HTML

"...és színész benne minden férfi és nő"

Beszámolók a színház világából, legyen az: kőszínház, szabadtéri színház, független színház, prózai színház, zenés színház, táncszínház, mozgásszínház, alternatív színház, klasszikus színház, repertoárszínház, árnyszínház, fényszínház, kis színház, nagy színház, óriás színház, monoszínház, tömegszínház, vidám színház, szomorú színház… Egy szóval minden, ami színház! Na jó, három szóval…

Facebook

Friss topikok

Címkék

Abigél (1) Ábrahám Gabriella (1) Aczél Gergő (2) Adler Judit (1) Adorjáni Bálint (1) Ágoston Katalin (7) Ájlávjú (1) Alföldi Róbert (3) Almási Sándor (1) Álmosd Phaedra (2) Ambruzs Ádám (2) Andrádi Zsanett (2) Andrusko Marcella (1) Angler Balázs (6) Angyalok Amerikában (1) Asiama Evelyn (1) Átrium Film-Színház (2) Átutazók (1) Auksz Éva (3) Az álomkommandó (1) Az eastwicki boszorkányok (1) Az ember tragédiája (1) A chicagói hercegnő (1) A folyón túl Itália (1) A hős és a csokoládékatona (1) A kaukázusi krétakör (1) A lepkegyűjtő (1) A Macskadémon (1) A mosoly országa (1) A Notre Dame-i toronyőr (1) A nyomorultak (1) A Padlás (1) A Pál utcai fiúk (1) A Szépség és a Szörnyeteg (1) A szív hídjai (1) A végítélet napja (1) A velencei kalmár (1) A zöld kilences (1) A zsidó (1) Bach Kata (3) Bajadér (1) Bajor Lili (1) Bakó Kitti (1) Balázsovits Edit (1) Balázs Csongor (1) Balikó Tamás (1) Bálint Ádám (5) Balla Eszter (2) Balogh-Barta Viktória (1) Balogh Anna (2) Balogh Bodor Attila (4) Balsai Mónika (1) Bánfalvi Eszter (4) Bán János (1) Barabás Kiss Zoltán (1) Baranyai Annamária (1) Baranyi Hanna (1) Bardóczy Attila (1) Barkóczi Sándor (4) Baronits Gábor (1) Básti Juli (1) Bata Éva (3) Békéscsabai Jókai Színház (1) Beleznay Endre (1) Belvárosi Színház (2) Benedek Miklós (1) Benkóczy Zoltán (2) Bereczki Zoltán (3) Bertalan Ágnes (1) Billy Elliot (1) Bíró Eszter (1) Blaskó Péter (3) Blénesi Zsolt (1) Bodnár Erika (1) Bohém Casting (1) Bojtos Luca (1) Boldizsár Tünde (1) Boncsér Gergő (4) Borbás Gabi (3) Borbély Richárd (1) Borbiczki Ferenc (1) Börcsök Enikő (3) Bordás Barbara (5) Bori Réka (1) Borka Dávid (1) Boronyák Gergely (1) Botos Éva (4) Brasch Bence (4) Broadway felett az ég (1) Buch Tibor (1) Budapesti Nyári Fesztivál (2) Bűn és bűnhődés (1) Bus István (1) Centrál Színház (12) Chicago (1) Chován Gábor (1) Cigányszerelem (1) Címzett ismeretlen (1) Cirkuszhercegnő (1) Csákányi Eszter (1) Csapó Attila (2) Csárdáskirálynő (1) Cseh Dávid (1) Cseh Judit (3) Csengeri Attila (1) Csengeri Ottília (5) Csere László (1) Cserna Antal (6) Csiby Gergely (3) Csínom Palkó (1) Csókos asszony (1) Csomós Lajos (1) Csomós Mari (1) Csonka András (4) Csopotterápia (1) Csorba Jázmin (1) Csőre Gábor (1) Csórics Balázs (1) Csuha Lajos (2) Csuja Gergely (1) Czenner Krisztina (1) Czigány Judit (3) Dancs Annamari (9) Dányi Krisztina (1) Debreczeny Csaba (1) Décsi Zsófia (1) Dévai Balázs (1) Dézsy Szabó Gábor (7) Dobos Judit (1) Dóczy Gabriella (1) Dolhai Attila (8) Domoszlai Sándor (1) Dumaszínház (1) Édes Anna (1) Egri Bálint (1) Egri Kati (1) Egri Márta (1) Egyházi Géza (2) Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe (1) Egy éj a Paradicsomban (1) Elek Ferenc (1) Elfújta a szél (1) Elisabeth (1) Előd Álmos (1) Elsötétítés (1) Ember Márk (3) Ének az esőben (1) Enyedi Éva (1) Érintések (1) Erkel színház (1) Eszenyi Enikő (3) Esztergályos Cecília (1) És már senki sem (1) És Rómeó és Júlia (1) Fábián Nikolett (1) Facskó Marica (1) Falusi Mariann (1) Fame (1) Faragó András (10) Farkasházi Réka (1) Farkas Dénes (2) Farkas Izsák (1) Farsang Emese (1) Fehér Tibor (4) Fejszés Attila (1) Fekete-Kovács Veronika (1) Fekete Csaba (1) Fekete Ernő (1) Feke Pál (3) Felföldi Anikó (1) Fesztbaum Béla (5) Ficzere Béla (2) Fillár István (1) Fischl Mónika (6) Földes Tamás (4) Földi Ádám (2) Forgács Péter (1) Formán Bálint (1) Frankó Tünde (1) Frányó Andrea (2) Függöny fel! (1) Fullajtár Andrea (1) Füredi Nikolett (1) Gados Béla (1) Gálvölgyi János (2) Gáspár Sándor (3) Gazdag Tibor (1) Géczi Zoltán (1) Gere Orsolya (1) Gergely Katalin (1) Gerner Csaba (2) Gesztesi Károly (1) Geszthy Veronika (1) Getto Márton (1) Ghost (1) Gilicze Márta (2) Góbi Rita (1) Góbi Rita Dance Company (1) Gőbölös Krisztina (1) Gömöri András Máté (4) Göth Péter (1) Gregor Bernadett (1) Gróf Gréta (1) Gubik Petra (3) Gula Péter (1) Gulyás Attila (1) Gyabronka József (2) György-Rózsa Sándor (3) Györgyi Anna (1) Gyulai Csaba (1) Gyuriska János (1) Hábermann Lívia (1) Háború és béke (1) Hair (1) Hajduk Károly (4) Hajdu Ádám (1) Hajdú László (1) Hajdu Steve (2) Hajmeresztő (1) Halálos tavasz (1) Halápi Katinka (1) Halász Judit (2) Hamlet (1) Hamlet.ws (1) Harkányi Endre (1) Három nővér (1) Hartányi Gábor (1) Hassan G. Otero (1) Haumann Péter (1) Hazafit nekünk! (1) Hegedűs a háztetőn (1) Hegedűs Barbara (1) Hegedűs D. Géza (3) Hegyi Barbara (3) Heisz Krisztián (1) Herczeg Adrienn (1) Herczeg Tamás (1) Hernádi Judit (1) Herzl (1) Hevér Gábor (5) Hirtling István (1) Holecskó Orsolya (1) Homonnay Zsolt (5) Horváth Illés (1) Horváth Mónika (1) Horváth Virgil (1) Hujber Ferenc (1) Huszti Péter (2) ifj. Vidnyánszky Attila (2) Igó Éva (3) Illatszertár (1) Illés Zoltán (1) Incze József (1) Isten kontra Alexander (1) István a király (1) Janicsek Péter (2) Jantyik Csaba (6) Janza Kata (5) Járó Zsuzsa (4) Játékszín (2) Jegercsik Csaba (1) Jenes Kitti (3) Jézus Krisztus Szupersztár (1) Jordán Adél (2) Jövőre Veled Itt! (1) Józan László (3) Józsa Imre (1) Juhász István (1) Juhász Levente (1) Kabai Alex (1) Kádár Szabolcs (4) Kállay Bori (3) Kálmán Petra (1) Kalmár Magda (1) Kalocsai Zsuzsa (3) Kapitány Dorottya (1) Kapócs Zsóka (1) Karácsonyi Zoltán (6) Karányi Péter (4) Kardos Róbert (2) Karsai J. András (1) Kaszás Gergő (1) Katkó Ferenc (1) Katona József Színház (2) Katona László (2) Kékesi Gábor (2) Kékkovács Mara (3) Kelemen Dániel (1) Kerekes József (1) Kerekes Kristóf (1) Kereki Anna (1) Kerényi Miklós Máté (18) Keresztes Tamás (1) Kern András (2) Király Anna (1) Király Dániel (1) Kisfaludy Zsófia (1) Kiss Dávid (1) Kiss Diána Magdolna (1) Kiss Tivadar (1) Kiss Zoltán (1) Klinga Péter (1) Kocsis Dénes (7) Kocsis Gergely (2) Koldusopera (1) Köllő Babett (1) Komornik András (1) Kopek Janka (2) Kósa Zsolt (1) Koscsisák András (1) Kovács Áron (1) Kovács Gergely (1) Kovács Olivér (1) Kovács Szilárd (1) Kováts Adél (1) Kramer kontra Kramer (1) Krétakör (1) Kulin András (1) Kulka János (7) Kurkó József (1) Kurta Niké (1) Kútvölgyi Erzsébet (1) Laboda Zsanett (1) Ladinek Judit (1) Lajos András (1) Laki Péter (1) László Attila (2) László Zsolt (10) Lázár Balázs (1) Lázár Kati (1) Lear király (1) Lehoczky Zsuzsa (7) Lengyel Tamás (3) Les Misérables (1) Lévai Enikő (1) Lévay Viktória (2) Liliom (1) Lili bárónő (1) Liptai Claudia (1) Liszi Melinda (1) Lovas Rozi (1) Lóvátett lovagok (1) Lukács Anita (2) Lukács Marcell (1) Lukács Sándor (2) Lukáts Andor (1) Macbeth (1) Madách Színház (5) Magócs Ottó (2) Magyar Attila (3) Magyar Színház (1) Majsai-Nyilas Tünde (2) Makranczi Zalán (6) Makray Gábor (1) Marica grófnő (2) Marie Antoinette (1) Marik Péter (1) Martinovics Dorina (3) Márton András (1) Marton Róbert (2) Maszlay István (1) Mátyássy Bence (4) Ma este megbukunk (1) Medgyesi Mária (1) Medveczky Balázs (2) Melis Gábor (2) Menyasszonytánc (1) Mertz Tibor (1) Mester és Margarita (1) Mészáros András (3) Mészáros Árpád Zsolt (9) Mészáros Gergő (1) Mészáros Máté (2) Mészáros Piroska (1) Mező Zoltán (1) Miklós Marcell (1) Mikroszínpad (1) Mikve (1) Miller Zoltán (1) Misinszki Csilla (1) Miss Saigon (1) Moksony Milla (1) Molnár Ágnes (1) Molnár Áron (2) Molnár Ervin (1) Molnár Piroska (1) Molnár Szilvia (1) Monori Dominik (1) Monte Cristo grófja (2) Moravszki Enikő (2) Mucsi Zoltán (1) Muri Enikő (2) My Fair Lady (1) Nádasi Veronika (8) Nádas Gábor Dávid (1) Nagy-Kálózy Eszter (2) Nagy Bea (1) Nagy Dániel Viktor (2) Nagy Ervin (2) Nagy Feró (1) Nagy Mari (3) Nagy Sándor (4) Nagy Zsolt (1) Náray Erika (2) Négy meztelen férfi (1) Némedi Árpád (1) Németh Ádám (2) Németh Attila (3) Németh Gábor (1) Németh Kristóf (2) Nemzeti Színház (8) Ódor Kristóf (1) Oláh Tibor (2) Operettszínház (29) Ördögölő Józsiás (1) Orlai Produkciós Iroda (5) Oroszlánok Aquincumban (1) Orosz Ákos (2) Oszvald Marika (6) Ottlik Ádám (3) Ötvös András (1) Pálfalvy Attila (4) Pálfi Kata (1) Pálmai Anna (2) Pál András (1) Pannon Várszínház (1) Pápai Erika (2) Papp János (4) Pap Kati (1) Pap Vera (1) Parasztopera (1) Parti Nóra (2) Pavlevits Béla (1) Peller Anna (7) Peller Károly (4) Pesti Színház (4) Péterffy Lili (1) Péterfy Bori (2) Péter Kata (3) Péter Richárd (5) Pethes Ágnes (1) Pető Kata (1) Petridisz Hrisztosz (6) Petrik Andrea (1) Petróczi Gábor (1) Pillanatfelvétel (1) Pindroch Csaba (1) Pirgel Dávid (4) Pletykafészek (1) Pokorny Lia (5) Polyák Lilla (4) Polyák Rita (1) Porogi Ádám (1) Prescsák Zita (1) Punk Rock (1) Puskás Péter (1) Putz Attila (1) Rába Roland (2) Rada Bálint (5) Radics Bernadett (1) Radnay Csilla (6) Radnóti Színház (1) Raktárszínház (4) RAM Colosseum (2) Rebecca (1) Rékai Nándor (1) Rétfalvi Tamás (1) Réti Adrienn (4) Reviczky Gábor (1) Ricse Ricse Beatrice (1) Robin Hood a tolvajok fejedelme (1) Rómeó és Júlia (1) Rózsavölgyi Szalon (1) RS9 Színház (1) Rudolf Péter (3) Sáfrány Emese Aleska (1) Sághy Tamás (1) Samu Kristóf (1) Sándor Péter (3) Sánta László (1) Sarádi Zsolt (1) Sárkány Zsolt (1) Sárközy-Nagy Ilona (1) Sasvári Sándor (1) Schell Judit (3) Scherer Péter (1) Schmied Zoltán (5) Schneider Zoltán (1) Serbán Attila (4) Seress Zoltán (4) Showszínház (1) Shrek (1) Siménfalvy Ágota (4) Simon Boglárka (3) Simon Kornél (5) Simon Panna Boglárka (4) Sinkó László (1) Sinthavong Zsófia (1) Sipos Imre (1) Sipos Vera (1) Sirály (1) Sodró Eliza (1) Sok hűhó semmiért (1) Söptei Andrea (4) Spinoza Színház (2) SportAréna (1) Stefancsik Annamária (1) Stefanovics Angéla (1) Stohl András (9) Sybill (1) Szabó Dávid (5) Szabó Dóra (2) Szabó Éva (1) Szabó Kimmel Tamás (5) Szabó P. Szilveszter (12) Szabó Vera (1) Szalay Kriszta (1) Szamosi Zsófia (1) Szántó Balázs (1) Száraz Tamás (1) Szarvas József (1) Szatory Dávid (9) Szávai Viktória (1) Szegezdi Róbert (1) Szegfű Ildikó (1) Szemenyei János (1) Szendy Szilvi (10) Szente Vajk (2) Szentivánéji álom (1) Szentmártoni Norman (1) Szép nyári nap (1) Szerdán tavasz lesz (1) Szerednyey Béla (2) Szerelmes Shakespeare (1) Szerémy Dániel (1) Szerényi László (5) Szervét Tibor (1) Szikszai Rémusz (1) Szilágyi Csenge (6) Szinetár Dóra (2) Szkéné Színház (1) Szőcs Artur (2) Szőke Pál (1) Szolnoki Tibor (1) Szőlőskei Tímea (1) Szomor György (4) Szulák Andrea (5) Takács András (1) Takáts Eszter (1) Tamási Zoltán (1) Tavaszébredés (1) Telegdi Kamilla (1) Telekes Péter (6) Tenki Réka (3) Thália Színház (5) Thália Tanoda (1) Timon Barna (1) Tíz kicsi néger (1) Tőkés Nikoletta (1) Tompos Kátya (2) Tonhaizer Tünde (1) Tornyi Ildikó (3) Törőcsik Mari (1) Tóth András (4) Tóth Angelika (1) Tóth Fanni (1) Tóth Gabi (1) Trecskó Zsófia (1) Trokán Nóra (1) Twist Olivér (1) Udvaros Dorottya (3) Újszínház (1) Ullmann Mónika (1) Úri muri (1) Vadász Zsolt (3) Vágó Betti (3) Vágó Zsuzsi (10) Vámosi Máté László (1) Várfi Sándor (1) Varga Zsanna (1) Vári-Kovács Péter (4) Varju Kálmán (4) Városmajori Szabadtéri Színpad (1) Vásári Mónika (1) Vecsei H. Miklós (2) Vecsei László (1) Végh Judit (1) Veled Uram! (1) Verebes István (1) Veréb Tamás (3) Vérszipoly (1) Vicces királykisasszony?!? (1) Vidám Színpad (1) Vígszínház (11) Viktória (1) Visnyei Máté (1) Vizi Dávid (3) Vizlendvai Áron (1) Vörös Edit (2) Waskovics Andrea (1) Weil Róbert (1) Wunderlich József (4) Zádori Szilárd (4) Zámbó Brigitta (1) Zayzon Csaba (1) Znamenák István (2) Zoltán Áron (2) Zsurzs Kati (1) Címkefelhő

Linkek

Hernádi Judit Rajongói Oldal

 

Gömbszörppel a világ körül

Körhintával a túlvilágra – Liliom

franyokriszta 2019.02.01. 10:56

1.JPGHa magyar szerzőkről van szó, akkor Molnár Ferenc biztosan az "örök kedvenc alkotók" klubjának kikezdhetetlen, állandó tagja: szinte nincs színház, amelyik legalább ötévente ne nyúlna egy Molnár-darabhoz, és a feldolgozások műfaji sajátosságait tekintve is egyre bővül a paletta. Nem véletlen, hiszen a zseni többféle stílusban, különböző érzelmi hangszerekkel komponált, miközben minden sora ugyanarról szólt: rólunk, esendő emberekről. A Liliom pedig talán a legkendőzetlenebbül mutatja meg, milyen játszi könnyedséggel rántjuk le magunkat a pokolba, mikor egy aprócska elszántsággal akár a menny felé is repülhetnénk.

liliom_ea_01_domolky_daniel_print_010_rb_1000x800.jpgAz 1920-as évek Budapestjén élő Liliomnak a lehetőségeihez képest arany élete lehetne: állandó munkája van a Ligetben a körhintánál, népszerű a közönsége, főleg a nők körében, főnöknője pedig néha már túlságosan is készséges – mégis, egy buta vita miatt mindent elveszít. Látszólag, hiszen a szóváltásnak köszönhetően nyeri meg a cselédlány, Julika szívét. A szerelemért azonban még nem adnak kenyeret, a fiatal szerelmesek egyre jobban nyomorognak, a büszke Liliom sorra löki el magától a segítő kezeket, a hűséges Julikán vezeti le a frusztrációját. 4.JPGKi tudja, mikor fulladna meg ez a szerelem, ha a nő nem jelentené be, hogy gyereket vár. Kedvese viszont a lehető legrosszabb megoldást választja: simlis barátjával, Ficsúrral (Orosz Ákos) együtt gyilkosságra készülnek. Nos, halálos áldozat csak akad végül, és az égi igazságszolgáltatás sem marad el, még ha meg is kell harcolnia a túlvilági bíráknak az eléjük kerülővel – és ahogy őket összekavarja a makacskodó Liliom, úgy merülnek fel bennünk is újabb és újabb kérdések azzal kapcsolatban, hogy a szereplők mely döntése volt helyes, és hol kellett volna kiszállniuk a ringlispílből.

liliom.JPGHajduk Károly Liliomja úgy válik felejthetetlenné, hogy ezt a csibészes gazembert egy percig sem lehet igazán szeretni – mint ahogy gyűlölni sem. Lezser nemtörődömsége a végletekig bosszantó, büszkeségét ugyanolyan könnyedén kellene levetkeznie magáról, mint azt a hat-hét darab zoknit a bal lábáról, és máris sokkal rózsásabb lenne a helyzete. Nagyon ügyel rá, hogy csak a legritkább pillanatokban villanjon fel belőle az igazi, érző ember, akit ilyenkor ösztönösen szánunk, amiért rossz útra tévelyedett, de egy pillanattal később már egy hatalmas nyaklevest kevernénk le neki, hogy viselkedjen már végre értelmes felnőttként. Taszít és vonz – pont, mint egy született gazfickó.

juli.JPGEzek után nem csoda, hogy a végtelenül tiszta lelkű, naiv, szeretetre vágyó és adni akaró, egyszerű cselédlánynak esélye sincs vele szemben – Szilágyi Csenge tökéletesen azonosult ezzel a bájos, kiskutyát megszégyenítő hűséggel rendelkező ártatlansággal, aki a végsőkig is kitart választottja mellett, hiába tudja, mennyire elhervadt már ez az egykor ragyogó liliomszál. Néha nem is értjük, miért kapaszkodik még mindig ebbe az álomba, és együtt szurkolunk vele, hogy Liliom válassza az ő kis becsületes javaslatait a bűn helyett. Gyásza szívbemarkoló, a darabvégi ridegsége érthető, de folyamatosan pattogzik le róla, akárhányszor csak eszébe jut, mit vesztett – talán épp akkor, mikor nem állt fel időben a ligeti padról.

marika.JPGA darab talán legüdébb színfoltja Marika szerepe, Waskovics Andrea szívmelengetően hozza az erősen tájszólásos, sírásra könnyen hajlamos, nem túl összetett gondolkodású cselédlányt. A történet kezdete előtt nem sokkal került fel vidékről, és számára még minden csodaképp hat, hatalmasra nyílt szemekkel, mindenre rácsodálkozva issza be az újdonságok varázsát, és szeret bele ő is az első férfiba, aki észreveszi őt – ám ő sokkal szerencsésebb, mint barátnője, hisz kikupált, újgazdag dámaként végzi. Julikát is tiszta szívéből szereti, jó szándékkal segítené, remekül működik a kémia a két lány között.

muskatne.JPGEszenyi Enikő egykor Julika nevét véshette be legnagyobb sikerei közé, de most Muskátnéként is brillírozik. Harsány, frivol, testi adottságaiból és vagyoni helyzetéből fakadó hatalmával tökéletesen tisztában lévő, és ezt kellőképp kihasználó özvegyasszony, aki a céljaiért játszi könnyedséggel gázol át akár makulátlan lánylelkeken is. Nem romlott nőszemély, de nem is teljesen romlatlan, így nem is csoda, hogy lepkeként vonzza Liliom csábos-ártó légköre, de Julikával való szóváltásából kitűnik: valami megmagyarázhatatlan szerelemféle valóban hozzáfűzte a sorsát a férfiéhoz.

vege.JPGAnnak ellenére, hogy állítólag ezt a jelenetet a legnehezebb a színpadra állítani, mégis a túlvilági ítélkezés szcénája sikerült a legjobban (szerény véleményem szerint), és ez nagyban köszönhető Seress Zoltán Felolvasójának, Tóth András Kádárjának és Gados Béla Detektívjének. Seress sztentori hangon, a Jóisten betanuló, nyájas gyakornok helyetteseként próbálja ráébreszteni a jóságra az elé kerülőket, csak a makacs ellenállás tudja kihozni végtelen türelméből. Gados a segédjeként már jóval izgágább, hivatalnokokat megszégyenítő türelmetlenséggel szeretne letudni minél több „ügyet”, csak hogy hallgathassa rádióját, míg a két gyereket maga után hagyó, öngyilkos Kádárként Tóth valóban olyan gyönyörű, megható képet fest fel szavakkal a szemeink elé, hogy azt érdemes lenne olvasókönyvekbe átemelni.

2.JPGIfj. Vidnyánszky Attila első Vígszínház-béli rendezése vegyíti a molnári romantikus, néha édesítően érzelmes klasszikust a meghökkentő, abszurdba hajló modernitással. Nem ad válaszokat, de kérdéseket annál többet, köldöknézegetős magunkba mélyedésre inspirál, miközben sokszor kell csodálkozva felrántanunk a szemöldökünket egy-egy megoldáson, majd kuncogások, vagy éppen fájdalmas sóhajok váltják a döbbenetünket. Ez a Liliom pont olyan, mint a címszereplő: egyszerre magához édesget és el is lök minket magától. Ó, és a szünetet érdemes a színpad közelében eltölteni!

Fotók: Vígszínház

Címkék: Vígszínház Liliom Eszenyi Enikő Gados Béla Szilágyi Csenge Orosz Ákos Tóth András Hajduk Károly Seress Zoltán ifj. Vidnyánszky Attila Waskovics Andrea

Szólj hozzá!

Mondd, te kit választanál? – István, a király

franyokriszta 2019.01.25. 10:27

lg-istvan_a_kiraly_eloadaskepek20.jpgMegvolt bakeliten, magnókazettán, VHS-n és CD-n is, a testvéreimmel felváltva üvöltöttük az egyes szerepeket, még akkor is, ha a dallamkövetésünk és néha a szövegtudásunk is hibádzott (azt például sosem tudtam megérteni, miért kell az Adj békét, uram végén bepácolni a dominót, de már combosodott picit a latinom). Utánoztuk a kultikus Koppány-frizurát, minden második táncosban anyukánkat véltük felfedezni (bár ő kitartóan tagadja, hogy köze lett volna a Királydombi produkcióhoz), és fáradhatatlanul, de eredménytelenül vágytam Réka fehér csizmájára. Egy szó, mint száz, az István, a király életünk szerves része volt – mint ahogy több ezer más gyereké, fiatalé, felnőtté is. Az Operettszínház előadása mégsem csak a nosztalgia miatt szippantott be – hanem mert gyakorlatilag tökéletes.

lg-istvan_a_kiraly_eloadaskepek24.jpgA történetet mindenkinek ismernie kéne, akit nem tiltottak el az orvosai a történelemórától: Géza fejedelem a 900-as évek végére a kereszténységet próbálta megtenni államvallássá, és halála után a nehéz feladat fiára, Istvánra szállna – ha hagynák. Az akkori magyar szokásrend szerint ugyanis a legidősebb férfirokonnak, azaz Koppánynak kéne örökölnie a trónt, aki azonban Róma helyett Bizáncot követné, ha már muszáj hitbéli vezércsillagot választania. Bár Géza életében még lemondott a jussáról, a fejedelem halálával mégis magának követelné a trónt, István azonban mindenképp meg akarná őrizni a római kereszténység uralkodó szerepét Magyarországon, lg-istvan_a_kiraly_eloadaskepek18.jpgcsak ennek fényében hajlandó visszalépni. Patthelyzet alakul ki, az ország két részre szakadva élezi fegyvereit, miközben a két vezetőt jó-rossz tanácsokkal próbálnák támogatóik és ellenségeik a győzelem felé terelgetni. Az eredmény köztudott: a pogányokat vagy leölték, vagy áttérítették a kereszténységre, Koppány felnégyelve, elrettentő példaként jutott el négy várfalra, míg Istvánból az egyik legnagyobb magyar király vált, aki a Szörényi-Bródy szerzőpárosnak köszönhetően örökké élni fog.

istvan.jpgBár Sándor Péter csak most debütált a címszerepben, ezt a tapsrendi ünneplést leszámítva egy pillanatig nem lehetett sejteni. Istvánja egy naiv idealista, aki szíve szerint inkább egy erdőmélyi kolostorban, csendes magányában teremtene napi kapcsolatot Istennel, és ugyan némiképp lázadozik a rá váró nehéz és kényelmetlen feladat ellen, beletörődik a sorsába. Ez az István még egyáltalán nem a szent, nagy király, csak egy fiatal fiú, akit tényleg elfújna minden szél – ha anyukája, az apát vagy a teljes német vezérkar nem óvná tőle. A riadt tekintetű kisgyerekből azonban a végére visszafordíthatatlan, kemény döntéseket hozó, és azokkal bátran szembenéző, szilárd férfi válik, aki biztos kézzel fogja továbbkormányozni az országot a jövő felé. Remek szerepív tökéletes alakítással és lenyűgöző, hol lágy, hol érces, bitangerős énekhanggal.

koppany.jpgIstván jinjének tökéletes jangja Dolhai Attila Koppánya: egy határozott fellépésű, kemény, kissé vad, ízig-vérig férfi, aki semmitől nem retten meg, és bárkivel szembemenne, hogy célt érjen. Egyetlen gyengepontja van: a tisztessége. Csak tiszta módszerekkel hajlandó leszámolni Istvánnal, ez pedig egyben a vesztét is jelenti, még akkor is, ha született vezető, egyetlen szavára tömegek sorakoznak fel mögé, és követik a halálba is (persze, úgy egy fokkal könnyebb, ha az övé az előadás legjobb dala). A ridegnek ható külső mögül azonban néha-néha kikacsint az érzelmes férfi is, aki aggódik a vele ellentétes nézeteket képviselő lányáért, vagy megtörten, reményvesztett tekintettel tartja utolsó elesett katonáját is a karjaiban. Joggal robban fel a színpad Dolhai minden egyes jelenete után.

reka.jpgKálmán Petra nevét érdemes megjegyezni, gyönyörű hangján szívhez szólóan szóltak Réka dalai. Akárcsak István, ő is nagyon nehéz helyzetben van, mikor arról kell döntenie, mi a helyes: a családjához legyen hű, vagy választott Istenéhez? Ő ugyanis Koppány háztartásával ellentétben kikeresztelkedett, és a vallásos áhítat és lelke jósága irányítja minden lépését. Hitét és amíg teheti, magát is megvédi másokkal szemben, de ő is tudja, a számára fontos dolgok közül egynek buknia kell. Mégis, az ő elszántsága az, ami a még habozó Istvánnak is erőt ad (még akkor is, ha ez Réka számára az árvaságot fogja eredményezni), első felvonás végi duettjük csodálatos, akárcsak az Elkésett békevágy, Koppánnyal kiegészülve.

sarolt.JPGUgyan teljesen érhető, mit miért tesz, és miért úgy, Sarolt karaktere sosem lehet szerethető – és Siménfalvy Ágota is ennek megfelelően remekül hozza a vasszigor, hajlíthatatlan asszony szerepét. Szerető anya, de a fiára még mindig egy cuki, idomításra szoruló kutyakölyökként tekint, akit egyszerű, de megtagadhatatlan parancsokkal és intelmekkel irányít, miközben egy pillanatra sem tagadná meg őt. Inkább lelkileg sebezgeti, minthogy puhulni hagyja, és közben tökéletesen gyűjti maga köré a támogatókat, és számol le az akadályokkal. Végül fellélegezhet: fia fejére kerül a korona, így még egy alkoholmámoros estét is megengedhet magának – de még ekkor sem tagadhatja meg önmagát.

torda.jpgAmi Istvánnak Sarolt, az Koppánynak Torda, csakhogy ezt a legfőbb tanácsadót, akit György-Rózsa Sándor alakít, teljesen más fából faragták. A pogány vezér jobb keze az első felvonásban még amolyan bölcs, megfontolt vitaelsimító személy, aki már egy érintésével is el tudja odázni a konfliktusokat, le tudja hűteni a forrófejűeket. A második felvonásra azonban már kibontakozhat valódi, misztikus énje, egy energiával, tűzzel teli sámán, aki bármilyen eszközt hajlandó lenne felhasználni annak érdekében, hogy Koppányt trónra segítse. Játszi könnyedséggel szippantja be a teljes közönséget a transzállapotába az áldozati dalában. A vereség után minden póza azt tükrözi, hogy kegyetlenség volt őt életben hagyni, válogatott testi-lelki kínzásokat kell kiállnia, mert választott vezetőjét követve azt tette, amit helyesnek tartott.

asztrik.jpgMagócs Ottó Asztrik apátja nem feltétlenül teszi szerethetőbbé a papságot, és ebben a rendezésben ez teljesen rendben is van így. A kenetteljes, irányításhoz szokott, szigorú egyházférfi is egy-egy határozott intéssel, pillantással képes rendet tenni a tömegben, István és Sarolt mögött állva segítgeti a cél felé a kereszténység szekerét, némi hálaajándék reményében. A győzelemmel együtt azonban felszínre kerül valódi énje is: egy kegyetlen, hatalmi pozícióban lévő férfi, aki kéjes élvezettel kínozza a pogányokat, úgy, hogy egy pillanatig nem kérdés: a kikeresztelés, a szentelt vízzel locsolgatás nagyobb fájdalmat okoz áldozatainak, mint a verés.

laborc.jpgRövid idő jut Kerényi Miklós Máté Laborcának, az azonban annál emlékezetesebb, még olyankor is, amikor magyar ura csak némán, a háttérben állva követi le az eseményeket – mint Géza temetésekor, ahol hol cinikusan szemléli a szertartást, hol Sarolttal veszekszik. Energikus, bármikor robbanni kész pogány, tűzzel-vassal menne szembe a kereszténységgel, ám ez az agresszivitás sajnos némiképp a nagy dala kárára van, tompítva az igazi énekhangot és dallamíveket. Kivégzése azonban meglepően újszerűen koreografált, bármennyire morbid is ezt leírni, élmény szemmel követni a különböző kínzásokat, és a végére Istvánnal együtt sajnáljuk meg a kiterített holttestét.

gizella.JPGHa van hálátlan szerep ebben a csodálatos rockoperában, az szegény Gizelláé, aki többségében elfelejtett, unatkozó feleségként szemlélheti, hogyan botladozik, majd menetel férje a felé, hogy még ezer év múlva is mindenki ismerje a nevét. Zámbó Brigitta gyönyörű hanggal rendelkezik, remekül állnak neki Gizella szólamai, főképp a végső duettje Istvánnal, bájos és érthető a cicázása Vecellinnel (Barkóczi Sándor), elismerésre méltó, hogy végül férje támaszául válik, és szomorú, hogy ennél többet nem nagyon volt lehetősége megmutatni.

42199208_2060934933958048_4408547323890630656_n.jpgAz nem volt kérdés, hogy a színházból kijőve még órákig az István, a király dallamai fognak a fülemben csengeni – az inkább, hogy a darab legújabb feldolgozásának is sikerül olyan maradandót alkotnia, mint minden, ehhez fűződő korábbi emlékemnek, vagy kiábrándít. De már a Beethoven-nyitány után is egyértelmű volt: újabb igazgyöngy született István örökségéből, amit újra és újra látni kell. Hiszen minden dala örök sláger, minden sora ugyanúgy igaz ma is, mint az államalapítás idején, és az Operettben csupa olyan színész kelti életre a halhatatlan karaktereket, akiknek a neve könnyen összefűződhet a szerepekkel, akárcsak elődjeiké, miközben a tánckar fáradhatatlanul nyűgöz le újra és újra. Szóval hosszú uralkodást neked, István, és da pacem domine.

Fotók: Operett.hu, Musicalinfo, Musical Galéria, Port.hu

Címkék: István a király Kerényi Miklós Máté Operettszínház Dolhai Attila Siménfalvy Ágota György-Rózsa Sándor Sándor Péter Barkóczi Sándor Magócs Ottó Kálmán Petra Zámbó Brigitta

1 komment

Az ördög Ösztrogénfalván – Az eastwicki boszorkányok

franyokriszta 2019.01.03. 18:48

1_930.jpgKoronként és személyenként folyamatosan változik a boszorkányok megítélése: egykor a segítségükért könyörögtek, majd máglyán égették halálra őket, aztán Hermione Grangerék megszületése megint jelentősen szépítette az imidzsüket. De ugyanez a szeszélyesség érhető tetten a nyelvben is: míg a csinos boszi bájos bóknak hat, addig a vén banya kimondásakor sosem a rajongás fűti az ezt morgó hangját. Jöjjön azonban bármilyen PR-fogás is, egy biztos: ha Eastwickben három csalódott nő „összeégeti a pszichéjét”, akkor ott elszabadul a pokol!

3_588.jpgAz álmos amerikai kisvárosban élő hősnőink már rég megkapták a maguk pofonjait az élettől, a csütörtök esti közös iszogatásokat leszámítva valójában már semmit nem várnak a sorstól – míg a Martini vagy a Campari nem teszi őket merészebbé, és eltitkolt, elsősorban egy okos, szolgálatkész és szexre mindig alkalmas férfiról szőtt vágyaikat szavakba nem öntik. És láss csodát, a megálmodott férfi Daryl van Horne képében meg is jelenik a szobrász-fazekas Alex házában, hogy elcsábítsa a nőt. Majd Jane-t, a csellista zenetanárnőt. És ha már így belejött, Sukie-t, az újságírónőt is. Míg rendes körülmények között a három szerető kikaparná egymás szemét, ez a szexualitástól megittasult trió tökéletesen élvezi az új helyzetet, Daryl abszolút uralkodik felettük és a józan eszük felett. 11_913.jpgAzonban nem minden eastwicki nézi jó szemmel a különös férfi és háreme tobzódását: a karót nyelt szomszédasszony dróton rángatott férjével ront rá az orgiázó négyesre – csakhogy a Sátán ördögmintás boxeralsót viselő földi mása belőlük is az elfojtott vágyaikat hozza elő, így Clyde néhány baltacsapással gondoskodik megözvegyüléséről. Hősnőinknek ekkor esik le a tantusz, hogy milyen démoni ügyletbe is keveredtek, ám az ördögtől nem olyan könnyű szabadulni, mert átlát a szitán – és mert áldozatai is vágynak a belőle áradó, felszabadító gátlástalanságra. Még ha ennek az ellenkezőjéről próbálják is meggyőzni magukat. Így sem ők, sem mi nem lehetünk sosem biztosak abban, hogy megszabadultunk a gonosztól!

alex.jpgA darab bázisa Alex otthona: a művésznő szerepét Pokorny Lia öltötte magára egy újabb tökéletes alakításban. A megözvegyült Alex már eléggé megkeseredett a magánytól és a sorscsapásoktól, de a felszín alatt még mindig mer remélni. Kimondatlanul is ő a kis kompánia vezére, egyrészt mert megvan hozzá a karizmája, másrészt neki vannak a leginkább épkézláb gondolatai (jó, a pszichézés nem jött be). Elsőre ijedős nyuszinak tűnhet, de megvan benne a tűz, robban, ha sértik, és hitetlenkedve fogadja, ha szeretik. De élvezi, nagyon is!

jane1.jpgParti Nóra lubickol Jane szerepében: a néha kissé közönséges, az alkohollal legszorosabb barátságot ápoló, halványan butuska nőszemély kapja a legjobb poénokat, amelyeket tökéletesen játszik ki – nem véletlenül beszél ő a legkendőzetlenebbül az intim témákról. Megvan benne a művészi érzékenység is, de könnyen rágörcsöl az életre, szeszélyességében hol sírva fakad, hol kocsist is megszégyenítő módon káromkodik. Nagy hangja ellenére azonban ő a sodródó fél, hüppögve hunyászkodik meg Daryl akarata előtt, és barátnőinek is átengedi a kezdeményezést.

sukie.jpgA trió harmadik tagja Sukie, akit a szövegkönyv kezdetben kicsit háttérbe szorít két barátnője mellett – ám Lévay Viktóriának gond nélkül sikerül kitörnie innen. Visszafogottabb, szarkasztikusabb, mint a másik kettő, de mindez csak álca, amellyel érzékenységét, félelmeit palástolja. Ő áll ellen legtovább Darylnek, de mikor kettejük műveltsége összecsap, beemelve a nő eddig nem ismert függőségét is, Sukie is elgyengül. A fájdalomról szóló minimonológja hihetetlenül erős pillanat, de remekül muzsikál a viszolygó szerető szerepkörben is.

daryl.jpgBár elsőre talán hihetetlenül hangzik, hogy Gáspár Sándor testesítse meg minden nő álmát, elég neki néhány perc, hogy meggyőzzön mindenkit: ez az igazság (pedig közben a világ legröhejesebb ruháit viseli)! Alpári, tapintatlan, bunkó és baljós, sötéten misztikus légkört áraszt, mégis muszáj bomlani érte, mert szókimondása, vesébe látása és az egész lénye felszabadítja a legmélyebbre temetett, ösztönös vágyakat is a környezetében. Brillírozik a szerepben, amelyben lehet gügyögő, szerelmes kisinas, nagyképű macsó és jéghideg, rezignált hangon halálos fenyegetéseket soroló rettenet is, mindenben végtelenül hiteles.

felicia.jpgSzőlőskei Tímea Feliciájára még a csipkelelkű úrinők is gondolkodás nélkül egy fából és egy női nem szervből álló jelzőt használnának: irányításmániás, karót nyelt, prűd és vérlázítóan okoskodó kertvárosi szomszédasszonyának már a felbukkanásától is bárki falra mászna. Mert ahová ő beteszi a lábát, ott sorjázni fognak a szúrós pillantások, a becsmérlő feddések, és az azonnal megoldásra váró feladatok. Miközben mélyen legbelül ugyanolyan romlott szeretne lenni, mint a többi. Csak annyiban lehet sajnálni a sorsáért, hogy egy remek alakítással lesz kevesebb a darab a második felvonásra (illetve kettővel…)

clyde.jpg…merthogy Szegezdi Róbert is remekel Gabriel Clyde-ként. A dadogó, látszólag neje ostoba bábjaként élő férfi már Daryl megérkezése előtt is titokban teret enged a vágyainak, és nem túl vonzó habitusa ellenére már fél Eastwick női lakosságát megdönti, hogy aztán piócaként tapadjon szeretőire – a darab ideje alatt éppen Sukie-ra, akivel felejthetetlen jelenetet hoznak össze. De ugyanígy mélyen az emlékezetünkbe ég az a dühős, de humoros beszólásoktól nem mentes kifakadása is, mielőtt végleg szabadjára engedné a benne rejtőző vadállatot.

18881945_1605182739553264_4402899153268729638_n.jpgAz eastwicki boszorkányok kicsit Dumbledore professzor merengőjére emlékeztet: csak távolabbról, lábujjhegyen ácsingózva szabad a víztükrére pillantani, mert ha közelebb merészkedünk, végzetesen beszippant az ott kavargó, fodrozódó világ. Egy világ, amelyben az ördög segítségével megszabadulunk minden elfojtástól, kötöttségek nélkül, a vágyaink parancsszavát követve élünk, és nem szégyenkezünk semmiért – ki ne vágyott volna már erre? De bármennyire is kacagunk a sokszor igen trágár poénokon, a ki-kibukkanó, majd végül mindent elöntő dráma is arra figyelmeztet: az ördög nem alszik!

Fotók: Játékszín

Címkék: Gáspár Sándor Parti Nóra Pokorny Lia Játékszín Szegezdi Róbert Az eastwicki boszorkányok Szőlőskei Tímea Lévay Viktória

2 komment

A bosszú meghurcolt angyala – Monte Cristo grófja

franyokriszta 2018.11.13. 09:32

_mg_8517.jpgRégi bakancslistás darabot sikerült kipipálnom: mióta először hallottam a YouTube-on a Pozsgai Zsolt-Szomor György által jegyzett Monte Cristo grófja musical zenéjét (és szerettem bele végérvényesen utóbbi hangjába), tudtam, hogy ezt a darabot látnom kell! Tanúja kellett lennem annak, hogyan sikerült ezt a számtalan karaktert mozgató, rendkívül összetett és hosszú Dumas-történetet besűríteni ilyen gyönyörű dalok közé. Jó sokáig vártam vele, míg megbizonyosodhattam arról, hogy ha nem is hibátlanul, de varázslatosan!

A történet javát egykor, a Pannon Várszínház szintén szeretett előadásával kapcsolatban már leírtuk, de egyrészt ez már rég volt, másrészt a Békéscsabai Jókai Színház is változtatott a nagy francia mesélő alkotásán, szóval álljon újra itt: az ifjú Edmond Dantes váratlanul kapitánnyá előlépve hajózik be Marseille-be, ahol már csak egy karnyújtásnyira van a boldogság, hű menyasszonya, Mercedes az esküvőjükre készül. Ebből azonban semmi nem lesz, Dantes-t a hazaárulóknak fenntartott börtönbe, If várába vetik, anélkül, hogy tudná, mit követett el. _mg_8708.jpgPedig egyszerű: gyors felemelkedése és boldogsága szúrta egyesek szemét. Haldokló kapitánya parancsát teljesítve ugyanis átvett egy levelet a trónbitorló Napóleontól, és ezt irigy kollégája, Danglars is látta, aki meggyőzi Mercedes hű barátját, a nőért epedő Fernand-t, hogy jelentse fel a hazaárulót. Villefort ügyész úr tisztázná Dantest, egészen addig, míg rá nem jön, hogy a levél címzettje az apja – így védelem helyett úgy dönt, eltünteti Dantest. Míg a férfi a vastag falak között a múltján töpreng, a cselszövők nagyot lépnek előre a ranglétrán: Villefort párizsi főügyész lesz, Danglars a legvagyonosabb bankár, míg Fernand grófi címet vásárolva költözik a fővárosba új feleségével – Mercedesszel. _mg_7518.jpgDantes azonban 14 év után börtönbéli barátja, Feria abbé (Szőke Pál) halálát kihasználva megszökik, és az abbé kincseit felhasználva a titokzatos Monte Cristo grófjaként tér vissza Párizsba, hogy bosszút álljon élete megnyomorítóin. A pénzügyi machinációkkal trükköző Danglars-t a saját csapdájába csalva öleti meg, a Morcerf grófja címhez kötődő titok kiderülése Fernand-t az öngyilkosságba hajszolja, míg Villefort-t ezúttal a méregkeverő feleség helyett egy elhagyott szerelmes tőre éri utol. Mercedes is megkapja a maga büntetését, nem tudja lebeszélni sem a fiát, sem egykori vőlegényét arról, hogy párbajba bocsátkozzanak – amelynek a kimenetele azonban homályba rejtőzik, így sosem tudhatjuk meg, meghúzta-e Monte Cristo grófja a ravaszt.

monte.jpgSzomor György alakítása olyan erős, hogy még napokkal később is a hatása alatt állunk, nem térünk magunkhoz! Ő a börtönévektől fogva veszi át a címszerepet fiatal másától, így egy megtört, reményvesztett rab az, akit először látunk tőle. Váratlanul azonban mégis felcsillan előtte a remény, de a szerelem helyett már csak a bosszú élteti – és erről a kijelölt útról le sem akar lépni. Higgadtsága és hajlíthatatlansága félelmetesé teszi, pedig nem emeli fel a hangját, nem tesz erőszakos mozdulatokat, mégis tiszteletet ébreszt mindenkiben. Arca egy merev kőszobrot idéz, csak Mercedes tudja kibillenteni a magára erőltetett szerepből, csak mellette sejlik fel újra az érző ember a maszk alól, és nem tudhatjuk, végül a szív győzött-e az ész felett. Szomor minden egyes dala után pár szívdobbanásnyi néma csönd következik, majd a nézőtér felrobban, a taps nem akar szűnni – nem véletlenül, székbe szögező az alakítás is, de a hozzá társuló hang az igazán káprázatos!

dantes.jpgA fiatal Dantestől sem válunk meg az első felvonás közepén, Gulyás Attila rendszerint feltűnik a múlt baljós szellemeként. Ifjú kapitánya teli van álmokkal, egyenes, bátor katonaként a parancsot mindennél előbbre valónak tartja, de emellett van szíve is, amellyel mer élni. Végtelenül naiv még, mindenkiben megbízik, aki jó szándékúnak tűnik, ezért játszi könnyedséggel csalják csapdába. A későbbiekben amolyan két lábon járó tükör, amelyet a szereplők többsége letakarna vagy összetörne, mert a bűneikre emlékezteti őket. Legnagyobb pillanata a Villefort-ral közös duettje, amelyben kiengedheti a hangját – a mi legnagyobb szerencsénkre.

mercedes.jpgGubik Petra az események egyik vétlen kiváltója: a szép Mercedes kezdetben csak egy naiv, szerelmes lány, aki semmi mást nem akar, csak a szerelmét, akihez hasonlóan képtelen rosszat feltételezni másokról. Így észre sem veszi, hogy a hű barát valójában őrülten szerelmes belé, és ezzel térdig jár Fernand sebzett lelkében. Egyetlen bűne, hogy Dantes „halála” után az életet választja, nagy nehezen túllép a tragédián, és új életet kezd. De sosem felejti a férfit, nem véletlen, hogy egyedüliként azonnal felismeri Monte Cristo grófját. Kapaszkodna még az elszállt lehetőségbe, de a fia életét még a saját békéjénél is többre tartja, és legbelül ő maga is tudja, hogy a boldogság már sosem lesz az övé, nekik az egy életükhöz több halál járt – szívszorítóan gyönyörű volt ez a dala, megkoronázta Petra alakítását.

danglars.jpgVárfi Sándor Danglars-ként a nagy bábjátékos, ő kutyulja össze a szálakat féltékenységében, mások gyenge pontjait kitapogatva pedig könnyen irányítja társait. Nem képes megbocsátani Dantes-nek, hogy vétlenül is elütötte őt a kapitányi pozíciótól, de higgadt számítóként pillanatok alatt felépíti a kikezdhetetlen tervet, amely az ifjú vesztét okozza, és közben Fernand-t és Villefort-ot is a markában tartja. Bár Párizsban is többször az orrára koppint az úri társaság, amely képtelen befogadni, sértettségét nyelve marad ugyanolyan hidegvérű és cinikus, mint mindig. Nyugodtsága csak akkor rendül meg, mikor a saját csapdájába pottyan, de ekkor már késő kiabálni és követelőzni.

fernand.jpg(Szereposztási bizonytalanságba ütköztem, de talán:) Csomós Lajos Fernand-ja nagyon érdekes karakter, ugyanis őt ebben az értelmezésben még szánni is lehet – pedig ez sem az alapműben, sem a korábbi feldolgozásokban nem volt jellemző. A sebzett szerelmes ezúttal végig tisztában van vele, hogy rossz úton jár, és próbálja is visszatartani magát a mocsoktól, de hiába: azzal, hogy belemártotta az ujja hegyét, már egész lényét beszennyezte. Ő teszi meg Dantes-ről a feljelentést, és meg is kapja végül szeretett Mercedesét, majd minden lében kanál kis ügyefogyottként legyeskedik a két másik cselszövő körül, hogy ő is lenyeshessen magának valamit minden jóból, de a lelke egy része végig berzenkedik a tettei ellen. Nem véletlen, hogy végül az öngyilkosságot választja: a végsőkig csalódott fiával való beszélgetése ráébresztette romlottságára, amelyből már csak a halál útján szabadulhat.

villefort.jpgBalázs Csongor Villefort ügyészként szintén nem született rossznak, csak a karrierjét jobban szerette a hazaárulással rendre kacérkodó apjánál, és így arra is ráébredhet (a már említett remekbe szabott duettben), hogy az igazságnak és a jognak nem kell feltétlenül szinonimáknak lenniük. Ennek ellenére azonban kissé súlytalanná válik a karakter a többiek mellett, talán mert ez a változat eltörölte Villefort intrikákban jártas családi szálait – igaz, így is kapott egy krimiket megszégyenítő, sötét múltból előbukkanó szereplőt, aki leszámolt a valójában álnok, kegyetlen férfival.

kalozok.jpgA musical remek újítása a három kalóz szerepének beemelése és feldúsítása: Jacopo, Bonifacio és Pacalio képviselik a humort, bumfordi triójuk ügye-fogyottan mozog az úri körökben, szinte minden megszólalásukat jóízű nevetés kíséri a közönség részéről, a villás rész pedig olyan pazar, hogy észre sem vesszük, hogy csak az átöltözések miatti töltelék. Katkó Ferenc és Gerner Csaba is csodálatos az erőhöz és durvasághoz szokott, mégis grófi testőrré váló, kiokosodó kalózszerepben, de Liszi Melinda kapja meg az igazi lehetőséget, mikor eldobott szeretőként, gyászoló lányként és anyaként, könnyek között végezhet élete tönkretevőjével.

_mg_8403.jpgDumas feladta a leckét az utókornak a Monte Cristo grófjával, hiszen egy ilyen tetemes történetet képtelenség teljes egészében színpadra vinni, rengeteg izgalmas hajtást kell lenyesni az időszűke miatt, és muszáj kicsit átírni a sztorit, hogy beleférjen a színpadi keretek közé. A musical esetében is előny volt, ha a könyvet olvasta a néző, mert anélkül egy-egy rész érthetetlenné válhatott, a vége pedig megsínylette az egyszerűsítést és a titokzatosságot. Ennek ellenére ez a Monte Cristo grófja egy kirobbanóan jó, látványos, áll-leejtős előadás, ami után hosszasan lehet vitatkozni, hogy a Még egy perc, a Csak egy árny, vagy az Egy élet, több halál volt-e a legtökéletesebb dal a többi szintén nagyon erős versenyző mellett.

Fotók: Békéscsabai Jókai Színház

Címkék: Szomor György Gerner Csaba Gubik Petra Békéscsabai Jókai Színház Monte Cristo grófja Gulyás Attila Katkó Ferenc Liszi Melinda Csomós Lajos Várfi Sándor Szőke Pál Balázs Csongor

Szólj hozzá!

Titkos szobák szerelme – Egy éj a Paradicsomban

franyokriszta 2018.10.25. 08:07

egyejaparadicsomban_ea_01_domolky_daniel_web_010_rb_1000x800.jpgAhogy egy könyvnél is a borítója hívja fel magára először a figyelmet a könyvesboltban, úgy a színházi előadások kapcsán is könnyen felébredhet az érdeklődés a fotók alapján. Az Egy éj a Paradicsom esetében is először a színektől harsogó, vidám színpadképek ötlöttek a szemembe, és bár nem vagyok egy nagy bohózat-rajongó, úgy döntöttem, meglesem, milyen történetet rejtenek a kirobbanó színek.

egyejaparadicsomban_ea_01_domolky_daniel_web_008_rb_1000x800.jpgA szemem nem panaszkodhatott, hiszen a látvány még a maga egyszerűségében (ággyá átalakítható kofferek, nem látható, de megszemélyesített ajtók) is káprázatos, és bár a sztori kicsit poros, a burleszket idéző jelenetek pedig néhol minden ésszerű határt túllépnek, a rekeszizmom is dolgozott rendesen, a legnagyobb örömömre. Az időgép az 1910-es évek buja Párizsába repít vissza minket, ahol két, egymás szomszédságában és hosszú házasságban élő emberke úgy dönt, kölcsönösen felszarvazzák hites társukat. Annyi tartás azért van a kalandra mindig kapható férjben és a parlagon hagyott feleségben, hogy nem odahaza bontakoztatják ki a liezont, hanem a méltán kétes hírű Hotel Paradicsomban. egyejaparadicsomban_ea_01_domolky_daniel_web_001_rb_1000x800.jpgDe mint kiderül, nemcsak hűségesnek nehéz lenni: a megcsalást sem olyan könnyű kivitelezni! Nem is csoda, hiszen a hotelben feltűnik a másik, mit sem sejtő férj, egy tüzes vérű szobalány a szeplőtelenségének lassan búcsút intő unokaöccsel, egy levakarhatatlan családi barát a cseppet sem szűzies unokahúgaival, na meg a személyzet sem állhatna modellt a diszkréció és a tisztesség szobrához! A pajzánul induló est a rendőrségen ér véget, és másnap a csalódott majdnem-szerelmeseknek még mindent meg kell tenniük azért is, hogy a biztos lebukásból győztesként jöhessenek ki – de jó komédiához méltó módon végül mindenki nevetni fog, még a néző is. Aki végeredményben könnyen a darab szereplőjévé is válhat, hiszen a színészek akkor és ott bontják le a képzeletbeli negyedik falat, amikor csak tehetik – és milyen jól teszik!

zsetonn.jpgHajduk Károly Zsetonja a megkésett Don Juan: az érzékiség reményében vette el feleségét, de a házsártos, irányításmániás nő mellett hamar kiábrándult, fásultsága a cinizmussal lépett nászra. Az új lehetőség azonban rögtön fifikássá teszi, a leglehetetlenebb szituációkból is sikerül kidumálnia magát, csakhogy végre megkaphassa, amire vágyik. Rezignált bábjátékosként próbálja irányítani a kis marionettbábuit, de sokszor ő maga is belegabalyodik a zsinórokba.

mignon.jpgEszenyi Enikőnek remekül áll a szerelemben és örömökben reménykedő, de az elhanyagoltsága ellen folyton lázadozó Mignon szerepe: bevetheti a hisztit, a szőke nős naivitást, a kesergő sopánkodást, csakhogy a szárnya tört kismadár mögül kibontakozhasson a vágyaiért foggal-körömmel küzdő nő – na persze addig még kap néhány kisebb-nagyobb idegösszeroppanást. Pont addig kéreti magát tisztes dámaként, míg nem lehet elítélni, hogy érzékiségre vágyó csitrivé válik, a hotelbéli kavarodásnak pedig az ő kifakadásai adják talán a savát-borsát.

kujon.jpgSeress Zoltán Kujon úr szerepében az origó: akarva-akaratlanul is ő ad engedélyt nejének a félrelépésre, mivel ő annyira megfeledkezett már az asszonyról, hogy észre sem veszi, hogy ennek a mozgó bútordarabnak igényei is vannak. Egyik kedvenc írómtól vett szófordulattal élve a mérnöke se hús, se hal, még a nem létező kísértetben is több élet van, mint ebben a kimért, szögletes, sótlan figurában, akit a kis rendszerei tesznek boldoggá. És persze a fokhagyma, amely jelenetet biztos mindenki sokáig megőriz az emlékezetében!

marie.jpgGilicze Márta a négyes legkevésbé szerencsés szerepét csípte meg, ugyanis Zsetonné a darab jelentős részét a messzi Bretagne-ban tölti, ráadásul esetében a fő poénforrás az, hogy szőrös az arca. De emellett egy éles hangú, szigorú, parancsolgató hárpia, nem csoda, hogy a férje olyan könnyen kapható a kalandokra. A szorult helyzete majdnem padlóra küldi, de még onnan is képes győztesként, villámokat szórva, főúri hanghordozását tartva felemelkedni.

jolan.jpgVele szemben viszont Balázsovits Edit a mű egyik legjobb női karakterének gúnyájába bújhatott: Jolán, a túlbuzgó szobalány viszi el a legviccesebb pillanatokat, akár gazdáival, akár kiszemeltjével kerül szembe. Bár mindent megtesz, hogy megfeleljen munkáltatója magas elvárásainak, megvan benne a kellő pimaszság, és annyira rajong a rivaldafényért, hogy nem átall túl magasra pislogni, ha szeretőre vágyna. És el is éri a céljait, még ha ezért úgy is kell viselkednie, mint valami dominának.

maxim.jpgA „liliomtiprott”, de egyáltalán nem bánkódó Maxim szerepében Ember Márk lép be az erotikában tocsogó férfikorba: Kujon unokaöccse kezdetben egy megrögzött, szürke kis könyvmoly, akit a betűkön kívül semmi nem tesz boldoggá. Aztán Jolán ráhelyezi kecses kis kacsóit, és megnyílik előtte egy másik világ, amiben félszegen, de nagyon boldogan szökdécsel a gátlásait lassan maga mögött felejtő kollégista, akinek a végére még a csipája is kinyílik!

mathieu.jpgKern András csuklóból kiráz egy olyan karaktert, mint a folyton láb alatt lévő, semmit észre nem vevő Mathieu úr szerepe, mégis visz új színeket a sokat látott figurába. Szerencsére a dadogástól hamar megszabadulhat, aztán igazi „tyúkapóként” kormányozza kikapós unokahúgait (élen a kevésbé kifinomult Gyopárkával, Kopek Janka ezt az aprócska kis szerepet is emlékezetessé teszi). És miközben a hotelben összecsapnak a feje fölött a hullámok, ő még mindig az élet apró kis ajándékai feletti örömében dörzsölgeti össze elégedetten a tenyereit.

hotel.jpgBár csak a második felvonásban kapnak igazi lehetőséget, mindenképpen szót érdemel még Karácsonyi Zoltán narrátorból hoteligazgatóvá átvedlő Tuliója és Csiby Gergely Lóti nevezetű inasa. Előbbi a minden hájjal megkent, magyarul csak hellyel-közzel hibátlanul beszélő, profitorientált gazember maffiózót idéző gúnyájában kötözgeti minél nagyobb csomóba a szálakat, míg utóbbi a mesterfogásokat ellesve, nevéhez hűen lót-fut, és szédíti a hölgyeket (csak úgy passzióból, ha már a neve erre pont nem predesztinálja).  A két karakter remekül működik együtt és külön is, nem egy vicces pillanatot köszönhetünk nekik.

web_kopf_new_17_paradicsom3.jpgAz Egy éj a Paradicsomban Feydeau-bohózatban vannak üresjáratok is, néhol leül a történet, itt-ott nyikorog, mikor pont poénra erőltetve próbálják továbbgördíteni az eseményeket, a zene pedig legtöbbször csak lóg a levegőben – ebbe a Paradicsomba bizony már beköszöntött az ősz, az avar vastagon fedi egykori báját. De szerencsére elég gyakran feltámad a nevetésből fakadó szél, arrébb fújva a darab igazi gyöngyszemeiről a leplet, és összességében egy kellemes, kacagtató, de könnyen fakuló este emlékét hagyja maga után.

Fotók: Vígszínház, Közönség.hu

Címkék: Vígszínház Kern András Eszenyi Enikő Balázsovits Edit Karácsonyi Zoltán Hajduk Károly Seress Zoltán Gilicze Márta Csiby Gergely Ember Márk Kopek Janka Egy éj a Paradicsomban

Szólj hozzá!

Bársonytappancson settenkedő defektjeink – A Macskadémon

franyokriszta 2018.10.08. 09:35

9f3a6891.jpgMi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Hol van a világ vége? Hány éves a kapitány? Melyik az ember igazi barátja, a kutya vagy a macska? Nehezen eldönthető kérdések, de egy biztos: A Macskadémont a cicatársadalom felborzolt szőrrel, dühösen fogadná lejárató kampány címszó alatt. Na de ki ne tudná, hogy a rossz reklám is reklám?

9f3a4444.jpgTörténetünk a budapesti mindennapok egyik ős fás, zöld övezetes, csalogatónak tűnő társasházában játszódik, ahova az új életet kezdő, félénk macskatulajdonos, Orsi költözik be Rigóval, a fekete cicával. A bérleti díj olyan pofátlanul alacsony, hogy az még Orsinak is szemet szúr, és elég hamar kiderül, miért kínálja a behízelgőnek tűnő pletykás házinéni, Bori néni áron alul a lakást: mert az egész épületre kiakaszthatnák a „Bolondok háza, belépés csak saját felelősségre” táblát. 9f3a4806.jpgMert hát eleve ott vannak a szomszédok, akiket még soha nem sértegetett senki azzal, hogy vasból lenne az akaratuk, az első hívó szóra megadják magukat a gyengeségeiknek, legyen az az alkohol, a lustaság vagy az önfényezés. De ha Bori néni, Máté bácsi és András hármasa nem lenne elég sorscsapás, még ott vannak a házban váratlanul felbukkanó alakok is, akik mind arra késztetnének egy normális embert, hogy meneküljön. Orsi azonban nem olvas a jelekből, inkább evésbe fojtja bánatát, és már szinte mozdíthatatlanná dagad, mire a díszes kompániának leesik, hogy ennyire nem lehet elbaltázott az életük, valaki kavarja felettük a málnaszőrt – a Macskadémon! Végül azonban minden jóra fordul, az átok megtörik, és hőseink olyan giccses boldogságban élnek, hogy az már nekik is fáj!

orsi.jpgPeller Anna Orsijával valószínűleg bármelyik nő könnyen azonosul, ha legalább egyszer közelítette már meg félve a mérleget (akár a konyhait is). Nincsenek vérmes álmai, csak békét, egy kis boldogságot szeretne, amikor nem kell kiállnia magáért. Merthogy arra képtelen. Szegény lányt folyamatosan dróton rángatják, akarata semmi, a szíve viszont óriási, nem csoda, hogy mindenki befolyásolja a többieken segíteni próbáló, de a kulimászba egyre inkább beleragadó Orsit. De végül csak összeáll a pszichológiához szokott agyában a kép, és éles eszének köszönhetően mindenkit megment a pusztulástól – el is nyeri jutalmát.

bori.jpgOszvald Marika is brillírozik a cicomamániás Bori néni szerepében: intrikál, pöröl, macskát tüntet el, szerelemre vágyik, és sütit süt. A házsártosság élő, csillár-fejdíszes szobra egy zátonyra futott házasságban tengeti mindennapjait, ahonnan ki-kikacsintana a snájdigabbnál sármosabb udvarlói kar felé, de csak mostanra jutott el addig, hogy végleg lealjasodjon: az egész lakóközösséget kipenderítené a házból. Persze az ő indokai is érhetőek, Bori néni nem gonosz, csak az elvesztett boldogság kínzó képe készteti bosszúra, alapvetően egy aranyos, csípős nyelvű, karakán házinéni, akiről mindenki tudja: sosem szabad megsérteni, ha kedves az életünk!

mate.jpgBori néni keresztje az alkoholista férje, Máté bácsi – Faragó András is lubickol a borvirágos orrú, állandóan zsörtölődő öregúr szerepében. Máté bácsi hamar rájött, hogy a füredi Anna-bálon megismert angyali kis virágszála valójában egy kifejlődésben lévő házisárkány, és az asszony haragja elől a kisüsti felé menekült – és jól ott is ragadt. A szépirodalmi nyelvet még hírből sem ismerő férfi egyetlen öröme az alkohol, és hiába tudja, hogy az állandó szeszeléstől annyira lezüllött, hogy már messziről szaglik, és mindenki kerüli, mégis mindig kísértésbe esik, még ha hathatós segítség is kell hozzá. De aztán csak előkerül a 80 fokos erdélyi pálinka gőze mögül az érző, szerelmes, féltékeny szív!

andras.jpgBálint Ádám zseniális Andrása az életunt értelmiségi, akit taszított minden nagyobb erőfeszítés és gondolat, ezért a depresszió köntösébe menekült – merthogy elég hamar kiderül, hogy a fásultság oka kevésbé lelki eredetű, mint inkább ösztönös lustaságból fakadó. Az alagsorban élő írót megelőzi a rossz híre, sokáig csak egy kísérteties „Vérgörény” szellemalakként ismerkedhetünk vele, mielőtt hús-vér valójában betoppanna a színre – és igazolná, hogy a pletykákból szinte semmi nem igaz. Végül a szerelem lesz a katalizátora, és ki tud mászni az általa ásott gödörből egy szebb és tettekben gazdagabb élet reményében.

szemenyei.jpgA címszereplő számtalan alakjában tündöklő Szemenyei János a korona a művön, a Macskadémon különböző álcáinak köszönhetően korlátok nélkül karikírozhat ki minden idegesítő embertípust, és ebben a szerepben nyugodtan ripacskodhat annyit, amennyit a kedve tartja. Láthatjuk őt mindent tudó szerelőként, gátlástalan, hódító hajóskapitányként, jógi-dokiként, de a két legjobb „fejék” mindenképp a pityókás vőfélyeket idéző erdélyi ivócimbora és a svéd bútorokkal szoros kapcsolatot ápoló Fjordok Szépe kisasszony. És persze ott van a valóság is, az átok sújtotta Macskadémon, aki visszahúzható karmaival szaggatja darabosra a szereplők életét, miközben remek kiszólásokkal szórakoztatja a zenekart és a nézőket is. Szemenyei olyan könnyen ugrál a karakterek között, mint iskolás gyerek az ugróiskola számain, mikor felsejlik a kék jelmez széle, a nézőtér már előre bekészített mosollyal várja, ezúttal mit süt ki a démon.

9f3a6143.jpgBár az első felvonás után még úgy érezhetjük, hogy A Macskadémon olyan, mint egy havi bontású, képes falinaptár, amely megragad egy-egy életmorzsát, de nem keveri őket egy tartós masszába, a második etapra már összeáll a kép, és egy hihetetlenül szórakoztató, csillogó mázú sütemény sül ki belőle. Ha a dalok nem is túl fülbemászóak, az öt színész – és a lámpalázas technikus – zseniális alakítása kárpótol minket ezért, és ugyan kapunk egy figyelmeztetést, hogy csínján bánjunk a gyengeségeinkkel, annyit röhögünk az albérlet-revü alatt, hogy amennyiben a nevetés tényleg hizlaló, akkor Orsi simán elbújhatna mögöttünk!

Fotók: Budapesti Operettszínház

Címkék: Szemenyei János Operettszínház Faragó András Peller Anna Oszvald Marika Bálint Ádám A Macskadémon

Szólj hozzá!

Leánykori nevén: Tíz kicsi néger – És már senki sem…

franyokriszta 2018.09.28. 07:36

jsz_093_tizkics_978.jpgAz első Agatha Christie-jére mindenki emlékszik: én gimnázium első nyarán „fertőződtem meg”, miután megtetszett a Holttest a könyvtárszobában borítója, majd mikor kiderült, hogy nagyszüleimnek egész gyűjteménye van az írónőtől, menthetetlenné váltam. A három abszolút tökély, a Gyilkosság az Orient-expresszen, a Halál a Níluson és a Tíz kicsi néger közt én sem tudnék ugyan sorrendet felállítani, de az tény, hogy még mindig az utóbbit lehet legkönnyebben színpadra adaptálni. És a Játékszínben ez úgy sikerült, hogy még úgy is a karfára tapadó, begörcsölő kézzel izgultam végig a darabot, hogy a regény felét kívülről fújom.

27331733_1900334910038044_7712970065407975787_n.jpgA történet egyszerű, de nagyszerű: tíz, egymást nem ismerő, és látszólag semmiben sem hasonlító embert hív meg a titokzatos V. A. Lacky egy elhagyatott, zord szigeten álló luxusvillájába. Már az első italozás során kiderül, hogy a két cseléd, a titkárnő és a vendégek valójában egy perverz őrült hálójába keveredtek, ugyanis a láthatatlan, önjelölt igazságosztó mindnyájukat gyilkossággal vádolja, amelyért eleddig nehezen bizonyíthatóságuk miatt nem fizettek meg, mivel a törvény kezét ilyen-olyan okokból félre kellett csapni a büntetés kimérése előtt – na de majd most! A hírre mindenki máshogy reagál, de a hitetlenkedés köde hamar szertefoszlik, mikor hullani kezdenek a jelenlévők és az őket jelképező szobrocskák, ráadásul pontosan úgy, ahogy az a Tíz kicsi néger kezdetű gyermekversikében áll. jsz_093_tizkics_904.jpgAz is hamar tisztázódik, hogy a szigeten rajtuk kívül nincs senki, a külvilágtól teljesen elvágták őket, hogy a bábjátékos mindent alaposan eltervezett – és hogy a gyilkos egy közülük. Idegpattintgató módon szemlélhetjük, ahogy az amúgy sem túl szimpatikus alakok egyre jobban kivetkőznek a félelem miatt magukból, egymásra gyanakodva engednek teret legsötétebb emlékeiknek, miközben sorra halnak… Csak az a vég, azt tudnám feledni! Jó, elismerem, hogy Agatha Christie a végére egyre inkább megnehezíti a rendezők, dramaturgok, színészek dolgát, és indokolttá vált kicsit kicsinosítani a végjátékot. Na de ennyire nem kellett volna túlcsinosítani, hogy pont a rút lényeg kapjon egy nyaklevest az utolsó percekre!

vera.jpgA talpraesett titkárnő, Vera Claythorne szerepében Lévay Viktória volt látható. A jég hátán is megél, éles nyelvének köszönhetően meg tudja védeni magát, siránkozás helyett rendszerint inkább gondolkodik és cselekszik, de ahogy növekszik a villában elhelyezett holttestek száma, úgy adják fel az ő idegei is a harcot, egyre gyakrabban kap hisztériás rohamot. Ennek ellenére azonban a kisebb kihagyásokat tekintve jó és szeretettel teli a szíve, és a becsületért még az álmairól is hajlandó lemondani.

lombard.jpgA könyv egyik legizgalmasabb figurája, Philip Lombard kapitány, és Sághy Tamásnak köszönhetően a világot jelentő deszkákon sem kell csalódni a pimasz, olykor gátlástalan figurában. Kötélidegzetű, szarkasztikus, tettre kész sármőrrel állunk szemben, aki vonzóan kiállhatatlan személyisége miatt még a piszkavasnak is gyanús lenne egy olyan házban, ahol sorra történnek a gyilkosságok. Idegesítő szóviccei remekül ülnek, egyetlen mozdulattal is őrületbe tudja kergetni a körülötte lévőket, de általában nem áll meg egyetlen mozdulatnál, bicskanyitogató stílusa ellenére (vagy épp azért) az előadás egyik legjobbja.

blore.jpgHajdu Steve William Blore-ja behízelgő, dél-afrikai újgazdagként nyit, de szerencsére hamar levetetik vele álarcát, és ez nagyon jót tesz a karakternek. A kiszuperált rendőrnyomozó tapasztalatait bevetve próbálja felgöngyölíteni az ügyet, de elég sok akadályozó tényezővel szembesül: megmagyarázhatatlan eltűnésekkel, alacsony származására tett célzásokkal, kiállhatatlan „lakótársakkal” és a lelkiismeretével. Bármikor robbanni kész, durva, a dühe elnyomja a józanságát és a cinizmusát is, de bátorságnak nincs híján – elég vajon ez egy elszánt sorozatgyilkossal szemben, vagy éppen egy ilyen csavaros terv összeeszkábálásához?

armstrong.jpgCsonka András Armstrong doktora is az előadás egyik üde színfoltja: a merev, kezdetben nyugalmat árasztó ideggyógyászról is kiderül lassacskán, hogy bármennyire is nagy szaktekintély, saját magát nem tudja meggyógyítani. Szigorú úriember pózából csak ritkán tör ki, az alkoholt nem véletlenül kerüli. Elég jól vonja le a következtetéseket, csendes csigaházába húzódva hamar rájön, ki mellé érdemes állni, de Mr. Lacky otthonában még akkor sem lehet biztonságban senki, ha jól választja meg szövetségeseit.

wargrave.jpgA szaktekintélyek számát gyarapítja Lawrence Wargrave bíró is, Gálvölgyi János tökéletes választás az eszes, logikusan gondolkodó, kizökkenthetetlen nyugalmazott jogász szerepére. Tudása és higgadtsága már önmagában is bizalomgerjesztő a viharos helyzetben, sosem kapkod, a motivációkat is értelmezve tudja levezetni kényszerű harcostársainak a történteket és a várható lépéseket, mindig van javaslata a védekezésre. Emiatt persze egyeseknek gyanússá is válik, de még ezt is rezignáltan fogadja.

zs.jpgZsurzs Kati is brillírozik Emily Brent puritán jelmezében: a bigott vénkisasszony egy kiállhatatlan nőszemély, akinek mindenről megvan a véleménye, és ezt akkor is szétkürtöli, ha az ég egy adta világon senki nem kíváncsi rá. Mindene a vallás és a Biblia, a lelkiismeret törvényét a jog fölé helyezi, mindent isteni büntetésként értelmez, így nem is képes megérteni másokat – meg persze nem is akar. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy szigorú, szilárd elveivel egy megesett fiatal lány halálát okozta, de képtelen megbánást érezni, és még büszke is magára a „megtisztításért”.

27459983_1900335066704695_8012848029607109434_n.jpgA teljes Néger-szigeten játszódó történetet remekül sikerült besűríteni egy kicsi, jóval zártabb térre, így a feszültség szinte tapinthatóvá válik, együtt remegünk a színészekkel az életükért. A komor színek csak aláhúzzák a sötét hangulatot, a sztori pillanatok alatt beszippant minden nézőt. Bár a végső pillanatokért vérzik minden Tíz kicsi néger-fan szíve (még akkor is, ha hazafelé battyogva belátják, hogy senki nem ígérte nekik a regény teljes átvételét, hanem az csak amolyan alapként szolgált az új feldolgozáshoz), az És már senki sem… egy vérfagyasztóan izgalmas darab lett!

Fotók: Játékszín

Címkék: Csonka András Zsurzs Kati Hajdu Steve Gálvölgyi János Játékszín Sághy Tamás Tíz kicsi néger Lévay Viktória És már senki sem

Szólj hozzá!

Akiért a harang szól – A Notre Dame-i toronyőr

franyokriszta 2018.06.17. 15:52

21616560_10159337819965501_6465292730073477023_n.jpgA Disney-művek kicsit olyanok, mint az a menyasszonyi ruha, amit a dédnagymama után a nagymama, az anya és a lánya is viselt a maga nagy napján: egy kis toldással-foldással generációkon átívelve is tökéletes. Csak itt a csipkeberakás és uszálykurtítás helyett újraszínezésről, megzenésítésről vagy élő szereplős filmre rittyentésről beszélhetünk. Nem meglepő, hogy az egyre népesebb sorból a Victor Hugo keze nyomán születő Notre Dame-i toronyőr sem maradhatott ki, ráadásul az Operettszínház a musicallel bővítette az Alan Menken zenei anyagaival dolgozó művei tárházát.

21617515_10159337819440501_2320929692166359002_n.jpgA színház a színházban keretet kapó dráma komoly időutazásra invitálja a nézőket, hiszen az 1400-as évek Párizsába repülünk vissza – csak azért, hogy ráébredjünk, alapjaiban véve a világ akkor sem volt más, az előítéletek vastagon meghatározták az akkori ember mindennapjait is. Ennek a magatartásnak az egyik legnagyobb kárvallottja Quasimodo, a Notre Dame harangozója, aki torz gerinccel, csúf arccal született, ezért szigorú nevelője – egyben nagybátyja –, Claude Frollo főesperes részben a fiú érdekében örök bezártságra ítéli. Az állandó harangzúgás, a magány és az aszkétákat idéző életmód némiképp Quasimodo szellemi fejlődését is visszaveti, de végleg megtörni nem tudja: a képzeletének hála barátokra lel a számára életre kelő vízköpőkben, és majdnem teljes elégedettséggel éli életét – csak egyetlen napra szeretne lemenni az emberek közé. 21616478_10159337824795501_2187277414085860948_n.jpgA kaland azonban rossz véget ér, a bolondok napi királyválasztásba csöppenő Quasimodo csúfolódók céltáblájává válik, és talán meg is gyilkolnák, ha a kacér cigánylány, Esmeralda nem lépne közbe. Quasimodo azonnal beleszeret a gyönyörű lányba, de pechjére nem csak ő: a harcteret megjárt, a városba hazatérő daliás kapitány, Phoebus de Martin, és maga Frollo is. Esmeralda nem hibáztatható módon Phoebust tiszteli meg kegyeivel, Quasimodót pedig legjobb barátjául választja. Ez már sok a cigányokat amúgy is gyűlölő Frollónak, valódi keresztes hadjáratot indít Clopin Trouillefou (Mészáros Árpád Zsolt) bandája ellen, Esmeralda pedig csak akkor menekülhetne meg a máglyahaláltól, ha Frollónak adná magát. A lány azonban inkább a halált választja, mint a szégyent, és hiába minden férfi hősies küzdelme, a darab végül szomorú véget ér.

quasimodo.jpgVeréb Tamás Quasimodója megérdemelten kap vastapsot minden dala és az előadás végén: olyan szinten eggyé vált a figurával, hogy nehéz elképzelni, hogy valójában egy jóképű fiatalember rejtőzik a púp alatt. Szánalmat ébresztő Quasimodója egy hűséges kiskutya és egy vágyódó gyermek elegye, aki egész életében csak verést kapott, simogatást sosem – így nem csoda, hogy elvarázsolja az első pár kedves szó. A rút külső egy ragyogóan tiszta, nemes lelket takar, aki mindent megtenne szeretteiért. A sorozatos kudarcok összezúzzák, de a jó cél érdekében feledi keserűségét, és nagyot fordít Frollo gonosz tervein. Nehéz eldönteni, melyik volt Tamás legjobb pillanata, mert elég sok jelenet versenyez ezért a címért – én egy megosztott győztest hirdetnék az Ott járnék című szólódal és a darabot lezáró prózája között.

esmeralda.jpgGubik Petra Esmeraldája a femme fatale – pedig szegény nő nem szándékosan kavarja meg a férfiak fejét, ösztönösen bűvöl el minden hímneműt, kiben tiszta, kiben kevésbé tiszta gondolatokat ébresztve. A kacér, cicázó Esmeralda azonban csak a páncél, amellyel egy szeretetre vágyó, adni és kapni akaró sebzett, rendkívül összetett lányt takar, akit egyáltalán nem érdekel, ha egy arcnak szépek a vonásai – ő csak a nemes lelkeknek ad szeretetéből. Szívmelengető, ahogy a kezdetektől fogva védelmezi Quasimodót, bátorsága megsüvegelendő, hiszen bármilyen hatalommal szembe mer szállni, ha úgy érzi, igazságtalanság éri a barátait vagy őt magát, a népe boldogulása pedig leghőbb vágya – de ezért hiába imádkozik.

frollo.jpgSzabó P. Szilveszter megfogalmazásában Frollo nem egyértelműen gonosz, csak egy nagyon szigorú elvrendszert követ, fiatalkori drámája – egy lenyűgöző hangú cigánylány, Florika (Bojtos Luca) szerelme miatt vesztette el az öccsét – pedig általános gyűlöletet kelt benne minden idegennel szemben. Kezdetben a maga rideg módján még talán kedves is Quasimodóval, de mikor beperdül a képbe Esmeralda, a főpap gondosan felépített világa darabjaira hullik, és gyakran esztelen lépésekre sarkallja az eddig ismeretlen érzés, a birtokolási vágy. Hatalmát kihasználva nem egyszer indokolatlan kegyetlenséget követel meg katonáitól, és nem kevés cinizmussal ül tort áldozatai felett. Mikor előbb a lelkiismerete felébredésével, majd unokaöccse keze által eléri méltó büntetése, még nem lehet sajnálni, csak később jövünk rá, hogy valójában ő is áldozat volt: saját agya taszította az örök nyomorúságba.

phoebus.jpgA hibátlannak tűnő hős lovag, Phoebus kapitány szerepében Szerényi László volt látható, aki némi hendikeppel indult: az előbbi triót olyan erősre írták meg a szerzők, hogy Phoebus sokszor csak asszisztálni tud nekik. Ennek ellenére tökéletesen felépített karakterívet láthatunk a megformálásában: a bátor katona csak látszólag vidám és nőcsábász, valójában sosem tud szabadulni a fronton eleső társai képétől, ezért egy olyan női karra vágyik, amely meg tudja védeni a rémálmoktól. Az pedig már az első találkozás után egyértelművé válik, hogy e kar tulajdonosa csakis Esmeralda lehet, akiért Phoebus még biztos jövőjét is sutba dobná – és még egyik fő riválisával is szövetséget köt, hogy megmenthessék az imádott nőt a harmadik versenyzőtől.

vizkopok.jpgMindenképpen meg kell említeni a vízköpők hármasát is, akik amellett, hogy meseszerűbbé teszik a komor, tragikus történetet, még a lelket is melengetik bájos jelenlétükkel. Ottlik Ádám Oroszlánként a vakmerő és pesszimista hangadó, Szerémy Dániel akrobatikusokat megszégyenítő mozdulatokkal válik Manóként Quasimodo csintalan pajtásává, míg Vágó Zsuzsi Griffje egy igazi gondoskodó fiatal tyúkanyó, aki a legkitartóbban oltalmazza védencét. A három vízköpő Quasimodo józan esze és lelkiismerete, szívbemarkoló pillanat, mikor a harangozó megtagadja őket – de szerencsére a kitaszítottságuk nem szól örök időkre. Remek választás mindhárom színész, nem egy felejthetetlen pillanatot köszönhetünk nekik a darab során.

21686494_10159337819725501_3184563291264005957_n.jpgMindezek ellenére a Notre Dame-i toronyőr egy kicsit hátrányos helyzetbe sodorja saját magát. A Szépség és a Szörnyeteg könnyen dúdolható, gyönyörű dalaival szemben itt az oratorikus, sokszor latin nyelvű szólamok nem kimondottan fülbemászóak, és az „előélete” is megkavarja a nézőket: aki a mesét látta, döbbenten szemléli a drámát, míg az Hugo-regényt olvasóknak a gyerekeket csalogató jelenetek lehetnek elidegenítőek. De érdemes esélyt adni a musicalnek is, hiszen áll-leejtősen profi színészek varázsolnak el minket, talán minden eddiginél nagyobb tánckar ropja fáradhatatlanul, és emellett nagyon fontos üzenetet is kaphatunk Quasimodóéktól: nem szabad csak a látvány alapján ítélnünk, hiszen ahogy azt egy másik franciától már jól megtanultuk, jól csak a szívével lát az ember!

 

Fotók: Musicalinfo.hu

Címkék: Gubik Petra Szabó P. Szilveszter Operettszínház Vágó Zsuzsi Szerényi László Mészáros Árpád Zsolt Veréb Tamás A Notre Dame-i toronyőr Ottlik Ádám Bojtos Luca Szerémy Dániel

Szólj hozzá!

Elhunyt asszonyok szelleme - Rebecca

franyokriszta 2018.06.10. 18:48

25354144_10159707279225501_1685155257502273827_n.jpgNői megmondó-magazinok egyik kedvelt témája, hogy mégis mit kezdjünk egy bimbózó kapcsolatban azzal a bosszantó ténnyel, hogy szívünk jóképű és lenyűgöző választottjának bizony van múltja is - adott esetben egy gyönyörű nővel megspékelve. Daphne du Maurier hősnőjének azonban valószínűleg a legjobb tollú terapeuták sem tudnának bombabiztos tanácsot adni.

25395991_10159707279820501_1419567271512976997_n.jpgUgyanis a fent említett - csak Én néven ismert - naiv hősnőnk életét is egy elhunyt első feleség szelleme és öröksége keseríti meg, mert lehetett ugyan Rebecca de Winter bármilyen gyönyörű, a velejéig romlott volt. Erről persze a nagyvilág, és ennek szürke kis pontja, Én mit sem tudott, számukra Rebecca az eszményi feleség volt. Már ez is nagy teher lett volna Én számára, aki egy Monte Carlo-i út során végzetesen beleszeretett a megözvegyült Lord Maxim de Winterbe, de az igazi megpróbáltatás csak újdonsült férje otthonában várt rá. Manderley-ben ugyanis minden elődje keze nyomát őrzi, és a változások legnagyobb kerékkötője a házvezetőnő, Mrs. Danvers, aki abnormális ragaszkodással óvja egykori úrnője emlékét. 25354124_10159707281470501_826980045804324375_n.jpgÉn jól-rosszul, nagyrészt egyedül küzd a beilleszkedéssel, a kísérteties házzal, valamint bú- és dührohamokkal terhelt férjével, mikor robban a bomba: Manderley öblében, Rebecca elsüllyedt vitorlásában megtalálják a rég eltemetettnek hitt asszony holttestét, és a nyomok egyértelműen gyilkosságra utalnak - az első számú gyanúsított pedig a köztiszteletben álló Max. Én pillanatok alatt felnő az új feladathoz, és bár ő súlyos titkok tudója, mindennél fontosabbá válik számára a boldogságuk, biztonságuk megóvása. És ugyan a világ minden úton-módon betenne nekik, végül a szerelmespár mégis esélyt kap arra, hogy új életet kezdjen.

en.jpgKomoly karakterfejlődést kellett felvázolnia Dancs Annamarinak Én szerepében, de ezt tökéletesen teljesítette. Énje kezdetben egy bájos, ámde háttérbe húzódó, félénk, ügyetlen és kissé kislányosan hebrencs társalkodónő, aki nem is akar kitörni ebből a szerepből. Maxim azonban kitépi a korlátjai közül, de kezdetben úgy tűnik, Én belefullad a számára idegen úri miliőbe. Aztán viszont kiderül, hogy igazi "teher alatt nő a pálma" típusú nővel állunk szemben, és Annamari ugyanolyan hitelességgel hozza a tántoríthatatlan, vasakaratú nő szerepét, mint a korábbi mosolygós kislányt - és emellett a hangja is varázslatosan, hol szívfájdítóan, hol szívmelengetően szól.

max.jpgHasonlóan tökéletes Szabó P. Szilveszter is Maxim de Winter szerepében: az igazi hideg angol nemesúr, akinek a keményített inge alatt érző szív dobog. Éveken keresztül tűrte Rebeccától a folyamatos megaláztatást, és végül dühében iszonyatos dolgot tett. Bár mélyen eltemette magában szégyenét és a lelkiismeret-furdalást, az azért bizonyos időközönként csak előtör belőle, szétpattintva ezzel a visszafogottan mosolygó, ironikus és szerelemre ácsingózó páncélját. A holttest megtalálásától kezdve egy megtört férfi és egy védelemre szoruló kisfiú keverékét láthatjuk, és Énnel együtt csak remélhetjük, hogy még talpra tud állni. Szilveszter szólódalai méltán kaptak vastapsot, Annamarival pedig gyönyörű párt alkottak - jó lenne őket többször ilyen szerepben, felállásban is látni.

danvers.jpgA negatív, nyomasztó hősnő gúnyáját Polyák Lilla öltötte magára - és a törékeny színésznő lenyűgöző Mrs. Danverst varázsolt a színpadra. Már egyetlen pillantásával megfagyasztotta a vért az erekben, mozdulatai is halálos fenyegetést hordoztak magában, annak ellenére, hogy a házvezetőnő valójában soha senkivel szemben nem volt durva vagy tiszteletlen. Gyerekkorától fogva istenítette Rebeccát, így a hibáit sem volt hajlandó meglátni, rajongása pedig odáig fajult, hogy szinte el sem fogadta a nő halálát, az új feleségnek nem volt hajlandó megadni a Mrs. címkét, és mindenhol Rebecca szellemét vélte látni. A nyomozás végeredménye azonban minden illúzióját összetöri, ezért őrülete utolsó felvonásaként mindent elpusztít maga körül. Hátborzongatóan csodálatos előadás!

hopper.jpgA komor hangulatú történetbe azért csak kellett egy humoros karakter is: Szulák Andrea Edith Van Hopper szerepében pedig remekül csempész némi napfényt a melankóliába és drámába. Amerikai nagyasszonya botrányosan harsány, az illemet hírből sem ismeri, mint ahogyan az empátiát vagy a bájt sem. Ez pedig rengeteg kacagtató pillanatot szül. Híres férfifaló, az özvegy - és vagyonos - férfiak a kedvenc ínyencségei, és cseppet sem zavarja, ha közröhej és döbbenet tárgyává válik. A hoppon maradást azonban rosszul kezeli, ilyenkor azonnal fő fegyveréhez, a bántó gúnyhoz nyúl.

fawell.jpgA világfi Jack Fawell szerepében Mészáros Árpád Zsolt igazi megélhetési szemétláda: elhunyt személyek és a zsarolás sem okoz neki álmatlan éjszakákat, és mindehhez olyan behízelgő, mézes-mázas mosolyt villant, mintha épp a világegyetem megmentésében segédkezett volna. Rámenős, élvhajhász, pénzéhes "rokon", aki a vérfertőzéstől sem ódzkodik, és megrögződése, hogy kedvelik a nők - de az úthenger stílusa hőseinknél pont nem nyerő. Így pedig hiába kapaszkodik minden fűszálba, búcsút inthet kényelmes luxuséletének.

25289184_2119124364976990_8519799953495118697_n.jpgUnalmasabb pillanataimban néha nekifutottam annak a megoldhatatlan feladatnak, hogy eldöntsem, melyik a jobb Lévay-musical: az Elisabeth vagy a Rebecca, de sosem sikerült megválaszolnom magamnak a kérdést. Ugyanis a "fiatalabb lánytestvér" is olyan, hogy hemzseg a fülbemászó, jól megkoreografálható melódiáktól, egymást váltják a megmosolyogtató és a könnyeztető jelenetek, szemkápráztatóak a díszletek és a jelmezek, és a szereposztással sem lehet hibázni. A Rebecca ezúttal is hatása alá vont, még napok múlva is be-beugrott egy-két olyan részlet, amit feltétlenül meg kellett beszélnünk - talán minket is kísértett a néhai Mrs. De Winter szelleme!

 

Fotók: Musicalinfo, Közönség.hu

Címkék: Rebecca Szulák Andrea Dancs Annamari Szabó P. Szilveszter Operettszínház Mészáros Árpád Zsolt Polyák Lilla

Szólj hozzá!

Hitvallásháború – Les Misérables – A nyomorultak

franyokriszta 2018.05.04. 09:02

lesmis_plakat_friss.jpgRitkán szoktam megrettenni könyvektől a vaskosságuk vagy a fülszövegük miatt, de még mindig emlékszem arra a délutánra a kollégiumi szobában, mikor először vettem a kezembe Victor Hugo A nyomorultakját, és frappánsan csak annyit gondoltam: hűha! Merthogy a mű nem éppen egy kis novella, a cselekménye is szerteágazó, a nyelvezete sem túl könnyű – mégis csodálatos! Claude-Michel Schönbergéknek nem volt könnyű dolguk, mikor úgy döntöttek, musicalt faragnak Jean Valjean kálváriájából, de sikerült csodát alkotniuk – amely a Madách Színház színpadán is drágakőként ragyog.

A töltelékfejezetektől megszabadított zenés műben is elvek csapnak össze: hőseink mindegyike görcsösen ragaszkodik egy-egy „szentséghez” – legyen az a törvény, a szabadság, a szerelem vagy a mások kifosztásának jogszerűsége –, és csak hatalmas áldozatok árán hagyhatja el hitét. Jean Valjean kényszerből lépett a bűn útjára, de büntetése jóval súlyosabb volt, a terhet egész életén át kell vonszolnia. Ám a lelkét megváltja egy pap (Csengeri Attila), és innentől már csak arra törekszik, hogy lerója tartozását Isten felé. 26231577_10159842352765501_7246847311621038561_n.jpgEz azonban csöppet sem hatja meg Javert-t, aki pedig azt teszi meg életcéljául, hogy kézre kerítse a karmai közül folyton kicsusszanó férfit. Kettejük több évtizedet felölelő hajszája során felnőnek fiatalabb hőseink is: a borzalmas gyerekkort maga mögött tudható Cosette, a még borzalmasabb fiatalkorát élő Eponine, a szabadság és szerelem között őrlődő Marius, vagy éppen a forradalmár párizsi fiatalság. A barikádon azonban a változásért küzdők vére folyik el, Marius is csak ismeretlen jótevője, leendő apósa miatt maradhatott életben, de Valjeanból végül csak kibukik élete szörnyű titka, így nem lehet lányával annak esküvőjén. Szinte mesébe illő módon végül csak tisztázódik mindenkinek az igazi szerepe a történetben, ám már késő: a testi-lelki nyomort megtapasztaló embereknek már csak a lelke ragyoghat patyolattisztán, az életük véget ér. A finálé azonban mégis reményt ad, a gyönyörű dallamok pedig begyógyítják a sebeket.

jean_valjean.jpgNem véletlen, hogy a musicalirodalom egyik legnagyobb álomszerepe férfikörben Jean Valjean – Miller Zoltánnak pedig tökéletesen sikerült belebújnia a végtelenül összetett karakter bőrébe. Láthatjuk az elutasítások miatt elaljasodó bűnözőt, a nem várt kedvesség alatt összeroppanó embert, a másokon a végletekig segíteni akaró férfit, az óvó-őrző apát, aki féltékenyen fordul a lányát szerelmével kitüntető férfi felé, és a hőst, aki végül mindent feláldoz Cosette boldogságáért. Vívódásai szívbemarkolóak, és olyan gyönyörűen énekli nehéz dalait, mintha direkt az ő hangjára írták volna a szólamokat. Bámulatos teljesítmény.

javert.jpgÖrök nemezisét, Javert felügyelőt Egyházi Géza keltette életre. Javert egyáltalán nem „főgonosz”, csak egy nagyon szögletes, szigorú ars poeticát követett egész életében: nevezetesen azt, hogy a törvény mindenekfelett áll. Nem véletlen, hogy örök nyughatatlanságra gerjeszti a szégyenfolt, hogy Jean Valjean többször is megszökött előle. Bolondja lesz az ügynek, betegesen ragaszkodik a férfi elfogásához, ám végül az utolsó pillanatban felnyílik a szeme, és megkegyelmez. Így viszont már nem tud elszámolni a lelkiismeretével, nincs hát más választása, mint az öngyilkosság. Géza remek hangi adottságához és tekintélyt parancsoló fellépéshez nagyon passzolt ez a komor hangulatú szerep.

marius.jpgHa minden előadás után osztanának „Az Előadás Legjobban Előadott Szólódala” díjat, azt legalább egy esetben kétségtelenül Borbély Richárd nyerné el – olyan Üres széket énekelt Mariusként, hogy a nézőtér nagyja tátott szájú, könnyező szoborrá fagyott. De a nagydalon kívül is brillírozott a szerelem ízét először megtapasztaló aranyifjú szerepében, akinek el kell döntenie: elveit és barátait választja, vagy a musicalirodalom legméltatlanabb elbánásban részesülő, kiszürkített nőalakját, Cosette-t (tegyük hozzá, Tóth Angelika derekasan helytállt és küzdött, de a szerep akkor is nagyon lapos). A darab egyben az ő drámája is, hiába nyeri el végül az örök boldogságot, ehhez előtte el kell merülnie a pokol kénköves, véres bugyraiban.

eponine.jpgNem szándékosan, de mégis Marius keseríti meg – és szépíti is – Eponine életét. Az elkényeztetett kisgyerekből aranyszívű tolvajjá növő lány szerepében Baranyi Hanna alapozza meg karrierjét – érdemes a nevét megjegyezni, mert még nagyon sokra viheti! A torkában kincs van, az alakítása csodálatos. Marius a mindene, mégis megtesz mindent azért, hogy a fiú megtalálja a boldogságát, egy másik nő oldalán. Önfeláldozása a Néhány csepp esőben csúcsosodik ki, szívszaggatóan tárja fel nekünk végig, milyen szenvedéseken kellett végigmennie ennek a mocsokból is kiragyogó léleknek életében.

enjolras.jpgRemekül él a szerepe adta lehetőségeivel Sándor Péter is: az általa megformált Enjolras egy igazán vibráló, karizmatikus fiatalember, aki már egy pillantásával is a maga oldalára tudja állítani társait, és önfeláldozóan vezetné a népet a szabadság felé – még akkor is, ha ebből végül a nép mégsem kér. Látszólag ez mindennél fontosabb számára, minden lépését ez alá rendeli, de egy pillanatban mégiscsak kiderül, hogy Marius élete még ennél is fontosabb az érző szívű fiú számára.

fantine.jpgTragikus sorsú alakokban nem szűkölködik A nyomorultak, de az egyik legfájdalmasabb talán Fantine drámája: a leányanya, aki kénytelen másokra bízni lánya nevelését, aki kolléganői aljassága miatt utcára kerül, és mindenét, de szó szerint mindenét – ékszerét, haját és a testét is – eladja csak azért, hogy Cosette ne szűkölködjön. Baranyai Annamária hangja sajnos itt-ott erőtlennek, darabosnak hatott, de szépen felvázolta a gyermekéért mindent feláldozó anya karakterívét.

thenardier.jpgNevetésre ritkán ad okot a musical, de ezekért a pillanatokért rendre a Thénardier-házaspár felelős. Weil Róbert a férj szerepében egy behízelgő, gátlástalan féreg, igazi túlélő típus, aki a saját családját is feláldozná pár lyukas garasért. Mindenben meglátja a pénzszerzési lehetőséget, hullákon gázol keresztül egy-egy aranyfogért, és a morál vagy a lelkiismeret szavak még véletlenül sem szerepelnek a szótárában. Thénardiernéként Balogh Anna adja alá a lovat, aki tökéletes női tükörképe a férjének, kiegészítve még egy jó adag házisárkány génnel, amely révén alaposan megkeseríti a kis Cosette életét.

55.jpgA hol zsebkendőnyi, hol hatalmas térben játszódó darab szemnek, fülnek, léleknek is csemege, hiszen már az első taktusokban megragadja a közönséget, és egy pillanatra sem ereszti. Angyalok hada bábáskodhatott az előadás születése felett, mert ritkán látni ennyire precízen kidolgozott, alaposan összeillesztgetett, tökéletes művet!

Címkék: Madách Színház Les Misérables Miller Zoltán A nyomorultak Egyházi Géza Balogh Anna Sándor Péter Csengeri Attila Baranyai Annamária Weil Róbert Borbély Richárd Baranyi Hanna Tóth Angelika

Szólj hozzá!

Kínpadra vont lelkiismeret – Bűn és bűnhődés

franyokriszta 2018.04.17. 07:58

foto_1hapzetriqohbmu_18l5vrwuagouhxt_rb_1000x800.jpgDosztojevszkij műveivel nem vagyunk kebelbarátok, inkább csak az olyan Facebook-ismerősökre hasonlítunk, akik egy formális üzenettel megemlékeznek a másik szülinapjáról, és többet nem is szólnak egymáshoz egész évben. Ami azért is furcsa, mert alapvetően nagyon szeretem az orosz klasszikusokat, és az olyan műveket is, amelyekben nem feltétlenül a cselekmény, hanem a lélekben és az elmében lejátszódó apró kis meccsek állnak a középpontban. Ennek ellenére úgy hiszem, nem feltétlenül az én Dosztojevszkij-közömbösségem miatt éreztem úgy, hogy valami hiányzik a Vígszínházban bemutatott Bűn és bűnhődésből.

foto_1hapzetriqohbmu_1qhfjzlxrpisx4q_rb_1000x800.jpgAmi valójában csak bűnhődés, merthogy a történet sűrítése miatt Michal Docekal rendező nemes egyszerűséggel lecsapta a regény első felét: nem látjuk, hogyan készül Raszkolnyikov a gyilkosságra, és magáról a bűnelkövetésről is lemaradunk. Mi már rögtön olyan helyzetbe csöppenünk bele, amiben a főhősünk kétszeres gyilkos. Annak, aki nem olvasta az alapművet, rendszeresen kapkodnia kell a fejét, mert az információk néha nem hangzanak el, csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk, főleg a darab elejét és végét tekintve. A mi Raszkolnyikovunk tehát már túl van egy tervezett és egy véletlen szülte gyilkosságon, mikor a sors szeszélyes játéka folytán elkezdi anyagilag támogatni az elhunyt Marmeladov tanácsos családját, és egyre többször botlik bele a gyilkossági ügyet vizsgáló rendőrbíróba, Porfirijbe. Bár azt Raszkolnyikov elismeri, hogy ölt, úgy véli, nem bűnt, hanem egy kísérletet hajtott végre – bár abban ő maga sem biztos, hogy milyen eredményt kapott elméleti kérdéseire. foto_1df88enznlsayxn_1rly4sr0lcvb6tm_rb_1000x800.jpgEközben azonban egyre hangosabban sikoltozik a mélyre eltemetett lelkiismerete, egyre több irányból kap olyan jeleket, amelyek alapján be kéne ismernie, mit követett el, de másfelől a világért nem akarná erre rászánni magát. Szinte passzívan szemléli a húgát ostromló férfiak karát, egyre többet küzd démonjaival, Porfirij is egyértelművé teszi számára, hogy tudja, amit tud, de meg szeretné adni Raszkolnyikovnak a lehetőséget, hogy ő maga könnyítsen a saját lelkiismeretén, míg végül Szonya tereli vissza a helyes útra a férfit, és veszi rá, hogy adja fel magát. Ó, bocsánat, nem is – hiszen ez már csak a regényben történik meg, a színpadi változatban csak remélhetjük, hogy a közösen elmormolt Miatyánk megteszi jótékony hatását.

raszkolnyikov.jpgRaszkolnyikov nehéz szerepe Orosz Ákosnak jutott. Ez az egyetemről kibukott fiatalember annyira beleszerelmesedett az embereket két csoportra osztó elméletébe, hogy jó ideig semmi más nem is tudja súrolni az ingerküszöbét. Akaratos, robbanékony, aki minél lejjebb csúszik a lelkiismeret-furdalásban, amit tudatosan figyelmen kívül akar hagyni, annál instabilabbá válik. Erről a figuráról sokkal inkább a hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság hihető, mint az előre eltervezett emberölés, a számára legfontosabbak körében is csak nehezen villannak fel az emberi értékei a jéghideg szörnymaszk alól. Nagyon más Raszkolnyikovot kapunk, mint amit Dosztojevszkij megálmodott, ami alapvetően nem lenne baj – csak a rendezés nem hagyja kibontakozni a jellemet a test mögül.

porfijev.jpgStohl András Porfirije már sokkal szerencsésebb: ő a nagy bábjátékos, a bársonytappancsú a macska-egér játékban. Jó emberismeretének köszönhetően már az első kihallgatáskor gyanút fog, és hamarosan meg is bizonyosodik arról, hogy Raszkolnyikov a gyilkos. Ennek ellenére nem leplezi le, csak egy patikamérlegen kimért stratégiájú lélektani háborúval vezetgeti el a lepkét a lámpafénybe. Változatos megközelítéseket vonultat fel, hol szkeptikus, hol őrült, együtt érző vagy cinikus, és a néző számára egy pillanatig sem lehet kérdés: vérprofi.

szonya.jpgBach Kata Szonyája a mocsokból is kiragyogó tisztaság: mostohaanyjáért (Börcsök Enikő) és annak gyerekeiért áldozza fel magát, mert még apja alkoholizmusa miatt prostituálttá vált. Ennek ellenére ő a darab egyik legerényesebb szereplője, aki már-már fanatikust idéző módon kapaszkodik a hitbe. A földi élettől semmi örömet nem vár már, így nem is meglepő, hogy önként felajánlja Raszkolnyikovnak, hogy vele megy Szibériába. A szerelmük – már ha ebben a kapcsolatban tényleg vannak érzelmek, mindkét fél részéről – is talán csak elméleti síkon létezik, Szonya inkább Raszkolnyikov lelkének jobbik fele, mint szíve szép szerelme.

razumihin.jpgA másik „jóság” Razumihin, Raszkolnyikov legjobb barátja: a Wunderlich József alakította karakter azonban inkább a racionalitás felől közelítve testesíti meg ezt a nemességet, Szonya hitével szemben. Razumihin mindig, mindenben barátja és annak családja mellett áll, tisztában van a korlátaival is, esendő és hajlandó beismerni, ha hibázik – röviden: jó ember. Szilárdan kitart elvei mellett, és gáláns lovagként bármelyik hölgyet megmenti a vagyonos férfiak cselszövéseitől.

dunya1.jpgBata Éva Dunyaként néha rá is szorul a hősies lovagra, de valójában őt magát sem kell félteni. Szvidrigaljovék nevelőnőjeként megtapasztalta már a férfiak zsarnokságát, ezért már csak egy olyan üzletet (értsd: férjet) keres, ami mellett biztosíthatja a saját és édesanyja (Hegyi Barbara) jövőjét. Ez pedig végső soron felülírja az érzéseit és az elveit is. De ha sarokba szorul, még többszörösen vert helyzetben is újra és újra felülkerekedik a hisztérikus kétségbeesésén, és bármit megtenne azért, hogy megcincált erényét védve mentse az életét. Nem véletlen, hogy Szvidrigaljovval közös jelenete a darab abszolút csúcspontja.

karacsonyi_2017_rb_610x610.jpgÉs ez nagyban köszönhető a szerepet alakító Karácsonyi Zoltánnak is: bár a csinos nőkkel könnyen visszaélő, hazugságkreáló és méregkeverő vagyonos úr első felbukkanásakor majdhogynem súlytalannak tűnik, később kihasználja a lehetőségét. Gátlások híján bármit megtenne, hogy magáévá tehesse Dunyát, még a bátyját is börtönbe juttatná ezért, de vereségét felismerve egyszer csak felébred benne az ember, és segít Szonyán. Ez viszont a jellemével összeegyeztethetetlen tett volt, így a lelkiismerete levetíti előtte perverz múltja legsötétebb foltját, aminek köszönhetően végül öngyilkos lesz. A lúdbőr szaladgált maratont minden néző karján Karácsonyi jelenete közben.

marmeladov.jpgHajduk Károly Marmeladovjának nem jut sok érdemi idő, tekintve, hogy alig megy fel a függöny, már meg is hal, de azt a pár percet nagyon is emlékezetessé teszi. Tanácsosa egykor jó ember lehetett, de a pénzért vívott örökös harcban végül rátért az alkohollal kikövezett útra, és ezzel nemcsak magát, hanem az egész családját is nyomorba taszította. Ő is tisztában van azzal, milyen nagy bűnt követett el ezzel, de már nincs visszaút. Alakítása sajnos sokakban idézheti fel, hogy hány hasonló ember jár-kel ma is a világon.

3.jpgJó ötlet a Brechtől kölcsönzött „mindenes-trió”: Gilicze Márta, Ember Márk és Vecsei H. Miklós hármasa baljós árnyakként uralja a színpad egy-egy szegletét, hol narrátorként, hol zenészekként, hol a hangeffektek felelőseként szakítják el a figyelmet a főcselekménytől, de gyakran asszisztálnak Porfijevnek is, amolyan napszemüveg mögé bújtatott, hófehérre mázolt sors kezeiként. Állandó jövés-menésükkel, motoszkálásukkal még inkább elidegenítik ezt a sterilizált világot attól, amit a miénknek hiszünk.

foto_1df88enznlsayxn_1g9su7l65csmz1m_rb_1000x800.jpgAz újszerű, minimalista környezet is megtámogatja azt, hogy ebben a történetben nincsenek nagy cselekménysorok, az igazi harcok a fejekben, lelkekben dúlnak – azonban sokszor nem tudni, a szereplők honnan indulnak, és hova akarnak eljutni. Szinte céltalanul tengenek-lengenek az óriási lámpa fényköre alatt, és se Raszkolnyikov, se Docekal nem ad választ a mű kérdéseire – mintha úgy felejtették volna el lezárni a Bűn és bűnhődést, hogy nem is akarnának vele gondolatokat ébreszteni a nézőkben. Nagy kár érte… pedig a szöveges és a színészalapanyagra nem lehet panasz.

Címkék: Stohl András Vígszínház Börcsök Enikő Hegyi Barbara Orosz Ákos Bata Éva Karácsonyi Zoltán Bach Kata Hajduk Károly Bűn és bűnhődés Gilicze Márta Wunderlich József Ember Márk Vecsei H. Miklós

Szólj hozzá!

A párkapcsolatok labirintusa – Ájlávjú

franyokriszta 2018.02.19. 07:54

15124721064981_49.jpgA szerelmet már annyian és olyan sokféleképpen énekelték meg – legyen szó boldog, mindent elsöprő vagy tragikus végkimenetelű esetről –, hogy sokszor azt hihetnénk, nincs már mit mesélni róla. Pedig van, és mennyi minden, hiszen a szerelem az örök téma! Annyi fordulatot vehet egy-egy románc… Hol zsákutcába ütközünk, hol megunjuk a bolyongást a labirintusban, de a szerencsések mindig párban jutnak ki. Nos, a Centrál Színház most arra vállalkozott, hogy a szerelem legtöbb arcát mutassa be.

1512472069714_49.jpgRendhagyó előadás az Ájlávjú, hiszen csak négy színész játssza el a több tucat karaktert, és a jelenetek között a szerelmi témát leszámítva nem nagyon van kapcsolat, mindig új és új emberek életébe csöppenünk bele. Díszletek alig vannak, a jelmezeket bármelyikünk hordhatná, így a színészek szinte csak a zenére és egymásra támaszkodhatnak – na meg a zseniális szövegkönyvre. A két felvonás alatt ugyanis tényleg bejárjuk az elsöprő-félrecsúszó szerelmek minden állomását (bár egy gyerekvárási rész még beleférhetett volna), és közben megdöbbentően sokszor ismerhetünk magunkra és ismerőseinkre. 15124720699228_49.jpgHiszen ott van az első randi a lázas készülődéssel és a kínos hallgatásokkal, a feszített életritmus mellett háttérbe szoruló magánélet, az első szex előtti aggasztó izgalom, majd később a belefásulás, a „már mindenki megházasodott, csak én nem” érzés, szakítások, gyerekek és megőrülő-kicentrifugázott szülők, válás és végül az elkerülhetetlen vég, a halál. A jeleneteket elsöprő humor szövi át, többségük pedig kis túlzással tényleg bármelyikünkkel megeshetne, míg az abszurd pillanatok, a börtönrandi vagy éppen a szexuális vállalásokról kötött szerződés (ami a skandinávoknál már tervben van…), oldják azt az érzést, hogy „Ezek tényleg az én életemet mutatják be?”.

15124720856449_49.jpgA négy színész hol együtt, hol párban, hol egyedül uralja a színpadot, de minden esetben tökéletesen kiegészítik, segítik egymást, és mind megkapják a maguk lehetőségét hol prózában, hol dalban, mikor igazán brillírozhatnak. Vári-Kovács Péter mozis macsódrámája karfacsapkodósan zseniális, Ágoston Katalin szerelemre vágyó, bizakodó teniszcsillaga gyönyörű melódiában nosztalgiáztat mindenkit. Ódor Kristóf Hannibal Lectert idéző rémisztő pszicho-Cupidója igazi bravúr, míg Balogh Anna pártában ragadó koszorúslánya akkorát énekel és olyan átéléssel, hogy sorra koppannak az állak a nézőtér padlóján.

15124721062105_49.jpgBár az előadás jelentő részét a szüntelen, könnyezve nevetés jellemzi a közönség részéről, a második felvonás felétől egy hirtelen jött csavarral a szívbemarkoló, torokszorító három, mérföldkő jellegű életállomáshoz zakatolunk el – és (nem) meglepő módon ezek a legmélyebb, legemlékezetesebb pillanatok. Vári-Kovács Péter régóta házasságban élő, még mindig szerelmes, és erre a tényre rácsodálkozó szólója közben könnyes szemmel irigykedünk, majd Balogh Anna az elhagyott, újrakezdeni vágyó, de erre még képtelen nő minden keserűségét és fájdalmát zúdítja szokatlan formában ránk úgy, hogy nincs, akinek ne esne meg rajta a szíve. Az epilógus előtt pedig még Ágoston Kati és Ódor Kristóf bájos öregecske kettőse villantja fel az özvegyek halk, félénken jelentkező élni vágyás hajtotta utolsó éveit. Három, egymástól nagyon különböző jelenet, amelyek tökéletessé koronázzák ezt a nagyszerű előadást.

15124720860181_49.jpgAz Ájlávjú egyik legnagyobb előnye, hogy nincs olyan felnőtt (vagy már tinédzserkorú?) ember, aki legalább egy hasonló pillanatot ne élt volna át élete során. Azonosulni tehát könnyű, de a humortengernek köszönhetően nem kell semmit sem a szívünkre venni, nyugodtan hihetjük azt, hogy ezek a történetek nem is rólunk szólnak. Az egyetlen dolgunk tehát csak az, hogy érezzük jól magunkat – ez pedig nagyon egyszerű, a Centrál csapata gondoskodik róla!

Címkék: Ájlávjú Centrál Színház Vári-Kovács Péter Ágoston Katalin Balogh Anna Ódor Kristóf

Szólj hozzá!

Tolsztoj.rar – Háború és béke

franyokriszta 2018.01.23. 08:11

01_haboruesbeke_ea_01_domolky_daniel_web_010_rb_1000x800.jpgMég az irodalom fakultáció kevésbé izgalmas pillanatiban vette be magát az agyamba a gondolat, hogy a szappanoperák valójában az orosz klasszikusokat „nyúlják”: itt is mindenki szerelmes valakibe, aki soha nem lehet az övé, vagy ha mégis, gyorsan el is veszíti, mindenki egy hatalmas család tagja, és mindenki végtelenül hosszan tud intrikálni. Csak az a különbség, hogy az orosz klasszikusok szólnak is valamiről.

haboruesbeke_ea_01_domolky_daniel_web_006_rb_1000x800.jpgA Vígszínház nagy fába vágta a fejszéjét a Háború és békével, hiszen egy végtelen sok szálon futó, tetemes műről van szó, így kénytelen sűríteni a történetet – amit nagyon jól old meg! Eltűnik a nézők és a színészek közti láthatatlan fal, a frissen belépő karakterek előbb pár jellemzővel bemutatják magukat, a karként is működő fiatal színészek már a darab elején családfákat osztogatnak és felvázolják a helyzetet, majd a darab közben is folyamatosan mesélik, hogy éppen hol járunk, és mit hagytunk ki. A tömörített Tolsztoj-darabban persze a lényeg megmarad: a napóleoni háborúk idején csöppenünk bele az orosz krémbe, amiben nem minden hozzávaló keveredett el csomómentesen. A vagyonos Bezuhov gróf rajong Napóleonért, de hagyja magát belerángatni egy szerencsétlen házasságba, majd különböző eszmék között ide-oda vergődve válik végleg csalódott emberré. Andrej herceg már eleve egy boldogtalan házasságból startol, és a katonai hírnévről álmodik, de valahogy mindig bukásra van ítélve, sosem élheti meg a tartós boldogságot. haboruesbeke_ea_01_domolky_daniel_web_004_rb_1000x800.jpgNatasa Rosztova pedig kislányból válik lángoló-égető nővé, akinek egy veszte van: a férfi, minél több van belőle. Családok hullanak darabokra, ahogy a franciák egyre nagyobb területeket prédálnak fel Oroszországból, barátok válnak halálos ellenségekké, hogy aztán a csatatéren békét kössenek, fiatal fiúk áldozzák életüket a hazájukért, de ez egyáltalán nem vigasztalja az anyákat. Viszont amilyen jól ment a lényeges elemek kimazsolázása a darab háromnegyedében, olyan összecsapottá válik az előadás vége (bár látványban az a legerősebb rész, ezt elismerem). Az egymáshoz kapcsolódó jeleneteket szemelvények váltják fel, és a szálak elvarratlanok maradnak, nem lehet érteni, ki miért kötött ki a másik mellett – és még az sem egyértelmű, hogy az egyik főszereplő már meg is halt! Még úgyis nehéz letisztítani a végső képet, ha az ember olvasta valamikor a művet – nagy kár érte, mert e nélkül a szépséghiba nélkül tökéletes is lehetne ez a darab!

pierre.jpgKirály Dániel Pierre Bezuhovja egy bumfordi, aranyszívű nagymackó, aki vérprofiként hozza magát egy pillanat alatt kellemetlen helyzetbe, hiszen sosem tudja, hogy mikor kellene megszólalnia, és hogy akkor mit kéne mondania. Kikapós, durva felesége mellett lassan érik igazi férfivá a megalázott férjből, de a barátaiért tűzbe menne. Elveivel való meghasonulása a Dolohovval (Zoltán Áron) való párbaj után kezdődik, de végül szakít a bonapartista énjével, és kisebb-nagyobb vargabetűk után csak beér a maga békés, megtépázott kikötőjébe. Elég kettős karakter: esetlenségéért muszáj imádni, de közben valahogy mégis elidegeníti magától a nézőket.

andrej.jpgWunderlich József Andrej Bolkonszkijként a jellem embere: ígéreteihez a végletekig tartja magát, és nem elsődleges célja, hogy boldog legyen, annál sokkal fontosabb, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Fiatal kora ellenére már megkeseredett, ezen felesége elvesztése és sebesülése sem segít, inkább évekre bebútorozik a jótékony homályba. Csak Natasa felbukkanása téríti vissza az életbe, de végül nem bizonyul elég erősnek apjával szemben, ezért ebben a kis olajágban is csalódnia kell. Sötét hangulata a szomorú véget hordozza végig magában, és semmilyen ékes beszéd, jól felépített érvelés nem tudja feledtetni: ez a férfi a halál jegyese, nem az életé.

natasa.jpgBach Kata Natasa Rosztovája vele szemben a pezsgő, színes, harsogó életszeretet, még akkor is, mikor elválasztják – egyik – szerelmétől. Végigkövethetjük, ahogy cserfes, gondtalan kislányból gyönyörű nővé érik, aki nagy szemekkel csodálkozik rá a világra és arra, hogy ő milyen hatással van rá. Hatalmas szíve van, és ha valakit bezár oda, mindent megtesz egyetlen mosolyáért is. Nem gonoszságból csalja meg Andrejt, hanem egyszerűen még annyi mindent kell megízlelnie az életből, hogy mindenbe belekap, amit felkínál neki a sors. A darab végének megcsonkítása Natasa esetében a legfájóbb: annyi minden várt volna még erre a karakterre, hogy hiába látjuk, milyen erős sziklaként áll Pierre mellett, nem érthetjük meg őt.

hercegek.jpgCseppet sem szerethető karakter Bolkonszkij herceg, de Hevér Gábor a darab legjobbja a szigorú apa szerepében (pedig szoros volt a mezőny, nagyon is!). Hajlíthatatlan férfi, akitől távol állnak az olyan bohém fogalmak, mint a boldogság vagy a kedvesség, kíméletlenül átgázol mindenkit, hiszen megrögzötten követi napi rutinját, aminek része, hogy valakiben öngyilkosságra hajazó gondolatokat ébresszen. Leginkább a lánya életét keseríti meg, mert nem hajlandó látni mások értékeit, ellenben durván megaláz bárkit, ha úgy érzi, így könnyebben éreztetheti, hogy igaza volt. Ez a vasszigor, keserű ember csak egyetlen egyszer törik meg, mikor azt hiszi, elvesztette a fiát – gyönyörű, szívbemarkoló jelenet!

marja.jpgSzilágyi Csenge Marjája a népmese legkisebb királylánya, aki úgy szerette az apját, mint a sót – körömszakadtáig védi és szereti az apját, aki talán nem is méltó egy ilyen tiszta és nemes lélek szeretetére. Mivel a hercegnő bátyjával ellentétben majd' egész életére Kopaszhegyen ragad, apja ridegsége elől a vallásba menekül, így bárkinek hajlandó segítő kezet nyújtani, és még az ellene vétkezőknek is megbocsát. Láthatjuk, ahogy elveszíti a férfiakba vetett reményét Anatole Kuragin (Telekes Péter) hűtlensége miatt, de azt sajnos már nem szemlélhetjük, hogyan találja meg azt a valakit, aki mellett leéli élete hátralévő részét. Hihetetlenül erős alakítás, minden színpadra lépése káprázatos.

liz.jpgÜde színfolt Tornyi Ildikó Lizként: Andrej várandós felesége a moszkvai, pétervári szalonok mintapéldánya, mindenkit ismer, mindenkiről van egy pletykája, önálló gondolatoknak azonban híján van. De ez nem is zavarja, csak az érdekli, hogy mindenkinek mosolyt csaljon az arcára – ennél fogva már önmagában is tragédia, hogy a Bolkonszkij-családba házasodott be. Saját szórakoztatására is, de teljes szívvel-lélekkel segíti Marját Kuraginék látogatásakor, nem rajta múlott, hogy a kiszemelt más ágyában kötött ki. Cserébe viszont egy gyönyörű haláljelenetet kapott.

helene.jpgA Háború és békének nincs egyértelműen negatív szereplője, de nem kérdés, kit lehet a legkönnyebben utálni: Hélénét, a minden tekintetben népszerű Kuragin-lányt, aki ügyes cseleknek köszönhetően Bezuhova grófnévá avanzsál. Kopek Janka megformálásában ez a csinos kis hárpia abban leli örömét, ha tutyi-mutyi férjét alázhatja és sorra csalhatja a nyalka helyi vagányokkal, hogy aztán igazi drama queenhez méltó nagyjeleneteket rendezhessen. Élvhajhászása mögül azonban néha kivillan, hogy ezt  nőt sohasem szerették megfelelően, ezért menekül mindenhez ami csillog, fénylik – és eltakarja a fájdalmát.

napoleon.jpgRemek szerepet kanyarítottak az ifj. Vidnyánszky Attila megformálta Bonaparte Napóleonnak is ebben a verzióban: a francia császár az első felvonásban gyakorlatilag Bezuhov lelkiismerete, egyszerre ördög és angyal pozícióban is csücsül a szereplő vállán (átvitt értelemben), és segíti lerendezni a lelke mélyén vívott háborúkat. Pierre bonapartizmusának végével jelenik meg Napóleon hús-vér valójában, szerintem egy teljesen feleslegesen a végletekig idétlenné tett jelenetben, de szerencsére innen még van visszaút, láthatjuk, hogy még a nagy Bonaparte sem akarta, hogy ennyi ártatlan vére tapadjon az ő kezéhez. De azért gyorsan legyűri a lelkiismeret-furdalását!

karacsonyi_2017_rb_610x610.jpgEgy aprócska, de annál hatásosabb jelenetet kap Karácsonyi Zoltán Platon Karatajevként: a nép fia ízes tájszólással próbálja feléleszteni a fogságba esett Bezuhov életkedvét, miközben olyan bölcsességeket fogalmaz meg a maga egyszerű, de nagyszerű módján, hogy a teológiaprofesszorok tátott szájjal hallgatnák. Beletörődött abba, amit a sors adott neki, és derűsen próbál a jövőbe nézni – amiből azonban neki kevés jut, halálával a remény is komoly sebet kap.

25550261_2120508374838589_4168628573893062216_n.jpgBevallom, kicsit aggódva ültem be a helyemre, nem tudtam elképzelni, hogyan tudnak egy ekkora volumenű történetet kevesebb mint három órában úgy bemutatni, hogy az embernek ne maradjon hiányérzete vagy megválaszolatlanul hagyott kérdése, de a Vígszínház tökéletes keretbe rendezte bele a mozaikdarabokat. A történteket végigkísérő zene felkarolja az eseményeket, de a csenddel is remekül operálnak (elég csak Andrej és Natasa keringőjére gondolnunk). A díszletek egyszerűek és rafináltak, a színészek olyan erőt sugároznak, hogy szinte hipnotizálják a közönséget. Bár a darab lezárásával én nem vagyok maradéktalanul elégedett, a záróképek sokáig fognak villogni a szemem előtt, miközben az internetet bújom a különböző Háború és béke feldolgozások után kutatva!

 

Fotók: Vígszínház, Közönség.hu

Címkék: Vígszínház Telekes Péter Háború és béke Szilágyi Csenge Hevér Gábor Karácsonyi Zoltán Tornyi Ildikó Király Dániel Bach Kata Zoltán Áron Wunderlich József ifj. Vidnyánszky Attila Kopek Janka

Szólj hozzá!

Cupido kiruccan Navarrába – Lóvátett lovagok

franyokriszta 2018.01.08. 08:32

lovatett_lovagok_ea_domolky_daniel_web_009_rb_1000x800.jpgShakespeare méltatlanul háttérbe szoruló drámai komédiájával vagy komikus drámájával akkor találkoztam először, mikor végleg beleszerettem Kenneth Branagh-ba. Bár az újonnan Poirot felé kacsingató színész-rendező azóta sem viszonozta érzéseimet (vagy csak nagyon jól titkolja!), a Lóvátett lovagok megmaradt végtelenül sokszögű szívemnek egyik csücskében – így ujjongva fogadtam, mikor kiderült, a Vígszínház színpadra állítja a szóviccekben fürdőző darabot.

lovatett_lovagok_ea_domolky_daniel_web_035_rb_1000x800.jpgÉs nem is akárhogy! Az alapvetően kissé bonyolult nyelvezetet az újrafordítás nem csonkítja meg, de épp annyira magyarítja, hogy a mai kor emberének is tökéletesen érthető és élvezhető legyen az első pár percnyi beszoktatás után Navarra királyának és kompániájának kalamajkája. E nemes férfiú három hű társával ugyanis megfogadja, hogy három éven keresztül csak a tanulásnak élnek, és minden földi hívságnak, elsősorban az asszonyállatnak (sic!) hátat fordítanak. Kissé despota módon ezt az új módit az egész udvarra rákényszerítik, de persze ebben a pillanatban fut be a francia király követe – történetesen a lánya, három udvarhölgyével. Ferdinándék nagy bajban vannak, mert a lányok bizony csinosak és kacérak, még akkor is, ha a palotába nem tehetik be a lábukat, így pedig elég nehéz az ember fiatal fiának a szigorú elvekhez tartania magát. Egy hihetetlenül humoros hallgatózós jelenetsorban el is bukik a teljes vezérkar, ki-ki megtalálná a párját, ha nem lenne mindenki makacs, komisz és túlérzékeny. lovatett_lovagok_ea_domolky_daniel_web_062_rb_1000x800.jpgMert a tréfás kedvű ifjoncság oda-vissza megvicceli a másik nem jeles képviselőit, aminek vígjátékhoz képest szokatlan módon az lesz a vége, hogy a szerelmek függőben maradnak, és az időnek kell eldöntenie, hogy megérettek-e már a párok arra, hogy egymásnak éljenek. De mivel az egész lekvárt maga Ámor kavarja, reménykedhetünk, hogy az egy évvel később játszódó (és sajnos nem létező) Lóvátett lovagok 2-ben már tényleg a szerelem győzedelmeskedik!

ferdinand.jpgTelekes Péter Ferdinánd királya a karizmatikus vezető: nem kell felemelnie a hangját sem ahhoz, hogy mindenki ösztönösen kövesse a talpraesett, művelt férfiú parancsait. Sőt, uralkodóhoz képest meglepően lágy színeket használ a karakter felvázolásában: Ferdinándja melegszívű, közvetlen, a szerelem csapdájába könnyen belepottyanó, onnan mindenre rácsodálkozó, bájos kisfiú, akiben viaskodik a szív és az ész.

biron.jpgA király jobb keze (és gyakran az esze) Biron gróf, a magyar Kenneth Branagh-ként Wunderlich József varázsolja el pillanatok alatt a teljes közönséget. Ő sokkal nehezebben mond le a földi örömökről, nem véletlen, hogy ő is szegi meg először az esküjét, még ha erről társai nem is tudnak. Gyors észjárásához pergő nyelv társul, így szóviccek lövöldözésében könnyen az első három között végez, ha úgy érzi, sarokba szorítják, kekeckedő kiskakassá változik, de sebzettségében csak előbukkan az érző emberi énje is.

longaville.jpgdumain.jpgA két ifjabb gróf, Longaville és Dumain kevesebb lehetőséget kap a két vezérkarakter mellett, de ezekkel nagyon jól élnek. Előbbi szerepében Medveczky Balázs egy önmarcangoló, idegesebb karakter, akinek nem kenyere a felesleges beszéd, inkább minden dobolva vezeti le feszültségét, míg Csiby Gergely a számára fontosakat kiskutyahűséggel követő, megfelelni vágyó fiatal, aki megkapó szépséggel ábrázolja a szerelmet egy origami virág és lepke párosával.

kiralylany.jpgA keresztnevet nem kapó francia királylány szerepében Szilágyi Csenge látható, aki tökéletes tükörképe Ferdinándnak: természetesen a középpontba lépő, finom mozdulatokkal csapatokat irányító és konfliktusokat elsimító vezéralak. A királlyal szemben azonban nemhogy lemondana az élet szépségeiről, hanem egyenesen habzsolja azokat. Kissé csipkelődő, ironikus, bájos királylány az övé, akit muszáj szeretni.

rosaline.jpgAmi Ferdinándnak Biron, az a királylánynak Rosaline – Bach Kata pedig lubickol a felvágott nyelvű, „fekete” udvarhölgy szerepében. Nincs vágás, amit ne hagyna replika nélkül, ha szabad lélekfelületet lát, azonnal szúr, és pár pillanatra talán el is tudja hitetni a világával, hogy topánkáival belegázolna a neki udvarló férfiak lelkébe – de hamar kibukik a jégkirálynőből is a forróvérű, szeretetre vágyó díva. A saját drámáját azonban nem kerülheti el, és bizony ő is vastagon benne van abban, hogy a történet nem zárul happy enddel.

armado.jpgRemek szerep Don Armado is, Seress Zoltán pedig az előadás egyik legjobbja a hóbortos spanyol bőrében. Latinos temperamentuma amerikai vígjátékokra jellemző szerethető bumfordisággal párosul. Végig két vágy között sodródik: meg akar felelni az istenként tisztelt király parancsainak, de közben minden álma az, hogy legalább néhány órára ölelhesse Julkát (Bajor Lili). Ennek köszönhetően a jelenetei bővelkednek a helyzetkomikumban, szinte sajnálni kell a nevetségesen vergődő főnemest minden egyes összeomlásánál.

bunko.jpgA don „életének megkeserítője” a bölcs bohóc, Bunkó: Karácsonyi Zoltán a minden elvek felett álló, minden pofont benyelő, de tűrő pórnép alakja, aki kissé a szálakat is mozgatja, kavarja, kicsit a nézőkkel is cimborál, és bárkivel szájal, ha szóvicc-párbajra van lehetősége. Ő már előre látja, hogy Ferdinándék kísérlete bukásra van ítélve, nem is akar mást, csak egy kis békét a párjával, de addig számtalan poénon kell átverekednie magát, a mi legnagyobb örömünkre.

pille.jpgAz előadás legkülönlegesebb szerepét azonban Tóth András nyerte, Pilléje ugyanis egyben Ámor földi álcája. Ő nyitja és zárja a történetet, szerelemtől csepegő nyílvesszőivel alapozza meg az eseményeket, „mobil díszletként” cikázik ide-oda elképesztő mimikai kincstárból szemezgetve. Armado apródjaként pedig az eszes támasz, aki minden viharon átvezetgetné urát, erőt és jobbnál jobb ölteteket plántál a csüggedő spanyolba, miközben minden mókában benne van. Virgonc frissessége, csíntalansága a darab legegyedibb színe.

lovatett_lovagok_ea_domolky_daniel_web_074_rb_1000x800.jpgMikor elfoglaltuk a helyünket a Pesti Színház nézőterén, számat húzva vettem tudomásul, hogy előttünk egy gimnazista osztály ül – gondoltam, oda a szórakozásnak, a sutyorgásuk és a mobiljuk villogása vár rám bő két és fél órán át. Nos, azt nem mondhatom, hogy a fiatalok pisszenés nélkül ülték volna végig a darabot, hiszen végig nevettek minden poénon, szünet nélkül sodródtak a szerelemesekkel – kell ennél jobb fokmérő arra, hogy Rudolf Péter rendezése egy remekül sikerült Shakespeare-interpretáció? Tobzódik a szóviccekben és az érzelmekben, a varázslatos díszletek és jelmezek a szemnek is csemegét kínálnak, és a taps elhalkulása után úgy érezzük, feltöltődtünk lelkileg. Még akkor is, ha Kenneth Branagh még mindig nem írt nekünk szerelmes levelet.

 

Fotó: Vígszínház, Közönség.hu

Címkék: Vígszínház Rudolf Péter Telekes Péter Pesti Színház Szilágyi Csenge Tóth András Karácsonyi Zoltán Bach Kata Seress Zoltán Wunderlich József Lóvátett lovagok Csiby Gergely Medveczky Balázs Bajor Lili

Szólj hozzá!

Nagy Feró kaleidoszkópja – Ricse, Ricse, Beatrice

franyokriszta 2017.12.16. 12:31

cfe85f7057cc5cdf612f9ce2ef66438e.jpgMostanában már Magyarországon is aranykorukat élik az egy-egy előadó, zenekar életművét felkaroló musicalek és rokonműfajai. Van, ahol a zenei életmű csak a darab fűszerét adja, míg máshol az adott együttes életének egy szakasza áll a középpontban. Így csak idő kérdése volt, mikor kerül terítékre a rocktörténelemben megkerülhetetlen Beatrice – és az Újszínház egy igazán újszerű formában dolgozta fel Nagy Feróék történetét.

c3c4774fefce9da010bc6cb16f0522f7.jpgA darab ugyanis majdhogynem az egész Beatrice-életúton végigmenetel, de úgy, hogy végig a Nemzet Csótányát, Nagy Ferót tartja a középpontban, az ő szemén keresztül látjuk leperegni a kalandokkal telített, zenés éveket. A darab – bizton állíthatom – „Beatrice-szűzként” is roppant izgalmas, de azok, akik akár koruknak-érdeklődésüknek köszönhetően, akár előzetes felkészültség révén „kiokosodva” érkeznek a nézőtérre, igazi bennfentesként nevethetnek egy-egy poénon. A Ricse jelenetei nem feltétlenül alkotnak egy komplett egészet, inkább kaleidoszkópszerűen villannak fel a zenekar és frontembere életének legfontosabb állomásai, mintha egy több évtizedes Facebook-profil leglájkoltabb posztjait markolnánk ki a hírfolyamból. Hiszen mikor belecsöppenünk a sztoriba, Feró épp szakít a ráerőltetett, stílusidegen flitteres korszakkal, hogy kőkemény rockerré váljon, és a következő pillanatban már ez a Beatrice él és lélegzik – fero.jpgmég ha a hatalom rendszeresen kísérletet is tesz a megfojtására. Ami sikerül is egyszer-kétszer, láthatjuk a bukásokat és a felíveléseket, természetesen beköszön egy-egy jelenet erejéig az István, a király, vagy éppen a rádiós pályafutás is, na meg a politika. És persze a magánélet, hiszen a zenélés mellett két nő is alapvető szerepet játszik a Ricse-hős életében: az egykori kolléga-feleség Csuka Mónikával (Gregor Bernadett) a folyamatos csipkelődős háború pillanataiba nyerünk betekintést, míg Kutyi a férfiért élő, önfeláldozó nőként bukkan fel. A darabnak pikáns pluszt ad, hogy a zenéket a Beatrice mai zenekara játssza, de persze a show-t az utolsó percekben színre lépő Nagy Feró viszi el, aki finom cinizmussal summázza az ő emlékeiből, érzéseiből szőtt történetet, hogy aztán magához ragadja a mikrofont, és tomboló rockkoncertet varázsoljon egy színház falai közé.

kurko.jpgA darabot azonban Kurkó József, a fiatal Feró cipeli a hátán, alig van olyan pillanat, mikor ő ne lenne színpadon – de tökéletesen helyt állt ebben a fizikailag is kimerítő szerepben. Ferója egy szókimondó vadóc, aki szeretetre, elismerésre, és mindenekelőtt szabadságra vágyik, utóbbit azonban nem kaphatja meg. Emiatt folyamatosan lázad, még akkor is, mikor nem kéne, bárkivel szembemegy, a már rég vesztes csatákban is küzd még a céljaiért. Eközben azonban végig él benne egy kisfiús én is, aki érzi, hogy néha lassítani kéne, emiatt pedig gyakran saját magával keveredik háborúba, állandó feszültség, idegesség lengi körül a karakterét. Piszok jó hangja van, remekül szólnak rajta a Beatrice-klasszikusok, főleg azok a számok ütnek nagyot, amelyekben a profi tánckar (Décsi Zsófia, Tonhaizer Tünde, Tóth Fanni, Frányó Andrea, Hajdu Ádám, Vámosi Máté László, Fekete Csaba, Mészáros Gergő) is megcsillogtathatja tudását.

kutyi.jpgHa van hibája az előadásnak, akkor az az, hogy a Nagy Feró-karakter mellett a többiek nem igazán kapnak lehetőséget a kibontakozásra, inkább csak asszisztálnak a főhősnek, segítenek neki kirobbantani egy-egy poénnal a falrengető röhögést, vagy csendben tologatják a szekeret a jelenetekben. Még Farkasházi Réka jár a legjobban Kutyival, Feró szerelmével: ő egy naiv, vidéki lány, aki bár tisztában van idolja hibáival, szinte érthetetlen módon mindent megbocsát neki, bumerángként állandóan visszatért a szakítások után, hogy angyali finomsággal tartsa épen a rocksztárban az embert is.

korda.jpgerdos.jpgRajta kívül még a humorosabb egyjelenetesek villanhatnak nagyobbat: Almási Sándor izgága, rajongását rendszerhűség mögé szorító Korda Györgye hatalmas durranás, míg Incze József Erdős Péterének raccsolós jelenetében poén ér poént – pedig egykor ez volt a valóság.

7a9d7e748e795059c45dcf684430859a.jpgKoncert a színdarabban, villanások egy életútból – a Ricse, Ricse, Beatrice leplezetlenül mutatja be a zenekar boldog szép és kevésbé szép napjait, megidézve egy korszakot, amiről sokan csak olvashattunk, még többeknek pedig átszőtte a fiatalságát. Nem véletlen, hogy a nézőtér teli van babos kendős, lelkes emberekkel, akiknek a lába végig üti a ritmust a dalok alatt, és a darab végén együtt énekelnek az igaz Nagy Feróval. Különleges, egyedi hórukk főtt ki ebből a fazékból!

Címkék: Nagy Feró Újszínház Gregor Bernadett Kurkó József Almási Sándor Frányó Andrea Farkasházi Réka Incze József Ricse Ricse Beatrice Décsi Zsófia Tonhaizer Tünde Tóth Fanni Hajdu Ádám Vámosi Máté László Fekete Csaba Mészáros Gergő

Szólj hozzá!

Poirot esete a tupírfésűvel – Hajmeresztő

franyokriszta 2017.11.25. 18:42

15087884442437_47.jpgMegkockáztatom, hogy nincs olyan ember, aki egy Agatha Christie vagy követői regényének olvasása közben, egy bűnügyi sorozatot nézve vagy a bulvárlapok krimirovatában mazsolázva ne vágyott volna legalább pár percig arra, hogy megoldjon egy igazi bűntényt. Az interakcióra építő darabok lassan ébredeznek is Csipkerózsika-álmukból, Paul Portner pedig igazán meglepő környezetet kínál fel a nézőnek arra, hogy néhány órára botcsinálta nyomozó legyen jó pár tucat társával együtt: egy fodrászszalont.

15087884447443_47.jpgA történet vérbeli krimibe illő: adott egy fodrászat, két hajszobrásszal, törzs- és betévedő vendégekkel, plusz fűszernek van az emeleten egy a koncertezéshez visszatérő, koros, de világhírű zongoraművésznő, aki naphosszat gyakorol. Kezdetben, ahogy egy jó fodrászszalonhoz illik, pletyka követ pletykát, epés megjegyzés vált szurkálódást és ollócsattanást, majd hirtelen elszabadul a pokol: a művésznőt, aki biztonságát féltve titokban két rendőrt rendelt aznapra a környékre, meggyilkolják a lakásában – és a két fodrász, valamint két vendégük közül bárki lehetett a gyilkos! Innentől kezdve szinte eltűnik a nézőteret a színpadtól elválasztó láthatatlan fal, a közönség is a nyomozók munkáját segíti. 15087884769647_47.jpgMit segíti, gyakorlatilag minden alkalommal a saját szája ízére formálja az előadást! Hamar kiderül, hogy a négy gyanúsított közül mindenkinek köze van mindenkihez, indítékok terén is elég jól állnak, és hemzsegnek a titkokban. Előbb csak a gyilkosság vélt idejében történtek rekonstrukcióját látjuk (amiben a gyanúsítottak ott próbálnak csalni, ahol csak lehet), majd némi össznépi konzultáció után jön a véresen komoly kihallgatás, felgöngyölítés, szembesítés, végül megszavazhatjuk, hogy szerintünk ki a gyilkos – és a többségi akarat győzelmével csattan a bilincs a kiválasztott kacsókon!

nick.jpgEgyik színésznek sincs könnyű dolga ebben az intenzív előadásban, de a legtöbb Simon Kornél Nick Rosetti felügyelőjén áll vagy bukik. Ő ugyanis a hoppmester, aki az egész előadást a kezében tartja, és ezért még a vérét is adja. Cinikus, hideg logikával bíró, rutinos rendőr, aki keményen megszorongatja a gyanúsítottjait, mindig a megfelelő hangot megütve ahhoz, hogy a tisztesség határát ne (nagyon) lépje át, de a lényeges és eltitkolásra méltó információt kicsikarja beszélgetőpartneréből, miközben amolyan tyúkapóként (elnézést a képzavarért) terelgeti a közönséget, hol felrázva őket, hol lenyesve a vadhajtásokat. A szünetben különösen nehéz dolga van, hiszen kikerül a „vadak” közé, ahol még az is előfordulhat, hogy a lényeges kérdések megállapítása közben rá terelődik a gyanú. Briliáns alakítás Sherlock Holmes magyar hangjától, még Benedict Cumberbatch is elégedetten bólogatna a sáljában!

tony.jpgRada Bálint Tony Withcombja ziccerszerep, a legtöbb röhögést az ő megszólalásai váltják ki a közönségből. Homoszexuális, egocentrikus, izgága főfodrászának be nem áll a szája, egy sztorival vagy egy túlfűtött bókkal bárkit zsebre vágna, ha a kiszemelt hagyná. Azonban hamar kiderül, hogy a bolondos felszín alatt egy idegroncs rejtőzik, amely a zongoradallamokra egy pillanat alatt vadállatként ront elő belőle. Bárkit képes fúrni, primadonnát meghazudtoló allűröket villant fel, miközben szénné égeti a gulyását, de a nyomás alatt csak összetörik ő is, felszínre hozva kisfiús bizonytalanságát és naivitását.

barbara.jpgPálfi Kata extravagáns Barbara de Marcója kezdetben még szinte csak a háttérben mozog, kellemesen cserfes, mindent tudó fodrásznőként asszisztál vendégének és főnökének, de már kezdettől fogva érezni lehet rajta, hogy valami más foglalkoztatja. A gyilkosság hatására teljes érzelmi hullámvasutat mutat be, hol elemi nőiességével próbál lehengerelni, hol egy riadt fiatal lány, akit a gonosz világ így-úgy próbál kihasználni – de végül kivillantja a foga fehérjét, és tíz körömmel ragaszkodik a maga igazához. Szépen fokozatosan adagolja az új és újabb színeket érzelmi palettájához, az ember minden pozitív és negatív vonása felszínre kerül alakításában.

schubert.jpgBorbás Gabi szenátornéje a tejföl, minden megszólalása aranyat ér. Mrs. Schubertje boldogan fürdőzik a luxusban, megszokta, hogy ami megtetszik neki, az az övé is lesz (persze az sem hátrány, ha az ember közben kleptomán is), és hogy az emberek úgy hajlanak meg az akarata előtt, hogy fel sem kell emelnie a hangját. Kicsit nyafka, kicsit butuska, kicsit hamiskás, viszont nagyon imádnivaló, aki ha egyszer magához kaparintotta a szót, nem ereszti egy könnyen! És ezt legfeljebb csak a rekeszizmaink bánják!

lawrence.jpgVári-Kovács Péter Edward Lawrence inkább egy temetkezés vállalkozóra hasonlít, mint régiségkereskedőre: elegáns, visszafogott, udvarias és valami baljós légkör lengi körbe. Csak lassan lép elő a maga kreálta ködből, fanyar humorának köszönhetően a nézők valószínűleg egy életre leszoknak arról, hogy „Megkérdezhetem” felütéssel tegyenek fel egy kérdést. Szoborszerű higgadtságát nehéz megingatni, számítóan logikus gondolkodása is gyanúsított társai felé helyezi intellektuálisan, de valahogy mindenki érzi: ezzel a fickóval kesztyűs kézzel kell bánni, mert valamilyen mesteri módon egyszerre nyeri meg a közönség szimpátiáját, és taszít el magától mindenkit messzire.

mikey.jpgHa ebben a darabban van kevésbé jó szerep, akkor az Mikey Thomas nyomozó karaktere, aki amolyan csendes jobb kézként asszisztál Rosetti brillírozásához. De Janicsek Péter ki tudja használni a szerep szűkös lehetőségeit, állandóan rágózó nyomozója szerethetően precíz hírközlő, aki folyamatosan adagolja a fontos tényeket, megállapításokat a darabhoz, csendesen terelgetve a nézőt a megvilágosodás felé, miközben szívesen villantja meg memóriáját és munkájából adódó fádságát is, ha kell.

15087884445442_47.jpgA véresen komoly krimikedvelők valószínűleg találnak sántító részeket a nagy nyomozásban, de hát a Hajmeresztőnek nem az a célja, hogy egy Jo Nesbo-kötetet meghazudtoló részletességgel göngyölítsen fel egy gyilkossági ügyet – ez a darab nevettetni és kísérletezni akar, azokban pedig tökéletesen helytáll! Újszerűsége varázslatos, ahogy a színészi gárdája is (a szünet nagy hátránya, hogy az ember kettészakadna: Simon Kornélt követve tárgyalna az előtérben, miközben a fodrászatba zárt kvintettet is hallgatná), lehetőséget ad a kalandvágyóbbaknak a kibontakozásra is, míg a „klasszikus” irányt képviselő néző is jól érzi magát, a darab után pedig még hosszasan lehet tárgyalni, más esetben kit hozhatnak ki gyilkosnak és miért. Szívesen olvasnék egy statisztikát, hogy ki hányszor kerül rács mögé, és nem kételkedek abban, hogy a Hajmeresztőt sokan fogják úgy jellemezni: ez egy többször nézős darab!

Címkék: Centrál Színház Borbás Gabi Simon Kornél Vári-Kovács Péter Rada Bálint Pálfi Kata Hajmeresztő Janicsek Péter

Szólj hozzá!

Einstand, tesó! – A Pál utcai fiúk

franyokriszta 2017.11.08. 13:19

nyito.jpgAz én időmben még nem volt kérdés, hogy a kötelező olvasmányt tényleg elolvassuk – vagy legalábbis elkezdjük. De azt sosem értettem, hogyan lehet a „egész jó” kategóriában a Légy jó mindhalálig és A Pál utcai fiúk, míg az Egri csillagokat vagy A kőszívű ember fiait rendre feladták az ismerőseim. Ezekben van háború, intrika, tétek és igazi férfiak, míg a másik kettőben kisfiúk sápítoznak valami teljesen érthetetlen ok miatt. Ha ma lennék ötödikes, sokkal jobb helyzetben lennék: a Vígszínház A Pál utcai fiúkja át tudja adni azt is a színpadon, ami a gyermeki szem előtt rejtve maradt a könyvben.

foto_1cfgvsvbug2hfmk_1jhypwoaecy79jq_rb_1000x800.jpgA történetet elvileg mindenkinek ismernie kéne: veszélybe kerül a Pál utcai fiúk grundja, mert a vörösingesek szemet vetnek a területre, ahol labdázhatnának és gyakorlatozhatnának. A Pál utcaiak elnökválasztását magasan Boka nyeri, ez viszont már sok az ambiciózus, szögletes Gerébnek, aki ezért elárulja Áts Feriéknek társait. A grund csapatának amúgy is több sérelme van: a Pásztor-testvérek (Ember Márk és Nádas Gábor Dávid) ellopták a fiatalabbak üveggolyóit, Áts magával vitte a Pál utcaiak zászlaját, így kénytelenek ellentámadásba lendülni. A vörösingesek területére, a Füvészkertbe beszökve viszont Boka és Nemecsek megtudja, hogy Geréb elárulta őket, de az idősebb fiú úgy dönt, hogy ezt egyelőre titokban tartják a többiek előtt. foto_1cfgvsvbug2hfmk_1hhxzkd3sbklv7d_rb_1000x800.jpgEközben Rácz tanár úr még a gittegyletet is feloszlatja, de Nemecsek leleményességének köszönhetően az egylet újra működésbe léphet, bár nem sokkal később kizárják a közlegényt, mert Geréb árulásával van elfoglalva a választmány helyett – így kerül jegyzőkönyvbe csupa kisbetűvel a neve. Nemecsek végül egymaga próbálja meg visszaszerezni a zászlajukat, de mikor Geréb gyávának nevez minden Pál utcait, előjön rejtekhelyéről – jutalma egy újabb jeges fürdő és tisztelgés a vörösingesek részéről. A két csapat végül összecsap, és Nemecseknek köszönhetően a Pál utcaiak nyernek, övék marad a grund. De a győzelem valójában gyászos: a telken napokon belül megkezdődik az építkezés, Nemecsek pedig nem éli túl a tüdőgyulladását.

nemecsek.jpgA kis Nemecsek Ernőt Vecsei H. Miklós kelti életre olyan finomsággal és természetességgel, mintha az önfeláldozó közlegény szerepére született volna. Csendes, háttérben meghúzódó figura az elején, de szépen lassan feslenek le a szirmok igazi valójáról: egy a határtalan bátorságára még csak éppen ráébredő, a köz javáért harcoló, egyenes férfipalántáról, aki arra vágyik, hogy szeressék és elismerjék. Ha bántás éri, azt is magába fojtja, csak rövid pityergésekben tör magának utat a fájdalom, ha poént mond, szinte észre sem veszi, bármit megtenne, amit az istenített Boka kér tőle, szólójában pedig Vecsei könnyeket csal a szemekbe – akárcsak a darab végén.

boka.jpgBoka Jánost jogosan isteníti a Pál utca népe, Wunderlich József előadásában nem is lehet kérdés, hogy mi is rá szavaznánk, hiszen mindennemű alakoskodás nélkül nőtte ki magát vezetővé. Igazán emberi, a saját hibáit is elismeri és kijavítja mások előtt, a csalást nem tűri, de soha nem alázna meg másokat, és a szeretettel sem fukarkodik, Nemecseknek inkább gondoskodó bátyja, mint barátja. Egyik színészre sem lehet panasz, de Wunderlich olyan őszinteséggel adja vissza Boka karakterét, hogy öröm minden pillanat, mikor színen van, darab végi gyásza szívbe markol, az amúgy is tökéletes Grund-himnuszban a pontot az i-re az ő érces hangja és szilárd tartása teszi fel.

ats.jpgHiába áll az ellenfél oldalán, Áts Feri véletlenül sem főgonosz, Józan László megformálásban sem. Bár a vörösingesek szervező elve arra épül, hogy „mi többet gyakorlatozunk, tehát erősebbek vagyunk, ezért minden megillet minket”, Áts végtelenül korrekt, a tiszta harcokban hisz. Ha pedig valaki vét az elveivel szemben, azt megbünteti, még ha a szárnysegédeiről is van szó – de még így sem teremt megalázó helyzetet. Bár kapóra jön neki, zsigerileg undorodik Geréb árulásától, Nemecsek bátorsága viszont tetszik neki, így még a vereség után is érdeklődik a fiú egészsége felől.

gereb.jpgBár érthető, mit miért tesz, a darab egyetlen ellenszenves figurája Geréb Dezső, akit Csapó Attila alakít. A nagyon következetes fiú látja, hogy Boka nem a klasszikus értelemben vett vezér, míg benne megvannak azok a vonások, amelyekre a megközelíthetetlen tábornokoknak szüksége van – a Pál utcaiak azonban nem kérnek ebből a vezértípusból. Jelleméhez sokkal közelebb áll a vörösingesek katonás rendje, ott talán gyorsabban előrelépne, de szurkálódása és árulása miatt mindkét oldal előtt hiteltelenné válik, bukása a sorsába van írva.

racz.jpgA gyerekek fontos harcaival torz tükörképként szembeállítva jelenik meg a felnőttek unalmas és értelmetlen világa – ezt a tükröt pedig Fesztbaum Béla Rácz tanár ura tartja, akinek a gondolatait a grund vagy az einstand helyett olyan bohémságok kötik le, mint a tavasz vagy a makacsul kék láng. A tanításba belefásult, cinikus felnőtt, aki tiszteletet és tisztességet követel meg tanítványaitól, és fel sem bírja fogni, milyen fontos, hogy az ablakok közül kikapart gumit puhára kell rágni (skandalum!). A gittegylet feloszlatása a darab egyik legviccesebb része, Fesztbaum remekül irányítja a jelenetet…

gitt.jpg… de persze ehhez az aládolgozó, ígéretes kollégák profizmusa is kell, ugyanis a gittegylet a darab egyik meglepetés-bonbonja, a tagok két zseniális dalt és megannyi remek párbeszédet kapnak. Szántó Balázs kezdeményezéshez szokott Weisze, Csiby Gergely okoskodó Richtere, Medveczky Balázs kissé nyegle, de lelkes kezdő trombitás Cseléje és Kovács Olivér csendes Leszikje adják a körítést Kolnay és Barabás állandó csatározásához: Tóth András az árulkodó, önmagát is állandóan lebuktató, kapkodó Kolnay-ja és Zoltán Áron szabályokhoz ragaszkodó, gáncsoskodó és túlbuzgó Barabása bármin képes összekapni, és vitaözönüket csak háború esetére hajlandóak felfüggeszteni. Bár a fiúk hatalmas sebet ejtenek Nemecsek érzékeny lelkén, később be merik ismerni tévedésüket – csak már későn.

foto_1cfgvsvbug2hfmk_199ykk3knoiedk6_rb_1000x800.jpgA Vígszínház A Pál utcai fiúk című zenés játéka olyan egyedik módon kínálja fel Molnár Ferenc örökzöld történetét, hogy nem csoda, hogy az előadás végét kirobbanó üdvrivalgás és tapsvihar kíséri, és nem csak a szemnek kellemes férfifelhozatal miatt (arra sem lehet panasz, khm...). A főszereplővé előléptetett ritmusszekció és az erre varázsolt, különböző formációkra épülő Horváth Csaba-koreográfiák, a minimalista, önmagukból nyíló és záruló díszletelemek, a frappáns sorok és a fülbemászó, hol csiklandozó, hol könnyfakasztó dallamok legalább olyan jó egységet alkotnak, mint ez a csapat lelkes és nagyon tehetséges fiatal. Nincs néző, akiben ne zümmögne még három nappal is az előadás után a Pál utcai fiúk legfőbb kérdése: Miért élnénk, miért félnénk, ha nem egy álomért?

 

Címkék: Vígszínház A Pál utcai fiúk Fesztbaum Béla Józan László Tóth András Csapó Attila Zoltán Áron Kovács Olivér Wunderlich József Szántó Balázs Csiby Gergely Ember Márk Medveczky Balázs Vecsei H. Miklós Nádas Gábor Dávid

Szólj hozzá!

Ha szeszélyes a múzsa - Szerelmes Shakespeare

franyokriszta 2017.10.02. 08:03

nevtelen.jpgBár a maga nemében egy nagyon jó kis film a Szerelmes Shakespeare, a legtöbb embernek mégis az jut először eszébe róla, hogy 1999-ben olyan csúcsprodukciók elől sikerült érthetetlen módon elhappolnia az Oscar-díjat, mint Az élet szép, az Elizabeth vagy éppen a Ryan közlegény megmentése. De nagy előnye, hogy míg az utóbbit például lehetetlenség lenne színpadra állítani (mégis hogy nézne ki a normandiai partraszállás egy színházban?!), addig a Szerelmes Shakespeare a világot jelentő deszkákon is megfér. Nem is akárhogy!

A Madách Színház produkciója többségében megőrizte a film örökségét, és pont annyit tett hozzá, hogy ugyanaz legyen, de mégis más. A fiktív történet ezúttal is az alkotói válságban szenvedő Will Shakespeare egyik legismertebb műve, a Rómeó és Júlia megszületésén száguld végig, megfűszerezve szerelemmel, ármánnyal, csalódással és morális kérdésekkel – amolyan Shakespeare-esen. szerelmes_shakespeare_nagy_tompos_64846.jpgA pénztelen poéta két színi igazgatónak is eladja ugyanazt a darabját, amit amúgy még el sem kezdett írni, mert a múzsa rég nem hajlandó homlokon csókolni. Szerencsére költőtársa, Christopher Marlowe mindig a megfelelő pillanatokban kölcsönöz neki pár rímet és tanácsot, és közben még akarva-akaratlanul a költészetért rajongó Viola de Lessepsszel is összesodorja. A nemes kisasszony legnagyobb bánata, hogy nőként nem léphet színpadra, ennél fogva nem is jelenhet meg az igaz szerelem a színházakban – na meg az, hogy egy felfuvalkodott hólyaghoz akarják hozzáadni tenyészkancának. Viola úgy dönt, utoljára még él egy picit, és férfiruhában elmegy a Rómeó és Etel, a kalóz lánya castingjára, ahol rögtön meg is nyeri a főszerepet – természetesen a férfiét. szerelmes_shakespeare_solti_petrik_65180.jpgA Rómeó azonban nehéz szülés: hol a rivalizáló igazgatók miatt akad el a folyamat, hol a nő szerepeltetése miatt kaszálják el a darabot, de az sem segít, hogy időközben meggyilkolják Marlowe-t, Willt pedig Viola két szép szeme köti le, a feleségéé helyett. Végül némi királynői segítséggel és keggyel csak lezajlik a premier, hiába esküdnek össze az elemek és a barbár úriemberek ez ellen, de a vég mégsem lehet igazán boldog, hiszen Viola kénytelen újdonsült férjével, Lord Wessex-szel Amerikába utazni, míg Will tovább búsul Londonban – ahol aztán megszületik a Vízkereszt, vagy amit akartok.

will.jpgNagy Sándor Willjéről nehéz elképzelni, hogy valaha is a világ egyik legmeghatározóbb, és igencsak termékeny költője lesz – de ez nem is baj, hiszen itt nem a stílusalkotó zsenit, hanem az e mögött rejtőző embert kell megmutatnia. Az pedig tökéletesen sikerül: ez a Will egy önsajnálatba is szívesen menekülő, kissé simlis, tréfát szerető, hús-vér férfiember, aki nehezen viseli, hogy a barátja árnyékában kell élnie, és szinte el sem hiszi, hogy ő is képes még csodát teremteni. Viola iránti szerelme tiszta és őszinte, érte a végsőkig bírna küzdeni, de ennél nagyobb áldozatot hoz: lemond róla és reménykedik abban, hogy valaha is még boldog lesz – lehetőleg persze az ő oldalán.

viola.jpgPetrik Andrea Viola szerepében egy fiatal lányt jelenített meg, akinél a nő fogalom messze nem merül ki abban, hogy szép, sőt! Ez a kisasszony művelt, talpra esett, az agya villámgyorsan forog, és a nyelvének sem vet mindig gátat, ha épp egy élces odavágás jut eszébe. Megelőzi a korát, hiszen őszinte érzelmekről és nemek közötti kvázi egyenrangúságról álmodik, de képes beletörődni, hogy ezek az idők még nem jöttek el. Ez a Viola egy igazán friss, tüzes teremtés, akit nagyon kéne sajnálni, ha tényleg Wessex mellett kellene leélnie az életét, bár valószínűleg Willel sem lenne fenékig tejfel az élete, előbb-utóbb elnyomná egymást a két költői én.

marlow.jpgA színpadi verzión Marlowe karaktere nyert a legtöbbet, Adorjáni Bálint pedig lubickol is a szerepben. Annak ellenére, hogy papíron rivalizálniuk kéne, Marlowe valójában Will igaz barátja, támasza – és igazából ő a múzsája. Mert hát hiába Viola csinos pofija és lelkesedése, ha Chris nincs, Will még mindig az első sorral szenvedne (és Violát sem hódíthatta volna meg). Chris száraz humora nem egy vicces jelenet forrása, és csak látszólag nemtörődöm, a mának élő fiatal, a háttérből végig követi Will csetlés-botlását – olyannyira, hogy még holtából is visszajár, hogy segítse a szerelmi bánattól szenvedő barátját.

wessex.jpgDebreczeny Csaba Wessexe a tipikus „rangom van, tehát bármit megtehetek” figura: beképzelt, hideg-rideg, a szépre érzéketlen bunkó. Violában csak a pénzt és az oldalán jól mutató dísznövényt látja, meg sem próbálja meghódítani a szívét (minek is azt?), az első pillanattól fogva kiállhatatlan, megkérdőjelezhetetlenül ráerőltetné az akaratát. Féltékenysége sem sebzett szívből fakad: úgy érzi, a nő körül legyeskedő költőcske léte a becsületébe gázol, és csak a renoméja miatt számolna le vele. Fenyegető fellépése egy pillanatra sem kopik meg.

henslowe.jpgHumoros karakterekben nincs hiány, de kiemelkedik Szerednyey Béla Henslowe-ja. Igazából ő rúgja be az egész történetet azzal, hogy hatalmas adóssága miatt eladja az uzsorásának a Rómeó-sztorit, aminek a létezéséről még a szerző sem tud. Folyamatos kis füllentéseivel leginkább saját magát zavarja össze, és elég nehezen törődik bele, hogy olyan darabot kell bemutatnia, amiben se kalóz, se kutya nem szerepel. A megkeseredettsége cinikus humorral párosul, nyerészkedni is elég ügyesen tud, de összességében egy nagyon szerethető karakter.

szerelmes_shakespeare_nagy_tompos_65022.jpgA darab a film legfőbb értékeit is átvette és tökéletesen hozza: illik a megidézett korba, gyönyörűek a jelmezek és a díszletek, szinte ott vagyunk a Rose-ban, a dallamok még napokig a fülünkben csengenek, és egy habkönnyű szórakozásban lehet részünk – mennyivel lélekfacsaróbb lenne a normandiai partraszállást végignézni!

Címkék: Madách Színház Debreczeny Csaba Nagy Sándor Petrik Andrea Adorjáni Bálint Szerednyey Béla Szerelmes Shakespeare

Szólj hozzá!

Szolidáris bányászok szénporos balettje – Billy Elliot

franyokriszta 2017.07.17. 08:13

13903301_10153821306033181_7923532821877035956_n.jpgGyerekként utáltam Billy Elliotot. Na nem a filmet, azt szerettem, magával Billy-vel voltak komoly problémáim: eljár bokszolgatni, aztán egy véletlennek köszönhetően belecsöppen egy balettóra kellős közepébe, és hupsz, máris egyenes út vezeti a világot jelentő deszkákig. Én meg ekkor már vagy tíz éve szinte naponta szenvedtem a rúd mellett, és a kutyának nem állt szándékában felfedezni! Így viszont, vagy húsz évvel és fél mázsával tapasztaltabban, a balettos álmoknak rég búcsút intve már egészen mást jelentett számomra a kis bányászpalánta története.

1_resize.jpg1984-ben, a bányászsztrájkok kirobbanásának pillanatában kapcsolódunk bele a poros kis angol városban játszódó történetbe. A 11 éves Billy-t bányász apja neveli, anyja meghalt, a szenilis nagymamával és a hirtelen haragú testvérrel kiegészülve nem alkotnak éppen tökéletes családot – nem véletlen, hogy a kisfiú rendszeresen beszélget anyja szellemével. Miközben ki nem állhatja a kötelező bokszedzéseket, pláne, hogy az egyik miatt kénytelen megvárni a balett-tanárnőt is. Mrs. Wilkinson azonban a kulcsok átvétele helyett finomnak nem nevezhető módszerekkel arra kényszeríti Billy-t, hogy táncolja végig az órát – 13_resize.jpgés kiderül, hogy a fiúnak nemcsak kedve van hozzá, hanem tehetsége is. Billy titokban jár a táncórákra, a tanárnő már ragyogó balettos karriert vizionál a fiúnak, miközben a sztrájk még mindig tart, a pénz és a türelem egyre fogy. Végül persze Billy lebukik, pont a felvételi előtt, és a lehetőség elúszni látszik, mikor a szőrösszívű apa mégis megenyhül, és megpróbálja helyrehozni kisebbik fia életét – még akár úgy is, hogy a saját elveit adja fel értük cserébe. A happy end nem marad el, mint ahogy szem sem marad szárazon – hol a meghatottság, hol a folyamatos poénzuhatag csal könnyeket a látószervekbe.

billy.jpgAmit Vizlendvai Áron Billy-ként csinál, az varázslat. Elképesztő energiák vannak ebben a kisfiúban, ugyanolyan jól táncol, mint ahogy énekel, a színészi játéka szívbe markoló. Billy-je egy robbanékony, szeretetre éhes, félig gyerek félig felnőtt emberke, akire túl korán szakadt rá a felelősség és az élet kegyetlenségének súlya, és jól-rosszul próbál ép maradni ez alatt. Derűjét és kíváncsiságát nem veszti el, bármilyen helyzetben képes megvédeni magát, de teli van szeretettel és megfelelési vággyal is – muszáj szeretni, és ez nem is nehéz feladat! Sokat fogunk még hallani erről a fiúról!

michael.jpgRemekül kiegészíti Borka Dávid Michaelje: a legjobb barát kitartása és ragaszkodása megható, míg még kifejlődés alatt álló homoszexualitása megnevettető, hiszen rengeteg humoros jelenetet vonnak fel eköré. A női ruhákhoz és űrhajós Barbie-khoz való vonzódása azonban egyszer sem válik sokká, főleg, hogy igaz barátsága mindig a legerősebbé válik összes tulajdonsága közül. És remekül táncol!

wilkinson.jpgAuksz Éva Mrs. Wilkinsonja egy nagyon összetett nő, végtelenül határozott, belesavanyodott már a kisvárosi tánctanárnő életbe, ezért sokszor bántóan gúnyos. De ha valami – vagy valaki – megkapargatja ezt a felszínt, egy érző, sebzett és reménykedő ember kerül elő a feszes műszálas ruha alól. Nem egy védelemre szoruló virágszál, felvágott nyelvének és éles eszének köszönhetően minden helyzetben ellenfelei fölé kerekedik, és a küzdeni vágyás tőle sem áll távol. Bár nem az anyák gyöngye, tökéletesen bábáskodik Billy felett, mindig megtalálja az érdes hangot a kisfiúval, amellyel sikerre vihetik vállalkozásukat.

apa.pngNémeth Kristóf nagy meglepetés volt számomra az apa, Jack szerepében, nagyon emlékezetes alakítást nyújtott az egyszerű gondolkodású, kemény, de mégis önfeláldozó családfő szerepében. Kezdetben csak egy egysíkú bányásznak tűnik, akinek a sztrájk és a boksz a fontos, de a második felvonásra teljes átalakuláson megy keresztül, amelyet rögtön egy mellbevágó dallal indít el. Nehéz döntést hoz meg, hiszen ahhoz, hogy egyik fiát támogathassa, szembe kell fordulnia a másikkal. De vállalja a konfrontációt, és azt adja meg Billy-nek, amire mindig is szüksége volt: a feltétel nélküli támogatást és szeretetet.

fejszes_attila.jpgFejszés Attila Tony-ja valószínűleg a fiatal Jack pontos mása: nem túl művelt vagy komplikált gondolkodású, de céljait tekintve megingathatatlan, kemény, meggondolatlanul agresszív, bármikor képes robbanni, és akkor mindent elsöpör az útjából – kivéve, ha nem erővel szállnak vele szembe. Apjával való duettje a darab egyik legkeserűbb pillanata, hiszen a felvillanó jövőképekből tudhatjuk, hogy Billy táncos lesz, tehát Jack kénytelen elárulni idősebb fiát. De a család túléli ezt a törést, és Tony már együtt tud örülni felmenőivel a sikeres felvételinek.

nagymama.jpgCsákányi Eszter nagymamája humoros karakter, a család előző táncosa, akit azonban még kibontakozása előtt elnyomott a kor, amiben élt. A megrögzötten ételmániás, szeleburdi nagymama rövidtávú emlékezete már egyre kopik, de brutális férjére még bármikor képes emlékezni – hiszen miatta romlott el az élete. Nőként talán az ő tiszte lenne, hogy pótolja Billy életében az anyát, de sokkal inkább a kisfiú korai felnövését sürgeti ő is, hiszen rendszerint az unoka pesztrálja a nagymamát.

anya.jpgSzerepmegformálás tekintetében Simon Boglárkának nincs komolyabb dolga Anyaként, hiszen az asszony csak szellemként van jelen mankóként Billy életében, egy-két jelenetben, a túlvilágról próbál gondoskodni kisebbik fiáról. Viszont vigaszdíjul megkapja a darab egyik legszebb duettjét-tercettjét – ezért már megérte beilleszteni a szerepet a musicalbe, hiszen a Levelet csak elszoruló torokkal lehet hallgatni, mindkét alkalommal.

george.jpgzongorista.jpgVicces karakterekben bővelkedik a darab, de mindenképpen említést érdemel Fillár István George-a és Mező Zoltán Mr. Braithwaite-je is. Előbbi piszkálódásokból kifogyhatatlan, mindent tudó, kotnyeles bokszedzőként hoz nevetésben gazdag pillanatokat, aki a szent cél érdekében még akár ekcémás is lesz – vagy éppen mecénás? –, míg a levelezőn balettszakot végző Braithwaite egy lelőhetetlen energiabomba, aki sosem tudja, mikor kell megszólalnia, de elképesztően tud táncolni, még alulöltözötten is.

19989500_10154787372943181_3790585978502648210_n.jpgBevallom őszintén, nem túl nagy elvárásokkal ültem be a nézőtérre, de ezt tulajdonítsuk régi konfliktusomnak Billy-vel – de már a nyitány után leesett az állam, és attól tartok, valahol még most is az Erkel padlóján kallódik. Elképesztő látvány, varázslatos zene, Tihanyi Ákos sodró lendületű koreográfiái, és profizmus az, ami árad lefele a színpadról, ahol a meghitt, bensőséges kis szobajelenetek hirtelen irányított tömegkáoszba folynak át, miközben eltűnik a határ térben és időben (a Solidarity vagy az Electricity ezeknek köszönhetően például a darab legemlékezetesebb pillanatai közé tartoznak). Még a tapsrend is teli van meglepetésekkel, és még napok múlva is egy-egy dallam jár a fülünkben, vagy egy poén csal mosolyt az arcunkra.

Szóval, Billy Elliot, részemről rendeztük a számlát.

Címkék: Csákányi Eszter Németh Kristóf Fillár István Simon Boglárka Billy Elliot Mező Zoltán Erkel színház Auksz Éva Fejszés Attila Vizlendvai Áron Borka Dávid

Szólj hozzá!

Szerelemben ázó szteppcipők - Ének az esőben

franyokriszta 2017.06.26. 08:07

p5iv33.jpgImádom a jó, kifejező, mozgalmas koreográfiákat. A műfaj szinte mindegy, ha egy darabban van pár táncremekmű, azzal engem hosszú-hosszú percekre le lehet venni a lábamról. Az Ének az esőbent nézve pedig igazán tobzódhattam: kellemes kis limonádé volt, gyönyörű látvánnyal és humoros pillanatokkal telitűzdelve, és koktélcseresznye-hadnak a tetejére pedig számtalan csodás szteppbetét került. Kicsit részegítő koktél, remek felfrissülés.

enek_az_esoben_operettszinhaz_gomori-kerenyi-jenes_62115.jpgA történet nem egy Háború és béke, a némafilmek agóniájába csöppenünk bele, egy sztárszínész és egy szárnyát bontogatni próbáló színészpalántácska románcának kíséretében. Don Lockwood és Lina Lamont a kor Brad Pittje és Angelina Jolie-ja (oké, ez a hasonlat ma már nem áll), legalábbis első pillantásra. Az ő filmjeik telítik meg a csillámporos mozitermeket, értük rajong a nép. zfau2.jpgCsakhogy Hollywoodon a változás szele söpör végig hóbortos tornádóként: megszólalnak a filmkockák! Betör a filmszínházakba a hangosfilm! Ezzel Don esetében nincs is olyan nagy baj, kellemes orgánumának és sokoldalúságának köszönhetően nem inog meg a trónja – ámde Linához képest egy repedt bádogtalicska nyikorgása mozarti magasságokat üt meg. A bukás borítékolható, még az előbemutató is ezt erősíti meg – de Donnak és leleményes zeneszerző barátjának, Cosmo Brownak korszakalkotó ötlete van: o6ph16.jpgfeltalálják a szinkronszínészetet. Mit ad isten, pont kéznél van egy aranytorkú kezdő színésznőcske, Kathy Selden személyében, akibe nem mellesleg Don szerelmes, benne látják az elbaltázott film megmentőjét és a jövő kis üdvöskéjét. Pechjükre Lina némi külső segítséggel rájön a svindlire, és újfent elkaszálja Kathy karrierjét – de Cosmo az utolsó pillanatban megint mindent rendbe hoz. Ilyen barátot mindenkinek, mert akkor már a sorozatos elázás utáni tüdővésztől sem kell félni!

don.jpgGömöri András Máté Donja egy körberajongott aranyifjú, aki megszokta, hogy ahova belép, minden szem rászegeződik, és mindenki epedve lesi az óhajait. Némi egoizmussal kevert, önimádatból vert páncélján azonban komoly rést üt, mikor egy nő nem hajlandó hanyatt esni tőle, nem túl bonyolult lelki világa ettől romokban is hever. De ebből jól jön ki: a kezdeti szépfiú, üresfejű ikonból egy aranyszívű, érzelmes férfi válik, aki szerencsére megtartja a humorát és könnyelműségét. Bájos, szerethető karakter, remek primadonnai allűrökkel spékelve.

katie.jpgBordás Barbara Kathy-ként az igazi nő: céltudatos, tenni kész fiatal, kezdeti félénksége cserfes, felvágott nyelvű nőt takar, aki nem hajlandó akárki előtt meghajolni, a saját véleménye alapján ítél, és telis-teli van tiszta érzelmekkel. Nem mesterkélt, néha már-már bumfordi, ahogy a számára ismeretlen, gonosz világban egyensúlyozik, játéka berántja a történetbe a nézőt, hiszen vele tudunk a leginkább azonosulni. Remekül kezeli Don vadhajtásait, tökéletesen kiegészíti, anélkül, hogy elhomályosítaná a „nagy férfiút”.

cosmo.jpgSerbán Attila a lelőhetetlen energiabomba Cosmo szerepében: sosem csügged, sosem pihen, mindig van egy nyerő ötlete, humorbonbonja vagy dallamvariációja. Élmény nézni azt a kecsességet, amellyel táncol, szerencsére bőven van lehetősége megmutatni, mit is tud a kopogós cipellőkben. Bár Cosmo a filmiparban és a rajongói bázis birtokosi sorrendjében is háttérbe szorul, de rendre ő ment meg filmeket és szerelmeket. A történet egyik legüdébb színfoltja!

lina.jpgAz igazi bravúrt azonban Kisfaludy Zsófia hajtja végre, akárhányszor megszólaltatja az állandó héliumszívásra kötött Linát. Butuska filmcsillaga nem a velejéig romlott, csak az ösztönös pozícióféltés hozza elő belőle a fúriát. Valójában egy szánalomra méltó, bukásra ítélt celeb, aki nem bír beletörődni, hogy a filmvásznon és a bulvárlapok oldalain játszódó történetek nem fedik a valóságot, így körömszakadtáig ragaszkodik eddigi kényelmes álomvilágához. Önsorsrontó viselkedése miatt kénytelenek megalázni a „jó kollégák”, és azért valahol mélyen muszáj sajnálni őt. Minden színpadra lépése konstans röhögőgörcs, de a műre a koronát a szólódala teszi fel.

v.jpgA darab nem szenved hiányt humoros karakterekben, elég csak Peller Anna korabeli bulvárpápa Dora Baily-ére, Dézsy Szabó Gábor megbolondított beszédtanárára vagy Cseh Dávid mimóza kellékesére gondolni, de mindenképpen említést érdemel még a vezetői gárda is. Gálvölgyi János C. J. Simpsonként maga a pénz, az úr és az ötletgazda, aki produceri cápaként véletlenül a „filmcsinálás” egyik legnagyobb kerékkötője, akit könnyű csőbe húzni és kivezetni onnan, míg Ottlik Ádám Roscoe Dexterként a két lábon járó idegbaj, aki sosem érez rá, melyik korszakalkotó ötlet életképes és melyik hamvában halt – és neki köszönhető, hogy utána a néző még napokig azt kiabálja a legváratlanabb pillanatokban, hogy asszisztencia!

enek_az_esoben_operettszinhaz_gomori-kerenyi-jenes_62165.jpgAz Ének az esőben nem tartogat váratlan fordulatokat, shakespeare-ien komplikált karaktereket, és talán egy-két kivételt leszámítva fülbemászó dallamokban sem bővelkedik. De ez nem is baj, hiszen a darab ezzel végig tisztában van, és csak azt kínálja, amiben nagyon erős: kellemes, bájos történetet, szeretnivaló szereplőket, hasfogósan nevettető szövegeket, varázslatos látványt és szteppet – jó sok szteppet!

Címkék: Bordás Barbara Gömöri András Máté Operettszínház Gálvölgyi János Peller Anna Dézsy Szabó Gábor Ének az esőben Serbán Attila Ottlik Ádám Cseh Dávid Kisfaludy Zsófia

1 komment

Szőrös külcsín alatt él a remény – A Szépség és a Szörnyeteg

franyokriszta 2017.06.11. 13:03

nyito.jpgBiztos én vagyok rosszul bekötve, de az én gyerekkoromból kimaradt egy nagy adag „Disney-klasszikus”. Az Aladdint vagy például a Herkulest kívülről fújom, de a „lányosabb” darabok a legtöbb esetben nem súrolták az ingerküszöböm, sokat azóta sem pótoltam. A Szépség és a Szörnyeteg is huszon-sok évig a várólistán csücsült, annak ellenére, hogy a musical felvételeit több tucatszor végignéztem – de még így is előbb láttam, mint a darabot élőben. A totojázásomnak hála a legutolsó előadást sikerült megcsípnem – bánom is rendesen, hogy már nem ismételhetek!

1380061_533207056758406_1994196050_n.jpgA történetet mindenki ismeri: egy snájdig herceget annyira elvakított az önimádat, hogy nem adott szállást egy csúf öreganyónak, aki – pechjére – egy szépséges boszorkány volt. Jön hát az átok és a skizofrén elmebaj: a herceget szörnyeteggé változtatja a bosszúálló tündér, a kastély személyzetét pedig élő használati tárgyakká. A varázst csak akkor törheti meg a herceg, ha valakibe belészeret, és az viszont szereti, még mielőtt a rózsáról lehull az utolsó szirom. ea2.jpgSok-sok évig esély sincs a szőrtelenítésre, míg egy véletlen és egy orientáció-zavaros apa miatt a könyvmoly Belle a kastélyba keveredik, és örök rabságot vállal Maurice (Csuha Lajos) szabadságáért cserébe. Persze az Ikea-összes azon munkálkodik, hogy a lány és a szörny egymásra találjon, amire némi ruhatépkedéses és életmentéssel járó intermezzo után egyre reménytelibb kilátások vannak, de Belle édesapja megint ront a helyzeten. Az idős feltalálót ugyanis a lány önjelölt férjaspiránsa, Gaston elmegyógyintézetbe záratná, és Belle csak úgy tudja megmenteni Maurice-t, hogy leleplezi a szörny létét. A falu népe megtámadja a kastélyt, de az utolsó pillanatokban minden jóra fordul, az átok is megtörik, és kiderül, hogy a herceg tényleg jobban néz ki borotválva!

szepseg.jpgJenes Kitti tökéletes Belle, beragyogja a színpadot. Szépsége egy aranyszívű, segítőkész, intelligenciával és érzelmekkel teli, kíváncsi fiatal lány, akiben azért megvan a tűzről pattant csitriség is, és bárkivel szemben megvédi magát és azokat, akiket a szívébe zárt. Kitartása meghozza a gyümölcsét, és jó meséhez illően Belle elnyeri méltó jutalmát, de ez nem hullik az ölébe, keményen megküzd az álmaiért, és végre úgy élhet, hogy nem tartják különcnek. Gyönyörű énekhangját is öröm hallgatni, a sárga báli ruhát pedig nem lehet nem irigyelni tőle! Remélem, még sokszor láthatjuk Kittit a színpadon.

szornyeteg.jpgBarkóczi Sándor sem marad el tőle remeklésben, Szörnyetegét minden elidegenítő próbálkozása ellenére is pillanatok alatt a szívébe zárja minden néző. Hercege egy nagyra nőtt kisfiú, akit hibája öröknek tűnő kárhozatra ítélte, és ebbe alaposan bele is keseredett, a dühe és az önmarcangolása elnyomja benne az emberi vonásokat – míg meg nem érkezik Belle. Az igazi átalakulásának közé nincs a csimbókos bundához, azon tör át fokról fokra a félénk finomság, lágyság, szívmelengető és kacagtató pillanatoknak teret adva. Muszáj imádni, ahogy próbálja összekaparni önbizalmát és méltóságát!

gaston.jpgNémeth Attila Gastonja a pökhendi antihős, aki arra született, hogy erős, csizmás lábaival széttiporjon mindent, ami idilli. Beképzeltsége nem ismer határokat, és mivel ő a legjobb a kis világában, egyértelműnek veszi, hogy mindenből a legjobbat is érdemli – még ha a célszemély ezzel nem is ért egyet. Az önhittségből kovácsolt páncélja csak egyszer reped meg, akkor padlóra kerül, de gonosz furfangjának hála még galádabb célokkal gazdagodva tápászkodik fel onnan. Annak ellenére, hogy ez a Gaston egy igazi mocsok, nagyon jókat lehet nevetni rajta!

serban.jpgEz részben ütődött társának, Lefou-nak is köszönhető, akit Serbán Attila alakított. Ha Lefou is kastélyban lett volna a boszorkány érkezésekor, minden bizonnyal bokszzsákká változtatták volna, esetleg lábtörlővé. Agyi képességei korlátozottak, ha voltak is egyáltalán pozitív vonásai, azok Gaston szolgálatában rég kikoptak, csak a talpnyalás, a vihogás és a teljes őrületet súroló megnyilvánulások maradtak meg benne. Viszont táncolni-énekelni még így is nagyon tud, és valószínűleg D’arque (Pálfalvy Attila) mellett több gondoskodást kap, mint Gastontól.

langor.jpgBálint Ádám vezeti a viccosztályt Lángőr, a kotnyeles gyertyatartó szerepében. Lételeme a pezsgés, mindenben benne kell lennie, mindenről véleményt kell nyilvánítania – na és persze az sem hátrány, ha eközben csinos nők veszik körül! Olyankor ugyanis könnyen megfeledkezik magáról és a feladatairól – és néha még arról is, hogy Babette, a tollseprű (Szabó Dóra) szerelemesen várja visszaváltozásukat. De léhasága ellenére ő is egy melegszívű, gáláns karakter, aki bárkit könnyen és bohókásan kiegészít. Ráadásul a darab egyik leglátványosabb dala is az övé, a Be my guest elképesztő produkció, és ebben a csodajelenetben Ádám vastagon benne van!

percur.jpgRemek párja Magócs Ottó Perc ura, aki egy két lábon járó, kakukkoló idegroncs. Főkomornyikként az ő vállát nyomja minden felelősség, de a világért nem tudja összefogni a maréknyi kis csapatot, akiknek amúgy hobbija a nyugalmának kikezdése. Állandó idegességben tengeti perceit, zavarában sokszor dadogni kezd, a Szörnyetegtől retteg, de távollétében túlbuzog, saját fontossága elvakítja. Remekül játssza ki a poénjait, apáskodó ügyetlenkedése is megmosolyogtató.

teamama.jpgA kastély tyúkanyója azonban Tea mama, Polyák Lilla megformálásában. Az egykori dadus anya is egyben, de valójában a kastély összes lakóját ő veszi a szárnyai, illetve a kiöntőcsőre alá. Bájos őrangyalsága mögül azonban gyakran előtör az anyatigris is, ő még a herceggel is képes bármilyen helyzetben szembeszállni, finoman próbálja terelgetni az úriemberré válás rögös útján. Meg is érdemli a mese leghíresebb betétdalát!

10433941_644716282265128_3719983671915572377_n.jpgHa a pletykák igazak, ajánlani már sajnos hiába próbálnám ezt A Szépség és a Szörnyeteget – pedig  egy remek darabról van szó, ami nem csak a gyerekeknek jelent tömény szórakozást. Ez a musical úgy rohamozza a rekeszizmokat, hogy közben elkápráztatja a szemet, bájolja a fület és simogatja a lelket. Dobozos orvosságként lehetne árusítani, amit néha-néha mindenkinek fel kéne írni…

Címkék: Csuha Lajos Operettszínház Németh Attila Jenes Kitti Pálfalvy Attila Barkóczi Sándor Bálint Ádám Polyák Lilla A Szépség és a Szörnyeteg Serbán Attila Szabó Dóra Magócs Ottó

Szólj hozzá!

Díszdoboz a léleknek – Illatszertár

franyokriszta 2017.05.15. 07:16

14817971078237_14.jpgVannak korszakok, amelyekben az ember szívesen élne: van olyan ismerősöm, aki szíve szerint vikingként fürdene a sörben és az ellenség vérében, mást a rizsporos parókák vonzanak. Én szívesen élnék a két világháború között (is), amire ma csak már úgy emlékszünk vissza, mint a nyugalom évei, egy átmeneti, kissé torz boldog békeidő. Ezt a világot idézi meg az Illatszertár is.

Egy Váci úti drogéria karácsony előtti napjaiba csöppenünk bele – azonnal, hiszen a korhű díszlet, a sok-sok plakát és letisztult, katonásan rendezett fehérség a fantáziánk megerőltetése nélkül időgépet tol alánk. A megélhetésért való csöndes küzdelembe azonban belerondít a tulajdonos furcsa viselkedése: Hammerschmidt úr ugyanis lépten-nyomon beleköt legrégebb óta – tökéletesen – szolgáló beosztottjába, Asztalos úrba. A korábban főnöki reményeket dédelgető Asztalos sejti, honnan fújhat a szél: valószínűleg a kiállhatatlan Balázs kisasszony feketítette be Hammerschmidtnél. 14817979245766_14.jpgA helyzet végül annyira elmérgesedik, hogy Asztalos az állását is elveszti – és ezzel együtt esélyét a nősülésre, hiszen már három éve szerelmes sosem látott levelezőpartnerébe, akivel az első találkozójára készült. De munkanélküliként nem mer házasodni, így inkább el sem megy a randevúra. Időközben kiderül, mi volt Hammerschmidt problémája: felesége az illatszertár egyik alkalmazottjával csalja. Csakhogy nem Asztalossal! Egy gyenge kis öngyilkossági kísérlet és egy szívroham után a munkahelyi viszonyok látszólag rendeződnek, de ekkor menetrendszerűn beállít a szerelmi katyvasz: Asztalos levelezőtársa nem más, mint állandó vitapartnere, Balázs kisasszony, amiről persze a nőnek fogalma sincs, bár azt furcsállja, hogy Asztalos kezd kedvesebben viselkedni – és talán nem is annyira utálatos fráter? Mire kigyulladnak a karácsonyi fények, talán mindenki párra talál.

asztalos.jpgStohl András Asztalos ura a tökéletes kisember, aki összeszorított szájjal, magára erőltetett nyájassággal tűr és remél, míg el nem szakad nála a cérna, és felszínre nem bukik sebzettsége és érző lelke. Ekkor végre megtudhatjuk, hogy ez a mosolygó gép valójában a szebb jövő reményében kuporgat, irigyen nézi a gazdagokat és boldogokat, és másra sem vágyik, csak szeretetre és elismerésre. Stohl remekül lavírozik a hol könnyfakasztóan mulatságos, hol szívszaggatóan szomorú és életszagú pillanatok között, és bár tüskéssége kicsit riasztó, mégiscsak szurkolunk neki, hogy találja meg a boldogságát.

14817979254974_14.jpgPokorny Lia Balázs Rózsája a soha észre nem vett, megkeseredett sárkány-kisasszony, akinek itt az utolsó pillanata, hogy még kibontakozzon és igazi nővé válhasson, vagy különben menthetetlenül epés vénasszonnyá savanyodik. Kicsit hebehurgya, kicsit kétbalkezes, de mindig van egy éles replika a tarsolyában, és még megaláztatásait is emelt fővel viseli. Miközben ugyanaz kell neki, mint Asztalosnak: valaki, aki mindig ott van mellette, és puszta jelenlétével is sugározza, hogy érdemes élnie. Talán meg is találja ezt a férfit – ki tudja? A darab vége ugyanis nem ad választ, csak sejtet.

14817979247924_14.jpgKern András Hammerschmidt szerepében már túljutott a többi szereplő alapproblémáin: van pénze és családja, a világ arcán már otthagyta a kéznyomát – és hirtelen kártyavárként omlik össze a kis világa, hiszen akikben bízott, azok látszólag elárulták. Egy végtelenül cinikus, sündisznóvá formálódott idős úrból törnek még ki a düh és a csalódottság csápjai, aki végül itt-ott újra gyerekké félénkül, és ekkor végre felvillan szerethető arca is.

sipos.jpgKisebb szerep Sipos úré, de Cserna Antal remekül játszik ezzel az állandó megfelelési kényszer határán egyensúlyozó, pletykás figurával. Családja ugyan már neki is van, de a tejbe aprítani való még hibádzik, ezért némi talpnyalás is belefér az életébe, és kénytelen olcsó szórakozást választani: a kukkolást! Így névtelenül ő kavarja a legnagyobb bonyodalmat, miközben mindenbe beleüti az orrát, és mágusként próbálná keverni a kártyákat – ha az nem is sikerül neki, legalább hatalmas poénok fűződnek a nevéhez.

person_15.jpgA leghálásabb szerep viszont egyértelműen Rada Bálinté: az első felvonásban még csak kifutófiúként sürgő-forgó Árpád minden színrelépése garantált humorbomba. Aranyszívű fiúként lesi Hammerschmidt utasításait, együgyű kelekótyaságával azonnal belopja magát a szívek közepébe, miközben hőn szeretett biciklijével bárkit legázol. Hamarosan azonban előlép segéddé, innentől már egy parancsolgató kis mitugrásszá válik, de piszkálódása és szerethetősége még így sem veszik el.

14817979242787_14.jpgAz Illatszertár bár remek kikapcsolódás, nem az a többször nézős darab – pont olyan, mint egy gyönyörű, míves, zenélő díszdoboz, amit csak néha veszünk a kezünkbe, attól félve, hogy a sok tapogatástól elvesztené báját. De ha eljön az a különleges pillanat, hogy kinyitjuk, szemünket-fülünket egyaránt simogatja az élmény – az Illatszertár esetében pedig a lélek kap egy bódító ölelést.

Címkék: Stohl András Kern András Pokorny Lia Illatszertár Centrál Színház Rada Bálint Cserna Antal

Szólj hozzá!

Nagylátószög, mankók közé zárva – Pillanatfelvétel

franyokriszta 2017.03.19. 15:43

eleje.jpgÉn szerettem volna haditudósító lenni. Néha még ma is bevillan, hogy miért is ne? Persze mindig azonnal lebeszélem magam róla, mert annyi minden köt ide, nem is beszélem a megfelelő nyelvet, a külpolitikai újságírás is valami hasonló, és amúgy is, az is milyen veszélyes… A Pillanatfelvétel viszont egyszerre beszél rá és le róla, miközben borzalmasan érdekes, talán megválaszolhatatlan kérdéseket feszeget.

14517388_317335158636127_3462577967058115373_n.jpgA történet főhőse Sarah Goodwin, a vérprofi fotóriporter, aki súlyosan megsérült egy iraki munkája során – testileg és szellemileg is. Az arcán a hegek örökké megmaradnak, jobb lába szinte használhatatlan, és iraki társa - aki több számára, mint egyszerű megoldó ember - halott. A nő felépülése nagyon hosszú időt vesz igénybe, de párja, az újságíró James mindenben próbálja támogatni, miközben Sarah szerkesztője, Richard és a férfi új barátnője, Mandy is rendszeresen felugranak a pár lakásába. 13103462_233096460393331_6178585312786949555_n.jpgSarah és James hosszú évek óta együtt mutatja meg a világnak, milyen konfliktusok zajlanak nap mint nap a világ elzárt területein, ez volt az életük. De valami megpattant: James gyors egymásutánban két olyan sokkot élt át, ami ráébresztette a saját élete eddig észre sem vett szépségére – Sarah azonban még mindig a munkája szerelmese. 13087823_233095837060060_7668749166998650639_n.jpgEl kell dönteniük, hogyan tovább. Miközben mindenki a saját, mindennapi kis harcait vívja, legyen szó családalapításról, tragédia-feldolgozó kötetről vagy életünk fő művéről. A négy szereplő hol a saját, hol a társadalom kínálta utakat járja be, és közben olyan komoly kérdések merülnek fel, minthogy hol a határ az ember és az újságíró között, és hogy mit tehet egy átlagpolgár a moszuli piacon mindennap az életükért kockáztató, vásárló civilekért…

sarah.jpgPokorny Lia Sarah-ja függő: az ő élete az, hogy üldözi a veszélyes szituációkat, és hogy a világ számára megörökíti mások nyomorát vagy nehézségekben gazdag életét. Kőkemény munkával kikoptatta magából a felszínes érzelmeket, ezért alapvetően nem egy csipkelelkű úrinő – inkább egy kitörő vulkánban született szelídítetlen sárkány, akiben az önzés mindig hangosabb, mint a józan ész. De mélyen elrejtve, belül még igazán él a lelke: boldoggá akarja tenni a számára fontos embereket, el akarja fedni hibáit, meg akar változni, anya és feleség szeretne lenni. De nem lehet. Ő nem ez a típus – és ezt végül a bölcsességének hála el is fogadja.

james.jpgBereczki Zoltán Jamese méltó párja: a maximalista, elkötelezett, józan álmokat dédelgető férfiember, nyakon öntve jó adag neurózissal. Jamie-je a Függöny fel! Garry-jének életszerűbb ikertestvére: állandóan robbanásra kész, mindenen aggódó, a témajavaslatai szerelmese, de kőkemény és egyszerre érzelmes. A Pillanatfelvétel egyben az ő drámája is: ő már ráébredt, hogy új életet akar élni, a régi szereplőkkel, de valahol mélyen ő is tudja, hogy ez lehetetlen, hiába szereti mindennél jobban Sarah-t, akinek még a botlásait is meg tudja bocsátani. De valahol talán rá is vár a boldogság.

richard.jpgSeress Zoltán Richardja a leginkább "ma-szagú" karakter: konfliktuskerülő, megalkuvásra kész, de céltudatos, érzelmes, kapuzárási pánikba simuló középvezető. Kicsit bábáskodik Sarahék felett, de közben meg is nehezíti az életüket a lap – és egyben a saját – vágyaival, miközben nagyokat pislogva csodálkozik rá, hogy ennyi idősen, egy besavanyodott férj-szerepből is ki tud törni egy fiatal nő oldalán. Szerkesztőként megvan az az irigylésre egyáltalán nem méltó feladata, hogy az értekezleteken meg kell vívnia a mindennap az adott harcokat, ami nem mindig szolgálja minden újságíró örömét, és emiatt csak belefut néhány vitába – pedig ő csak óvni akarja barátait.

mandy.jpgKurta Niké Mandy-je az az embertípus, akiből jóval több kéne a mindennapi életbe. Nem egy agysebész, sosem fog Nobel-díjat kapni, de a szíve arany, és mindent megtenne azért, hogy a körülötte élők arcán állandóan őszinte mosoly virítson. A tipikus „szőke nősége” ellenére ő végig tudja mit akar, és a céljait úgy éri el, hogy közben senkinek sem árt, sőt, legtöbbször még segít, ráébreszt is. Egyszerűsége és az alapvető műveltség hiánya miatt rendszeresen ő a viccek forrása, de emellett ő teszi fel a legfontosabb kérdéseket is, amelyek talán még a szereplőket is ráébresztik a világ fonákságaira…

vege.jpgRég láttam annyira összetett, jól felépített, tökéletesen interpretált darabot, mint a Pillanatfelvétel. Egyszerre nevettet és elgondolkodtat, és annyira mai, hogy nagyon könnyen beleképzelhetjük magunkat bármelyik szereplő cipőjébe, hiszen mindannyiunkhoz szól. Hazafele a villamoson egy fiatal nő arra panaszkodott, hogy neki egy dolog hiányzott: egy válasz. Arra a kérdésre, hogy mi, átlag nyugati emberek mit tehetünk azokért, akik tőlünk távol háborúk miatt szenvednek – mit segítünk rajtuk azzal, ha olvasunk róluk cikkeket, ha nézünk róluk híreket. De én nem vagyok biztos benne, hogy erre a kérdésre van jó válasz…

Címkék: Bereczki Zoltán Pokorny Lia Átrium Film-Színház Seress Zoltán Kurta Niké Pillanatfelvétel

Szólj hozzá!

A szerelem vak. És beszédhibás – My Fair Lady

franyokriszta 2017.01.26. 08:02

14817265372217_5.jpgFiatalabb koromban szerettem volna Audrey Hepburn lenni. Nagyon tetszett a szépsége, a törékenysége, a szelíd bája. Évek hosszú sora alatt beletörődtem (nagyjából), hogy valószínűleg sosem leszek Audrey Hepburn. De a hozzá kötődő dolgokat még a fájdalmas felismerés ellenére is szeretem, így nem volt kérdés, hogy akár hisztérikusan visítozva, idegbajos, álláskockáztató módon, de jegyet kell szereznünk a My Fair Lady-re. Sikerült.

Az 1900-as évek elején járunk Londonban, ahol a hóbortos Higgins professzor szó szerint belefut a rongyos virágárus lányba, Eliza Doolittle-be – aki nem hagyja szó nélkül, hogy az úr tönkretette egy csokrát. 14817264962743_5.jpgAz esetből hamar vita kerekedik, amely során Higgins nem győzi kritizálni a lány borzalmas kiejtését. Okfejtését a szintén nyelv-fanatikus Pickering ezredes is hallja, így a két férfi fogadást köt: hat hónap alatt Higgins hercegnőt farag Elizából. Akár akarja a lány, akár nem. Higgins módszerei elég sajátosak, és hát Elizának sem kell a szomszédba mennie pár elmés élcért, így a tűz és víz páros rendszeresen válogatott szavakkal küldi el a pokolba a másikat, és a vérengzést csak Pickering csitítgatásának köszönhetően kerülik el. doolittle.jpgMégis, Eliza a kiszabott időre tényleg finom úri hölggyé avanzsál – bár közben hőseinknek része van egy félresikerült, végtelenül vicces lóversenypályai bemutatkozásban, egy fiatal udvarló felbukkanásában és egy pénzéhes apa moralizálásában – és Higgins megnyeri a fogadást. És elveszti Elizát, fafejűségének hála. Vagy kaphat még egy esélyt egy ennyire furcsa páros? Nos, bízzunk a sors humorérzékében!

eliza.jpgÉn nem tudom, hogy Tompos Kátya is küzdött-e olyan vágyakkal gyerekkorában, mint én, de neki sikerült: Audrey Hebpurnné vált! Elizájáról mindig egy vízbe pottyant kismacska jutott eszembe: prüszköl, kimeresztett körmökkel állandóan támad, villogtatja a szemét, de amint túl van a veszélyen, már törleszkedne egy kis szeretetért. Félteni sosem kellett, bárkivel szemben megvédi magát, a férfiakat is úgy irányítgatja, mint az egy ilyen magabiztos nőhöz illik, miközben teli van érzelemmel és áhítja az elismerést. Gyönyörű hang, gyönyörű alakítás, gyönyörű nő!

higgins.jpgAlföldi Róbert pedig a tökéletes Higgins professzor: az a típusú gentleman, aki kifogástalanul megjelenésű, de amint kinyitja a száját, mindennek vége – nem is értjük, hogyan szerethet bele Eliza, miközben mi magunk, nézők is rajongunk érte! Egoista, önimádó pukkancs, akit néha kicsit bele kéne fojtani egy kanál vízbe. Ráadásul még vak is: nem ismeri fel, mi zajlik körülötte, a mások érzése mellett a sajátját sem érti. De néha felvillan a zseni jelmeze alól az igazi ember is: egy félénk, visszahúzódó kisfiú, aki egyszerre vágyik és fél a szeretettől.

pickering.jpgMindig is úgy tartottam, hogy a My Fair Lady „kiszúrás-szerepe” Pickering, hiszen ez a két nagyon erős karakter állandóan háttérbe szorítja a csendesebb katonát. Cserna Antal is kevés kitörési lehetőséget kap, de finom, korrekt ezredese remek balansz a két véglet között, és remek szarkasztikus megjegyzéseket tehet.

doolittle1.jpgMagyar Attila Alfred Doolittle-je a tejföl: elképesztő tájszólásával akkora poénokat mond, hogy csoda, hogy nem szakad le a tető a röhögéstől! Anglia legnagyobb moralistája egy pénzéhes, nagydumás, csak magával és az alkohollal törődő kókler, aki minden helyzetben ki tudja magát hozni mártírnak. Ezt a szerepet rá találták ki – és szerencsére tökéletesen érzi, hol van az a határ, amit ha átlépne, már sok lenne. Így viszont öröm minden felbukkanása!

higginsne.jpgMint ahogy Borbás Gabié is: Higginsnéje ugyan nem kap túl sok időt a színpadon, de azt minden másodpercében kihasználja! A fia hibáival tisztában lévő, cinikus, de aranyszívű úrinő némi szemöldökvonogatás után még a kikupált Elizával is megbékél – sőt, legnagyobb támaszává válik! Az ő élces megszólalásai terelik talán a jó út környékére makacs fiát, míg mi csodálhatjuk, hogy Borbás Gabi egy mondattal is egy teljes szerepívet tud felfesteni elénk.

1481726523314_5.jpgSajnos viszont nem tudom azt mondani, hogy ez a My Fair Lady tökéletes – két kisebb-nagyobb hibája is van. Az első a „nem szűz nézőknek” jelenthet gondot, de bizony úgy hiányzik az a Csudijó vagy éppen a Ma éjjel úgy táncolnék – tudom, tudom, újrafordítás, modernizálás kell, csak hát már úgy belénk égett! A másik hiba is nehezen orvosolható: az előadás méltán olyan népszerű, hogy csak véres harcok árán lehet rá jegyet venni – pedig úgy ismételnék! Higgyék el, megéri megküzdeni érte!

Címkék: Alföldi Róbert Tompos Kátya My Fair Lady Centrál Színház Borbás Gabi Magyar Attila Cserna Antal

Szólj hozzá!

Mert kell egy hely, ahol újra gyerek lehetsz - A padlás

franyokriszta 2017.01.15. 17:05

b3647a8b1af13c3417dcec34777705de.jpgHa emlékezetem nem csal, pesti színházi élményeim első állomása a Padlás volt – nem mostanában volt, még Kaszás Attila játszotta Rádit… Azóta eltelt jó pár év, a cédét rongyosra hallgattam, a felvételt is megnéztem pár tucatszor, élőben viszont nem láttam újra a darabot. Egészen mostanáig. És ugyanazt éreztem, mint anno gyerekként: szeretnék eltölteni egy estét azon a varázslatos padláson! 

Mert ott, ahol kelet és nyugat összeér, még az elfeledett meseszereplők is reményt találnak. Ide érkezik ugyanis négy mesehős: a lírai Herceg, a zsörtölődő Lámpás, a szókimondó Kölyök és a néma Meglökő (Juhász István). Ők négyen már régóta keresik azt a kikötőt, ahol megtalálja őket a Révész, és tovaszállítja őket arra a csillagra, ahol az emlékek nem fakulnak. Ez a padlás azonban nem csak a mesehősöket vonzza, hanem a rablókat is, mivel Barrabás B. Barrabás is itt rejti el a lopott szajrét: egy bombát. Neki köszönhetően pedig a bűnüldözés humorosan ügyefogyott krémje (Hajduk Károly és Lajos András) is megszállja a környéket, csakhogy rendszeresen megnehezítsék Rádi dolgát. Hogy ki az a Rádi? Egy habókos kis feltaláló, aki bárkin segít, főleg, ha csodatalálmánya, Robinson (Lázár Balázs), felnyitja a szemét az élet nagy dolgaira is.2638e42f3eb49c0d17dcec34777705de.jpg Így tehát a Rádiós, Süni és Mamóka próbálja meg a Révészt elvezetni a négy mesehőshöz és végső céljukhoz – csakhogy a kezdő Révész nagyon szeretne belekóstolni az emberi létbe, és mit ad isten, pont Barrabás testébe költözik bele. De némi hegedülés és szilvásgombóc után minden rejtély megoldódik, és miután egy kis művésznő tett egy nagy csodát, a rádiós már közelre is lát. 

Bevallom őszintén, egy korábbi csalódás után nem voltam túl boldog, mikor kiderült, hogy egy betegség miatt Szőcs Artur alakítja Rádióst – és rég volt részem ekkora pozitív csalódásban! Artur erős hangja lenyűgözött, csodásan szólalt meg rajta minden jól ismert dallam. Rádija pedig egy nagyon szerethető különc figura volt: kicsit hebehurgya, nagyon álmodozó, maximum egy lábujjheggyel a földön járó, de a szíve hatalmas és színarany, amibe mindenki belefér.

Péter Kata Sünijére maradt az a kicsit kevésbé hálás feladat, hogy Rádit ráébressze, milyen (tudományosan megfoghatatlan) szépségeket tartogat a földi élet: szeretet, barátságot, szerelmet. Az ő zenésztanonca egy kicsit dacos, egy kicsit sértődékeny, és inkább csak illendőségből félénk, hiszen valójában ő a csapat legbátrabb tagja – azért hegedülve rendőrpisztolyok kereszttüzében tetőkön sétálgatni nem hétköznapi teljesítmény! Kitartása és célzásai pedig végül elérik céljukat: övé lesz Rádi.

ee8ef1afe7098f8c17dcec34777705de.jpgIgó Éva az egyik nagy kedvencem, és Mamókaként sem okozott csalódást. Életvidám „öreg nénikéjének” mindig van egy remek replikája, bármibe szívesen beleüti az orrát, a sodrából nem lehet kihozni, és az önfeláldozás (és a nagyot mondás) sem áll messze tőle. Egyetlen nagy bánata, hogy nincs unokája, de ettől még tökéletes nagymamaként funkcionált: a védelmezés mellett eteti a gyerekeket, ha akarják, ha nem!

Csapó Attila Révésze is valójában egy nagyra nőtt gyerek – ami mondjuk nem is csoda, hiszen kezdő révész, és most kel életre egy emberi testben, ilyen helyzetben bárki rácsodálkozna a világ minden apróságára! Persze van azért némi bűntudata, amiért ilyen nagy galibát kavart a Barrabásba való beugrással, de mindig jön egy új szépség, amibe bele kell kóstolnia, mielőtt a hajó felé kormányozná a társaságot. Nagyon szép pillanati vannak, ahogy egyre több érzéssel ismerkedik meg!

c34133010934512e17dcec34777705de.jpgTelekes Péter Hercege messze nem az a herceg, akit a gyerekmesékből ismerünk, és ezt nem csak a szőke haj és a fehér ló hiánya teszi. Ez a herceg az erő helyett a szellem embere, finomlelkű, kissé feminin, akiben túltengenek az érzelmek, és egy szúrós tekintettel is el lehet hallgattatni – ezért is szorul mindig segítségre a Lámpással való vitákban. Ennek ellenére megvan a magához való esze, amit néha meg is villant a varázskönyv segítségével.

Pápai Erika A Kölyök – nem csak azért, mert kis szünetekkel a kezdetektől fogva övé a szerep, hanem már tényleg eggyé vált vele. Naivitása a Révészére hajaz, de benne sokkal több a komolyság is, 530 éve alatt már megélt nem egy csalódást, amelyek kissé meg is keményítették. Valójában ő a csapat igazi vezére, szókimondásával és hatalmas szívével élőt és holtat is a helyes irányba kormányoz – és közben olyan gyönyörű a hangja, hogy könnyet csal a szemekbe!

padlas.jpgTóth András Lámpásként a „vicc osztályt” képviseli: zsörtölődő, nagyra nőtt 8. törpéje végtelenül türelmetlen, mindenbe beleköt, semmivel sem elégedett – kivéve a szilvásgombóccal. Rengeteg humoros pillanatot köszönhetünk neki, főleg, mikor kedvenc hobbijának hódol: bosszantja a Herceget. A mi legnagyobb örömünkre!

Vannak olyan darabok, amelyekhez bizonyos hangulat kell. A Padlás viszont nem ilyen: bármikor, bármilyen formában ugyanúgy megmosolyogtat és szíven talál. És most, hogy majd’ két évtizedes szünet után túl vagyok az ismétlésen, bátran mondhatom: ezt a darabot látni kell. Újra és újra. A lelkünk megköveteli ezt a kis bűbájos kényeztetést, itt, ég és föld között!

Címkék: Vígszínház Telekes Péter Tóth András Igó Éva Péter Kata Pápai Erika Szőcs Artur Hajduk Károly Juhász István Csapó Attila Lajos András Lázár Balázs A Padlás

Szólj hozzá!