Régóta ismert doktrína, hogy férfiak és nők sokkal jobban megértenék egymást, ha némi időt eltölthetnének egymás bőrében – ezt az elméletet azonban a gyakorlatba átültetni még nem igazán sikerült kifogástalanul. Viszont az írói fantáziával megáldott személyek nagyon szívesen játszanak el a gondolattal, mikor műveiket papírra vetik, és azzal is tisztában vannak, hogy az alapszituáció sokkal viccesebb akkor, ha egy férfira adnak tűsarkút és melltartót, mintha egy nőre aggatnak álbajuszt. Ezt támasztja alá a Madách Színház legfrissebb darabja, az Aranyoskám is, amelynél a másik mézesmadzag is működik: mi, mezei nézők beleshetünk a színdarab „csinálás” rejtelmeibe.