vadállatok közt, mássága teljes tudatában felcseperedik, és kíváncsiságától űzve veszélyesebbnél veszélyesebb kalandokba keveredik. foto_12p3tlyw6tezjjo_1hwgrae6kjjnekn_rb_1000x800.jpgÁm az idő és Sir Kán ellene dolgozik, elveszti vezércsillagai többségét, és ideiglenesen még a dzsungelből is menekülnie kell – az emberek közé. A leszámolást már nem lehet tovább halogatni, és nem árulok el nagy titkot azzal, hogy leírom: a tigris hagyja ott az ütközet helyén a fogát, illetve a bundáját. A nyugodt élet azonban illúzió, mert Maugli egykori otthona, a dzsungel már megváltozott, és nem tartogat több helyet az emberkölyök számára, ám a farkasként felnevelt férfiból az emberek sem kérnek. Így Maugli csak a remény egyetlen alakjába kapaszkodhat: Túnába (Réti Nóra), akivel együtt, közösségeikből kivetve próbálják megteremteni boldog jövőjüket.

maugli.jpgJózan László neve lassan összeforr Maugliéval, a végtelenül szeretnivaló és szeretetre éhes vademberével. Mauglija egy nagy gyerek, aki mindenről és mindenkiről a jót feltételezi, olthatatlan kíváncsisága szavára mindenbe beleüti az orrát, hogy aztán bájos mosolygással szemlélje a furcsa újdonságokat. Kitartása irigylésre méltó, a szíve arany, de azért felbosszantani sem ajánlatos a lassan férfivá érő ágyékkötős alakot. A csapások még ellenállóbbá koptatják, de az első felvonás végéhez közeli összetörése a mi szemünkbe is könnyeket csal. Élmény nézni minden rezdülését (nemcsak esztétikai okokból, khm…), hanem mert tényleg eggyé vált a figurával, egy pillanat alatt a szívünkbe lopja magát. Zseniális alakítás.

balu.jpgReviczky Gábornak már a kisujjában van a karcos-morcos medve, és nemcsak azért, mert a jó 25 éve megesett bemutató óta ő ölti magára Balu bokszkesztyűit. A verselő medve a Dzsungel Törvénykönyvének (DzsTK) egyik legnagyobb tudora, az erdő minden lakóját ismeri – és mindről megvan a véleménye is – tudásával azonban nem fukarkodik, minden ifjú koponyába – legyen az csúcsos vagy kerek – belecsöpögteti a szokásjogot. Ami azonban még a paragrafusoknál is közelebb áll az enyhén narcisztikus Baluhoz, az a verekedés, kíméletlenül veri bele kedvenc tanítványába a pofonofonok trükkjeit. A duettjük pedig (Amíg őriz a szemed) feledhetetlen.

bagira.jpgMajsai-Nyilas Tünde Bagira szerepében az előadás egyik üde, fekete foltja: párducában remekül elegyül a nagymacska rafinériája és irigylésre méltó kecsessége, valamint az anya óvó szeretete, féltése. Ő Maugli életre kelt őrangyala, hol a nevelőivel, hol a világgal szemben védelmezi a fiút, de tisztában van a hibáival is, egy-egy jó szóval, élesebb rákiáltással terelgeti a helyes ösvényre a lépteit. Az ő múltja is sok tragédiát rejt, bölcsessége sokkal inkább ösztönös és tapasztalati, mint a DzsTK-ból eredő, és még az ellenszenvesekkel is képes paktálni, ha azzal mentheti Mauglit. De tudja, a fiú nem maradhat örökké a fényes bundája mellett, az elengedés pedig szívszorítóan édes-bús.

sirkan.jpgNemrég öltötte magára a csíkos tigrisjelmezt Orosz Ákos, hogy megkeserítse Maugli életét. Sir Kánjának a bosszú az éltető rugója, gyerekesen ostoba okból üldözi a végtelenségig a fiút: mert gyerekként kicsúszott éles karmai közül. Belső feszültsége, sántaságából fakadó frusztrációja szinte szétveti a testét, ideges mozgásba kényszerítve őt, miközben árgus szemekkel les minden olyan alkalmat, mikor meg tudja bontani a Maugli körüli védőhálót. Sikerrel jár, maga mellé állítja a farkasokat, és végképp maga ellen fordítja a nézői szíveket. De hát ez a cél, ezt a Sir Kánt ugyanis nem kell szánni, szeretni – szerencsétlen csíkosnak a gyűlöletünkkel kell begyűjtenie (amiről a szólódala varázsában azért csak megfeledkezünk).

ka.jpgHalálosan fenyegető, mégis végtelenül vicces az óriáskígyó, Ká karaktere – Méhes László is a kezdetektől tekergőzik hihetetlen, akrobatikus pózokban, ikonikussá váló zöld jelmezében. Ká sem tartozik a dzsungel legnépszerűbb állatai közé, elsősorban hipnotikus képességeinek köszönhetően, amelyeket szívesen ki is használ, mégis többször is hozzá fordulnak a szereplők, a segítségéért könyörögve. A majmok esküdt ellensége vedlés közben gyengébb napjait éli, ilyenkor humort humorra halmoz nyomorúságos állapotában, de megnyugtatja, ha elegen hízelegnek neki – és ha nem kell szembenéznie egy vérért hörgő tigrissel.

csil.jpgA viccosztályt vastagon erősíti Lázár Balázs is a keselyű, Csil kalapjában, fehér kesztyűjében, szmokingjában és erős sminkjében. A dögkeselyű brigád, a Kegyelet Egylet főmadara sem áll a dzsungellakók szívének közepében, pedig egyikük sem kerülheti el a vele való találkozást – vagyis éppen ezért viszolyognak tőle. Minden felbukkanása vészjósló a szereplők számára, a közönség azonban biztos lehet benne, hogy hamarosan a karfát csapkodva fog nevetni a fásult dögevő enervált poénjain. Szólódala pedig méltán robbantja fel a nézőteret, a szóviccekben fürdőző keselyűhimnusz minden sora egy gyöngyszem, és az ehhez társult előadásmód is remekbe szabott.

foto_12p3tlyw6tezjjo_14eqxk2fxu8i18s_rb_1000x800.jpgA dzsungel könyve hamisíthatatlanul családi darab, bájos történettel, szeretni való hősökkel. Mégis, a csalóka tavaszi szélben szobrozva, a metrópótlóra várva már körvonalazódik, hogy Maugli története valójában cseppet sem vidám: sorsszerűen, sorra veszti el szeretteit, egykori „családja” kiveti magából, de nincs új, amely befogadja. Neki mégis tovább kell menetelnie, oldalán egyetlen, de őt szerető lénnyel, és azzal a tudattal, hogy ő a legkettősebb faj szülötte: mert az ember pokolbéli fajzat, aki csodákra képes. Rajtunk áll, melyik állításrész alá sorakozunk fel…

Fotók: Vígszínház

Címkék: Vígszínház Reviczky Gábor Majsai-Nyilas Tünde Pesti Színház Józan László Orosz Ákos Méhes László Borbiczki Ferenc A dzsungel könyve Lázár Balázs Réti Nóra

Szólj hozzá!

Kis ember nagy bajusszal – A diktátor

franyokriszta 2019.02.22. 07:57

diktator_ea_02_domolky_daniel_web_048_rb_1000x800.jpgLehet-e nevetni világtragédiákon? Szabad-e viccet csinálni az olyan borzalmakból, mint a háború vagy egy nép koncentrált kiirtására tett kísérlet? Talán ha kikarikírozzuk a múlt véres, megdöbbentő részeit, könnyebben megérthető, hogy egy fanatikus elme őrült ötletéből hogyan születhet bármikor pusztító valóság – a Vígszínházban bemutatott A diktátor a számtalan humoros helyzet lecsengése után szomorú, sötét jövőt vizionál.

diktator_ea_02_domolky_daniel_web_038_rb_1000x800.jpgA történetünk az I. világháború végnapjaitól kezdve egy fiktívnek mondható, de a valóságra kísértetiesen hasonlító világban játszódik, azon belül is elsősorban a szép Tomániában. Hőseink egy amnéziás, teljesen hétköznapi kis borbély, valamint egy tombolva gyűlölködő, világuralomra törő diktátor. Míg előbbi semmi mást nem akar, mint békét a szerelmének, üzletének és a népének, a zsidóknak, a másik bárkit kiirtana, akik közül legalább egy-két egyén gyanússá válik (és amely csapatnak nem tagja, ugye, barnák?), és amúgy azt sem bánná, ha mindenki neki hódolna, és zsebre vághatná a szomszédos Ausztíriát is. Minimum! Persze ehhez pénz kell, és ki ne tudná, hogy pénze csakis a zsidóknak van, akik ha nem adnak kölcsön, mehetnek a koncentrációs táborba. Sokasodik az idegen nyelven előadott beszédek száma, de nem kell aggódni, néhány pillanat alatt olyan „német” és „olasz” nyelvzsenivé válik a közönség, hogy másnap már mindenki úgy fogja kitessékelni az engedetlen macskáját, csintalan gyerekét vagy túl sokat kérdező titkárnőjét a szobájából, hogy azt mondja: Sipirtzen, ajtó csukken! diktator_ea_02_domolky_daniel_web_107_rb_1000x800.jpgMiközben a pöffeszkedő, de politikai pályára teljesen alkalmatlan nagyemberek és a simlis politikusok a diktátor kegyeit lesve öltögetik a szálaikat a világpolitika szövetébe, addig a kis borbély véletlenül belecsöppen egy meghasonlott, „áruló” tiszt menekülésébe, annak zűrzavaros világmegváltó terveibe, a táborba – majd a külső hasonlóságuknak köszönhetően a diktátor szerepébe. De hiába kerül a kisember a nagy nemzet élére, ha hasonmása már visszafordíthatatlan bűnöket követett el, és a remény úgy hal el, mint az utolsó füttyszó a sötétségben…

hynkel.jpgIfj. Vidnyánszky Attilának nincs könnyű dolga a darabban – na nemcsak azért, mert a főszerep egyszerre két alakot, a borbélyt és Hynkel diktátort jelenti, hanem mert a legszélesebb érzelmi amplitúdókat kell megjárnia a két karakter bőrében, akik között szempillantások alatt kell váltania, és fel kell szántania az egész színpadot a két felvonás alatt. De mindezt olyan briliáns módon teszi, hogy néha gyanakodnunk kell, nincs-e véletlenül kettő belőle? Diktátora a mikrofon mögött egy tajtékzó, szó szerint és átvitt értelemben is fröcsögő, szuggesztív vezér, aki még mindig nem nőtt ki abból a kicsinyes, gyerekkori álomból, hogy egyszer ő lesz a világ ura, ám népe tekintetétől szabadulva már csak a bizonytalanság marad meg a zsarnokból, aki mindig mások támogatására szorul – kivéve, ha hasonszőrű egyedekkel kell rivalizálnia. Borbélyként viszont egy ijedős, a hátteret kedvelő, sodródó, szerelmes férfi a komikus chaplini mozdulatokkal, aki viszont a végén olyan monológot ad elő, hogy még az idő is megáll tőle, legfeljebb csak néhány kiszökő könnycsepp koppanását lehet hallani. Elképesztő teljesítmény!

hanna.jpgA borbély életének egyik mozgatórugója Hanna, Szilágyi Csenge alakításában. A zsidó lány elvesztette a szüleit a háborúban, de a bátorsága megmaradt, felvágott nyelvének és gyakran lesújtó serpenyőjének hála még a dúvad tomániai katonákkal szemben is meg tudja védeni magát. Ábrándos, cserfes, de jólelkű teremtés, aki nem vágyik nagy dolgokra, csak egy kis békére, boldogságra, nyugalomra. Elég veszteség érte már az életben ahhoz, hogy képes legyen mindig újrakezdeni, és szinte szívfacsaróan naivan tud hinni abban, hogy egyszer talán minden jobb lesz…

schultz.jpgWunderlich József Schultza az erre reményt adó figura, hiszen a botanikus adottságokkal rendelkező feleséggel bíró tomániai árja a vezérkar egyik legmagasabb szintjéről int be társainak, mikor szembesül vele, hogy a zsidók kiirtásában kellene asszisztálnia. Ezzel persze a halálosnak ígérkező ítéletét írja alá, hiszen menekülnie kell a megtorlás elől, de sírig tartó hálája már felnyitotta a szemét, a becsületet többre tartja a fényes karriernél. A bátorsága ugyan néha-néha meginog – aminek révén egy elképesztően humoros jelenetet kapunk pudingot evő „önkéntes mártírok” képében –, de fifikájának köszönhetően a szorult helyzetekből is ki tud csusszanni úgy, hogy jó barátját sem hagyja maga mögött.

spejz.jpgHajduk Károly Spejze pedig a tökéletes ellentéte, a mindig behódoló katona alakja, aki bárkin keresztül gázolna a saját kis sikere érdekében. Valójában ő Hynkel esze, de néha még a dajkája is, ahogy a megrendült önbizalmú, hisztiző diktátort nyugtatgatja, máskor pedig kellő eréllyel vezeti rá az általa helyesnek vélt útra. Remekül lavírozik a különböző stílusok között, ha kell, mézes-mázas (a Heilo köszönés még sokáig a fülünkben fog csengeni!), máskor diplomatikus vagy éppen könyörtelen. Nem ismer vesztes helyzetet, mert mindből kivágja magát, és mivel ő maga nem feltétlenül vágyik a rivaldafényre, csak arra, hogy a befolyásának mindig érvényt szerezzen, hosszú árnyékot vető alakja még veszélyesebb is, mint maga a diktátor.

tudosito.jpgA Vígszínházban már egyre inkább bevált gyakorlatnak számít, hogy az előadásokba a közönséget is bevonják – hol effektíve, hol csak annyiban, hogy a negyedik falat lebontva kiszólogatnak, odamondogatnak a nézőknek is a szereplők. A diktátorban mindkét esetre látunk példát, de Ember Márk Tudósító karakternév alatt mozgó alakja mindenképp az utóbbi zseniális példája. Gyakorlatilag narrátorként pótolja ki számunkra egy-egy összefoglalóval a réseket, festi fel a hátteret, és ugrik be mindig a megfelelő szerepekbe, hogy szerves része lehessen a borbély és a diktátor összefonódó történetének: hol flitteres aranyruhában díváskodik, hol a karakternevének megfelelően, tolmácsolva tudósít, míg nem egyszer csodás klarinétjátékával támogatja meg a történetet.

napaloni.jpgRövid, de emlékezetes szerep jut Király Dánielnek Napaloniként, aki ránézésre inkább morva, mint olasz, amelyre falrengetően nevettető, anyanyelvén előadott beszédéből és történelmi ismereteinkből lehetne következtetni. Ő Hynkellel szemben talán nem annyira megnyerő, karizmatikus vezető, ellenben ő sugározza a nyers erőt, ezért nem tanácsos vele ujjat húzni. Elhatározásaihoz foggal-körömmel ragaszkodik, emiatt azonban elvakulttá válik, nem is hajlandó más megoldásban gondolkodni – vagy álságosságot feltételezni a vele megegyezőkről.

diktator_ea_02_domolky_daniel_web_162_rb_1000x800.jpgChaplin később azt nyilatkozta a film kapcsán, hogyha tudott volna a náci koncentrációs táborok borzalmairól, sosem készítette volna el A diktátort – akkor viszont mi szegényebbek lettünk volna egy görbe tükörrel, amely nagyon is egyenesen veri vissza a rá eső fényt. A nézőtéri világítás lekapcsolása után kell pár perc, míg befogadjuk az abszurd, túlzó mozdulatokat felvonultató, chaplini világot, de aztán olyan könnyedén belesimulunk ebbe a keretrendszerbe, mintha mi is mindig kifordított talpélekkel mozgolódnánk kint és bent. Az áthallások, a mába utalások remekül ülnek, kellő súllyal vannak jelen, nem nyomják el a borbély történetét, hanem megtámogatják ezt a szatirikus, annyira nevetséges képet, ami nem is tűnik igaznak. Pedig sajnos nagyon is az, és A diktátornak megvan az a tökéletes kettőssége, ami a főszerepnek is: ott, a bársonybevonatú székeken még hasfogósan humoros, de később, az éjszakai friss levegőn már dermesztően mellbevágó a valósága.

Fotók: Vígszínház

Címkék: Vígszínház A diktátor Szilágyi Csenge Király Dániel Hajduk Károly Wunderlich József ifj. Vidnyánszky Attila Ember Márk

Szólj hozzá!

Körhintával a túlvilágra – Liliom

franyokriszta 2019.02.01. 10:56

1.JPGHa magyar szerzőkről van szó, akkor Molnár Ferenc biztosan az "örök kedvenc alkotók" klubjának kikezdhetetlen, állandó tagja: szinte nincs színház, amelyik legalább ötévente ne nyúlna egy Molnár-darabhoz, és a feldolgozások műfaji sajátosságait tekintve is egyre bővül a paletta. Nem véletlen, hiszen a zseni többféle stílusban, különböző érzelmi hangszerekkel komponált, miközben minden sora ugyanarról szólt: rólunk, esendő emberekről. A Liliom pedig talán a legkendőzetlenebbül mutatja meg, milyen játszi könnyedséggel rántjuk le magunkat a pokolba, mikor egy aprócska elszántsággal akár a menny felé is repülhetnénk.

liliom_ea_01_domolky_daniel_print_010_rb_1000x800.jpgAz 1920-as évek Budapestjén élő Liliomnak a lehetőségeihez képest arany élete lehetne: állandó munkája van a Ligetben a körhintánál, népszerű a közönsége, főleg a nők körében, főnöknője pedig néha már túlságosan is készséges – mégis, egy buta vita miatt mindent elveszít. Látszólag, hiszen a szóváltásnak köszönhetően nyeri meg a cselédlány, Julika szívét. A szerelemért azonban még nem adnak kenyeret, a fiatal szerelmesek egyre jobban nyomorognak, a büszke Liliom sorra löki el magától a segítő kezeket, a hűséges Julikán vezeti le a frusztrációját. 4.JPGKi tudja, mikor fulladna meg ez a szerelem, ha a nő nem jelentené be, hogy gyereket vár. Kedvese viszont a lehető legrosszabb megoldást választja: simlis barátjával, Ficsúrral (Orosz Ákos) együtt gyilkosságra készülnek. Nos, halálos áldozat csak akad végül, és az égi igazságszolgáltatás sem marad el, még ha meg is kell harcolnia a túlvilági bíráknak az eléjük kerülővel – és ahogy őket összekavarja a makacskodó Liliom, úgy merülnek fel bennünk is újabb és újabb kérdések azzal kapcsolatban, hogy a szereplők mely döntése volt helyes, és hol kellett volna kiszállniuk a ringlispílből.

liliom.JPGHajduk Károly Liliomja úgy válik felejthetetlenné, hogy ezt a csibészes gazembert egy percig sem lehet igazán szeretni – mint ahogy gyűlölni sem. Lezser nemtörődömsége a végletekig bosszantó, büszkeségét ugyanolyan könnyedén kellene levetkeznie magáról, mint azt a hat-hét darab zoknit a bal lábáról, és máris sokkal rózsásabb lenne a helyzete. Nagyon ügyel rá, hogy csak a legritkább pillanatokban villanjon fel belőle az igazi, érző ember, akit ilyenkor ösztönösen szánunk, amiért rossz útra tévelyedett, de egy pillanattal később már egy hatalmas nyaklevest kevernénk le neki, hogy viselkedjen már végre értelmes felnőttként. Taszít és vonz – pont, mint egy született gazfickó.

juli.JPGEzek után nem csoda, hogy a végtelenül tiszta lelkű, naiv, szeretetre vágyó és adni akaró, egyszerű cselédlánynak esélye sincs vele szemben – Szilágyi Csenge tökéletesen azonosult ezzel a bájos, kiskutyát megszégyenítő hűséggel rendelkező ártatlansággal, aki a végsőkig is kitart választottja mellett, hiába tudja, mennyire elhervadt már ez az egykor ragyogó liliomszál. Néha nem is értjük, miért kapaszkodik még mindig ebbe az álomba, és együtt szurkolunk vele, hogy Liliom válassza az ő kis becsületes javaslatait a bűn helyett. Gyásza szívbemarkoló, a darabvégi ridegsége érthető, de folyamatosan pattogzik le róla, akárhányszor csak eszébe jut, mit vesztett – talán épp akkor, mikor nem állt fel időben a ligeti padról.

marika.JPGA darab talán legüdébb színfoltja Marika szerepe, Waskovics Andrea szívmelengetően hozza az erősen tájszólásos, sírásra könnyen hajlamos, nem túl összetett gondolkodású cselédlányt. A történet kezdete előtt nem sokkal került fel vidékről, és számára még minden csodaképp hat, hatalmasra nyílt szemekkel, mindenre rácsodálkozva issza be az újdonságok varázsát, és szeret bele ő is az első férfiba, aki észreveszi őt – ám ő sokkal szerencsésebb, mint barátnője, hisz kikupált, újgazdag dámaként végzi. Julikát is tiszta szívéből szereti, jó szándékkal segítené, remekül működik a kémia a két lány között.

muskatne.JPGEszenyi Enikő egykor Julika nevét véshette be legnagyobb sikerei közé, de most Muskátnéként is brillírozik. Harsány, frivol, testi adottságaiból és vagyoni helyzetéből fakadó hatalmával tökéletesen tisztában lévő, és ezt kellőképp kihasználó özvegyasszony, aki a céljaiért játszi könnyedséggel gázol át akár makulátlan lánylelkeken is. Nem romlott nőszemély, de nem is teljesen romlatlan, így nem is csoda, hogy lepkeként vonzza Liliom csábos-ártó légköre, de Julikával való szóváltásából kitűnik: valami megmagyarázhatatlan szerelemféle valóban hozzáfűzte a sorsát a férfiéhoz.

vege.JPGAnnak ellenére, hogy állítólag ezt a jelenetet a legnehezebb a színpadra állítani, mégis a túlvilági ítélkezés szcénája sikerült a legjobban (szerény véleményem szerint), és ez nagyban köszönhető Seress Zoltán Felolvasójának, Tóth András Kádárjának és Gados Béla Detektívjének. Seress sztentori hangon, a Jóisten betanuló, nyájas gyakornok helyetteseként próbálja ráébreszteni a jóságra az elé kerülőket, csak a makacs ellenállás tudja kihozni végtelen türelméből. Gados a segédjeként már jóval izgágább, hivatalnokokat megszégyenítő türelmetlenséggel szeretne letudni minél több „ügyet”, csak hogy hallgathassa rádióját, míg a két gyereket maga után hagyó, öngyilkos Kádárként Tóth valóban olyan gyönyörű, megható képet fest fel szavakkal a szemeink elé, hogy azt érdemes lenne olvasókönyvekbe átemelni.

2.JPGIfj. Vidnyánszky Attila első Vígszínház-béli rendezése vegyíti a molnári romantikus, néha édesítően érzelmes klasszikust a meghökkentő, abszurdba hajló modernitással. Nem ad válaszokat, de kérdéseket annál többet, köldöknézegetős magunkba mélyedésre inspirál, miközben sokszor kell csodálkozva felrántanunk a szemöldökünket egy-egy megoldáson, majd kuncogások, vagy éppen fájdalmas sóhajok váltják a döbbenetünket. Ez a Liliom pont olyan, mint a címszereplő: egyszerre magához édesget és el is lök minket magától. Ó, és a szünetet érdemes a színpad közelében eltölteni!

Fotók: Vígszínház

Címkék: Vígszínház Liliom Eszenyi Enikő Gados Béla Szilágyi Csenge Orosz Ákos Tóth András Hajduk Károly Seress Zoltán ifj. Vidnyánszky Attila Waskovics Andrea

Szólj hozzá!

Mondd, te kit választanál? – István, a király

franyokriszta 2019.01.25. 10:27

lg-istvan_a_kiraly_eloadaskepek20.jpgMegvolt bakeliten, magnókazettán, VHS-n és CD-n is, a testvéreimmel felváltva üvöltöttük az egyes szerepeket, még akkor is, ha a dallamkövetésünk és néha a szövegtudásunk is hibádzott (azt például sosem tudtam megérteni, miért kell az Adj békét, uram végén bepácolni a dominót, de már combosodott picit a latinom). Utánoztuk a kultikus Koppány-frizurát, minden második táncosban anyukánkat véltük felfedezni (bár ő kitartóan tagadja, hogy köze lett volna a Királydombi produkcióhoz), és fáradhatatlanul, de eredménytelenül vágytam Réka fehér csizmájára. Egy szó, mint száz, az István, a király életünk szerves része volt – mint ahogy több ezer más gyereké, fiatalé, felnőtté is. Az Operettszínház előadása mégsem csak a nosztalgia miatt szippantott be – hanem mert gyakorlatilag tökéletes.

lg-istvan_a_kiraly_eloadaskepek24.jpgA történetet mindenkinek ismernie kéne, akit nem tiltottak el az orvosai a történelemórától: Géza fejedelem a 900-as évek végére a kereszténységet próbálta megtenni államvallássá, és halála után a nehéz feladat fiára, Istvánra szállna – ha hagynák. Az akkori magyar szokásrend szerint ugyanis a legidősebb férfirokonnak, azaz Koppánynak kéne örökölnie a trónt, aki azonban Róma helyett Bizáncot követné, ha már muszáj hitbéli vezércsillagot választania. Bár Géza életében még lemondott a jussáról, a fejedelem halálával mégis magának követelné a trónt, István azonban mindenképp meg akarná őrizni a római kereszténység uralkodó szerepét Magyarországon, lg-istvan_a_kiraly_eloadaskepek18.jpgcsak ennek fényében hajlandó visszalépni. Patthelyzet alakul ki, az ország két részre szakadva élezi fegyvereit, miközben a két vezetőt jó-rossz tanácsokkal próbálnák támogatóik és ellenségeik a győzelem felé terelgetni. Az eredmény köztudott: a pogányokat vagy leölték, vagy áttérítették a kereszténységre, Koppány felnégyelve, elrettentő példaként jutott el négy várfalra, míg Istvánból az egyik legnagyobb magyar király vált, aki a Szörényi-Bródy szerzőpárosnak köszönhetően örökké élni fog.

istvan.jpgBár Sándor Péter csak most debütált a címszerepben, ezt a tapsrendi ünneplést leszámítva egy pillanatig nem lehetett sejteni. Istvánja egy naiv idealista, aki szíve szerint inkább egy erdőmélyi kolostorban, csendes magányában teremtene napi kapcsolatot Istennel, és ugyan némiképp lázadozik a rá váró nehéz és kényelmetlen feladat ellen, beletörődik a sorsába. Ez az István még egyáltalán nem a szent, nagy király, csak egy fiatal fiú, akit tényleg elfújna minden szél – ha anyukája, az apát vagy a teljes német vezérkar nem óvná tőle. A riadt tekintetű kisgyerekből azonban a végére visszafordíthatatlan, kemény döntéseket hozó, és azokkal bátran szembenéző, szilárd férfi válik, aki biztos kézzel fogja továbbkormányozni az országot a jövő felé. Remek szerepív tökéletes alakítással és lenyűgöző, hol lágy, hol érces, bitangerős énekhanggal.

koppany.jpgIstván jinjének tökéletes jangja Dolhai Attila Koppánya: egy határozott fellépésű, kemény, kissé vad, ízig-vérig férfi, aki semmitől nem retten meg, és bárkivel szembemenne, hogy célt érjen. Egyetlen gyengepontja van: a tisztessége. Csak tiszta módszerekkel hajlandó leszámolni Istvánnal, ez pedig egyben a vesztét is jelenti, még akkor is, ha született vezető, egyetlen szavára tömegek sorakoznak fel mögé, és követik a halálba is (persze, úgy egy fokkal könnyebb, ha az övé az előadás legjobb dala). A ridegnek ható külső mögül azonban néha-néha kikacsint az érzelmes férfi is, aki aggódik a vele ellentétes nézeteket képviselő lányáért, vagy megtörten, reményvesztett tekintettel tartja utolsó elesett katonáját is a karjaiban. Joggal robban fel a színpad Dolhai minden egyes jelenete után.

reka.jpgKálmán Petra nevét érdemes megjegyezni, gyönyörű hangján szívhez szólóan szóltak Réka dalai. Akárcsak István, ő is nagyon nehéz helyzetben van, mikor arról kell döntenie, mi a helyes: a családjához legyen hű, vagy választott Istenéhez? Ő ugyanis Koppány háztartásával ellentétben kikeresztelkedett, és a vallásos áhítat és lelke jósága irányítja minden lépését. Hitét és amíg teheti, magát is megvédi másokkal szemben, de ő is tudja, a számára fontos dolgok közül egynek buknia kell. Mégis, az ő elszántsága az, ami a még habozó Istvánnak is erőt ad (még akkor is, ha ez Réka számára az árvaságot fogja eredményezni), első felvonás végi duettjük csodálatos, akárcsak az Elkésett békevágy, Koppánnyal kiegészülve.

sarolt.JPGUgyan teljesen érhető, mit miért tesz, és miért úgy, Sarolt karaktere sosem lehet szerethető – és Siménfalvy Ágota is ennek megfelelően remekül hozza a vasszigor, hajlíthatatlan asszony szerepét. Szerető anya, de a fiára még mindig egy cuki, idomításra szoruló kutyakölyökként tekint, akit egyszerű, de megtagadhatatlan parancsokkal és intelmekkel irányít, miközben egy pillanatra sem tagadná meg őt. Inkább lelkileg sebezgeti, minthogy puhulni hagyja, és közben tökéletesen gyűjti maga köré a támogatókat, és számol le az akadályokkal. Végül fellélegezhet: fia fejére kerül a korona, így még egy alkoholmámoros estét is megengedhet magának – de még ekkor sem tagadhatja meg önmagát.

torda.jpgAmi Istvánnak Sarolt, az Koppánynak Torda, csakhogy ezt a legfőbb tanácsadót, akit György-Rózsa Sándor alakít, teljesen más fából faragták. A pogány vezér jobb keze az első felvonásban még amolyan bölcs, megfontolt vitaelsimító személy, aki már egy érintésével is el tudja odázni a konfliktusokat, le tudja hűteni a forrófejűeket. A második felvonásra azonban már kibontakozhat valódi, misztikus énje, egy energiával, tűzzel teli sámán, aki bármilyen eszközt hajlandó lenne felhasználni annak érdekében, hogy Koppányt trónra segítse. Játszi könnyedséggel szippantja be a teljes közönséget a transzállapotába az áldozati dalában. A vereség után minden póza azt tükrözi, hogy kegyetlenség volt őt életben hagyni, válogatott testi-lelki kínzásokat kell kiállnia, mert választott vezetőjét követve azt tette, amit helyesnek tartott.

asztrik.jpgMagócs Ottó Asztrik apátja nem feltétlenül teszi szerethetőbbé a papságot, és ebben a rendezésben ez teljesen rendben is van így. A kenetteljes, irányításhoz szokott, szigorú egyházférfi is egy-egy határozott intéssel, pillantással képes rendet tenni a tömegben, István és Sarolt mögött állva segítgeti a cél felé a kereszténység szekerét, némi hálaajándék reményében. A győzelemmel együtt azonban felszínre kerül valódi énje is: egy kegyetlen, hatalmi pozícióban lévő férfi, aki kéjes élvezettel kínozza a pogányokat, úgy, hogy egy pillanatig nem kérdés: a kikeresztelés, a szentelt vízzel locsolgatás nagyobb fájdalmat okoz áldozatainak, mint a verés.

laborc.jpgRövid idő jut Kerényi Miklós Máté Laborcának, az azonban annál emlékezetesebb, még olyankor is, amikor magyar ura csak némán, a háttérben állva követi le az eseményeket – mint Géza temetésekor, ahol hol cinikusan szemléli a szertartást, hol Sarolttal veszekszik. Energikus, bármikor robbanni kész pogány, tűzzel-vassal menne szembe a kereszténységgel, ám ez az agresszivitás sajnos némiképp a nagy dala kárára van, tompítva az igazi énekhangot és dallamíveket. Kivégzése azonban meglepően újszerűen koreografált, bármennyire morbid is ezt leírni, élmény szemmel követni a különböző kínzásokat, és a végére Istvánnal együtt sajnáljuk meg a kiterített holttestét.

gizella.JPGHa van hálátlan szerep ebben a csodálatos rockoperában, az szegény Gizelláé, aki többségében elfelejtett, unatkozó feleségként szemlélheti, hogyan botladozik, majd menetel férje a felé, hogy még ezer év múlva is mindenki ismerje a nevét. Zámbó Brigitta gyönyörű hanggal rendelkezik, remekül állnak neki Gizella szólamai, főképp a végső duettje Istvánnal, bájos és érthető a cicázása Vecellinnel (Barkóczi Sándor), elismerésre méltó, hogy végül férje támaszául válik, és szomorú, hogy ennél többet nem nagyon volt lehetősége megmutatni.

42199208_2060934933958048_4408547323890630656_n.jpgAz nem volt kérdés, hogy a színházból kijőve még órákig az István, a király dallamai fognak a fülemben csengeni – az inkább, hogy a darab legújabb feldolgozásának is sikerül olyan maradandót alkotnia, mint minden, ehhez fűződő korábbi emlékemnek, vagy kiábrándít. De már a Beethoven-nyitány után is egyértelmű volt: újabb igazgyöngy született István örökségéből, amit újra és újra látni kell. Hiszen minden dala örök sláger, minden sora ugyanúgy igaz ma is, mint az államalapítás idején, és az Operettben csupa olyan színész kelti életre a halhatatlan karaktereket, akiknek a neve könnyen összefűződhet a szerepekkel, akárcsak elődjeiké, miközben a tánckar fáradhatatlanul nyűgöz le újra és újra. Szóval hosszú uralkodást neked, István, és da pacem domine.

Fotók: Operett.hu, Musicalinfo, Musical Galéria, Port.hu

Címkék: István a király Kerényi Miklós Máté Operettszínház Dolhai Attila Siménfalvy Ágota György-Rózsa Sándor Sándor Péter Barkóczi Sándor Magócs Ottó Kálmán Petra Zámbó Brigitta

1 komment

Az ördög Ösztrogénfalván – Az eastwicki boszorkányok

franyokriszta 2019.01.03. 18:48

1_930.jpgKoronként és személyenként folyamatosan változik a boszorkányok megítélése: egykor a segítségükért könyörögtek, majd máglyán égették halálra őket, aztán Hermione Grangerék megszületése megint jelentősen szépítette az imidzsüket. De ugyanez a szeszélyesség érhető tetten a nyelvben is: míg a csinos boszi bájos bóknak hat, addig a vén banya kimondásakor sosem a rajongás fűti az ezt morgó hangját. Jöjjön azonban bármilyen PR-fogás is, egy biztos: ha Eastwickben három csalódott nő „összeégeti a pszichéjét”, akkor ott elszabadul a pokol!

3_588.jpgAz álmos amerikai kisvárosban élő hősnőink már rég megkapták a maguk pofonjait az élettől, a csütörtök esti közös iszogatásokat leszámítva valójában már semmit nem várnak a sorstól – míg a Martini vagy a Campari nem teszi őket merészebbé, és eltitkolt, elsősorban egy okos, szolgálatkész és szexre mindig alkalmas férfiról szőtt vágyaikat szavakba nem öntik. És láss csodát, a megálmodott férfi Daryl van Horne képében meg is jelenik a szobrász-fazekas Alex házában, hogy elcsábítsa a nőt. Majd Jane-t, a csellista zenetanárnőt. És ha már így belejött, Sukie-t, az újságírónőt is. Míg rendes körülmények között a három szerető kikaparná egymás szemét, ez a szexualitástól megittasult trió tökéletesen élvezi az új helyzetet, Daryl abszolút uralkodik felettük és a józan eszük felett. 11_913.jpgAzonban nem minden eastwicki nézi jó szemmel a különös férfi és háreme tobzódását: a karót nyelt szomszédasszony dróton rángatott férjével ront rá az orgiázó négyesre – csakhogy a Sátán ördögmintás boxeralsót viselő földi mása belőlük is az elfojtott vágyaikat hozza elő, így Clyde néhány baltacsapással gondoskodik megözvegyüléséről. Hősnőinknek ekkor esik le a tantusz, hogy milyen démoni ügyletbe is keveredtek, ám az ördögtől nem olyan könnyű szabadulni, mert átlát a szitán – és mert áldozatai is vágynak a belőle áradó, felszabadító gátlástalanságra. Még ha ennek az ellenkezőjéről próbálják is meggyőzni magukat. Így sem ők, sem mi nem lehetünk sosem biztosak abban, hogy megszabadultunk a gonosztól!

alex.jpgA darab bázisa Alex otthona: a művésznő szerepét Pokorny Lia öltötte magára egy újabb tökéletes alakításban. A megözvegyült Alex már eléggé megkeseredett a magánytól és a sorscsapásoktól, de a felszín alatt még mindig mer remélni. Kimondatlanul is ő a kis kompánia vezére, egyrészt mert megvan hozzá a karizmája, másrészt neki vannak a leginkább épkézláb gondolatai (jó, a pszichézés nem jött be). Elsőre ijedős nyuszinak tűnhet, de megvan benne a tűz, robban, ha sértik, és hitetlenkedve fogadja, ha szeretik. De élvezi, nagyon is!

jane1.jpgParti Nóra lubickol Jane szerepében: a néha kissé közönséges, az alkohollal legszorosabb barátságot ápoló, halványan butuska nőszemély kapja a legjobb poénokat, amelyeket tökéletesen játszik ki – nem véletlenül beszél ő a legkendőzetlenebbül az intim témákról. Megvan benne a művészi érzékenység is, de könnyen rágörcsöl az életre, szeszélyességében hol sírva fakad, hol kocsist is megszégyenítő módon káromkodik. Nagy hangja ellenére azonban ő a sodródó fél, hüppögve hunyászkodik meg Daryl akarata előtt, és barátnőinek is átengedi a kezdeményezést.

sukie.jpgA trió harmadik tagja Sukie, akit a szövegkönyv kezdetben kicsit háttérbe szorít két barátnője mellett – ám Lévay Viktóriának gond nélkül sikerül kitörnie innen. Visszafogottabb, szarkasztikusabb, mint a másik kettő, de mindez csak álca, amellyel érzékenységét, félelmeit palástolja. Ő áll ellen legtovább Darylnek, de mikor kettejük műveltsége összecsap, beemelve a nő eddig nem ismert függőségét is, Sukie is elgyengül. A fájdalomról szóló minimonológja hihetetlenül erős pillanat, de remekül muzsikál a viszolygó szerető szerepkörben is.

daryl.jpgBár elsőre talán hihetetlenül hangzik, hogy Gáspár Sándor testesítse meg minden nő álmát, elég neki néhány perc, hogy meggyőzzön mindenkit: ez az igazság (pedig közben a világ legröhejesebb ruháit viseli)! Alpári, tapintatlan, bunkó és baljós, sötéten misztikus légkört áraszt, mégis muszáj bomlani érte, mert szókimondása, vesébe látása és az egész lénye felszabadítja a legmélyebbre temetett, ösztönös vágyakat is a környezetében. Brillírozik a szerepben, amelyben lehet gügyögő, szerelmes kisinas, nagyképű macsó és jéghideg, rezignált hangon halálos fenyegetéseket soroló rettenet is, mindenben végtelenül hiteles.

felicia.jpgSzőlőskei Tímea Feliciájára még a csipkelelkű úrinők is gondolkodás nélkül egy fából és egy női nem szervből álló jelzőt használnának: irányításmániás, karót nyelt, prűd és vérlázítóan okoskodó kertvárosi szomszédasszonyának már a felbukkanásától is bárki falra mászna. Mert ahová ő beteszi a lábát, ott sorjázni fognak a szúrós pillantások, a becsmérlő feddések, és az azonnal megoldásra váró feladatok. Miközben mélyen legbelül ugyanolyan romlott szeretne lenni, mint a többi. Csak annyiban lehet sajnálni a sorsáért, hogy egy remek alakítással lesz kevesebb a darab a második felvonásra (illetve kettővel…)

clyde.jpg…merthogy Szegezdi Róbert is remekel Gabriel Clyde-ként. A dadogó, látszólag neje ostoba bábjaként élő férfi már Daryl megérkezése előtt is titokban teret enged a vágyainak, és nem túl vonzó habitusa ellenére már fél Eastwick női lakosságát megdönti, hogy aztán piócaként tapadjon szeretőire – a darab ideje alatt éppen Sukie-ra, akivel felejthetetlen jelenetet hoznak össze. De ugyanígy mélyen az emlékezetünkbe ég az a dühős, de humoros beszólásoktól nem mentes kifakadása is, mielőtt végleg szabadjára engedné a benne rejtőző vadállatot.

18881945_1605182739553264_4402899153268729638_n.jpgAz eastwicki boszorkányok kicsit Dumbledore professzor merengőjére emlékeztet: csak távolabbról, lábujjhegyen ácsingózva szabad a víztükrére pillantani, mert ha közelebb merészkedünk, végzetesen beszippant az ott kavargó, fodrozódó világ. Egy világ, amelyben az ördög segítségével megszabadulunk minden elfojtástól, kötöttségek nélkül, a vágyaink parancsszavát követve élünk, és nem szégyenkezünk semmiért – ki ne vágyott volna már erre? De bármennyire is kacagunk a sokszor igen trágár poénokon, a ki-kibukkanó, majd végül mindent elöntő dráma is arra figyelmeztet: az ördög nem alszik!

Fotók: Játékszín

Címkék: Gáspár Sándor Parti Nóra Pokorny Lia Játékszín Szegezdi Róbert Az eastwicki boszorkányok Szőlőskei Tímea Lévay Viktória

2 komment

A bosszú meghurcolt angyala – Monte Cristo grófja

franyokriszta 2018.11.13. 09:32

_mg_8517.jpgRégi bakancslistás darabot sikerült kipipálnom: mióta először hallottam a YouTube-on a Pozsgai Zsolt-Szomor György által jegyzett Monte Cristo grófja musical zenéjét (és szerettem bele végérvényesen utóbbi hangjába), tudtam, hogy ezt a darabot látnom kell! Tanúja kellett lennem annak, hogyan sikerült ezt a számtalan karaktert mozgató, rendkívül összetett és hosszú Dumas-történetet besűríteni ilyen gyönyörű dalok közé. Jó sokáig vártam vele, míg megbizonyosodhattam arról, hogy ha nem is hibátlanul, de varázslatosan!

A történet javát egykor, a Pannon Várszínház szintén szeretett előadásával kapcsolatban már leírtuk, de egyrészt ez már rég volt, másrészt a Békéscsabai Jókai Színház is változtatott a nagy francia mesélő alkotásán, szóval álljon újra itt: az ifjú Edmond Dantes váratlanul kapitánnyá előlépve hajózik be Marseille-be, ahol már csak egy karnyújtásnyira van a boldogság, hű menyasszonya, Mercedes az esküvőjükre készül. Ebből azonban semmi nem lesz, Dantes-t a hazaárulóknak fenntartott börtönbe, If várába vetik, anélkül, hogy tudná, mit követett el. _mg_8708.jpgPedig egyszerű: gyors felemelkedése és boldogsága szúrta egyesek szemét. Haldokló kapitánya parancsát teljesítve ugyanis átvett egy levelet a trónbitorló Napóleontól, és ezt irigy kollégája, Danglars is látta, aki meggyőzi Mercedes hű barátját, a nőért epedő Fernand-t, hogy jelentse fel a hazaárulót. Villefort ügyész úr tisztázná Dantest, egészen addig, míg rá nem jön, hogy a levél címzettje az apja – így védelem helyett úgy dönt, eltünteti Dantest. Míg a férfi a vastag falak között a múltján töpreng, a cselszövők nagyot lépnek előre a ranglétrán: Villefort párizsi főügyész lesz, Danglars a legvagyonosabb bankár, míg Fernand grófi címet vásárolva költözik a fővárosba új feleségével – Mercedesszel. _mg_7518.jpgDantes azonban 14 év után börtönbéli barátja, Feria abbé (Szőke Pál) halálát kihasználva megszökik, és az abbé kincseit felhasználva a titokzatos Monte Cristo grófjaként tér vissza Párizsba, hogy bosszút álljon élete megnyomorítóin. A pénzügyi machinációkkal trükköző Danglars-t a saját csapdájába csalva öleti meg, a Morcerf grófja címhez kötődő titok kiderülése Fernand-t az öngyilkosságba hajszolja, míg Villefort-t ezúttal a méregkeverő feleség helyett egy elhagyott szerelmes tőre éri utol. Mercedes is megkapja a maga büntetését, nem tudja lebeszélni sem a fiát, sem egykori vőlegényét arról, hogy párbajba bocsátkozzanak – amelynek a kimenetele azonban homályba rejtőzik, így sosem tudhatjuk meg, meghúzta-e Monte Cristo grófja a ravaszt.

monte.jpgSzomor György alakítása olyan erős, hogy még napokkal később is a hatása alatt állunk, nem térünk magunkhoz! Ő a börtönévektől fogva veszi át a címszerepet fiatal másától, így egy megtört, reményvesztett rab az, akit először látunk tőle. Váratlanul azonban mégis felcsillan előtte a remény, de a szerelem helyett már csak a bosszú élteti – és erről a kijelölt útról le sem akar lépni. Higgadtsága és hajlíthatatlansága félelmetesé teszi, pedig nem emeli fel a hangját, nem tesz erőszakos mozdulatokat, mégis tiszteletet ébreszt mindenkiben. Arca egy merev kőszobrot idéz, csak Mercedes tudja kibillenteni a magára erőltetett szerepből, csak mellette sejlik fel újra az érző ember a maszk alól, és nem tudhatjuk, végül a szív győzött-e az ész felett. Szomor minden egyes dala után pár szívdobbanásnyi néma csönd következik, majd a nézőtér felrobban, a taps nem akar szűnni – nem véletlenül, székbe szögező az alakítás is, de a hozzá társuló hang az igazán káprázatos!

dantes.jpgA fiatal Dantestől sem válunk meg az első felvonás közepén, Gulyás Attila rendszerint feltűnik a múlt baljós szellemeként. Ifjú kapitánya teli van álmokkal, egyenes, bátor katonaként a parancsot mindennél előbbre valónak tartja, de emellett van szíve is, amellyel mer élni. Végtelenül naiv még, mindenkiben megbízik, aki jó szándékúnak tűnik, ezért játszi könnyedséggel csalják csapdába. A későbbiekben amolyan két lábon járó tükör, amelyet a szereplők többsége letakarna vagy összetörne, mert a bűneikre emlékezteti őket. Legnagyobb pillanata a Villefort-ral közös duettje, amelyben kiengedheti a hangját – a mi legnagyobb szerencsénkre.

mercedes.jpgGubik Petra az események egyik vétlen kiváltója: a szép Mercedes kezdetben csak egy naiv, szerelmes lány, aki semmi mást nem akar, csak a szerelmét, akihez hasonlóan képtelen rosszat feltételezni másokról. Így észre sem veszi, hogy a hű barát valójában őrülten szerelmes belé, és ezzel térdig jár Fernand sebzett lelkében. Egyetlen bűne, hogy Dantes „halála” után az életet választja, nagy nehezen túllép a tragédián, és új életet kezd. De sosem felejti a férfit, nem véletlen, hogy egyedüliként azonnal felismeri Monte Cristo grófját. Kapaszkodna még az elszállt lehetőségbe, de a fia életét még a saját békéjénél is többre tartja, és legbelül ő maga is tudja, hogy a boldogság már sosem lesz az övé, nekik az egy életükhöz több halál járt – szívszorítóan gyönyörű volt ez a dala, megkoronázta Petra alakítását.

danglars.jpgVárfi Sándor Danglars-ként a nagy bábjátékos, ő kutyulja össze a szálakat féltékenységében, mások gyenge pontjait kitapogatva pedig könnyen irányítja társait. Nem képes megbocsátani Dantes-nek, hogy vétlenül is elütötte őt a kapitányi pozíciótól, de higgadt számítóként pillanatok alatt felépíti a kikezdhetetlen tervet, amely az ifjú vesztét okozza, és közben Fernand-t és Villefort-ot is a markában tartja. Bár Párizsban is többször az orrára koppint az úri társaság, amely képtelen befogadni, sértettségét nyelve marad ugyanolyan hidegvérű és cinikus, mint mindig. Nyugodtsága csak akkor rendül meg, mikor a saját csapdájába pottyan, de ekkor már késő kiabálni és követelőzni.

fernand.jpg(Szereposztási bizonytalanságba ütköztem, de talán:) Csomós Lajos Fernand-ja nagyon érdekes karakter, ugyanis őt ebben az értelmezésben még szánni is lehet – pedig ez sem az alapműben, sem a korábbi feldolgozásokban nem volt jellemző. A sebzett szerelmes ezúttal végig tisztában van vele, hogy rossz úton jár, és próbálja is visszatartani magát a mocsoktól, de hiába: azzal, hogy belemártotta az ujja hegyét, már egész lényét beszennyezte. Ő teszi meg Dantes-ről a feljelentést, és meg is kapja végül szeretett Mercedesét, majd minden lében kanál kis ügyefogyottként legyeskedik a két másik cselszövő körül, hogy ő is lenyeshessen magának valamit minden jóból, de a lelke egy része végig berzenkedik a tettei ellen. Nem véletlen, hogy végül az öngyilkosságot választja: a végsőkig csalódott fiával való beszélgetése ráébresztette romlottságára, amelyből már csak a halál útján szabadulhat.

villefort.jpgBalázs Csongor Villefort ügyészként szintén nem született rossznak, csak a karrierjét jobban szerette a hazaárulással rendre kacérkodó apjánál, és így arra is ráébredhet (a már említett remekbe szabott duettben), hogy az igazságnak és a jognak nem kell feltétlenül szinonimáknak lenniük. Ennek ellenére azonban kissé súlytalanná válik a karakter a többiek mellett, talán mert ez a változat eltörölte Villefort intrikákban jártas családi szálait – igaz, így is kapott egy krimiket megszégyenítő, sötét múltból előbukkanó szereplőt, aki leszámolt a valójában álnok, kegyetlen férfival.

kalozok.jpgA musical remek újítása a három kalóz szerepének beemelése és feldúsítása: Jacopo, Bonifacio és Pacalio képviselik a humort, bumfordi triójuk ügye-fogyottan mozog az úri körökben, szinte minden megszólalásukat jóízű nevetés kíséri a közönség részéről, a villás rész pedig olyan pazar, hogy észre sem vesszük, hogy csak az átöltözések miatti töltelék. Katkó Ferenc és Gerner Csaba is csodálatos az erőhöz és durvasághoz szokott, mégis grófi testőrré váló, kiokosodó kalózszerepben, de Liszi Melinda kapja meg az igazi lehetőséget, mikor eldobott szeretőként, gyászoló lányként és anyaként, könnyek között végezhet élete tönkretevőjével.

_mg_8403.jpgDumas feladta a leckét az utókornak a Monte Cristo grófjával, hiszen egy ilyen tetemes történetet képtelenség teljes egészében színpadra vinni, rengeteg izgalmas hajtást kell lenyesni az időszűke miatt, és muszáj kicsit átírni a sztorit, hogy beleférjen a színpadi keretek közé. A musical esetében is előny volt, ha a könyvet olvasta a néző, mert anélkül egy-egy rész érthetetlenné válhatott, a vége pedig megsínylette az egyszerűsítést és a titokzatosságot. Ennek ellenére ez a Monte Cristo grófja egy kirobbanóan jó, látványos, áll-leejtős előadás, ami után hosszasan lehet vitatkozni, hogy a Még egy perc, a Csak egy árny, vagy az Egy élet, több halál volt-e a legtökéletesebb dal a többi szintén nagyon erős versenyző mellett.

Fotók: Békéscsabai Jókai Színház

Címkék: Szomor György Gerner Csaba Gubik Petra Békéscsabai Jókai Színház Monte Cristo grófja Gulyás Attila Katkó Ferenc Liszi Melinda Csomós Lajos Várfi Sándor Szőke Pál Balázs Csongor

Szólj hozzá!

Titkos szobák szerelme – Egy éj a Paradicsomban

franyokriszta 2018.10.25. 08:07

egyejaparadicsomban_ea_01_domolky_daniel_web_010_rb_1000x800.jpgAhogy egy könyvnél is a borítója hívja fel magára először a figyelmet a könyvesboltban, úgy a színházi előadások kapcsán is könnyen felébredhet az érdeklődés a fotók alapján. Az Egy éj a Paradicsom esetében is először a színektől harsogó, vidám színpadképek ötlöttek a szemembe, és bár nem vagyok egy nagy bohózat-rajongó, úgy döntöttem, meglesem, milyen történetet rejtenek a kirobbanó színek.

egyejaparadicsomban_ea_01_domolky_daniel_web_008_rb_1000x800.jpgA szemem nem panaszkodhatott, hiszen a látvány még a maga egyszerűségében (ággyá átalakítható kofferek, nem látható, de megszemélyesített ajtók) is káprázatos, és bár a sztori kicsit poros, a burleszket idéző jelenetek pedig néhol minden ésszerű határt túllépnek, a rekeszizmom is dolgozott rendesen, a legnagyobb örömömre. Az időgép az 1910-es évek buja Párizsába repít vissza minket, ahol két, egymás szomszédságában és hosszú házasságban élő emberke úgy dönt, kölcsönösen felszarvazzák hites társukat. Annyi tartás azért van a kalandra mindig kapható férjben és a parlagon hagyott feleségben, hogy nem odahaza bontakoztatják ki a liezont, hanem a méltán kétes hírű Hotel Paradicsomban. egyejaparadicsomban_ea_01_domolky_daniel_web_001_rb_1000x800.jpgDe mint kiderül, nemcsak hűségesnek nehéz lenni: a megcsalást sem olyan könnyű kivitelezni! Nem is csoda, hiszen a hotelben feltűnik a másik, mit sem sejtő férj, egy tüzes vérű szobalány a szeplőtelenségének lassan búcsút intő unokaöccsel, egy levakarhatatlan családi barát a cseppet sem szűzies unokahúgaival, na meg a személyzet sem állhatna modellt a diszkréció és a tisztesség szobrához! A pajzánul induló est a rendőrségen ér véget, és másnap a csalódott majdnem-szerelmeseknek még mindent meg kell tenniük azért is, hogy a biztos lebukásból győztesként jöhessenek ki – de jó komédiához méltó módon végül mindenki nevetni fog, még a néző is. Aki végeredményben könnyen a darab szereplőjévé is válhat, hiszen a színészek akkor és ott bontják le a képzeletbeli negyedik falat, amikor csak tehetik – és milyen jól teszik!

zsetonn.jpgHajduk Károly Zsetonja a megkésett Don Juan: az érzékiség reményében vette el feleségét, de a házsártos, irányításmániás nő mellett hamar kiábrándult, fásultsága a cinizmussal lépett nászra. Az új lehetőség azonban rögtön fifikássá teszi, a leglehetetlenebb szituációkból is sikerül kidumálnia magát, csakhogy végre megkaphassa, amire vágyik. Rezignált bábjátékosként próbálja irányítani a kis marionettbábuit, de sokszor ő maga is belegabalyodik a zsinórokba.

mignon.jpgEszenyi Enikőnek remekül áll a szerelemben és örömökben reménykedő, de az elhanyagoltsága ellen folyton lázadozó Mignon szerepe: bevetheti a hisztit, a szőke nős naivitást, a kesergő sopánkodást, csakhogy a szárnya tört kismadár mögül kibontakozhasson a vágyaiért foggal-körömmel küzdő nő – na persze addig még kap néhány kisebb-nagyobb idegösszeroppanást. Pont addig kéreti magát tisztes dámaként, míg nem lehet elítélni, hogy érzékiségre vágyó csitrivé válik, a hotelbéli kavarodásnak pedig az ő kifakadásai adják talán a savát-borsát.

kujon.jpgSeress Zoltán Kujon úr szerepében az origó: akarva-akaratlanul is ő ad engedélyt nejének a félrelépésre, mivel ő annyira megfeledkezett már az asszonyról, hogy észre sem veszi, hogy ennek a mozgó bútordarabnak igényei is vannak. Egyik kedvenc írómtól vett szófordulattal élve a mérnöke se hús, se hal, még a nem létező kísértetben is több élet van, mint ebben a kimért, szögletes, sótlan figurában, akit a kis rendszerei tesznek boldoggá. És persze a fokhagyma, amely jelenetet biztos mindenki sokáig megőriz az emlékezetében!

marie.jpgGilicze Márta a négyes legkevésbé szerencsés szerepét csípte meg, ugyanis Zsetonné a darab jelentős részét a messzi Bretagne-ban tölti, ráadásul esetében a fő poénforrás az, hogy szőrös az arca. De emellett egy éles hangú, szigorú, parancsolgató hárpia, nem csoda, hogy a férje olyan könnyen kapható a kalandokra. A szorult helyzete majdnem padlóra küldi, de még onnan is képes győztesként, villámokat szórva, főúri hanghordozását tartva felemelkedni.

jolan.jpgVele szemben viszont Balázsovits Edit a mű egyik legjobb női karakterének gúnyájába bújhatott: Jolán, a túlbuzgó szobalány viszi el a legviccesebb pillanatokat, akár gazdáival, akár kiszemeltjével kerül szembe. Bár mindent megtesz, hogy megfeleljen munkáltatója magas elvárásainak, megvan benne a kellő pimaszság, és annyira rajong a rivaldafényért, hogy nem átall túl magasra pislogni, ha szeretőre vágyna. És el is éri a céljait, még ha ezért úgy is kell viselkednie, mint valami dominának.

maxim.jpgA „liliomtiprott”, de egyáltalán nem bánkódó Maxim szerepében Ember Márk lép be az erotikában tocsogó férfikorba: Kujon unokaöccse kezdetben egy megrögzött, szürke kis könyvmoly, akit a betűkön kívül semmi nem tesz boldoggá. Aztán Jolán ráhelyezi kecses kis kacsóit, és megnyílik előtte egy másik világ, amiben félszegen, de nagyon boldogan szökdécsel a gátlásait lassan maga mögött felejtő kollégista, akinek a végére még a csipája is kinyílik!

mathieu.jpgKern András csuklóból kiráz egy olyan karaktert, mint a folyton láb alatt lévő, semmit észre nem vevő Mathieu úr szerepe, mégis visz új színeket a sokat látott figurába. Szerencsére a dadogástól hamar megszabadulhat, aztán igazi „tyúkapóként” kormányozza kikapós unokahúgait (élen a kevésbé kifinomult Gyopárkával, Kopek Janka ezt az aprócska kis szerepet is emlékezetessé teszi). És miközben a hotelben összecsapnak a feje fölött a hullámok, ő még mindig az élet apró kis ajándékai feletti örömében dörzsölgeti össze elégedetten a tenyereit.

hotel.jpgBár csak a második felvonásban kapnak igazi lehetőséget, mindenképpen szót érdemel még Karácsonyi Zoltán narrátorból hoteligazgatóvá átvedlő Tuliója és Csiby Gergely Lóti nevezetű inasa. Előbbi a minden hájjal megkent, magyarul csak hellyel-közzel hibátlanul beszélő, profitorientált gazember maffiózót idéző gúnyájában kötözgeti minél nagyobb csomóba a szálakat, míg utóbbi a mesterfogásokat ellesve, nevéhez hűen lót-fut, és szédíti a hölgyeket (csak úgy passzióból, ha már a neve erre pont nem predesztinálja).  A két karakter remekül működik együtt és külön is, nem egy vicces pillanatot köszönhetünk nekik.

web_kopf_new_17_paradicsom3.jpgAz Egy éj a Paradicsomban Feydeau-bohózatban vannak üresjáratok is, néhol leül a történet, itt-ott nyikorog, mikor pont poénra erőltetve próbálják továbbgördíteni az eseményeket, a zene pedig legtöbbször csak lóg a levegőben – ebbe a Paradicsomba bizony már beköszöntött az ősz, az avar vastagon fedi egykori báját. De szerencsére elég gyakran feltámad a nevetésből fakadó szél, arrébb fújva a darab igazi gyöngyszemeiről a leplet, és összességében egy kellemes, kacagtató, de könnyen fakuló este emlékét hagyja maga után.

Fotók: Vígszínház, Közönség.hu

Címkék: Vígszínház Kern András Eszenyi Enikő Balázsovits Edit Karácsonyi Zoltán Hajduk Károly Seress Zoltán Gilicze Márta Csiby Gergely Ember Márk Kopek Janka Egy éj a Paradicsomban

Szólj hozzá!

Bársonytappancson settenkedő defektjeink – A Macskadémon

franyokriszta 2018.10.08. 09:35

9f3a6891.jpgMi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Hol van a világ vége? Hány éves a kapitány? Melyik az ember igazi barátja, a kutya vagy a macska? Nehezen eldönthető kérdések, de egy biztos: A Macskadémont a cicatársadalom felborzolt szőrrel, dühösen fogadná lejárató kampány címszó alatt. Na de ki ne tudná, hogy a rossz reklám is reklám?

9f3a4444.jpgTörténetünk a budapesti mindennapok egyik ős fás, zöld övezetes, csalogatónak tűnő társasházában játszódik, ahova az új életet kezdő, félénk macskatulajdonos, Orsi költözik be Rigóval, a fekete cicával. A bérleti díj olyan pofátlanul alacsony, hogy az még Orsinak is szemet szúr, és elég hamar kiderül, miért kínálja a behízelgőnek tűnő pletykás házinéni, Bori néni áron alul a lakást: mert az egész épületre kiakaszthatnák a „Bolondok háza, belépés csak saját felelősségre” táblát. 9f3a4806.jpgMert hát eleve ott vannak a szomszédok, akiket még soha nem sértegetett senki azzal, hogy vasból lenne az akaratuk, az első hívó szóra megadják magukat a gyengeségeiknek, legyen az az alkohol, a lustaság vagy az önfényezés. De ha Bori néni, Máté bácsi és András hármasa nem lenne elég sorscsapás, még ott vannak a házban váratlanul felbukkanó alakok is, akik mind arra késztetnének egy normális embert, hogy meneküljön. Orsi azonban nem olvas a jelekből, inkább evésbe fojtja bánatát, és már szinte mozdíthatatlanná dagad, mire a díszes kompániának leesik, hogy ennyire nem lehet elbaltázott az életük, valaki kavarja felettük a málnaszőrt – a Macskadémon! Végül azonban minden jóra fordul, az átok megtörik, és hőseink olyan giccses boldogságban élnek, hogy az már nekik is fáj!

orsi.jpgPeller Anna Orsijával valószínűleg bármelyik nő könnyen azonosul, ha legalább egyszer közelítette már meg félve a mérleget (akár a konyhait is). Nincsenek vérmes álmai, csak békét, egy kis boldogságot szeretne, amikor nem kell kiállnia magáért. Merthogy arra képtelen. Szegény lányt folyamatosan dróton rángatják, akarata semmi, a szíve viszont óriási, nem csoda, hogy mindenki befolyásolja a többieken segíteni próbáló, de a kulimászba egyre inkább beleragadó Orsit. De végül csak összeáll a pszichológiához szokott agyában a kép, és éles eszének köszönhetően mindenkit megment a pusztulástól – el is nyeri jutalmát.

bori.jpgOszvald Marika is brillírozik a cicomamániás Bori néni szerepében: intrikál, pöröl, macskát tüntet el, szerelemre vágyik, és sütit süt. A házsártosság élő, csillár-fejdíszes szobra egy zátonyra futott házasságban tengeti mindennapjait, ahonnan ki-kikacsintana a snájdigabbnál sármosabb udvarlói kar felé, de csak mostanra jutott el addig, hogy végleg lealjasodjon: az egész lakóközösséget kipenderítené a házból. Persze az ő indokai is érhetőek, Bori néni nem gonosz, csak az elvesztett boldogság kínzó képe készteti bosszúra, alapvetően egy aranyos, csípős nyelvű, karakán házinéni, akiről mindenki tudja: sosem szabad megsérteni, ha kedves az életünk!

mate.jpgBori néni keresztje az alkoholista férje, Máté bácsi – Faragó András is lubickol a borvirágos orrú, állandóan zsörtölődő öregúr szerepében. Máté bácsi hamar rájött, hogy a füredi Anna-bálon megismert angyali kis virágszála valójában egy kifejlődésben lévő házisárkány, és az asszony haragja elől a kisüsti felé menekült – és jól ott is ragadt. A szépirodalmi nyelvet még hírből sem ismerő férfi egyetlen öröme az alkohol, és hiába tudja, hogy az állandó szeszeléstől annyira lezüllött, hogy már messziről szaglik, és mindenki kerüli, mégis mindig kísértésbe esik, még ha hathatós segítség is kell hozzá. De aztán csak előkerül a 80 fokos erdélyi pálinka gőze mögül az érző, szerelmes, féltékeny szív!

andras.jpgBálint Ádám zseniális Andrása az életunt értelmiségi, akit taszított minden nagyobb erőfeszítés és gondolat, ezért a depresszió köntösébe menekült – merthogy elég hamar kiderül, hogy a fásultság oka kevésbé lelki eredetű, mint inkább ösztönös lustaságból fakadó. Az alagsorban élő írót megelőzi a rossz híre, sokáig csak egy kísérteties „Vérgörény” szellemalakként ismerkedhetünk vele, mielőtt hús-vér valójában betoppanna a színre – és igazolná, hogy a pletykákból szinte semmi nem igaz. Végül a szerelem lesz a katalizátora, és ki tud mászni az általa ásott gödörből egy szebb és tettekben gazdagabb élet reményében.

szemenyei.jpgA címszereplő számtalan alakjában tündöklő Szemenyei János a korona a művön, a Macskadémon különböző álcáinak köszönhetően korlátok nélkül karikírozhat ki minden idegesítő embertípust, és ebben a szerepben nyugodtan ripacskodhat annyit, amennyit a kedve tartja. Láthatjuk őt mindent tudó szerelőként, gátlástalan, hódító hajóskapitányként, jógi-dokiként, de a két legjobb „fejék” mindenképp a pityókás vőfélyeket idéző erdélyi ivócimbora és a svéd bútorokkal szoros kapcsolatot ápoló Fjordok Szépe kisasszony. És persze ott van a valóság is, az átok sújtotta Macskadémon, aki visszahúzható karmaival szaggatja darabosra a szereplők életét, miközben remek kiszólásokkal szórakoztatja a zenekart és a nézőket is. Szemenyei olyan könnyen ugrál a karakterek között, mint iskolás gyerek az ugróiskola számain, mikor felsejlik a kék jelmez széle, a nézőtér már előre bekészített mosollyal várja, ezúttal mit süt ki a démon.

9f3a6143.jpgBár az első felvonás után még úgy érezhetjük, hogy A Macskadémon olyan, mint egy havi bontású, képes falinaptár, amely megragad egy-egy életmorzsát, de nem keveri őket egy tartós masszába, a második etapra már összeáll a kép, és egy hihetetlenül szórakoztató, csillogó mázú sütemény sül ki belőle. Ha a dalok nem is túl fülbemászóak, az öt színész – és a lámpalázas technikus – zseniális alakítása kárpótol minket ezért, és ugyan kapunk egy figyelmeztetést, hogy csínján bánjunk a gyengeségeinkkel, annyit röhögünk az albérlet-revü alatt, hogy amennyiben a nevetés tényleg hizlaló, akkor Orsi simán elbújhatna mögöttünk!

Fotók: Budapesti Operettszínház

Címkék: Szemenyei János Operettszínház Faragó András Peller Anna Oszvald Marika Bálint Ádám A Macskadémon

Szólj hozzá!