Újságíróként számtalanszor megkaptam azt a kérdést, hogy miért írunk annyi horrorba hajló bulvárcikket, és a válasz sajnos mindig ugyanaz volt: mert erre van igény (de tényleg, az átfogó külpolitikai elemzéseim lehettek bármennyire alaposak is, még egy éneklő hal is simán lenyomta a kattintások terepén). Szomorúan azzal magyaráztam a helyzetet magamnak, hogy ez is egy a mai korunk sok rákfenéje közül: ma az emberek már nem akarnak gondolkodni, mikor annyi csatornán annyi különböző vélemény érkezik, mikor bárki lehet influenszer, ha elég követője van, és helyesen írni sem tudó celebritások mondják meg, hogyan kell élni, akkor már mindenkinek jobban esnek az előre becsomagolt, nem megerőltető, kommersz gondolatok. A Centrál Színházban látható Network viszont ilyen viszonylatban még szomorúbbá tett: a helyzet akkor sem volt más, mikor még csak egy-két tévécsatorna versengett a figyelemért a nyomtatott sajtó mellett. Viszont öröm az ürömben: az előadás bitang jó.